Befejeződött a kamalduli remeteség főépületének, a kolostornak a felújítása. A 18. századi épületegyüttes központját 885 millió forintos uniós támogatásból újították föl. (MTI)

A majki kamalduli remeteség belső udvarán álló cellaházak 2014. november 27-én
Fotó: Máthé Zoltán (MTI)







Felújították a majki kamalduli kolostort (macskával)

Fotó: Ernst Pscheidl / mainpost.de
Szülőfaluja, Balf (német nevén Wolfs) templomának modelljét őrzi otthon Hans Lipp – írja a Main-Post. A Holzkirchhausenben élő férfi 1932-ben született Magyarországon, szüleivel és négy testvérével együtt 1946-ban telepítették ki. 

A Szent Wolfgang-templom makettje fából készült, 100x40 cm alapterületű, a torony 130 cm magas. Egy beépített szerkezetnek köszönhetően harangozni is lehet vele.

A minitemplomot készítésétől (1980) Uffenheimben őrizték, ahol minden évben a Magyarországról elűzött németek tartották találkozóikat. Az évek-évtizedek múlásával öregek lassan elfogytak, így 2006 óta Hans Lipp vigyáz a kicsinyített mására annak a templomnak, amelyben annak idején megkeresztelték, elsőáldozó és ministráns is volt. 

Németországi otthonában őrzi a balfi templomot

Emberkereskedelem a világon (MTI-grafika)

REevolutio sajtóközlemény - Jövő pénteken nyílik „A pesti gettó emlékezete” című szabadtéri kiállítás. A történelem sok viharát megélt Klauzál tér, Belső Erzsébetváros egykori és remélhetően jövőbeli központja is. Nem véletlenül létesült itt 1897-ben a főváros 3-as számú Bevásárló-csarnoka. S közel harminc évig – 1911 és 1941 között – itt kanyargott a főváros 2-es számú villamosvonala is. 

Ahol ma park, játszótér áll, ott 1945-ben, a gettó időszakában, s 1956-ban is mártírokat adtak vissza a földnek. Ez a terület volt hajdanán a főváros zsidóságának központja, és a zsidó és keresztény együttélés színhelye (ezért is túlzás ma zsidónegyednek hívni). A magyar zsidóság itt építette az első pesti imaházakat, a rituális fürdőket. A Király utca, Wesselényi, Kazinczy, Rumbach, Síp, Holló utca lakói és mesteremberei beilleszkedtek, hasznos, dolgos polgáraivá váltak a városnak. 

Ahhoz, hogy e városrész sok-sok régi és egyre több új lakója jobban megismerhesse e környék miliőjét, történetét, hogy a múltba pillantva megérezze, miképp éltek itt a szegény és a gazdagabb zsidó polgárok, s miképp rombolta szét a történelem az együttélés feltételeit, jön létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár. A gyűjtemény a több mint kétszáz éves zsidó jelenlét attribútumait, az itt élők mindennapjait, kultúráját teszi majd megismerhetővé az érdeklődők számára. 

A Történeti Tár munkájának egyik irányát jelzi a november 28-án megnyíló „A pesti gettó emlékezete” című kiállítás is. Budapest még sohasem rendezett önálló gettókiállítást. Most is csak elkezdetni tudjuk a történelem szilánkjainak összehordását. 

A kiállítás két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket a Klauzál téren, illetve a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt lezajlott eseményeknek. A történeti feltárás a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek bemutatására helyezi a hangsúlyt, amelyek szikár és tényszerű vizuális világa a kollektív emlékezetbe beégő történelmi tanúkká emeli e dokumentumokat. 

 Emellett a Trauma - Tér - Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon a művészek reflexiója az egyéni emlékezet, a művészi átírás, szubjektív átértelmezés lehetőségeihez kötődik.

A pesti gettó emlékezete (Klauzál tér, 2014. nov. 28.)

Koncertajánló: Panchan, Rábakeresztúr, 2014. november 15.

Rocco Turi újságíró és szociológus* mutatja be az olasz közönség számára** Goják Sándor felsőcsatári Vasfüggöny Múzeumát a Rubettino Editorén.

A cikk a vasfüggönyről és a berlini falról szóló sorozat 4., befejező része, de a korábbiakban is bőséggel esik szó Rocco Magyarországon szerzett tapasztalatairól. Linkelem sorban: 1. rész, 2. rész, 3. rész.

*valamint a picture on fesztivál visszatérő vendége ;-)

**Mindazon olvasóimnak, akik nem tudnak olaszul, fordítás hiányában egy saját, 2009-ben írt cikkemet tudom felkínálni a Vasfüggöny Múzeumról. 

Cikk az olasz Rubettino Editorén a felsőcsatári Vasfüggöny Múzeumról

Évtizedek óta nincs vasúti összeköttetés Szombathely és a tőle 40 kilométerre fekvő ausztriai Felsőőr közt. A probléma tízezreket érint, ám csak Ausztriában beszélnek róla. 

Csaknem 130 évvel ezelőtt, 1888. december 12-én indult meg a forgalom a Szombathely–Felsőőr (Oberwart)–Pinkafő (Pinkafeld) közötti több mint 50 kilométeres vasútvonalon. 

Ezt a vonalat azonban igencsak „megviselte” a történelem: előbb a trianoni határhúzás, majd 1953-ban a vasfüggöny végérvényesen kettévágta a viszonylatot. A magyar oldalon 1960. január 1-jéig még napi öt járat volt, később azonban a síneket is felszedték.

 Ám Ausztriában sincs már forgalom ezen a szakaszon: előbb a felsőlövői bánya zárt be (addig jelentős volt erre a vasúti teherforgalom), majd fokozatosan megszüntették a személyforgalmat is, az utolsó szakaszon 2011 nyarán. A helyzet ma az, hogy az osztrák oldalon még megvannak a használaton kívüli sínek, a magyaron már azok sincsenek.

Az, hogy újra kellene ez a vonal, nem új keletű gondolat... 

A cikket a Magyar Narancsnak írtam, katt ide a teljes riportért.

Szombathely - Felsőőr: a hiányzó vasútvonal


"Pest egy részét ma is városfal veszi körbe, csak épp nem látjuk. Hol a pincékben, hol a kiskörúti házak kertjében fut, néhány helyen az utcára is kitüremkedik. És most van újra kiállítóhelye is." - Hamvay Péter szeptemberben írt igen részletesen a pesti városfalról a Magyar Narancsban

Egy-két képet tennék csak hozzá... :-)


balra: a Hatvani kapu a XIII. század végén (a mai Astorián), jobbra: fali makett az egykori városfalról a Királyi Pál utcai kiállítóhelyen

A pesti városfal


Az első világháborúban több mint 30 bildeini/beledi esett el. A Was bleibt? (Mi marad?) című kiállítás azt a kérdést járja körül, hogy egy évszázaddal később ezekről az emberekről milyen emlékeket, történeteket őriznek még az élők. 

Ahogy a megfakult tábori levelezőlapok címzésén is látszik, Beled/Bildein akkor még Magyarország része volt, és Szombathely járásban két külön falu volt Alsó Beled és Felső Beled. 

A tegnap megnyitott kiállításnak a Burgenländisches Geschichte(n)haus, azaz a Burgenlandi Kortörténeti Múzeum ad otthont. 

Fotók: Andreas Lehner / Burgenländisches Geschichte(n)haus

Kapcsolódó bejegyzés: A bildeini Határélmény-park



Mi marad? - I. világháborús kiállítás, Beled/Bildein