Egy rejtőzködő világunikum Miskolcon – A Tiltott Erdő

A történelmi Avas egy nagy hagyományú, az egész világon semmihez nem hasonlítható atmoszférájú miskolci városrész.  Az Avas a belváros szerves részét képező, mintegy 800 pincéből álló régi vigalmi negyed, egy hegyoldalban álló kis Borváros, ami hosszú tetszhalál után végre újra életre kel.

Mostanában ismét színvonalas vendéglők és több tucatnyi nyitott magánpince teszik vonzóvá a borházak között kanyargó utcácskákat. 

Az UNESCO Kulturális Szellemi Örökség címre is méltán aspiráló Történelmi Avas (az avas szó eredeti jelentése itt: tiltott erdő) egészen egyedi életforma nyomait őrzi. Miskolcon hagyományosan úgy éltek a polgárok, hogy munkájuk végeztével vagy a hétvégére átsétáltak a főutca átjáróházain a kőhajításnyira levő hegyre, a pincéjükbe, borházukba. (Mintha Budapesten a Váci utca mellé odatolnánk a Gellérthegyet, rajta számtalan borpincével...) Kirakták az asztalokat, borozgattak, kvaterkáztak.

Harmóniát és kultúrát varázsoltak maguk köré. A hely és a vendégszerető barátok vonzásának olyan nagy szellemek sem bírtak ellenállni, mint Kazinczy Ferenc, Arany János, Gyulai Pál, Tompa Mihály, Lévay József, Jókai Mór, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Szabó Lőrinc vagy Illyés Gyula.

A történelmi Avas élni akar

A városrész évtizedekig csak pusztult, hiába rejt páratlan lehetőségeket magában. Tönkrementek a sétányok, elértéktelenedtek a borházak, a pincék. A korábbi önkormányzatok elkótyavetyélték az épületeket, nem volt erős szándék az Avas újraélesztésére. A vége az lett, hogy hajléktalanok telepedtek meg az egykori belvárosi szórakozó negyedben.

Néhány éve kezdődött el az Avas rehabilitációjának előkészítése A hegy különleges földtani viszonyai megnehezítették a tervezést, az előkészítést, ugyanis rendszeresek voltak a pincebeomlások, a partfalcsúszások.

Egy egyetemi kutatókból, építészekből, önkormányzati szakemberekből és pincetulajdonosokból álló munkacsoport évekig dolgozott a terület adottságainak, lehetőségeinek felmérésén. Ez a munka alapozta meg azt a mintegy 3 milliárd Ft összértékű fejlesztést, ami a Történelmi Avason már elkezdődött.

Az önkormányzat az Avast az óváros részeként és nem különálló egységként kezelte. Azt tűzte ki célul, hogy az egész történelmi belváros rehabilitációja egységes koncepció mentén valósuljon meg. Kiemelt figyelmet kaptak például a közlekedési kapcsolatok. Az volt a cél, hogy az avasi pincék több irányból könnyen megközelíthetők legyenek. Emellett olyan elemekkel bővül majd a Borváros, hogy ne csak a borozni vágyók, hanem mindenki találjon itt kikapcsolódási lehetőségeket.

Az önkormányzat nem a pincéket újítja meg. Olyanná alakítja az Avast, hogy a tulajdonosoknak megérje felújítani, és üzemeltetni a borházaikat.

Teljesen megújul a hegy tetején álló, a még ma is városi szimbólumként számon tartott kilátó. Egy high-tech élményteret alakítanak ki benne, panoráma üveglifttel, igényes vendéglátóhellyel, így rendezvényekre és kereskedelmi funkciók ellátására is alkalmassá válik.

Megújulnak a sétányok, terek, lépcsők, támfalak. A hegy egyik viszonylag sík területén, az ún. Horváth-tetőn a családok számára egy korszerű rekreációs tér épül – piknikező helyek, tematikus, korcsoportonként bontott játszóterek, melyek a teraszok által biztosított domborzat kihasználásával több szinten jelennek meg. Skate pálya, szabadtéri fitness-pálya, kutya-agility pálya, és sok más élményelem várja majd a miskolciakat. Megkezdődik az Avas hegy erdejének rendbe tétele, több helyen parkok létesülnek.

Megújul a szintén itt található, emblematikus református templom tetőzete. Bővül az egyik legnagyobb vendéglátóhely, a Bormúzeum. Kilátóhelyek létesülnek, közvilágítás, kamerarendszer épül. Egységes utcabútorok várják majd a látogatókat.

A beruházás célja, hogy a látogatók örömmel jöjjenek ide kikapcsolódni, így a rendezett környezetben a pincetulajdonosoknak megéri majd a pincéket üzemeltetni. Egy egész városrész szolgálja majd a kikapcsolódást, a közösségépítést.

A munka elkezdődött, és több ütemben zajlik majd. A már átadott, felújított Bortanyával – egy városi tulajdonban lévő rendezvényközponttal – ismét megnyílt a Történelmi Avas főkapuja. Lentről látványosan teret nyit az újjáéledésnek, fentről pedig a Bormúzeum és a megújuló Kilátó biztatnak a köztük húzódó utcák pincéinek és borházainak újkori, hézagmentes használatba vételére.

Lesznek projektelemek, amik még idén elkészülnek – pl. a református templom tetőzete, az izraelita emlékhely –, és lesznek, amiket 2020-ban adnak majd át. Addig is a helyiek folyamatosan igyekeznek életben tartani a hely szellemét.

  

Ha az antik világ ránk maradt épületeire gondolunk, legtöbbször hófehér márvány templomok és szobrok jutnak az eszünkbe, pedig az ókori világ tobzódott a színek fantasztikus tarkaságában. Savaria épületei sem voltak olyan hófehérek, mint azt az Iseum helyreállított szentélyére nézve gondolnánk! A színeknek annyi árnyalata volt, hogy össze sem számolhatták a savariai polgárok. S hogy honnan tudhatjuk ezt manapság?! Vitathatatlan forrásként ott van nekünk egy vulkán hamuja alól kiszabadított színpompás város, Pompei, melynek épületei megőrizték számunkra egy letűnt világ csodás színharmóniáját. 

Szombathelyen 1937-től kezdve kerülnek elő az ókori belváros és a keleti szentélykörzet területéről falfestmény- és vakolattöredékek. Az elmúlt 60 évben (2000 előtt) kevés figyelmet fordítottak a színvonalas falfestmények feldolgozására és publikálására. Az Éva-malom (Rákóczi utca - Thököly utca sarka) területén 1996-ban feltárt leletegyüttes volt az, amely a kezdetét jelentette a savariai falfestmény-kutatásnak. 

Napjainkig a régészeti ásatási naplók és jelentések kb. 25 lelőhellyel kapcsolatban említenek római kori falfestményeket. Ebből 8 lelőhelyen végezhető látványos feldolgozás. A falfestménnyel díszített épületek többsége középület volt (fürdő, császári palota, szentély), de a nagyobb magánházak falainak festése is gyakran előfordult. Nemcsak az épületek belső terei, hanem a külső falfelületek is díszítésre kerültek. 

Azonban addig míg e „képhez" hozzá­ férhetünk, igencsak küzdelmes utat kell végigjárnunk. A falképek feltárása, felszedése, konzerválása, restaurálása és rekonstrukciója - szemben más emlékcsoportokkal - az előkerülés pillanatától, a kutathatóság és értelmezhetőség pillanatáig sokszor évek munkája. Ezeket a gondolatokat dr. Zsidi Paula, régész, főmuzeológus fogalmazta meg és adott ösztönzést számomra, hogy kezdjek el a Savariában feltárt római falfestmények rekonstrukciójával behatóbban foglalkozni és törekedni arra, hogy ne csak a szakma, hanem a nagyközönség is felfedezhesse a városunk egykori lakóinak elveszett színpompás hétköznapjait! 

Várnainé Balogh Beáta

régésztechnikus 

Érdekel a téma részletesebben? 

A Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubjában 2019. május 15-én (szerdán) 17 órakor Várnainé Balogh Beáta vetítettképes előadást tart a Savaria, az eltűnt színek városa címmel.