Egy egészen valószerűtlen csaknekünkdzsungel: a Botanická záhrada UPJŠ v Košiciach, azaz a kassai Pavel Jozef Šafárik Egyetem botanikus kert.
 
Szlovákia legnagyobb füvészkertjébe Kassa városközpontjából viszonylag könnyen át lehet tömegközlekedni (mondjuk, mi a Bankóról lefele jövet tértünk be, utána meg gyalog mentünk vissza a belvárosba, mert én mindenhol ragaszkodok a hely szellemének megkísértéséhez, vagy legalább kis megértéséhez, ahhoz meg a lakótelepek is hozzátartoznak). 
 

Na, de a botanikus kert! A 30 hektáros területen órákig lehet bolyongani, meg lelkileg alakot váltani a trópusitól az alpesiig. Mellé állatok, jó levegő, relax, városfölöttiség. Mindezért a teljes árú belépő 2020 nyarán 3 euró volt.
 


Az óriás farkasalma nem egy óriásfarkas alma, de amilyen hülyén néz ki, felőlem az is lehetne… Ez volt az a növény, aminek muszáj voltam utánaolvasni, mert első, második és sokadik ránézésre is csak a házi használatú „emmegmiap'csa” megnevezésig jutottam.

 

Az óriás farkasalma tehát egy csavart szárú, fás, akár 10 méterre is megnövő liánféle, hatalmas virágokkal, és egy növényes weboldalon gond nélkül ráfért A 10 legcsúnyább virág c. listára. Azt is írják, hogy nem csak ronda, hanem büdös is, szóval egészen megsajnáltam szegényt. 
 

Le a növénytestszégyenítéssel!

 





 
Kép és szöveg: Rózsa Melinda / Rose, 2020

  

 


A kassai botanikus kert




A Ludwig Múzeumban néhány évente újrarendezik az állandó kiállítást. Az Időgép szeptember óta üzemel a III. emeleten. (És reméljük, mielőbb újra látogatható lesz, #fckcovid...) 

 

Az időgép olyan, elméletben létező szerkezet, melynek segítségével a múltba vagy a jövőbe repíthetjük fizikai testünket. A Ludwig Múzeum új kiállítása azonban nem az időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja, és magukat a műveket tekinti egyfajta időgépeknek. A mintegy 800 darabos gyűjteményből most olyan műveket válogattak, amelyek a személyes, a művészi és a történelmi idő különböző aspektusait tárják a néző elé, a kurátor (Szipőcs Krisztina) személyes nézőpontjából. 

 

Az Időgép című kiállítás a világjárvány rövid szünetében, rendkívüli körülmények között jött létre, így nem hagyhatta figyelmen kívül az elmúlt időszak tanulságait sem. A COVID-19 sok mindent radikálisan átértékelt, más fénytörésbe kerültek a társadalmi, politikai, gazdasági problémák, és a művészet is. 

 

3… 2… 1… 

 

Az első gondolat az elbizonytalanodásé. Hogy ez túl sok, ennyi mindent felfogni, befogadni. (Ilyenkor örül az ember, hogy 2023. január 1-jéig látogatható a kiállítás. Majd időnként visszatérünk.) Ráadásul a legnagyobb terembe kiválasztott, nagyszabású és absztrakt alkotások inkább a „hogy kerültem ide, és egyáltalán, miért” érzést erősítik. 

 

A következő térben már tisztul a kép, mindjárt Bak Imre 1991-es Kitörésével, meg Jovánovics György gipsz munkájával és a hármas sort lezáró Nádler István-képpel – és ez volt a bevezető ahhoz a teremhez, ahol Király Tamás 1987-88-as kollekciójának darabjai mozdulatlanul is üvöltik a nyolcvanas évek vasfüggönyön inneni világával összeegyeztethetetlenül öntörvényű alkotó elemi szabadságát.

 


 

Lenin vagy nem Lenin 

 

Ciprian Mureșan kolozsvári művész 2009-ben készült képén ledöntött Lenin-szobor, alászorult, menekülni próbáló, kapálózó emberekkel. Lenin kezét az ég felé emeli. Még most is. 

 

Antoni Muntadas (sz. Barcelona, 1942) más korosztály, más világba született. Kívülről szemlél. Médiahelyszínek, médiaemlékművek Budapest 1998 az itt bemutatott, képpárokból álló fotósorozatának címe, amely emblematikus budapesti helyszíneket mutat be úgy, hogy a fekete-fehér archív felvételek mellé kilencvenes évekbeli fotográfiákat társított a művész. Lenin helyett a hűlt helye mutat jól. A Lánchíd budai hídfőjénél a körforgalomba applikált vörös csillag helyett virág alakú virágültetés, tank helyett köznapi kis VW jön szembe. A falnál álló, feltartott kezű, rémült arcú fiatal katonák helyén már csak a fal.

 

Az albán Endre Dani fotósorozata lepukkant házakkal a kapuban álló emberrel, aki mindenhova túl magas. Feje a plafont veri: kilóg a világából. 

 

Jól eltalált keserédes párhuzam: Lakner László Gyapotszedők Kazahsztánban mellett Gérard Gasiorowskioroszki „Íme, én, akinek óriási nehézséget okoz, hogy lépést tartson a dolgokkal (Michelle Leivis) – az idézet maga a kép címe. A szocializmust építők boldog arca, hát, persze. 

 

A folytatásban Robert Rauschenberg, Jasper Johns, David Hockney 

 

– hogy jussunk el az igazi nagyágyúkig. 

 

Picasso A muskétás (1967), illetve Muskétás karddal (1972) című képeit elegáns poénként követi Robert Combas Guernica csirkemáj című festménye.

 

Ha már poén: hogy Tót Endre mit vésett a két szemközt elhelyezett kőtáblára, azt most nem árulom el… Lelövése pont olyan bűn lenne, mint nem említeni Roy Lichtensteint, Birkás Ákost, Nancy Graves-t, Mauer Dórát vagy azt az Arnulf Rainert, akinek halotti maszkos sorozata most kiválóan érzi magát Sigmar Polke cím nélküli, halálfejes-halálmadaras műve mellett. 


 

Az időutazás tart: Erdélyi Miklós Hadititok c. installációja („lehetetlen”, „menthetetlen”, „kijavítható”, „szent”) néz szemközt Drozdik Orshi 1984-ben készített A végtelen disztópia: Black mirror I-II-jével. Hm, hát hol volt akkor még a Netflix, meg az azonos című sorozat? 1984, az volt. 

 

És el is érkeztünk a kulcsmondathoz, ami a kijevi David Csicskan 2019-es ceruza és aquarell képének a címe: 

 

„Történt, ami történt, de nem az, amit akartam”. 

 

A kép bal oldalán tüntetők és táblákkal, szlogenekkel. És a jobb oldalon is, de… Szóval, lehet, lehetne, vagy lehetett volna máshogy is. Nem kívánt rész törlendő. 

 

Omara, azaz Oláh Mara egész élete válik nyitott könyvvé a bús-kék olajfestmény-sorozaton. Itt már szó sincs időutazásról. Hiába kezdődik az ötvenes években, ez nem egy letűnt kor lenyomata, ez a mai magyar rögvalóság. „Mara első iskolás, de ha nem tűri, úgy jár, mint a többi cigány, intézetbe kerül.” Innen több képből álló sorozatból bontakozik ki az élettörténet. 

 

Érzékeny témák sűrűsödtek össze a végére, tojáshéjakon csak azért nem táncolunk, mert azokat Keserü Ilona dobozba zárta. „De hisz' mi már rég táncolunk”, szólal meg Menyhárt Jenő a fejemben. No, hát addig jó, amíg mi választunk zenét. 

 

Rózsa Melinda / Rose 

 

Az írás rövidített, szerkesztett változata 2020. októberben jelent meg a 9 c. ferencvárosi közérzeti magazinban. 

 

A teljes lapszám pdf-ben letölthető innét.  




    

Mentális időutazás a Ludwig Múzeumban

Nora romvárost Szardínia déli partján, Pula településen találjuk, Cagliaritól 40 kilométerre. Ez a Pula tehát nem összekeverendő a horvátországi Pulával, ami szintén kiváló antik múlttal bír, se a magyarországi Pulával, ami meg nem.

Pauszaniasz görög író, utazó, geográfus (aki a 2. században járta be a Földközi-tenger medencéjét) leírása szerint a hajdani ibér – vagyis részint föníciai származású – telepesek Norax ősi szardíniai mitológiai hős vezetésével érkeztek a szigetre, és első itteni városukat a főnökükről nevezték el.


A hőst nem tudom, csak azt, hogy a mai kutatások szerint Norát a föníciaiak alapították az i. e. 9-8. század környékén. Később a rómaiak is lakták a tengerbe nyúló félszigeten elterülő várost, amely annak idején fontos kereskedelmi központ volt, a félsziget két oldalán egy-egy védett kikötővel. A feltárt épületekben többféle építészeti stílus látható.

(A föníciaiak – akikből tkp. a punok lettek, a föníciai gyarmatosítók utódai voltak, és Fönícia hatalmának meggyengülését követően fokozatosan függetlenítették magukat, fejlett államot hozva létre karthágói központtal – szardíniai jelenlétének látványos nyomait fedezhetjük fel a sziget mai fővárosában, Cagliariban is. A Tuvixeddu nekropoliszról szóló korábbi bejegyzésem ide kattintva érhető el.)

Karthágó uralma után a város Róma fennhatósága alá került i. e. 238-ban, a város a Tabula Peutingerianában, a római birodalom úthálózatának leírásában is szerepel. A császárkorban Nora municípium volt, azaz polgárai teljes római polgárjoggal és önkormányzattal rendelkeztek.

A birodalom elbukott, Szardínián is feltűntek a vandálok, ennek következtében Nora az 5. század közepétől hanyatlásnak indult. Aztán 535-ben a kelet-rómaiak kezére került a sziget, ők 300 évig uralták. 

Nora városa az arab hódítást követően, 698-ban vesztette el gazdasági funkcióját, egyszerű erőddé vált (Nora praesidium). A település valószínűleg a 8. században néptelenedett el. (Aztán a középkori kalózok dúlása se tett jót a maradéknak.)

A ma látható Nora messze nem fedi le az egész egykori város területét. Egy részét azért nem láthatjuk, mert a tengerbe süllyedt (hasonló sorsra jutott a közeli Bithia, de az teljesen), egy másik része meg az olasz hadsereghez tartozó területen van, azt nem is tárták fel. 


Nora romvárosa ma szabadtéri múzeumként üzemel, 2020 elején jártam ott (ó, boldog covidmentes békeidők!), van letölthető telefonos appjuk, amivel a helyszínen még egy csomó plusz érdekességet föl lehet fedezni, wifi is van (meg sirályok). 

Kép és szöveg: Rózsa Melinda / Rose

  

 

 

A pulai Nora pont egy pun csoda!

Rock Fossils utazó kiállítás olyan kövületek valósághű másait mutatja be, amelyeket a rock- és metálrajongó paleontológusok kedvenceikről neveztek el.

A meglehetősen szokatlan kiállítás anyaga a finoman kidolgozott, élethű modellektől a túlméretezett, bőrkabátos, két méteres másolatokig terjed.

Az Arcticalymene viciousi – nem nehéz kitalálni – a brit punk-rock legendáról, Sid Viciousról kapta a nevét. A félelmetes sörtés féreg, a Kalloprion kilmisteri meg a Motörhead-ikon Ian „Lemmy” Kilmisterről.

A kopott zakós, szemüveges természettudós képe már a múlté – a felfedezők szenvedélyes és humoros emberek. Igen, a kutatók is rajongók! És épp ez adja a kiállítás létjogosultságát: behívja a múzeumokba a 20-40 éves koncert- és klublátogató közönséget.



A kiállítás először 2013-ban a dániai Geomuseum Faxe-ban nyílt meg a közönség előtt, hatalmas sikerrel. King Diamond is ott volt, és bemutatta a róla elnevezett kövületet. Azóta a tárlat nemzetközi turnén van, már bejárta Norvégia, Svájc, Németország és Luxemburg múzeumait.

A Rock Fossils kiállítás legközelebb, ha a járványhelyzet engedi, 2021-ben az osnabrücki Museum am Schölerbergben lesz látható.

 

ROCK FOSSILS: rocksztárokról elnevezett fosszíliákat bemutató utazó kiállítás



Létezik egy probléma, amelyről kevés szó esik. A megbélyegzés jelentős hatást gyakorol a pszichiátriai ellátás és gondozás sikerére, a mentális betegséggel élők életminőségére. Most indult egy átfogó kutatás, amelynek célja, hogy az eredményeket felhasználva hatékonyan lehessen javítani a mentális betegek körülményein. Te is segíthetsz a kérdőív kitöltésével! 

 

Online lakossági kérdőív készült a mentális betegekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálatához. A dr. Simon Lajos egyetemi docens, pszichiáter, pszichoterapeuta által vezetett kutatócsoport a mentális zavarral élőket érintő stigmatizáció felmérésére és a hazai antistigma programok hatásvizsgálatára vállalkozott. A cél a hatékony nemzeti antistigma program kidolgozása. 

 

A pszichoszociális fogyatékossággal élőkkel szemben megnyilvánuló stigmatizáció sajnos általános jelenség. A Moravcsik Alapítvány és a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika a kutatásban résztvevő partnerszervezeteikkel közösen ebben az évben átfogó felmérést végeznek a stigmatizációról és az antistigma programok eredményeiről, mind az érintettek, mind az egészségügyi és szociális területen dolgozók, valamint a lakosság körében. 

 

A kutatás részét képezi az a teljes lakossághoz szóló, nyilvános, anonim, online kérdőív, amely a VIKOTE Kognitív és Sématerápiás központ honlapján érhető el, és 2020. december 31-ig várják a kitöltéseket. 

 

IDE KATTINTVA TÖLTHETED KI A KÉRDŐÍVET!

 

Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatók számára a lakosság véleménye, hozzáállása is lényeges adat, ezért egyáltalán nem csak az egészségügyben vagy a szociális szférában dolgozók részvételére számítanak! Az online kérdőív kitöltéséhez nem kell sem nevet, sem elérhetőséget megadni.

 

Nemzetközi adatok alapján minden második mentális zavarral élő tart attól, hogy betegsége miatt igazságtalan bánásmódban lesz része. Közel egyharmaduk tapasztal mentális zavarával kapcsolatba hozható hátrányokat a munkavállalás területén, csaknem minden ötödik beteg számol be nehézségekről a pénzintézetekkel, biztosítókkal való együttműködésben. Sajnos a betegek részéről a diszkriminációra irányuló tapasztalatok az egészségügy területén is általánosak, ami leggyakrabban a tünetek bagatellizálásában érhető tetten. 

 

Magyarországon a téma még mindig kevéssé kutatott, a hiányzó validált mérőeszközök, ill. a pszhichiátriai betegségeket illetően továbbra is uralkodó a biomedikális szemlélet miatt. A társadalmi elkülönítés is nehezíti a stigmák lebontását, hiszen a betegek ellátásának fontos színterei az elmeszociális otthonok. 

 

A Moravcsik Alapítvány már egy évtizede elindította népszerü antistigma programjait. Az évente megrendezett Ki Mit Tud? országos tehetségkutató és tehetséggondozó vetélkedő pszichoszociális fogyatékossággal élők számára, a PsychArt 24 Művészeti Maraton, a Budapest Art Brut Galéria létrehozása és működtetése részei ennek folyamatnak. 

 

A Moravcsik Alapítvány a rehabilitációs célú foglalkoztatáson és a bentlakás nélküli ellátáson túl pszichiátriai és idegrendszeri kutatásokat szervez, támogatja a lelki betegségek megelőzésével és gyógyításával kapcsolatos oktatást, és a társadalom mentálhigiénéjének javításán, pszichiátriai kultúrájának emelésén dolgozik.

Megbélyegzett életek?

 

 

„Gondolj a galambokra Krakkó főterén…", ahogy Cseh Tamás énekelte. Nem mintha meg lehetne róluk feledkezni… 

 

A galambok meg nem számlálása után majdnem beleléptem Roman Polanski tenyerébe. 

 

 

Ez még a Schindler listája helyszínen hagyott díszletei közti bolyongás előtt volt, az meg utána, hogy véletlenül meglátogattam Slawomir Mrożeket a kriptájában. Nem tudtam, hogy ott van. Mármint nem aktuálisan, hanem egyáltalán, abban az altemplomban. 

 

 

Az meg már jóval később volt, hogy a szovjet típusú mintalakótelep, Nowa Huta felé lerobbant a villamos, mindenki megindult egy buszmegálló felé, hát mentem velük, jött egy jelzés nélküli, jól feltömörültem magam is, annyira jól, hogy egy nő tőlem kérdezte, hogy ez ugye akkor a 22-esnek a pótlóbusza.

 

 

Azt persze csak sejtem, hogy ezt kérdezte, mert hát lengyelül kérdezte, ami a világ összes más nyelvében kevésbé szükségelt mássalhangzókat is fölszívta – néha már látom, amit hallok, s bár ez lehetne az első lépés a megértés felé, nem mindegy, hogy honnan indulunk... –, már csak ezért is válaszoltam jól megfontolt magánhangzókkal, mint áaaa... ööö, ó!, meg azért is, mert én szeretek egyedül utazni. A nő erre bátorítóan mosolygott, és elismételte, mint valami pszichovisszhang. Lehet, nem is lengyel volt, hanem egy született mással hangzó. 

 

A pótlóbusz sofőrje nem ezért tévedt el, csak simán pont annyi fogalma volt az útvonalról, mint nekem, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha elegendő mennyiségű utas elegendő hangerővel ordítja ugyanazt, akkor az ilyen ballépések megnyugtatóan korrigálhatók. 

 

 

Nowa Hutában a Ronald Reagan térbe torkollik az Aleja Róz, tenném még hozzá, mint közérdekű infót. 

 

És ha már: itt rengetegen hordanak maszkot az utcán is, ilyen tekintetben tehát nem sikerült beolvadnom; a villamoson viszont van apróval működő jegyautomata, ebből kifolyólag gyakoriak az első fékezés után négykézlábazó groszyvadászok is, tehát mégis sikerült? 

 

középen az ezüst-kék doboz az automat biletowy

 


Rózsa Melinda / Rose, 2020. július 

 

Gondolj a galambokra Krakkó főterén…

 

A II. világháború alatt árva bocsként keveredett a 22. tüzérségi támogatószázadhoz, gyorsan a katonák kedvence lett, mindenhova vitték magukkal.

 

 

Pályafutását tehát kabalaállatként kezdte, de idővel bekerült lengyel hadsereg személyi állományába, mivel Wojtek kiváló lőszerhordozónak bizonyult, például a Monte Cassinó-i csatában. Igaz, rászokott a sörre meg a cigarettára. 

 

 

A háború után leszerelt medve az edinburghi állatkertben élte nyugdíjas éveit. 

 

 

Wojteknek 2014-ben emeltek szobrot Krakkóban, a Jordan parkban. 

 

 

Bocs, új barátom van: Wojtek közlegény

10 állomásos közös turnéra indul a Müller Péter Sziámi AndFriends és a Romano Drom. Az előbbi underground hagyományőrző zenekar koncertjein az elmúlt 40 év terméséből a legjobb URH-Kontroll-Sziámi dalokon túl a legújabbakat is előadja. A Kovács Antal vezette Romano Drom az egyik legismertebb kelet-közép-európai cigányzenekar, alapítása óta a világzenei szcéna állandó szereplője. Fellépéseik minden alkalommal jó kedvre és táncra sarkallják a közönséget. 

 

A két zenekar sokoldalú, sikeres közös együttműködésen van túl, ami körülbelül 2017 telén kezdődött, a Szilveszterre elkészített Boldog új évet! c. dallal. Idén közös nyári fesztiválturnéra indultak volna, amelyet részben lehetetlenné tett, részben későbbre halasztott a járvány kitörése. Nem nyugodtak bele: feltápászkodtak, és újraszervezték a közös fellépéssorozatot, az eredeti elképzelésnél is nagyobb ambíciókkal. 

 

"Vigyetek el innen! Vigyetek el! Ezt a karantént nem felejtem el!" 

 

Az óbudai Kobuci Kertben két koncertjük is lesz. Az elsőre már minden jegy elkelt, de augusztus 24-ére még van lehetőség jegyet váltani. Ez alkalommal a bemelegítésről Kiss Llászló (URH, Európa Kiadó) és Barabás Béla duója fog gondoskodni, érdemes időben érkezni! 

 

A vidéki helyszínek közül a miskolci TeatRom Fesztivált külön is érdemes megemlíteni: ez az eseménysorozat Borsod megye romák lakta településein és városrészein 2020. augusztus 15. és 23. között tart mozgásban számos művészeti programot. A szervező Utcaszínházi Alkotóközösség egy országos láthatóságú és látogatottságú fesztivál létrehozásán dolgozik, amely magas színvonalú kulturális kínálatot juttat el mélyszegény településekre, városrészekre, és a helyi kulturális értékeket láthatóvá teszi a szélesebb közönség számára. 

 

A Müller Péter Sziámi AndFriends & Romano Drom közös turné állomásai: 

Augusztus 16. Budapest, Kobuci (minden jegy elkelt) 

Augusztus 21. Miskolc, TeatRom Fesztivál 

Augusztus 24. Budapest, Kobuci (ráadáskoncert) 

Augusztus 30. Kapolcs, Bondoró Fesztivál 

Október 9. Szarvas, Zebra Klub 

Október 10. Hatvan, Retro Klub 

Október 17. Győr, Dongó Music Hall 

Október 31. Várpalota, Alagsor 

November 14. Debrecen, Víztorony 

November 21. Kiskunfélegyháza, Rocktár 

 

Közösen turnézik a Müller Péter Sziámi AndFriends és a Romano Drom

Szülei lemkók (ruszinok) voltak, és Magyarországon, Mikón születtek – Andy már Pittsburghben. A kivándorlókkal ellentétben Mikó nem ment sehova, időnként mégis országot cserél; tegnap, mikor a környéken jártunk, Szlovákiában volt.

A közeli Mezőlaborcon 1991-ben nyílt meg a világ első Andy Warhol múzeuma. Mezőlaborc (Medzilaborce) közeli pl. a lengyel, vagy akár az ukrán határtól nézve is, tőlünk kevésbé: Kassától is még majdnem 3 óra vonattal, Homonnáig gyors, ahol át kell szállni, menni bele az időtlenségbe. A Kárpátok lábánál apró falvak és nem sokkal nagyobb városok, bennük takaros porták és elhagyatott ipari épületek, ortodox templomok és hipermarketek, a vonaton wifi, a síneken túl utcagyerekek... ezzel a mixelt létezéssel érkezel Mezőlaborcra.

A Warhol-szentélyben Júlia (Andy Warhol anyukája) énekes imakönyve mellé Velvet Underground szól, persze Marilyn, Lenin, a konzervek és a többi ikon mellé is. Mindenki szelfizik, mert tényleg mindenki híres 15 percre, Andy meg nagyon röhög egy másik, innen nézve egész közeli univerzumban. A miénkben ma, 2020. augusztus 6-án lehetne 92 éves. 💜

Happy Birthday, Andy Warhol!

A túldimenzionált karanténidő arra legalább jó volt, hogy volt időm a képeimet válogatni, rendszerezni, elnevezni, elmélázni. Meg vissza.


Baščaršija, Szarajevó, 2019


Töltényhüvelyekből készített szuvenírhegyek. Gyerekeknek tilos hozzányúlni! Nem robbanásveszélyes – szétpakolják… 😃

De efféléket csak akkor vegyél a bazárban, ha nem repülővel jönnél haza. A reptéri biztonsági személyzet rutinosan hajítja a szemétbe az összeset.

Így is van, kukába minden háborúval!

Balkáni entitás – Mostar, 2019


A festékszórt liliomok alatt karba tett kézzel sütkérező macska mindent ért. Heraldikát, történelmet, életet a Neretva bal partján, a bosnyák oldalon. A szerbek, de főleg a horvátok odaát laknak.

A kapura föstve nem Anjou-, hanem bosnyák liliomok! Ne tévesszen meg senkit, hogy épp úgy néz ki az egyik, mint a másik. A bosnyák liliom, a Lilium bosniacum a középkor óta nemzeti jelkép. Tvrtko bánból 1377-ben lett az első király, ő már büszkén viselte a liliomokat. Mintegy mellékesen, I. Tvrtko unokatestvére, Kotromanić Erzsébet az Anjou-házi magyar uralkodó, Nagy Lajos második felesége volt.

És ez az óvárosi macska mindezt pontosan tudja! Aki nem hiszi, járjon utána.


Felismerés – Kotor, 2018

A macska latin neve Felis silvestris catus.

Felis ugrott az ölembe!

    

Három pillanatkép a Balkánról