Privacy and security / Magánélet és biztonság

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg a doni áttörés, a II. világháborúnak a magyarok számára egyik legtöbb áldozatot követelő csatája, amely a 2. magyar hadsereg szinte teljes megsemmisülését eredményezte. 

Sok ezren vesztek oda, ma már pontosan tudjuk: teljesen értelmetlenül – hiszen mi közük volt ezeknek a besorozott magyar fiúknak a két szemben álló nagyhatalom háborúskodásához, mi köze volt a körmendi zászlóaljnak az innen 2500 kilométerre zajló eseményekhez... 

„Kint kegyetlen hideg van. Hőmérőnk nincs, így pontosan nem tudjuk, hány fok lehet, de úgy összehasonlítva a hideget az otthoni legnagyobb hideggel, biztosan felül van harmincon. Maga talán a hideg nem is lenne olyan borzasztó s elviselhetetlen, de azzá teszi a fütyülő-sivító szél. Orosz szél! Fogalma sem lehet erről senkinek, aki legalább egyszer nem érezte a bőrén. Csíp, mar, harap, rág, s úgy érzi az ember, hogy tűket permetez bőre alá. Szélmentes nap alig akad. Nap nap után kiszabadulnak odúikból ezek a szelek, s mint valami szilaj csikók, végigvágtatják a nagy orosz pusztaságot. Útjukban kegyetlen dühvel esnek neki mindennek, élőnek, tárgynak egyaránt. Felöltözhetik az ember akárhogy, nem nagyon tud védekezni ellenük. Áthatolnak a legvastagabb ruhán is, s csontokig hasogatják az ember testét. Csak a fedett helyiségek nyújtanak velük szemben némi menedéket. Persze erre nem mindig adódik itt kint alkalom, hogy hajlékba bújhassunk a szél elől...“

Kuntár Lajos írja mindezt A véres Donban, és miközben bemásolom, arra gondolok, hogy most kint nagyjából nulla fok van, hétágra süt a nap, mégsem akarózik kimozdulni a lakásból. A mai ember elolvashat száz meg száz visszaemlékezést, akkor sem fogja sem átérezni, sem igazán megérteni, mi történt azon a télen a Don-kanyarnál.

Sok ezer magyar katona értelmetlen halála – a doni áttörés évfordulójára emlékeztünk


A 2016-os Alterába Fesztivál a megszokott helyen, a Rába Szabadidőcentrumban lesz idén is július 12-16 között. Az 5 napig tartó rendezvényen, idén már kora délután indulnak a kis színpadi koncertek. Lesznek játékos vetélkedők hatalmas nyereményekért, valamint sok új zenekar is kap lehetőséget a bemutatkozásra!

Fellépők: Quimby, Vad Fruttik, 30Y, Kowalsky meg a Vega, PASO, BRAINS, Irie Maffia, Anna and the Barbies, Kiscsillag, Pál Utcai Fiúk, Ocho Macho, Szabó Balázs Bandája, Esti Kornél, Hődök, Sub Bass Monster, DJ ZULU (GB), Pann Bay Bastards (AT), Zorall, Ganxsta Zolle és a Kartel, Ozone Mama, Mantra Porno, Sziámi AndFriend's, Konyha, Prosectura, Kardos Horváth János, Ed Philips and the Memphis Patrol, Szekeres - Barbaró (Junkies), Soulwave, ZPZ, Griffins, valamint a szavazóverseny nyertesei 12 zenekar.

A méltán népszerű rendezvény idén már 7. alkalommal várja régi és új vendégeit Körmendre.

Részletes program és napi bontás, további információk, bérletárak:


https://www.facebook.com/events/963525803720466/

alterába 2016

 – avagy itt nem halt meg Aleister Crowley... A Boca do Inferno (a portugál név azt jelenti, a Pokol szája) az Atlanti-óceán partján, Cascaisnál (Lisszabontól kb. 30 km-re) parti sziklákban kialakult hasadék. A sziklákat a mélyben szinte állandóan több méteres hullámok csapkodják. Aki erre jár, az lehet az érzése, hogy a pokol kapujához ért...

A természet alkotta formákat meg a végtelen vizet elnézve nekem nem annyira a pokol, mint inkább az örökkévalóság jutott eszembe. Másoknak meg az öngyilkosság.

Aleister Crowley (1875 – 1947), az angol okkultista író 1930 szeptemberében itt rendezte meg Fernando Pessoa portugál költő segítségével a saját halálát. Valójában elhagyta az országot, és három héttel később leplezte le magát, amikor feltűnt egy berlini kiállításon. A Pokol szájánál emléktábla is van a performanszról.

Egy másik portugál költő, Guilherme de Faria viszont tényleg itt lett öngyilkos. Könnyen lehet, hogy Crowley-t az ő esete "ihlette meg" saját morbid akciójához, hiszen alig másfél évvel korábban fejezte be itt életét a fiatal költő – mindössze 21 éves volt. (Ha jól tudom, nem ő volt az egyetlen.)

Képsorozat, a végén videók is:




















És akkor következzenek a videók. Ezt én vettem fel 2015 decemberében: 


Ezt a videót a youtube-on találtam, Turnswoodék kevésbé barátságos időjárás mellett jártak a Pokol szájánál...


És ilyen volt a Boca do Inferno 120 évvel ezelőtt, amikor Henry Short elsőként lefilmezte:

Boca do Inferno, a Pokol portugál szája


A Szombathely méretű kikötőváros, Marsala (arabul Marsa Allah, ميناء الله, vagyis az isten kikötője) Szicília nyugati csücskén fekszik, 140 kilométerre a tunéziai partoktól.

Marsalát i. e. 397-ben alapították a karthágóiak, Lilybaion néven, fontos erődítményük volt itt az első pun háború idején. Ezután a rómaiak jöttek (i. e. 241-ben), aztán az arabok (827), majd normannok és még megannyi népség, mígnem 1773-ban egy angol úr borászkodásra adta itt a fejét. John Woodhouse úttörő munkájának köszönhetően néhány évtized múlva már négy nagy brit pincészet működött itt, s a marsala bor máig Szicília egyik sikerterméke.

A város meg szép, még ilyen felhős időben is:


























Szicíliai látogatás: Marsala