kijött dvd-n a jégkrémbalett


Ignite. Kaliforniai hardcore banda, magyar énekessel. Járják a világot. Néha a Rise Againsttel dolgoznak együtt. Sok tekintetben ez már a csúcs.

Augusztust írunk. Fülledt nyáreste a picture on fesztiválon. A frontember, Téglás Zoltán a koncert után az Ignite turnébuszába invitálja az újságírókat. Pizzát tesz elénk, sört, energiaitalt, üdítőt, ha nem volna elég, kérünk-e még valamit. Merthogy ellátmány van bőven. Ez egy ilyen biznisz. A turnén megmaradt ételt, italt egy árvaháznak szokta adni.


Veresegyházán lakik. Arra, hogy milyen gyakran jön haza, úgy válaszol, valójában itthon lakik, bár mindkét zenekara (a másik a Pennywise) kint van, igyekszik olyan gyakran ténylegesen itthon tartózkodni, amennyire csak tud. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évente három hónapot tölt Magyarországon... "Magyarországon sokkal többe kerül minden. Amennyit itt keresnek az emberek, abból a rezsit sem lehet kifizetni."

Magyarországon azt látja, hogy minden évben csak rosszabb lesz. "Én dollárral jövök, és nekem is drága!" Amerikában tehát könnyebb megélni. Téglás Zoltán szereti a régi kocsikat, több is van neki, ötvenes-hatvanas évekbeli darabokat gyűjt. (Eközben jegyzi meg egy kolléga, hogy ő is régi autót tart, csak más okból...) Los Angelesben a tengerhez közel vett házat.

Zoli Amerikában született 1969-ben, ott is nőtt fel. Kilenc éves korában jött először Magyarországra, két évig a nagymamájánál lakott. Akkor el is felejtett angolul. Amikor visszament, utálta Amerikát. Ma is Los Angelesben érzi magát idegennek.

Apja a II. világháború után ment ki, anyja a 60-as években. Ők az ő szüleiket eleinte még látogatóba se tudták kivinni, erre a los angelesi Szent István templom támogatásával nyílt lehetőségük. Szent István ezért is fontos Téglás számára. Konkrétan a hasára tetoválva viseli az első magyar király arcképét.

Kint a szülei elkezdték élni az american dreamet. Mindenki élhette, aki keményen dolgozott. Lehetett egyről a kettőre jutni, ha valaki egész nap dolgozott. Akkor.

"Amerikában megkaptuk a lehetőségeket, lehet élni. Bushnak nyolc év alatt sikerült tönkretennie az országot" (A kolléga felől enyhe somolygás.) "Azt hitték, mindenki jól él és gazdag, és ez mindig így marad – de ez nem igaz. Most derül csak ki, hogy mekkora szarban vagyunk, és még nagyobban leszünk, ha az emberek nem figyelnek oda. És mindeközben a nagy cégek most ugyanazt a károsítást, pusztítást végzik a természetben, mint a nácik és a kommunisták csináltak. És most ezek a cégek irányítják a hatalmat. Ez lesz a világ vége... Az új lemez erről fog szólni. Arról, hogy ha nem figyelünk oda, akkor az ország ugyanúgy elhanyagolódik, mint a virág, ha nem öntözöd. Így van Amerikában is, és így van Magyarországon is. Ráadásul, Magyarországon, ha magyar zászló van a pólódon, már nacionalista vagy. Azt sulykolják, hogy ne szeresd a hazádat, ne legyen fontos. Akkor azt tehetnek veled, amit akarnak. És tessék, én ezzel a gondolkodással Amerikában balliberálisnak számítok!"


Szóba kerül az A csitári hegyek feldolgozása (az Ignite angol nyelvű dalának címe: A Place Called Home). A koncerten a magyar rajongók lengették a címeres zászlót, azt meg mondani sem kell, hogy az "éljen a magyar szabadság, éljen a haza" sorokat mindenki vele énekelte.

"Az milyen politika, ahol nem szabad elénekelni egy fucking számot?" A régi időkre céloz ezzel, főleg a Romániában szerzett tapasztalataira. Amikor mentek a stúdióba, cserkészdalokat és hasonlókat énekelt. Akkor, hirtelenjében jött az ötlet, hogy ki lehetne próbálni ezt felvételen is. Az A csitári... szövegét kicserélte, mert az angol fordítás nagyon brutálisan hangzott. Elhagyja a kedvese, erre kitöri a kezét... ez durva volt oda, az amerikaiaknak. Helyette másról írt, a nagymamájáról, akit mindig iszonyatosan nehéz volt itthagyni, arról, hogy milyen nehéz elköszönni úgy a családtól, hogy tudod, hogy lehet, hogy nem látod őket többé.

Ez a témakör, a hazavágyódás, honvágy, családhoz és szülőföldhöz ragaszkodás továbbra is mélyen foglalkoztatja. Most írt egy dalt arról, amikor elmegy valaki messzi földre, külföldre dolgozni, akkor milyen érzés végre hazafelé tartani, átlépni a határt, ülni a vonaton, megérezni a szülőföld illatát, érezni a hazai ízeket, találkozni a magyar barátokkal. "A magyar barátaimmal mindig ott folytatom a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Még akkor is, ha közben két évig nem találkoztunk. Az amerikaiak sokkal felületesebbek."

Téglás Zoli sokszor érez bűntudatot amiatt, hogy elhagyja az országot a pénz és a karrier miatt. Azonban Magyarországról nem lehet elérni azt, amit neki már neki sikerült. "Szerte a világban azért vesznek egyet az Ignite-ra, mert kaliforniaiak vagyunk. Japánba hiába mennénk magyar zenekarként, ugyanezzel a produkióval, senkit nem érdekelne. Az a menő, ami amerikai."

Az Ignite-ban, akikkel együtt dolgozik, magyarok. Nem a zenekari tagok, hanem a többiek, a stáb. A buszsofőr viszont mindig német, kell a precizitás... Most két hónapig turnéznak, és hamarosan még többet fog. Kell a pénz, ha majd eggyel több éhes szájat kell etetni. Barátnője ugyanis babát vár.

"A gyerekem magyarul fog beszélni, még akkor is, ha az anyja amerikai. Mindig vágytam magyar barátnőre, de így alakult... Nekem nehezebb magyarnak lennem, nem könnyebb, pedig sokan azt mondják, jó neked, te kint vagy... Én két helyen fizetek adót, évi tizenhatezer dollárt költök repülőjegyre, a Lufthansa már jó barátom..."

Bal karján hatalmas tetoválás: Dugonics Titusz, a jobbon egy 56-os emlékrajz látható. A hátán a magyar címer. Azt mondja, kint nagyon kell figyelni a magyarságra, ápolni kell. Volt magyar étterme is, kolbászt is csináltak és hasonlókat (miközben három vega alkalmazottja volt), tértek be hozzá vendégként néhány éve kint élő magyarok, akik akcentussal beszélve azt mondták, már el is felejtették a nyelvet, és olyan erdélyiek is, akiknek könnybe lábadt a szemük, ahogy újra megérezték az otthoni ízeket.


Szereti nagyon az állatokat. Szokott segíteni a veresegyházi medvemenhelynek is, volt már jótékonységi koncert is a javukra. És ami a legnagyobb projekt: van egy pelikánmentő vállalkozása. A Pelican Rescue Teammel kimennek a tengerre, és összeszedik a sérült pelikánokat. Az emberek sajnos azt hiszik, azért nincs elég hal, mert a pelikánok megeszik őket. Pedig az emberek halásznak le mindent, csak a legegyszerűbb a pelikánokra fogni. Sajnos sokan rajtuk állnak bosszút, rengeteg a törött csörű, sérült állat... "Nagyon jó érzés állatokat menteni, sokkal jobb, mint a színpadon állni."

A pelikánmentés úgy kezdődött, hogy testvérével együtt mindig is felháborította őket a nagy cégek természetkárosítása. Éjjel bemásztak egy telephelyre, tönkretenni pár bulldózert. Lebuktak. A bíróság közmunkára ítélte őket. Zoli egy vonatkozó katalógust forgatva szerzett tudomást a pelikánokról. Rábökött a képre: ezt akarom csinálni! Csinálhatta. A kötelező feladatból szenvedély lett. Mindez húsz évvel ezelőtt történt, a tesvére ezért lett állatorvos.

Dolgozik egy forgatókönyvön is. A téma a kelet-európai diktatúrák, az 50-estől a 80-as évekig. Meg akarja mutatni a Nyugatnak, sztárokkal, hogy milyen volt itt az élet. "El sem tudják képzelni ugyanis. És nem csak Nyugaton, már a mai Magyarországon sem tudják sokan, mi volt itt. Hogy hány embert öltek meg, lőttek le a határon. Aztán 89-ben leomlott a vasfüggöny. Hány ezer vagy tízezer ember halt meg addigra – a semmiért... Izrael nem felejt. Nekünk sem lenne szabad. Amikor gyerekként itt voltam, mint amerikai állampolgárt, minden héten meghallgattak a helyi rendőrök, és olyasmiket kérdezgettek, hogy a nagymamám miként gondolkodik a rendszerrről... Angolul válaszoltam nekik, hogy a francba gondolják, hogy beköpöm a saját nagyanyámat? Ahogy ma mindenki drogozik, akkor itt mindenki ivott. Aki iszik, az ugyebár nem csinál forradalmat... Ételt nem lehetett kapni, félnapokig volt sorbaállás, jegyre valamit talán adtak... de vodka, az mindig volt."

Van valami hátborzongató abban, hogy erről épp itt beszélgetünk, Bildeinben, az egykori vasfüggöny tövében, az osztrák oldalon.

Lassan éjfél. A hivatalos beszélgetésnek vége, kinyitunk még egy sört. Felettünk tiszta és csillagos az ég.

Rózsa Melinda

a place called home

lehetnék én is kamikaze

MASZAT

OCZTOS PANKA
PASZTELLKÉPEI

2011. augusztus 30.–szeptember 20.
Megnyitó: augusztus 30., 18 óra

Esti jazz: Jónás Vera–Fenyvesi Márton duó
iF kávézó Budapest IX., Ráday u. 19.

ocztos panka - maszat

Hegyi Gábor - "elszabadult gondolatok"

kiállítás

Nyílik: 2011. augusztus 31. 19:00
Zár: 2011. szeptember 20.

Jelenlegi kiállítás:
Halász Glória - "india my love"

Szeretettel, falatkákkal, festményekkel, beszélgetésekkel, borokkal várunk Benneteket:)))

A Ladino legénysége, Hegyi Gábor, Ocztos István

Bar Ladino
Dob utca 53.
Budapest, Hungary

hegyi gábor - elszabadult gondolatok


Koncertdévédét jelentet meg az Európa Kiadó. És nem akármilyet. A felvételek a múlt héten zajlottak a budapesti Gödör Klubban, kis számú, ám annál lelkesebb nézősereg előtt. Sereg, na...

A koncepció az volt, hogy minden szám alatt csak egyetlen néző tartózkodjon a nézőtéren, aztán persze ebből az lett, hogy inkább a színpadon tartózkodott ő is, a színpad szélén ki tombolt, ki állt érdeklődve, ki meg egy kis asztalnál ülve pezsgőzött. (Fotóinkon az előtérben várakozás percei, kajaszünet, etetés. Nem képezik a felvétel részét... :-))

A projekt a Csak egy parti címet viseli, a zenekar fb-csoportjában hirdették meg még júliusban, ekképpen: 

"Volt már olyan koncerten ahol Ön volt az egyetlen néző? (...) a zenekar ugyanis minden egyes felvételre kerülő számát egyetlenegy, az adott számra előzetesen  regisztráló nézőnek adja majd elő. Önnek és csakis Önnek, tehát, ha vállalkozik arra, hogy egy személyben birtokba vegye a nézőteret és ilyen formában az EK DVD-jén szerepeljen (képben is). (...) Az Európa Kiadó mint ismeretes nem hajlik meg senki akaratának. Ott, akkor, úgy és azt játszik amit akar. Az viszont hogy kinek, mint általában, most is az Ön döntésén múlik." (részlet Menyhárt Jenő Igazgató felhívásából)


A 21 dalra (köztük az Így vonulunk be, a Szabadíts meg..., a Küldj egy jelet, a Tengerpart, a 3 Judit 4 Zsuzsa...) összesen 51-en jelentkeztünk, bizony, közte voltam én is, (l. még a fentebb említett asztalnál pezsgőző, a teljesség kedvéért: a Romolj meg alatt). A túljelentkezésből fakadó nézőkoncentrációt egy kismérvű rásegítéssel operáló sorsolással oldották fel, s döntötték el, kiből lesz a cserebogár:

"Lassan elérkezik tehát a sorsolás megkezdésének vérfagyasztó pillanata. Ennek lefolyásáról tájékoztatásul annyit, hogy egyrészt a készülő videóanyag szempontjainak szükségszerű figyelembevétele miatt, másrészt pedig (bármennyire is ellentmondásosan hangzik) a fairebb eljárás érdekében, valamelyest irányított sorsolás lesz. A videó kapcsán szempont az, hogy a majdani 21 néző gender és kor szerinti eloszlása alapvetően kiegyensúlyozott legyen, míg a fairebb eljárásra való törekvés arra vonatkozik, hogy azok akik sok vagy mindegyik számra adták le jelentkezésüket, ne ugyanolyan eséllyel induljanak az egyes daloknál, mint azok, akik csak arra (vagy mindössze néhány) dalra regisztráltak. A sors kezét azonban csak annyira fogjuk irányítani, amennyire a fentiek indokolják." (részlet az igazgatói ukázból)


A hajnalig tartó felvételek nem törték meg sem a rajongókat sem, sem a zenekart; legközelebb augusztus 12-én játszanak a Szigeten, majd 15-én Őriszentpéteren (Hétrétország), és 19-én a Gödörben.

A dévédé megjelenésére még várni kell, most kezdik az utómunkákat, tavasznál előbb nem kalkulálunk vele. A fészen Kirschner Péter azt írta, "rengeteg utómunka lesz vele, vágás, hangkeverés, maszterelés (full HD-ben készült), úgyhogy ha nem is egy év, de nagyon sok idő. De az előzetesen látott/hallott anyagok alapján biztosan mondható, hogy szép lesz nagyon, Ti mind nagyon jól néztek ki, talán mi is tűrhetően és a hangfelvétel is nagyon jól sikerült".



csak egy parti

„Szégyentelenül tarkára mixelt” programot ígérnek a picture on fesztivál (2011. 08. 11-13., Bildein) szervezői. Az osztrák-magyar határon, Szombathelytől 17 km-re található falu kellős közepén lesz a buli, ahogy 2000 óta minden évben.

Idén először 3 napos a program, olyan fellépőkkel, mint a Therapy?, az Ignite, a NOFX, Gentleman, a Katzenjammer, de ott lesz a magyarok közül pl. az Irie Maffia és az Ocho Macho is.

Ilyesmi csak a 370 lelkes határfaluban lehetséges: többnapos rockfesztivál a faluközpontban. A templom tövében, egy hatalmas platán koronája alatt áll a nagyszínpad. Pár méterrel arrébb húzódva az üvegfalú borarchívumból – egy pohárka „Pinkavüzet“ (Pinkawossa) kortyolgatva – lehet figyelni, hogyan zúznak a sztárok. Az egykori pajtából modern rendezvényhelyszínné avanzsált Bor-Kultúr-Házban rendezett afterpartik legendásak... Megnövelt chill-out zónájával igazi lazításra csábít az almáskertben felállított Uhudler-színpad. Sátrazni a falu szélén levő kempingben lehet, és a Pinka partján homokos strand is várja a fesztiválozókat.

A Pinka-rockerek zöldek: ingajáratban közlekedő buszjáratok a környék településein át, szelektív szemétgyűjtés, szemétmérséklés, regionális ételek és italok, bio fesztiválpóló... a picture on pár éven belül szeretné magát low-waste fesztiválként pozicionálni.


 (A kaliforniai banda énekesét Téglás Zolinak hívják. A felvétel másik magyar vonatkozását sem nehéz észrevenni 1 mp után...)

2011. augusztus 11., csütörtök

Nagyszínpad:
18:00 Thirteen Days
19:00 Firkin
20:00 The Dillinger Escape Plan
21:40 Ignite
23:30 NoFX

+ DJ Ewald


2011. augusztus 12., péntek

Nagyszínpad:
15:00 The Liberation Service
16:05 Amsterdam Klezmer Band
17:35 Seventh Void
18:10 A Pale Horse Named Death
19:10 Wallis Bird
20:40 K’s Choice
22:20 As I Lay Dying
00:05 Hot Water Music

Uhudler-színpad az almáskertben:
17:00 Die Niachtn
18:30 The Uptown Monotones
20:00 Jesus Christ Smokes Holy Gasoline
21:45 Ocho Macho

+ DJ Soren Appel


2011. augusztus 13., szombat

Nagyszínpad:
14:00 Oh, I Taste The Queen
14:50 Elektrikeri
15:40 Krautschädl
16:40 Bilderbuch
17:45 Irie Maffia
19:05 Katzenjammer
20:35 Therapy?
22:20 Gentleman
00:20 Russkaja

Uhudler-színpad az almáskertben:
14:00 Jugendkapelle, vonulás a kempingtől a fesztiválterületre
15:00 Zahoracka Banda, Koprive Tamburizza
17:00 Kollegium Kalksburg
18:30 M4
20:00 Bo Candy & His Broken Hearts
21:30 The Sado-Maso Guitar Club

+ DJ Nick


 (Maradjunk a magyar részleteknél. Szöveg, 02:20 után :-))

Kemping: a falu határában található, csütörtök déltől tart nyitva, a parkolás, a zuhanyzás és a sátorhely ingyenes.

Jegyek:
3 napos bérlet előv. 79,- EUR (helysz. 85,-), 2 napos (pé. és szo.) bérlet előv. 59,- EUR helysz. 65,-, csütörtöki bővítőjegy a már meglevő két naphoz előv. 20,- EUR (helysz. 25,- EUR)
napijegy csütörtökre előv. 35,- EUR (helysz. 40,- EUR)
napijegy péntekre és szombatra EUR 39,- EUR (AK Euro 44,-)
Az árak a jegyárusító helyek által felszámolt esetleges jutalék miatt ettől eltérhetnek!
Jegyek elővételben kaphatók Szombathelyen: Pianho Hangszerbolt (Hollán Ernő u. 9.), Körmenden: Lokálpatrióta Klub (Bástya u. 8.), Magyarországon az eventim irodáiban, Ausztriában: Ö-Ticket, Musicticket, Jugendinfo Wien, Bgld. Raiffeisenbanken, Lendls Konditorei Bildein, Kaufhaus Zax Bildein, KUZ & GUT Güssing, Oberwarter Musikhaus.

UNDER-TIPP - kedvezményes vásárlási lehetőség: még (vasárnap kora du. írom ezt) van a féláron megvehető bérletekből a mitveszek.hu oldalon.

Info-Hotline: +43 3323 21999, Magyarországról: +36 30 373 6522
Fesztiválhonlap: http://www.pictureon.at/

picture on fesztivál – részletek

Halász Glória - India My Love
című fotókiállítása a Bar Ladinóban

A kiállítás 2011. augusztus 10-én este 7 órakor nyílik, melyre szeretettel várunk borokkal, falatkákkal, képekkel:)))

A fényképek 2010-ben készültek Delhi, Rajasthan és Agra környékén.

A kiállítás 2011. augusztus 30-ig tart nyitva.

Jelenlegi kiállítás:
Tanai-Toguro Gyula - Nehéz Fény / Heavy Blaze

Bar Ladino, Budapest, VII. Dob utca 53.

india my love

hűség

Az Élő Tűzfalak Erzsébetváros csapata játékos, tervezős, színezős foglalkozást tart gyerekeknek a Klauzál téren, az asztaloknál, padoknál.

Tervezzük meg a tűzfalakat! "Ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek"... A tűzfalakat, ceruzákat, tollakat az Élő Tűzfalak biztosítja.

A foglalkozás 2011. augusztus 3-án, szerdán 14-től 18 óráig tart, melyet kis séta is követ, bemutatva a környék tűzfalait.

Mindenkit szeretettel várnak - leginkább a gyerekeket! És várják a jelentkezőket, akik szintén tartanának foglalkozásokat gyerekeknek, melyekből megismerkedhetnének a kreativitás egyszerű, de nem haszontalan fortélyaival.

A foglalkozást tartják: Kalota Ágnes, Bánhalmi Andrea, Ocztos István.

A képek a múlt szerdai foglalkozáson készültek:




gyerekszerda a klauzál téren

under rákérdez. válaszol: ente

Városi bestiárium - ez a címe Takács Máté kiállításának, amely július 28-án, csütörtökön este 7-kor nyílik a budapesti Klauzál13-ban.

"A középkorban a természetben és képzeletben élő lényeket egyaránt bemutatták az ún. bestiáriumokban, melyekben a teremtmények szimbolikus jelentéssel felruházott leírásait és jellemzéseit illusztrációkkal tették szemléletesebbé. Mindnyájan találkozhattunk már mások bestiáriumával, és hiszek abban is, hogy mindnyájunknak van egy saját, belső bestiáriuma.

Hieronymus Bosch, George Orwell, Jorge Luis Borges, Julio Cortázar, Jan Svankmajer, Domenico Gnoli, vagy az utóbbi időben Magyarországon többek közt Roskó Gábor, Szőke Gábor Miklós és Láng Zsolt után most Takács Máté városi bestiákat, mindennapjaink teremtményeit bemutató képeskönyvében járva egészíthetjük ki gondolatszövegeinkkel a képen látottakat" - áll a meghívóban. 

A kiállítást megnyitja: Pallag Zoltán, brácsán játszik: Ellina Khachaturyan.

Megtekinthető augusztus 21-ig, hétfőtől szombatig, 10-19 óráig.

városi bestiárium

képeslapok a babel sound fesztiválról

fogasbolha (képsorozat)


Stekovics Gáspár fotókiállítása a szigligeti Alkotóházban – megnyílt!

Az augusztus végéig látható portréképeken (véletlenszerű kiemelések következnek) Törőcsik Mari, Konrád György, Kukorelly Endre, Vértesi Péter, drMáriás, Jónás Tamás...

Bojár Iván András megnyitója:

"Ezerkilencszáthatvanhétben a Corvinánál jelent meg a Tihany című fényképes album, Gyökér László fotóival és Passuth László szövegével, amely amellett, hogy bemutatta a Balaton északi partja félszigetének totálokban és makrókban megfogható láttatásra érdemes részleteit, elvezetett bennünket néhány kertbe, udvarra is. Borsos Miklós, Illyés Gyula, Németh Lászó és Passuth László portáira. Mindannyian a harcokban megfáradt, tűnődő Marcus Aurelius, a napsütötte pannon halmokon tábort verő hadvezér-filozófus antik-humanista értelmiségi típusának kései alakjai. Több, mint negyven év, egy emberöltő telt el azóta, hogy e még létező típus, az őrlődő alkotó, a világ gondját vállára emelő, az esendő, a szikár szorgalommal, vagy ironikus önvédelemmel örömteli életet kereső értelmiségi és művész fajta-ember képi reprezentációja itt, a Kárpátmedence horizonttalan teknőjében az ismert fekete-fehér képeken merevedett meg.

Most 2011-et írunk és Stekovics Gáspár kiállítását köszöntjük. A falakon őrlődve teremtő, kontemplált, aszketikus és konok, életakarásba menekülő és spleenes művészek, írók, színészek portréi sorakoznak vibráló ritmusban, egymásnak feleselve. Egy társaság. Egy szellemi brancs. Legalábbis egy kor.

Nem tudni még, hogy e világ szellemi fényének utolsó lobbanásai egyikét álljuk-e körül. S nem csupán azért, mert merő bizonytalanság, hogy vajon 365 nap múltán ugyanitt kik állnak, állhatnak majd e vaskos és hűs falak tövén. Ha mások jönnek is, e fordulat pusztán egy sokkal nagyobb, sokkal alapvetőbb fordulat tünete lesz. Mi a megszokott szeretett módon, jó szemmel elkapott pillanatok arcait, az évtizedek, rendszeromlások és feltápászkodni vágyások óta változatlan reprezentációs készlettel megmutatkozó releváns társadalmi csoport jeleseit szemléljük most. De ez is változik. Minden pásszé – hogy finoman fogalmazzak. Mintha a különös-különös éjszaka volt nyugtalansága vetne saját fényt a képekre, tenné máris múlttá a jelent megmutatni vágyó képeket.

Zárójel: persze, ez a fotó mágiája. Megragadni, kimerevíteni a megismételhetetlen pillanatot, miáltal valami, a szeretkezésből végül kihúnyó erő szomorúságához hasonló rezingnált üresség marad csak. Lenézünk csupasz tenyerünre. Valami volt benne. Valami nincs. S, ha jó a kép, ezt az idő és minőségszinteken való átbukkolást akár többször is újra eljátszhatjuk magunknak. Volt – nincs. Mondom, ez a fotó mágiája. Épp azzal szembesít, ami elől elbújni komplett életstratégiákat állítunk, ugyanakkor a legjobban foglalkoztat is, a hogyan megy el minden, ami fontos nekem, vagyis én magam - e mások képei által is akár, hiszen e mások élnek valahol bennem, belőlük vagyok a jelenkori én. Én, a még itt levő. Én a máris a következő időállapotba átforduló, majd ott elvesző, megsemmisülő szegény-szegény önmagam. Zárójel bezár.

Borsos-Illyés-Németh-Passu​th már el. Már passzé. Mi még itt. De mi is (no nézd csak, milyen eleven örömmel mosolyog tavalyról Petrovics Emil!?) előbb-utóbb, hogy úgy mondjam, szóval el… Stekovics Gáspár olyan nekem, mint az egyiptomi sírtáblák könnyű ecsettel dolgozó portréfestői, kiknek munkáiról ma is eleven tekintetű férfiak, nők, jövőt ígérő gyerekszemek figyelnek római múzeumok vitrinjei mögül. Könnyű átélni ezt itt Tihany és Szigliget között, hol a szántásból manapság is olykor római faragványokat, tárgyakat forgat ki az ekevas. Ezer hat-hétszáz éve, a jó Marcus Aurelius itteni kirándulásai idején ugyanígy szorongtak a ki tudja honnan, talán az akkori Szíria vidékéről ideszármazott obsitos tisztek, Badacsony, Révfülöp, Kékkút villanegyedeinek módos gazdái. És szorongunk mi is, legalább is én, bár pillanatnyi szorongásom tárgya nem elsősorban az elmenésé, hanem a maradásé. A hogyan maradunk kérdése foglalkoztat, ha ezt a köröttem, Stekovics kitűnő képein átsütő izgalommal jelenlévő kép-embereket figyelem. Egy kor, egy szellemi brancs, egy társaság arcai, akik, mint a hozzájuk hű képi megjelenítésmód oly leleplezően mutatja, talán inkább csak a múlt arcai már, s nem a kényszerű ittmaradás ígéretes figurái. 

Szobrok ők, és szobrok vagyunk máris mindannyian. Persze különböző méretű és elhelyezkedésű, majdan becsben őrzött és temetői szemétárkokban elsüllyedő cselekvésképtelen alakok. Kinek a főtér, kinek a vasút mögötti kis húgyszagú poros liget jut, de máris patinával bevont rigid ércbabák, akik dacolnak, de voltaképp minek is a múló idővel. Pedig maradunk itten. Csakhogy azzal a Marcustól Németh Lászlóig halmozott készlettel hirtelen nem fogunk majd semmit kezdeni, ha már a küszöbünkig ér a baj. Nem a fül, fülecske, vagy fülkeforradalom lagymatag porhuzata, hanem a többi, ami ezt az utóbbit is kitermelte már. A sokkal alapvetőbb, sokkal megrázóbb, minden egészt eltörő mozgalom. A föld megrendülése.

Mi itt. Tegnap Írországban, holnap Olaszországban és Amerikában mordul a föld. Lomha diófaágba féltérdre bukva kapaszkodunk, mialatt a talaj csúszik, egyre csak csúszik el alólunk, - ki tudja meddig, hová? Ebben a csúszásban a legkevesebb, hogy mi elmegyünk: diólomb elenged, földrerogy, mehet. De a falakon látható, empátiával megragadott tekintetek is mennek majd szépen. Valami lesz. Valami készül. Valamin át kell majd mennünk mindannyiunknak, és nincs recept, hogy ezt ki miként oldhatja meg. Nyersolajjal tölti fel a pincét. Kalasnyikovot vásárol magának. Aranyláncokkal tömi a sublót fiókját, hiszen 43-45 között is ez mentette meg a családot. Üzleti lehetőségeket kutat Kantonban vagy Brazíliában. Pártra száll, hiszen… ezt nem is kell mondani.

De várjunk csak egy percre! Nem szeretnék teljesen erre a búsongó modorra teljesen rápörögni még. Nézzük onnan, hogy ez a mai tényleg az utolsó ilyen alkalom. Csak játszásiból. Mi van azután? Talán nem csak a teliholdas szélvihartól zavaros éjszaka mondatja mindezt velem Stekovics arcképei felett. Ilyen tektonikus elmozdulás nem sokszor adódik alkotó ember életében. Micsoda kihívás! Micsoda feladat szembeszegülni azzal, hogy egyelőre talán nem mi, csak bennünk hal meg egy világ. Erőt kell vennünk! Kapaszkodjunk újra Szigliget üde diófaágainak egyikébe. Húzódzkodjunk talpra még!

Könnyű annak, aki antik korsótöredékkel, vagy Nicolaus Cusanus és a neoplatonizmus kapcsolatával foglalkozik. Megcsúszó világunk viszonya ezekhez talán nem változik. De mi, a többség, s ebbe a jelen időben alkotók zöme is tartozik, együtt sodródunk, csapódunk, hányódunk a korral egy ismeretlen sosemvolt minőségű élet és világ felé. A Stekovics lencséjén kimerevedő képek távolodása szédítő, máris minden pillanatnyi valóság: a messzeség. Tanúhegyek állnak bennünket körül, ötmillióéves időléptéket kényszerítenek lobbanásnyi időbe sűrűlő gondjainkra. Lesz megoldás. Juszt is lesz sikeres áttörés ezen a közeli bogáncsokkal, kórókkal fölvert sziklaszűkületen. Csak egymásra számíthatunk. Csak magunkra. A brancsra, társaságra. Stekovics arcaira. Marcus Aureliusra. S főleg magunkra. Magunkra. Magunkra..." 

(Szigliget, 2011. július 15.)


objektív - steko szigligeten

Tanai-Toguro Gyula Nehéz Fény / Heavy Blaze című kiállítása

megnyitjó: 2011. július 20-án, 19 órakor

"A fény a fizikusok szerint: A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Szerintem kicsit több ennél. A fénytől csillog az arany és tulajdonképpen bármi, belőle születik a szivárvány és nagyjából élet sem lenne nélküle. Elűzi a sötétséget és a benne lakozó félelmeinket, ha szerencsénk van felragyog az alagút végén és nélküle nem sok hasznát vennénk a szemeinknek. Az anyag állandóan változik benne, benne formálódik és az árnyékokat is neki köszönhetjük. A fény lehet nehéz, súlyos és szent, halálos, gonosz, pusztító és gyönyörű. Toguro pszichedelikus absztrakcióin szinte az összes változata megjelenik, ahogy múlik az idő és a tárgyak napszakonként más fényviszonyok között születnek újjá a térben és a fényben." TTGy

A kiállítást megnyitja: Ocztos István. Várunk szeretettel, falatkákkal, borokkal, beszélgetésekkel! A kiállítás 3 hétig tart nyitva.

Továbbra is várjuk a lelkes, életigenlő, potenciális kiállítók jelentkezését!

Bar Ladino, Dob utca 53., Budapest, Hungary

tanai-toguro

Ez a művészeti véradó projekt éppenséggel teljesen idegessé tett. Egy galériában berendezett véradó helyiség önmagában is elég morbid. Victora Zsolt, a Boulevard & Brezsnyev Galéria vezetője invitált, üljek le mellé beszélgetni, - nem tudtam, - be kellett mennem megnézni, mi és hogyan történik.


Mint a kórházban. A kórházat kihozták a galériába. A kórházat behozták a galériába.  Szépen berendezett véradó központ egy képzőművészeti galériában a festmények, fotók közt. Fotóztam, próbáltam az arcokat nem belevenni, - meg is beszéltük az egészségügyisekkel, - nem is lehetnek a képen a vérellátó engedélye nélkül.
Zsolti elmondta, semminek sincs már értelme, eladni se lehet semmit, adjunk legalább vért! Tetszik ez nekem! Művészeti projekt, de ennél sokkal több, más is. A vér = élet.


Jártam eleget kórházakban, s járok is, de ott minden egészen más. Ott betegek vannak, orvosok, nővérek, ami először szintén megrázó, később viszont megnyugtató. Legalább nem vagy egyedül, érted dolgoznak, tesznek, keményen, lelkesen, empátiával.


A Király utcai galériában felállított véradó központ, egy olyan összeállítása az élet, képzőművészet, egészség, betegség, élet, halál kérdésének, ami valóban egy magas színvonalú művészeti projekt, - olyan, - aminek még értelme is van. Haszna!

Gratulálok szeretettel!



info:

13 July · 15:30 - 19:30
Boulevard&Brezsnyev ŰR/TÉR 1074 Király utca 39
Budapest, Hungary

A Boulevard és Brezsnyev Közhasznú Alapítvány a Magyar Vöröskereszttel együttműködésben véradást (Vérszerda)szervez 2011 július 13-án (16.00 -19.00 óra között) a 1074 Bp. Király utca 39 szám alatt található Galériában, az Űr/Térben.

Az Alapítvány projektjeivel művészeti és társadalmi történésekre reagál. A jelen eseménnyel a vér(élő szövet) és a véradás fontosságára kívánja felhívni a figyelmet – amely az életmentő gyógyítás mellett a humanizmus és az empátia egyik legszebb példája.

A helyszín – egy kortárs művészeti Galéria, szokatlannak tekinthető a véradás szempontjából, de légköre és közönsége egyedülállóvá teszi ezt az eseményt.

Várjuk kiállító és pártoló művészeinket, támogatóinkat, önkénteseinket, és mindenkit, aki szeretne vért adni.

vért még: www.bbgaleria.hu

oczti: adj vért!


Ha már Budapesten rekedtél a kánikulára, hova menj, hát múzeumba, ugye, ott hűvös is van, 2 in 1, a testnek és a szellemnek. Az Ernst Múzeum aktuális kiállításának (2011. 08. 28-ig) még a címe is hűt: Télikert. Egy csapat jó fej japán alkotó bemutatkozása. 

Ízelítő:
Chim↑Pom: Úgy érzem, a fiúktól felforr a vérem 01 (videó)

A hattagú művészcsoport ennek a 2008-as projektnek a során Tokió egyik előkelő negyedében tűzzel írt az utca aszfaltjára, illetve focipálya alakzatban raktak tüzet. (Egy korábbi megmozdulásuk során egy étteremben vadásztak hatalmasra nőtt patkányokra.) 

Mahomi Kunikata: A lányok fesztiválja a legyőzött katonákért

Kicsit mangás, kicsit őrült, nagyon mai a japán (tömeg)kultúrát idézi. A 32 éves művész Jokohamában él és dolgozik.

Lyota Yagi: Hang-gömb


Igen, azok ott kazettaszalagok a gömbre feszítve, mellette lejátszófej. A kerék forgatja, és az egész sustorog.

A kiállítás ajánlójából: "A japán művészet legújabb irányait összefoglaló válogatás azoknak az alkotóknak az anyagait mutatja be, akik a 2000-es évek gazdasági visszaesése, társadalmi átalakulására reagálva alakították ki koncepciójukat (...) A most látható művészek egy nagyon egyedi gondolkodásmód képviselői, amelyet „mikropop képzelet”-nek nevezett el Midori Matsui, a kiállítás kurátora. Finom és visszafogott műveik az információ és tudás különböző fragmentumait újrarendezve idejétmúlt, már közhelyes dolgokat ruháznak fel új jelentéssel és javasolják újfajta felhasználásukat."



frissítő japán tárlat az ernstben


nincs ember, aki otthon Bizottságot hallgat, idéztem - már nem emlékszem, kit -, A Dög üzenetére élőben válaszolva, miszerint a múltkori underes listára reflektálva elém tolta azt az ódon matulás összeállítást, amelyen a Bizottság volt a minden idők legjobb magyar zenekara, persze, túlzás ez, vagy hát a fene tudja, lehet, hogy mégis, csak nagyon szembe kell beállni a nappal (napalm, nap, alma, mikor minek van szezonja), és úgy nézni, aztán olvasom a Műcsarnoknál, hogy lesz kiállítás és gyűjtik a relikviákat:

"WANTED A.E. Bizottság! Relikviákat, hangfelvételeket, videókat, fotókat, plakátokat keresünk! A Műcsarnok kiállításához keressük a Bizottság-zenekar koncertjeiről, turnéiról készült, vagy azokhoz kapcsolódó hangfelvételeket, videofilmeket, fényképeket, plakátokat, meghívókat, újsághirdetéseket, relikviákat! Ha Ön rendelkezik ilyennel és szívesen kölcsönadná a kiállításra vagy a katalógushoz, kérjük, mielőbb jelezze a titkarsag@mucsarnok.hu elektronikus címen vagy személyesen a Műcsarnok titkárságán!",

a youtube-on meg fenn van az egész Jégkrémbalett, ez jutott még eszembe, meg hogy a Kreutz Lacinak megint van egy új zenekara, az Isa Pur ("tajgamelléki medvetáncoltató rockzenét" játszanak),

nekem meg már megint izzad a tenyerem

már megint izzad a tenyerem

alterába - részletek

Babel Sound Camp - Interaktív világzenei tábor, 2011. július 16-24., a Fonyódligeti Gyermektáborban!  A mainstream zenei fesztiválokkal szemben a szervezők itt interaktív világzenei táborral kínálnak alternatívát. A cél, hogy visszaidézzék a klasszikus balatoni nyarak hangulatát, és kialakuljon egy újfajta, fesztiváltáboros klubhangulat. 

A zenei szakmában eltöltött évek tapasztalatai és korunk társadalmának alakulása egy szükséges lépés megtételére hívta fel a rendezők figyelmét: elengedhetetlen a dübörgő fesztiválok mellett eltörpülő valódi közösségi rendezvények megmentése.

A Babel Sound Tábor azoknak szól, akik az otthonos, környezettudatos, emberközeli szórakozási formát részesítik előnyben. Olyan fesztivál” ez, ahol a nyári zenés rendezvény valódi feltöltődést, kikapcsolódást, pihenést és felhőtlen szórakozást jelent.


Ennek szellemében két klasszikus értelemben vett zenei színpadot terveztek, melyek mellett temérdek kisebb installáció és koncerthelyszín várja a közönséget.

A tábor különböző pontjain napközben, a koncertek előtt workshopokat tartanak. Itt mindenki számára nyitva áll a lehetőség, hogy világszerte ismert hangszer-virtuózoktól tanulhasson. A tábor területén a workshopokhoz - korlátozott mennyiségben- bérelhető hangszereket is biztosítanak.

Mindemellett egyedülálló lehetőség vár a fesztiválozókra, hiszen több hazai és külföldi zenekar előre jelezte, hogy fellépésük után nem utaznak haza, hanem egy-egy estét, vagy akár egy egész hetet a táborban töltenek, azzal a céllal, hogy ők is részesei lehessenek a balatoni tábori hangulatnak. A laza esti bulik után kötetlen beszélgetésekre kerülhet sor a fellépőkkel, miközben beindul a silent disco, szabadtéri kültéri vetítéssel. Lesz 2nd Face DJ set- Bolgár elektro disco kuriózumokkal, Analog Cuvee dj set, DJ Iration DJ set, éjjelente pedig a táncházé a főszerep, igazi kontyalávaló tűzről pattant muzsikával és közös jammelésekkel.

Részletes program:
http://babelsound.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=56&Itemid=3&lang=hu

Napijegy: 2500 Ft, napi sátorjegy: 3500 Ft (csak belépővel együtt érvényes), gyermek és ifjúsági heti bérlet kedvezmények!

babel sound - részletek

művészek kerestetnek!


Ahogy az előző lista közzétételekor megígértük, jön a folytatás, az ellenpont, azaz a tízes lista azokról a magyar dalokról, amelyek hiányoznak a rádiókból, a mindennapokból, a köztudatból, pedig ott lenne a helyük.

10. Largo Cammino: Kávékeringő

A 2007-ben alakult, Lassú Zarándoklás jelentésű zenekarról keveset tudni, még kevesebb számuk érhető el, de ami van, az tetszik. Mi a baj velük? Nincs menedzsment, összevesztek, megszűntek, begubóztak? Aki tud róluk, írja meg.




9. Anima Sound System: Marijuana

Nem azonos a Mariguana Cha Cha Cha című számukkal, nagyon nem! Ez egy jóval régebbi, azokból az időkből való, amikor még Bloomsdayen nyomták a szombathelyi Iseumban, meg Szentivánéjkor a Csó-tó szigetén, és Bognár Szilvi énekelt. A Shalom című Anima-lemez szerzői kiadás volt 1995-ben. Még kazettán vettük meg.



8. 2. Műsor Tánczenekar: Alain Delon

A nyolcvanas évek alternatív csapata a hazai depressziós underground szcénához képest szokatlanul teli van életkedvvel, vidámsággal, dilivel.




7. Presser Gábor: Hány cédula egy élet

Harmincéves vagyok, musical, mit keres ezen a listán? Csak annyit, hogy zseniális. Ha viszont azt kérdezik, miket írt a Presser, hányan sorolnák fel az elsők között?




6. Wakachuka: Szakadék bár

A győri csapat 2008-as, 4 számot tartalmazó, Randevú című kislemezén jelent meg, amely a 2010-es Kell ez a levegő-vel egyetemben ingyenesen letölthető a honlapjukról. Respect.




5. Tóth Evelin: Eszembe jutottál

Nehéz döntés volt, hogy van-e helye egy ilyen listán egy feldolgozásnak, de arra jutottam, hogy ja, ennek az egynek. Mert Tóth Evelin annyira elrugaszkodik az eredeti Cseh Tamás-daltól (és közben nem mégsem qrja szét, ellenkezőleg, egy eszméletlen nagy zenét csinál belőle), hogy az már önálló alkotásnak számít, és nem mehetünk el mellette szó nélkül.




4. Hangár: Haverom a kalauz 

A Hangárról nagyjából annyit tudunk, amennyi írva vagyon e videó alá, hogy ti. 1982-ben, az Egymillió fontos hangjegyben adták elő ezt a dalt, amely egy év múlva megjelent az 1. 2. 3. Start című lemezen sok más new wave felvétellel együtt. A zenekar tamási illetőségű, a nyolcvanas évek közepéig volt aktív, balatoni turnékat nyomtak az LGT és a Skorpió előzenekaraként. ("A jegy ára három-húsz..." - ja, ma is...)




3. Szabad Európa Rádió: Éjszakai pillangó

Nem túl régi banda, és kétségkívül sokat dobott rajtuk, hogy Lecsó segédkezett az indulásnál. Eddigi számaikat ők is egy az egyben ingyenesen letölthetővé tették, amit továbbra is kedves gesztus és követendő példa. Under a Helyzet című lemezen találta ezt az alapművet, nem is érti, miért nem tolja agyba-főbe a Petőfi.




2. Cabaret Medrano: Bakancs

Kamondy Imre úgy tehetséges, ahogy van. Mindegy, hogy szöveget (verset) ír, énekel vagy harmonikázik, az embernek beleborzong a gerince tájéka. A Bakancsot a saját lábbelijéről írta, a Szkénében lett jelmez a szegény pár(j)ából egy Dosztojevszkij-darabban.




1. Napoleon Boulevard: Vagy az élet volt kegyetlen...

Csak semmi júliázás, kérem, ez egy rendes csapat! Ilyeneket is:





korábban:
a 10 legtúlértékeltebb magyar könnyűzenei felvétel

a 10 legméltatlanabbul alulpozicionált magyar könnyűzenei felvétel

fékezett habzás

ütős

Pénteken (ma!!!) a kiállítás-megnyitó után és a buli előtt: 20.30-tól 22.00-ig újra Técsői Banda a Fogasházban!

A hagyományos máramarosi ruszin zenét játszó banda a hajdani koronaváros, Técső és környékének legismertebb zenekara. A harmonikás Csernavec Jóska és testvérei a neves helybeli cigányzenész dinasztia leszármazottai, hegedűseik azonban nem családtagok. Valahogy a hegedű nem öröklődött tovább a famíliában. A vidék zenei hagyományait mindannyian elődeiktől tanulták. Változatos repertoárjukon – a rendkívül erős interetnikus hatások miatt - szerepelnek környékbeli román, cigány, zsidó, orosz és magyar dallamok is.

técsői banda a fogasházban

oczti: szilvalekvár

némileg - bánhalmi ma este

Szubjektív lista a hőskortól napjainkig. Nem mindegyik rossz ám úgy, ahogy van, van köztük kifejezetten jó is, csak éppen a körítés, az sok nekik. (Nemsokára érkezik egy lista a legméltatlanabbul alulpozicionált dalokról is.) Az, hogy az időben a jelenhez közelebb állók kerültek a lista élére, nyilván annak tudható be, hogy ezek bosszantanak jobban. Lesz közte meglepi.


10. Republic: Szállj el, kismadár

Egyszerű zene, egyszerű szöveg. Ez kell az egyszerű népnek.




9. Omega: Petróleumlámpa

Mikori is ez a szám? Ja, igen. Az 1969-es 10000 lépés nagylemezen jelent meg. Ezen volt a Gyöngyhajú lány is, például. Vagy hogy messzebb ne menjünk, a címadó dal. Az Omega tehát addigra már tisztességes zenét játszott, és túl volt a trombitásfrédis korszak beatmarhaságain. Erre jönnek ezzel. És ma sincs egyetlen retródiszkó, sem céges buli, ahol ne játszanák le. Jaj.




8. Illés: Amikor én még kis srác voltam

1968, Táncdalfesztivál. És a srácok nosztalgiáznak. Ma meg őket nosztizzák. Csókolom, ez most már így marad?




7. Bayer Friderika: Kinek mondjam el vétkeimet?

Friderika volt az első magyar, aki döntős volt az Eurovíziós Dalfesztiválon. 1994-ben történt mindez, Dublinban. Negyedik lett, ezzel a dallal. Miért? MIÉRT?




6. Fenyő Miklós: Made in Hungária

Még musicalt is szült az ország főjampija e dalocska köré, amely kicsit se nagyarcúan a saját életéről szól, hitelesítve a "made" kiejtést. S közben megtanultam újjászületni én, így a szöveg. Tényleg?




5. Demjén Ferenc: Szerelemvonat

Nem volt könnyű a választás, Rózsitól szinte bármit beiktathattam volna a listára. (Nem akartam egy előadótól több számot.) Esélyes volt még a Hogyan tudnék élni nélküled, a Szerelem első vérig, vagy Honfoglalás zenéje is, de összességében úgy érzem, a Szerelemvonatot, minden magyar lagzik kötelező vonatozásra késztető megrontóját nem sikerült a mesternek überelnie.




4. Zagar: Wings of Love

Zságer Balázs előbb ügyesen összegyűjtött az ungerground zenei élet női előadói közül egy csokorra valót a legjobbakból, hogy aztán akkora szerephez juttassa őket, mint a 2.b osztály énekkaros lányait egy iskolai ünnepségen. És nagyjából azzal a hangzással.




3. Budapest Bár: Szilvafácska

Ezzel a párosítással nem lehet bukni, gondolhatták a producerek, és lám, tényleg bejött. Pedig a Bubamara évek óta lerágott csont. Lovasi még nem. Kár lenne érte.




2. Fluor: Mizu

Kihagyhatatlan. Azért csak második, mert hál' istennek pár év múlva már rossz emlék sem lesz, annyira elfelejtjük, De nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy még az mr2 tíz éves toplistáján is egészen a 15. helyig kúszott. Meg az a 9 és félmilliós adat a tecsőn. Nnna.




1. Csík zenekar: Most múlik pontosan

Verjetek meg érte, de. Nem a Kisstibi hiányzik ebből a számból (ez a dal már rég nem az a dal), nem hiányzik ebből semmi, végül is. Ebben csúcsosodik ki a csíkjelenség, hirtelen divat lett a népzene, nem, fenéket, az a valami, ami annak hangzik, és amit hallelujázva magasztal égig az összes okostojás, amelyik pár éve még sikítva kereste a menekülőutat mindentől, ami népi. A Bánat, bánat-ot miért nem tolja senki a fészen? Az is Csík, és milyen jó. Visszatérve a Most múlik...-hoz, ahhoz se fér kétség, hogy Majorosi Marianna állati jól énekel. De tényleg agyon kell sztárolni ezeket az öszvérdalokat?

a 10 legtúlértékeltebb magyar könnyűzenei felvétel

pestiek, szerdán mit csináltok?

under rákérdez. válaszol: vadaslucia

elalvás előtt: tindersticks

a város alól a balatonra

álmában kanárit hág