A világgazdaság átalakulása, a lehetséges konfliktusok és környezeti problémák miatt várható, hogy a következő évtizedekben az eddigieknél erősebb bevándorlási hullámok érik el Magyarországot.

A kormány ahelyett, hogy élhetőbb országot teremtene az itt lakóknak, a bevándorlók ellen próbálja fordítani az embereket „nemzeti konzultációjával”. Orbán úgy ágál a bevándorlók ellen, úgy oktat ki más országokat, hogy közben százezrek hagyják el az általa vezetett országot, mert nem látják biztosítottnak itthon a jövőjüket.

A bevándorlás kérdését nem lehet elintézni olcsó, rasszista hangulatkeltéssel. Ez nem nyújt semmilyen megoldást. A menekültek számára emberséges bánásmódot kell biztosítani. Másképp hogyan várhatnánk el, hogy velünk is normálisan bánjanak, ha nehéz helyzetbe kerülünk?

A 4K! a bevándorlást a politikai közösség köztársasági elve szerint kívánja kezelni: mindenki, aki Magyarországon él és dolgozik, valamint elsajátítja a magyar nyelvet és tisztában van a történelmi-kulturális hagyományokkal, jogosult az állampolgárságra és a politikai részvételre. Ugyanez az elv feltételezi, hogy azok, akik a köztársaság részévé kívánnak válni, valóban elfogadják a Magyar Köztársaságot új hazájuknak. A bevándorlás feltétele az integráció. Az államnak feladata, hogy az integrációt elősegítse és ellenőrizze.

Néhány óra alatt végigjárható kiránduló-útvonal, az elején egy olyan látnivalóval, amit a fővárosiak többsége sem ismer. Szentföld, úttörők és a budai hegyek.

Rögtön az elején csalunk: nem Hűvösvölgy végállomástól indulunk, már eggyel előbb leszállunk a villamosról, hogy benézzünk a Heinrich István utcába, a Magyar Szentföldet keresve.

Az épülettorzó története a hg.hu 2010-es cikkéből megismerhető, összefoglalva: a bauhaus építészt, Molnár Farkast 1937-ben kereste fel a szentföldi biztos egy Szentföld-templom megépítésének ötletével. Molnár modernista, kupolával fedett, ovális teret tervezett, 21 zarándokhely másolatával. Az alapozás 1940-ben kezdődött, de még ezután is módosultak a tervek (Molnárra nagy hatással volt az időközben meglátogatott jeruzsálemi Szent Sír-templom). A belső tér 20 méter magasságot ért volna el, az épület 45 méter hosszú és 25 méter széles lett volna. 1944-ig tíz szentély épült fel, és elkészültek a központi tér oldalfalai.

A háborút az épület megúszta, az építész nem. A munkát dr. Szendrő Jenő folytatta 1946-ban, de igen lassan haladtak. 1949-re a vasbetonból készülő kupola ácsolata már készen állt, de ekkor jött az államosítás, a szerzeteseket elvitték, aztán a templomból is mindent, ami mozdítható volt.

 

A témában megjelent cikkeim*:

Vas Népe, 2015. január 27.

Vonaton utazni Oberwartba?

Magyar Narancs, 2014. november 6.

Egy vasútvonal, ami osztrákok és magyarok tízezreinek hiányzik nap mint nap

Vas Népe, 2014. május 26.

Uniós pénzből újraindulhat a határvasút

Alon, 2012. október 28.

Vas megye, végállomás –megszűnt vasútvonalak

*Vadas Lucia néven is írok

Családi történeteket és az 56-os eseményeket is felidézi a történelmi kerékpárút

Vasárnapi Vas Népe, 2014. december 13., Vadas Lucia (Rózsa Melinda) - A pihenőhelyek mellett felállított, többnyelvű tájékoztató táblákon idézi meg a múltat a határon futó történelmi kerékpárút. 

Egy hónapja már beszámoltunk arról, hogy történelmi bringaút épül a határon. Azóta újabb állomáshelyekkel bővült a kerékpárút, és ezek mellé többnyelvű táblákat helyeztek ki Csémben (Schandorf) és Beleden (Bildein). Mi történt itt a hidegháború idején, és ebből mi az, amit a ma biciklis turistái felé közvetít nyugati szomszédunk? 

A projekt gazdája Andreas Lehner, aki régóta dolgozik osztrák-magyar határon átnyúló kulturális és más együttműködésekben. Az ő tervei alapján készült el 2011-ben a beledi Határélmény-park, ahol egyebek mellett egy vasfüggöny-rekonstrukció is áll.

Ehhez kapcsolódik a friss anyag: az 1956-os forradalom történetét elevenítik fel az infotáblák, amelyek ezen az állomásponton magyar és német nyelvűek. Az országos események leírását a környéken történtekkel egészítették ki. Ezen a szakaszon (a Pinka völgyének alsó részénél) kb. 16000 ember menekült át a határon. 

Olvashatunk arról is, hogy 1956. november 23-án Rohoncnál két szovjet katona egészen az osztrák határig üldözött egy 18 éves menekült lányt. Egyikük a felszólítás ellenére sem állt meg. (1956. október 28-án Figl külügyminiszter egy diplomáciai jegyzéket adott át az orosz nagykövetségen Szergej Lapinnak, mely tartalmazta, hogy ha a Vörös Hadsereg katonái megsértik a határt megsértik, a Szövetségi Hadsereg tüzet fog rájuk nyitni.) Az osztrák csendőrök haslövéssel terítették le a 22 éves katonát, aki nem sokkal később meghalt. 

A csémi anyag Horváth Sándor kutatásain alapul, és a magyaron és németen kívül horvátul is olvasható a helyszínen. A Vasfüggöny – Családi történetek címet viselő anyag fotókkal és személyes visszaemlékezésekkel mutatja be a kort, az 1948-tól 89-ig tartó időszakot, amelyben a magyar és az osztrák oldalon élő, addig jó kapcsolatot tartó embereket is elválasztotta egymástól. 

Az 1940-ben Nagynardán született B. úr gyerekkorában még szabad volt az átjárás: "1948 előtt édesapám gyakran járt át Csémbe egy nagynénémhez disznót vágni, meg másban segíteni. Legtöbbször vele mentem: reggel mentünk át Kisnardánál, este pedig hazafelé. Mindenkinek volt egy irata, amit magánál kellett tartania, de katonák nem mindig voltak. Amikor felhúzták a határt (a „vasfüggönyt”), többet nem járhattunk át. Én akkor 6-7 éves voltam." Ugyanő arról is beszámol, hogy "az aknákról is tudtunk, mert a felnőttek beszéltek a helyiekről, akik átmentek a határon. Mondták például, hogy 'Izidornak szerencséje volt, nem repült el'.” 

A határ túloldalán 1961-ben született M. úr szavai abba engednek betekintést, hogyan tudták a magyarországi rokonokat meglátogatni: "Nardán és Felsőcsatáron éltek, az pedig a határnál van. Gyerekkoromban kerülő úton, Lékán, Kőszegen át – csaknem 70 kilométert – kellett utaznunk, hogy Nardára érjünk. Pedig csak 2 kilométerre van. 1968-ig még távolabb – Szentgotthárdon át – kellett utazni, mert Kőszegen még nem lehetett." Arra, hogy az itteniek is mehessenek látogatóba, még 21 évet kellett várni... 

A vasfüggöny koráról tájékoztat a felújított rohonci vámház is. A 90 éves kis épületet a település határában találjuk. Ha Bucsutól megyünk Bozsok felé, és körülbelül egy kilométer után térjünk le balra egy földútra, a régi postaútra. Mintegy másfél kilométer múlva érjük el a pihenőhelyet. A postaúton jövő év elején készül el az aszfaltozás. Az újjászületett vámházikóban az osztrák csendőrség (a Gendarmerie) munkájáról és a hidegháborús korszakról, a vasfüggöny idejének határőrizetéről kap információkat a látogató. Felszerelték padokkal, asztalokkal, vagyis a szellemin túl a valóságos táplálék elfogyasztásának is helyet tud adni a ház. 

Az új kerékpárút Rohoncnál csatlakozik a már meglévő dél-burgenlandi kerékpárút-hálózathoz. A projekt keretében a Pannarch Archeológiai Egyesület rekonstruálta a római vízvezeték egy részét, ez szintén információkkal kiegészítve tekinthető meg. További attrakció az a római szarkofág, amelyet a kismartoni (eisenstadti) Tartományi Múzeumból szállítottak szeptember elején Rohoncra, és a Natúrpark irodájánál, a parkban állították fel. Pontosabban: visszahozták, hiszen annak idején Rohoncon találták meg. 

A történelmi kerékpárút még régebbi korokba is betekintést enged. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy az Irottkő és a Vashegy közötti területen már Kr.e. 6. évezred kezdetétől földművesek éltek. Ez a neolitikum korai időszaka, melyet újkőkorszaknak is neveznek. Az első földművesek kis falvakban éltek, faváz szerkezetű, vesszőfonatos vázú, a falakat agyaggal tapasztott házakban, állatokat tartottak, lenből vásznak készítettek, és a Kr.e. 5. és 4. évezredben már iparosok állították elő a szerszámokat. 

Már a rézkorszakban ( Kr.e. 4000- 2300) és a bronzkorban (Kr.e. 2300-750) ismertek voltak a rohonci (Rechnitz) és borostyánkői (Bernstein) hegyvidék első rézbányái. Velem fölött, ahol ma a Szent Vid kápolna emelkedik, volt egy település, ahol bronzot állítottak elő, s azt szerszámok, ékszerek, fegyverek készítéséhez használták. Mindez fellendítette a kereskedelmet, így hamarosan nemcsak az Alpok és a Kárpátok hegyvidékével, hanem a Földközi-tenger térségével is kiépült a kapcsolat. Az ekkoriban kialakult hadviselő arisztokrácia a bányászatot és a kereskedelmet ellenőrizte, valamint a kereskedőket és a földműveseket védelmezte. Kr.e. 1000 körül nagy erődítményt építettek a Pinka kanyarulatánál, Óvár (Burg) településnél. 

Tragikus történetet ismertünk meg Rohoncon egy jobb sorsra váró szerelmespárról. 1949. december 9-én egy magyar mezőgazdasági munkás a menyasszonyát akarta átvinni az erdőn át Ausztriába, két ismerős magyar határőr segítségével. Este 11 körül érkeztek a szögesdróthoz, és nagy nehezen találtak egy rést rajta. A nő át akart bújni... és aknára lépett. A robbanás felszakította az ütőeret a lábán. Vőlegénye a két katona segítségével osztrák területre vitte, elrejtették egy árokban, majd a férfi az osztrák szolgálathoz igyekezett segítségért, a két katona pedig a nő mellett maradt. Mire visszaértek, már senkit sem találtak ott. Végül nem messze a baleset helyszínétől ráleltek a nőre. Még eszméleténél volt, és elmesélte: a katonák elszeleltek, mert féltek a magyar hatóságoktól. A megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt a menyasszony röviddel éjfél után meghalt.

Ahol 70 évvel ezelőtt tömegsírok és halottak százai feküdtek a hótól takartan a szabad ég alatt, most A pesti gettó emlékezete című installáció két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket az áldozatoknak. 

A magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított, történeti kiállításon még soha nem látott, megdöbbentő képek és dokumentumok jelennek meg a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. 

Emellett a Trauma – Tér – Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon, a magas falak között kialakított épületben pedig fiatal művészek elgondolkodásra ösztönző alkotásaikkal fejezik ki személyes viszonyukat a helyhez és a tragikus eseményekhez.  

Befejeződött a kamalduli remeteség főépületének, a kolostornak a felújítása. A 18. századi épületegyüttes központját 885 millió forintos uniós támogatásból újították föl. (MTI)

A szerzetesek oldala: Kamalduli Remeteség - Ahol a csend lakik

A muraszombati kastélyt első ízben 1255-ben említik. A 14. század második felében a Széchy család tulajdonába került, akik a régi épület helyén a 16. század második felében építtették fel a kétszintes, reneszánsz kastélyt a kiálló négyszögletű toronnyal. 

Szülőfaluja, Balf (német nevén Wolfs) templomának modelljét őrzi otthon Hans Lipp – írja a Main-Post. A Holzkirchhausenben élő férfi 1932-ben született Magyarországon, szüleivel és négy testvérével együtt 1946-ban telepítették ki. 

A Szent Wolfgang-templom makettje fából készült, 100x40 cm alapterületű, a torony 130 cm magas. Egy beépített szerkezetnek köszönhetően harangozni is lehet vele.

A minitemplomot készítésétől (1980) Uffenheimben őrizték, ahol minden évben a Magyarországról elűzött németek tartották találkozóikat. Az évek-évtizedek múlásával öregek lassan elfogytak, így 2006 óta Hans Lipp vigyáz a kicsinyített mására annak a templomnak, amelyben annak idején megkeresztelték, elsőáldozó és ministráns is volt. 

REevolutio sajtóközlemény - Jövő pénteken nyílik „A pesti gettó emlékezete” című szabadtéri kiállítás. A történelem sok viharát megélt Klauzál tér, Belső Erzsébetváros egykori és remélhetően jövőbeli központja is. Nem véletlenül létesült itt 1897-ben a főváros 3-as számú Bevásárló-csarnoka. S közel harminc évig – 1911 és 1941 között – itt kanyargott a főváros 2-es számú villamosvonala is. 

Ahol ma park, játszótér áll, ott 1945-ben, a gettó időszakában, s 1956-ban is mártírokat adtak vissza a földnek. Ez a terület volt hajdanán a főváros zsidóságának központja, és a zsidó és keresztény együttélés színhelye (ezért is túlzás ma zsidónegyednek hívni). A magyar zsidóság itt építette az első pesti imaházakat, a rituális fürdőket. A Király utca, Wesselényi, Kazinczy, Rumbach, Síp, Holló utca lakói és mesteremberei beilleszkedtek, hasznos, dolgos polgáraivá váltak a városnak. 

Ahhoz, hogy e városrész sok-sok régi és egyre több új lakója jobban megismerhesse e környék miliőjét, történetét, hogy a múltba pillantva megérezze, miképp éltek itt a szegény és a gazdagabb zsidó polgárok, s miképp rombolta szét a történelem az együttélés feltételeit, jön létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár. A gyűjtemény a több mint kétszáz éves zsidó jelenlét attribútumait, az itt élők mindennapjait, kultúráját teszi majd megismerhetővé az érdeklődők számára. 

A Történeti Tár munkájának egyik irányát jelzi a november 28-án megnyíló „A pesti gettó emlékezete” című kiállítás is. Budapest még sohasem rendezett önálló gettókiállítást. Most is csak elkezdetni tudjuk a történelem szilánkjainak összehordását. 

A kiállítás két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket a Klauzál téren, illetve a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt lezajlott eseményeknek. A történeti feltárás a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek bemutatására helyezi a hangsúlyt, amelyek szikár és tényszerű vizuális világa a kollektív emlékezetbe beégő történelmi tanúkká emeli e dokumentumokat. 

 Emellett a Trauma - Tér - Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon a művészek reflexiója az egyéni emlékezet, a művészi átírás, szubjektív átértelmezés lehetőségeihez kötődik.

Rocco Turi újságíró és szociológus* mutatja be az olasz közönség számára** Goják Sándor felsőcsatári Vasfüggöny Múzeumát a Rubettino Editorén.

A cikk a vasfüggönyről és a berlini falról szóló sorozat 4., befejező része, de a korábbiakban is bőséggel esik szó Rocco Magyarországon szerzett tapasztalatairól. Linkelem sorban: 1. rész, 2. rész, 3. rész.

*valamint a picture on fesztivál visszatérő vendége ;-)

**Mindazon olvasóimnak, akik nem tudnak olaszul, fordítás hiányában egy saját, 2009-ben írt cikkemet tudom felkínálni a Vasfüggöny Múzeumról.