Mai MTI-hírben olvasom, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes alelnöke, Halász János „azt is elmondta: a migránsoknak adott, az Európai Unió, az ENSZ és Soros György pénzével feltöltött bankkártyák ügyét is tárgyalták. Ezt a programot elfogadhatatlannak tartják, hiszen a pénz akár terrorcselekményekre készülők kezébe is kerülhet, ezért óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelent – szögezte le. A kormánypárti politikus azt mondta: ezeknek a bankkártyáknak már piaca is van, így akár a terrorizmust is finanszírozhatják ebből a pénzből. Ezért ez óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelent – tette hozzá.”

No, én meg az előbb voltam boltban, képzeljétek, ott is embereket láttam, akiknél bankkártya volt. Másoknál meg egyenesen készpénz! ÉS NEM KÖLTÖTTEK EL MINDENT, DE NEM ÁM! Ki tudja, mire készülnek a maradékkal… Az a néni is, aki előttem állt… kopottan, szürkén és gyanúsan… meg is számolta a visszajárót... Vajon mit forgat a fejében?

Még az is lehet, hogy odaadja egy hajléktalannak! Bármi lehet!

A migráció természetes dolog. Mióta világ a világ, az emberek, de az állatok, sőt, a maguk módján a növények is mindig oda igyekeztek, ahol jobb nekik. Mitől volna Abdulnak meg Jázminnak kevesebb joga itt élni, mint Hansnak vagy Mariskának?

Ugyanakkor, ez a világ, ez az Európa most és így működőképes. Ha „fellazul“ (jobb híján használom ezt a kifejezést), már nem is lesz olyan vonzó...

Kicsit olyan ez, mint mikor nyit egy új romkocsma. Eleinte csak kevesen ismerik, lassacskán kialakul a törzsközönség, mindenki jól érzi magát, aki oda jár. Aztán egyre többen jönnek. A régi törzsvendég egyszer csak azon kapja magát, hogy már asztalt kell foglalnia, ha be akar ülni a haverokkal, annyian vannak. Ettől aztán a régi törzsvendég morcos lesz. De lehet akármilyen morcos, akkor is épp ugyanannyi joguk van ott sörözniük az új vendégeknek, mint neki. Aztán persze az újaknak is tele lesz a tökük azzal, hogy sosincs hely, és már nem is lesz olyan vonzó...

Miért fél Európa a muzulmán bevándorlóktól?

Mert saját magát látja benne, fiatalabb kiadásban. A nyugati társadalom számára az iszlám egy tükör, és benne az ötszáz évvel ezelőtti önmagát látja.

Azt meg ismeri jól, és bűntudata is van.

Azt az önmagát, amikor a vallás nevében kínzott halálra embereket, amikor a nőknek kuss volt, amikor a nem fehér embernek kuss volt. (Mindennek persze még nincs ötszáz éve. Ez inkább jelképes időtáv. Az iszlám 622-ben kezdte saját időszámítását, vagyis kb. fél évezrede a keresztény kultúra volt nagyjából annyi idős, mint a muzulmán világ most.)

Régi közhely, hogy a történelem ismétli önmagát. Most azonban nem erről van szó.

Amikor a felfedezések korától kezdve ez a hihetetlenül civilizált és kulturált európai ember meghódította és leigázta a Föld addig ismeretlen részeit. A földre és a benne rejlő kincsekre hajtott, vagyis a cél a haszonszerzés és ezáltal a jobb élet volt, de esze ágában nem volt úgy élni, mint az indiánok. (Inkább kiirtotta a legtöbbjét.)

A tömegek, akik ma a Közel-Keletről és Afrikából Európába igyekeznek, jobb életre vágynak, de eszük ágában sincs újra felépíteni az egész rendszert. Simán élvezni szeretnék azt.

Nem, nem tudom a megoldást én sem. De abban biztos vagyok, hogy az úgymond „rendteremtést“ nem Európában, és nem nekünk kell elkezdeni.

A portugál főváros úgy határozza meg magát, mint „a tolerancia városa”. Lisszabon volt az első európai főváros, ahova afrikai rabszolgákat hurcoltak, és ugyanennek a városnak a központi terén gyilkoltak meg több ezer zsidót az inkvizíció idején. Ugyanakkor az újabb időkben minden kultúrát és etnikumot szívesen fogad be. 

A São Domingos téren, közvetlenül a központi Rossio mögött afrikaiak és más bevádorlók gyűlnek össze, ott, ahol a falon számos nyelven olvasható a „Lisszabon, a tolerancia városa” felirat, és ahol a téren áll az inkvizíció rémtetteire emlékeztető emlékmű. 

Az emlékművet 500 évvel a mészárlások után állították, és a következő olvasható rajta: „Azon zsidók ezreinek emlékére, akik az intoleranciának és a vallási fanatizmusnak váltak áldozatává, lemészárolva ezen a téren 1506. április 19-étől kezdve.” 

Az afrikaiak körében hagyományosan népszerű találkozási pont ez a tér, aminek az az oka, hogy az itt álló templomnak volt egy fekete papja, emiatt az egykori portugál gyarmatokról érkezők számára vonzóvá vált a hely. 

Annak, hogy Lisszabon a tolerancia városaként definiálja önmagát, megvan az alapja. Mindig is biztonságos hely volt a menekültek számára (különösen a II. világháború alatt), és a többi európai államnál korábban törölte el a rabszolgaság intézményét. Az 1970-es évek végétől kezdve nagy számban érkeznek migránsok, a legtöbben Afrikából, újabban Brazíliából és Kelet-Európából is. 

Egy 2008-as adat szerint Portugáliában 443 ezer külföldi állampolgár élt (az országnak amúgy 10,6 millió lakosa van), többségük más portugál nyelvű országból érkezett, főleg katolikus vallásúak, így hasonló kulturális háttérrel rendelkeznek. 

A külföldiek több, mint fele Lisszabonban él. Lisszabonnak ma kb. 550 ezer lakosa van, negyven éve pedig több, mint 800 ezer volt – a népességcsökkenés oka a szuburbanizáció, a város közel egyharmada költözött „ki”. Bár van bizonyos szegregáció, és a külvárosokban érezhetőek társadalmi feszültségek, Lisszabon sokkal békésebb és toleránsabb, mint a többi európai főváros, és az is szeretne maradni. 

A világgazdaság átalakulása, a lehetséges konfliktusok és környezeti problémák miatt várható, hogy a következő évtizedekben az eddigieknél erősebb bevándorlási hullámok érik el Magyarországot.

A kormány ahelyett, hogy élhetőbb országot teremtene az itt lakóknak, a bevándorlók ellen próbálja fordítani az embereket „nemzeti konzultációjával”. Orbán úgy ágál a bevándorlók ellen, úgy oktat ki más országokat, hogy közben százezrek hagyják el az általa vezetett országot, mert nem látják biztosítottnak itthon a jövőjüket.

A bevándorlás kérdését nem lehet elintézni olcsó, rasszista hangulatkeltéssel. Ez nem nyújt semmilyen megoldást. A menekültek számára emberséges bánásmódot kell biztosítani. Másképp hogyan várhatnánk el, hogy velünk is normálisan bánjanak, ha nehéz helyzetbe kerülünk?

A 4K! a bevándorlást a politikai közösség köztársasági elve szerint kívánja kezelni: mindenki, aki Magyarországon él és dolgozik, valamint elsajátítja a magyar nyelvet és tisztában van a történelmi-kulturális hagyományokkal, jogosult az állampolgárságra és a politikai részvételre. Ugyanez az elv feltételezi, hogy azok, akik a köztársaság részévé kívánnak válni, valóban elfogadják a Magyar Köztársaságot új hazájuknak. A bevándorlás feltétele az integráció. Az államnak feladata, hogy az integrációt elősegítse és ellenőrizze.

Tavaly tizenkilencezren (nyolcszor annyian, mint egy évvel korábban) kértek Magyarországon menedékjogot – jobb híján. 

A többségében a Balkánról és a Közel-Keletről érkező migránsok túlnyomó többsége illegálisan lép az ország területére. Jellemzően nem hazánkban képzelik el hátralévő életüket, Nyugatra igyekeznek. 

A schengeni határnyitás óta szabad az út Magyarország és Ausztria között, s a határrendészeti feladatokat a rendőrség vette át. Határőrizet csak az Európai Unió külső határainál van, de mélységi ellenőrzéseket is végeznek. 

Ez lehet a fő magyarázata annak, miért látni nap mint nap rendőrautót a bucsui és a kőszegi határon. A rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint az ott szolgálatot teljesítők „közterületi szolgálatot látnak el, feladataik közé tartozik többek között az illegális migránsok és egyéb jogsértések kiszűrése is”.

A Győr-Moson-Sopron megyei rendőrök szinte naponta kapcsolnak le menekülteket, akiknek sokszor papírjaik sincsenek. Nemrég az autópályán fogtak el egy afgán férfit, aki egy, a Debreceni Befogadó Állomás által kiállított ebédjeggyel igazolta magát.

Részletek és statisztikai adatok a Vas Népében.