Csak egy falat falat, de eredetibbnek tűnik, mint a Berlinben minden szuvenírboltban kapható betonmorzsák.

A Szarvas Gábor út 58-60. sz. alatt (XII. kerület) található a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létesítménye, a Befogadás Háza. A berlini fal töredéke a kerítés mellett '89 nyarára emlékeztet, arra a közel egy hónapra, amikor itt működött a kelet-németeket befogadó egyik menekülttábor.

A szomszédban áll a Zugligeti Szent Család plébániatemplom. Kertjében helyezték el a német követség infótábláját, amin a következők olvashatók két nyelven:

1989 nyarán sokezer ember jött a Német Demokratikus Köztársaságból Magyarországra abban a reményben, hogy innen ki tudnak utazni nyugatra. 1989. augusztus 14-én a Máltai Szeretetszolgálat állított fel menekülttábort Zugligetben. A tábor mintegy 920 embert tudott egyszerre befogadni. A kelet-német menekültek a zugligeti táborban nagyvonalú és példamutató segítőkészségre és szolidaritásra találtak.

A szeptember 10-ről 11-re virradó éjszakán Magyarország megnyitotta az Ausztria felé vezető határt. 18 órával később a zánkai, leányfalui, csillebérci és zugligeti menekülttáborok kiürültek. A zugligeti menekülttábor és az az emberiesség, amelyet a német menekültek itt a magyar segítők részéről megtapasztalhattak, egyedülálló élményt jelentett, mindig hálásak leszünk.

Szülőfaluja, Balf (német nevén Wolfs) templomának modelljét őrzi otthon Hans Lipp – írja a Main-Post. A Holzkirchhausenben élő férfi 1932-ben született Magyarországon, szüleivel és négy testvérével együtt 1946-ban telepítették ki. 

A Szent Wolfgang-templom makettje fából készült, 100x40 cm alapterületű, a torony 130 cm magas. Egy beépített szerkezetnek köszönhetően harangozni is lehet vele.

A minitemplomot készítésétől (1980) Uffenheimben őrizték, ahol minden évben a Magyarországról elűzött németek tartották találkozóikat. Az évek-évtizedek múlásával öregek lassan elfogytak, így 2006 óta Hans Lipp vigyáz a kicsinyített mására annak a templomnak, amelyben annak idején megkeresztelték, elsőáldozó és ministráns is volt. 

Ich hab eine Wohnung in Berlin - mitten in Berlin.
Ich wollte hier schon immer hin!
Ich finde Wien ist ziemlich schön. Du bist ziemlich schön,
auch wenn ich hier nie mit dir bin.

Ich denk fast jeden Tag über früher nach.
Und ob das richtig ist, dass du woanders bist.

Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.

Als ich das Alleinsein langweilig fand,
zog es mich zurück zum Haus am Land.
Wo unser Haus von früher stand,
traf ich dich ganz zufällig am Strassenrand.

Nach mehr als einem Jahr stehst du auf einmal da.
Du lachst mich einfach an, dann ist fast alles klar.

Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.

Aber es geht nicht mehr.
Es geht nicht mehr darum,
Es geht nicht mehr darum, warum du fehlst.
Du fehlst.

Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wien - Berlin. Wien - Berlin.
Wir wollten doch zusammenziehn... 

Az Interpress Magazin e havi számának központi témája a berlini fal. 

"A berlini fal több évtizedes történetét számtalan hihetetlennek tűnő legenda kíséri, melyek azonban éppen azért megdöbbentőek, mert abszurditásuk ellenére többségük igaz. Cikkünk illusztrációinak nagy része a keletnémet kormánypropaganda tevékenységének briliáns ötlete: képeslapokon jelentették meg a fotókat az 1960-as években, amelyeket egymásnak lehetett küldözgetni üdvözlőlapként." 

A szerzők: Slachta Krisztina és Varga Miklós.

Berlin, Schöneberg kerület, napjainkban. Egy társasház lakói elhatározták, hogy kinyomozzák: kik voltak a ház egykori zsidó lakói, akiket innen üldöztek el, vagy hurcoltak el a náci haláltáborokba. 

"Peter Schulz három éve egy kiállításon, amely a II. világháború előtti zsidó életet mutatta be, felfigyelt két gyerek, Margot és Werner Vohs fotójára, amely egy balkonon készült. Az ő balkonján." - Az MTI-cikket a Kultúra.hu oldalon találtam.