A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja 2017. október 5-én (csütörtökön) 17 órakor tartja első „hivatalos” rendezvényét a 2017-es év második felében. A klub vendége Hideg István toronylövegmester, a helyi Matrózmúzeum alapítója, vezetője lesz. A beszélgetést vezeti Spiegler Tibor, a klub egyik szervezője, magángyűjtő, helytörténész. 

Vajon mi visz rá egy fiatalembert, hogy egy tenger nélküli országban matrózmúzeumot alapítson, vagy szervezzen egy tengerész hagyományőrző csoportot? (Zárójelben jegyezzük meg, hogy Magyarországon az egyetlen haditengerészeti legénységet megjelenítő csoport az övék.) 

Hol található a múzeum, mikor jött létre, hogyan látogatható és melyek a legértékesebb darabjai? Melyik volt a legemlékezetesebb helyszín, ahol a csoport „fellépett” és hogyan készült a nemrég megjelent Matróznaplók című könyv? (A kötet a helyszínen megvásárolható lesz.) 

A közel egy órás beszélgetés során az érdeklődők ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak, de megtudhatnak sok más érdekességet a „tengerészéletről” és virtuális tárlatvezetésen vehetnek részt vetített képes formában, melynek kalauza természetesen a legilletékesebb személy, Hideg István lesz. A szervezők meglepetéssel is készülnek: fényképezőgépet érdemes lesz vinni! 

A rendezvény különlegességét adja még, hogy ezzel a programmal ünnepli a klub egyéves évfordulóját, amely alkalomból az érdeklődők tombolasorsoláson vehetnek részt. 


Ismeritek a szombathelyi matrózokat?

Japánkert Zuglóban

Ajajajj, de régen posztoltam itt. Persze, meg tudom magyarázni: fesztiválszezon van, és én on-en-ön, hol itt, holott. De most hoztam két videót, az első a Budapest Gold Stars még júniusban Miskolcon (Benkő Laci, Jávori Fegya, Szakcsi Lakatos Béla, Müller Péter Sziámi; és ne felejtsem el megemlíteni, hogy next time: aug. 20. este Zamárdiban, a Party Fészekben!), a második az idei picture on második napjáról szubjektív objektívkezelés. Tanulom még ezt a videós dolgot, úgy nézzétek. Köszik, puszik. 

fesztiválszezon, videóz(z)unk


VILÁGEGYETEMISTA BÁL

MÜLLER PÉTER SZIÁMI AndFriends (and more friends...)
KOBUCI, 2017. augusztus 5., szombat

Az első Sziget Fesztivál (Diáksziget) a VILÁGEGYETEMISTÁK (az örökké tanulni vágyók, ld. még: lelki szegények – helyes fordításban: akik éhesek a szellemre) találkozója volt. Müller Péter és barátai – a Sziámi zenekar – egy hét együttlétre hívták össze őket Óbudára.

A Kobuci Óbudán van. Az együttlét most is kell. Készül az új AndFriends lemez (Nevess magadra!), lesz arról is meg a klasszikusokból is. Aki felmutatja az első Sziget jegyet, különleges ajándékot kap. A Müller Péter Sziámi AndFriends a barátoknak szeret játszani. És a barátokkal. Velük lesznek: Kiss Llászló és... majd elárulják, időben ;-)

Mindenki hozza magával a mobilját (aki akarja), lesz egy óriási kollektív kreatív akció, amihez szükség lehet rá! Levetítik az első Sziget-klipet is (Students of the Universe City). Peace, flowers, freedom, happiness... Love is in the air!

Előzenekar: AŽUR
Jegyek elővételben kizárólag az online jegyrendszeren keresztül, 2000 Ft-os áron, továbbá normál jegyek a koncert napján a helyszínen, 2500 Ft-os áron kaphatóak.




Világegyetemista Bál | Kobuci, 2017. aug. 5.


2017. 07. 04. – A Halott Pénz és a Soulwave nyitja a 8. AlteRába Fesztivált Körmenden. Az ország legnagyobb kerti partiját július 11. és 15. között rendezik meg a Rába Szabadidőcentrumban. 

Az immáron harmadszor is ProArt díj nyertes AlteRábán az öt nap alatt fellép többek között a Halott Pénz, a Soulwave, a Magashegyi Underground, a Müller Péter Sziámi AndFriends, a Péterfy Bori & Love Band, a Vad Fruttik, a 30Y, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, az Anna and the Barbies, a Pál Utcai Fiúk, az Ossián, az Auróra és az Ismerős Arcok. 

A Fütyülős kis színpadon idén már 16 feltörekvő zenekar kap lehetőséget a bemutatkozásra. Ezekre a csapatokra a fesztivál hivatalos Facebook oldalán lehetett szavazni. A körmendi zenei eseményen már kora délután elindulnak a koncertek, melyeket játékos vetélkedők és egyéb kiegészítő programok kísérnek. Ezúttal sem maradnak el a hajnalba nyúló after party-k, Golyó és Johnny közreműködésével. 

A fesztivál részletes programja és a napi bontás a www.alterabafesztival.hu oldalon érhető el.

Még egy hét, és AlteRába!


"Már a postára is elküldtek levelekkel, amikor a parkon át a Nagy Fűz mellett haladva, a Vasúti híd felől szokatlanul lassú tempóban közeledő teherautóra lettem figyelmes. A terület többszörösen a birtokunkban volt. Leginkább a fehér műkővel burkolt Megyei Tanács túloldalán elterülő Békás, ahová tarajos gőtét, gyíkot fogni, apró mozsárágyúinkkal lövöldözni és robbantgatni jártunk. A csigalassúsággal érkező kocsi tetején kalózzászló. A posta elé parkolt, ahová én is tartottam, így alaposan megbámultam a lábszárcsontok közt világító koponyát. Amíg a kocsikísérő a fülkéből kiugorva, a postára sietett, a sofőr figyelmetlenségét kihasználva, hátulról felmásztam a kocsira. Lélegzetem is elállt. Karnyújtásnyira tőlem kukoricagránát, tojásgránát, szárnyas aknavető gránát, hosszúkás ágyú és harckocsilövedékek tucatjai, és bombák, bombák, bombák, hátukon ismeretlen betűkkel, számokkal, csillagokkal Mint a hullák, homokba ágyazva feküdtek, de semmi nem akadályozta meg alkalmasint az összeütődésüket, ahogy képzeletemet sem. A fekete munkaruhás kísérő szélvészként rohant ki a hivatalból, az egész városban csak itt volt nyilvános telefon, valamit ordított a sofőrnek, épp leugrottam, s már tolatott is a kocsi, majd jóval tempósabban, ahogy idefelé, kivágott és megindult a városon túl elterülő vizenyős rét felé." 

A részlet Krulik Zoltán új kötetéből való, Az utolsó papírrepülőből. Horváth Bence (Kortárs Kiadó) így ajánlja a könyvet: "Krulik Zoltán zenész (a Makám alapítója és vezetője) második könyve, önéletrajzi ihletésű rövidpróza kötete közel tíz év termése. Az egy-két bekezdésnyi egységekből álló szövegfolyam fő motívuma az ősök megszólaltatása. Ezek nyomán tárul föl a kisgyermekkortól, a háború utáni időszaktól a fiatalkorig, a hetvenes évek elejéig tartó „megtalált idő” periódusa. Az elbeszélő családtagjai, idősebb ismerősei emlékeit átszivárogtatja az önmaga megélt léthelyzeteibe és ezeket a fragmentumokat privát emlékei közé szövi. Az időkeret így visszafelé messze a huszadik század elejéig nyúlik vissza. Álomszerű emlékezés, a gyermeki fantázia féktelensége, a gyermeki tudatban továbbélő korabeli olvasmányok, családi hiedelmek, valamint a megidézett korszak, az ötvenes évek valóságos félelmekkel teli világa és képtelensége különös interferenciába lépnek egymással. 

A gyerekkori történések meg nem nevezett helyszíne főként Tatabánya. A rohamütemben épülő iparvárosra leginkább fertályai megnevezéseiből – Alsó- és Felső-Galla, Bánhida, stb. – ismerhet rá az olvasó. Villanásnyi képek erejéig feltűnnek a nyaralások helyszínei: Hévíz, Hajdúszoboszló, a zuglói ház egy letűnt világ nyomaival. Később Pannonhalma válik a középiskolás gyermek számára igazodási ponttá, a sok szenvedésen átesett, méltóságteljes szerzetesek révén. 

Természetesen gördülő, mégis újabb és újabb meglepetéseket tartogató szöveg Krulik Zoltán emlékezés-füzére. Érződik rajta, hogy szerzője zenészként komponálta írását: dalszerű ismétlődések-újrakezdések, lassítások-gyorsítások, general pausá-k, kadenciák, átcsúszások beszédmódok közt, tér-idő-beszélő-váltások modulatiói visznek előre. E megérlelt szövegfolyamot végigélve, másként közelíthetünk majd a zenészi életműhöz is." 

Krulik Zoltán (1951) zenész, zeneszerző, dalszövegíró, a Makám együttes alapítója és vezetője. Korábban Tatabányán, jelenleg Budapesten él. Legutóbbi lemeze: Szerelem (2016). Legutóbbi kötete: Legolcsóbb mozi (2011). 

A könyv megjelenése kapcsán a Makám két koncertet ad Tatabányán: a Jászai Mari Színházban 2017. június 13-án kedden délután 2-kor a gyerekeknek, majd este 7-kor felnőtt közönségnek. Dedikálások Budapesten, a Könyvhéten: 2017. június 9-10-11. (péntek, szombat, vasárnap) délután 3-kor a Vörösmarty téren.

Krulik Zoltán: Az utolsó papírrepülő (könyvajánló)


ÖSSZJÁTÉK: megalakult a Budapest Gold Stars

Benkő László, Jávori Ferenc „Fegya”, Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi az új supergroup tagjai

Még a budapesti bemutatkozó előadás sem volt meg, máris óriási érdeklődés övezi az új, zenei stílusokon átívelő supergroup, a Budapest Gold Stars megalakulását! Persze, ez nem meglepő, hiszen a tagok névsora igazán impozáns: Benkő László, Jávori Ferenc „Fegya”, Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi...

A három Kossuth-díjas billentyűs-zongorista és a költő-énekes így együtt még sohasem állt színpadra. Két-két művésszel, különböző felállásokban már volt példa közös munkára: a Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi alkotta Pianissimo! duó neve nem ismeretlen az igényes közönség előtt; Jávori Fegya és Müller Péter Sziámi közösen szerzett klezmer musicaljét, a Lévi Strauss életét feldolgozó A farmerkirály című darabot a 2017/18-as évadtól láthatjuk az Operettszínházban. 

A Budapest Gold Stars tagjait azonban nem csak a zene, de egymás szeretete is összetartja, hiszen a színfalak mögött évtizedes barátságok húzódnak. A próbák már gőzerővel zajlanak, és ennek persze szakmai körökben már híre ment, így több producerrel is folynak tárgyalások. Az biztos, hogy a következő hónapokban-években nem fognak unatkozni, de előbb még Budapest szívét hódítják meg az „arany csillagok”.

A Budapest Gold Stars 2017. május 31-én mutatkozik be az Astoriánál, az új Fészek klubban (Budapest, Kossuth L. u. 20.), este 8 órától. Eredetileg házibulinak szánták, hogy zenésztársakkal együtt ünnepeljék Benkő László közelgő születésnapját, de végül a nyilvános koncert mellett döntöttek.

Az esemény az ÖSSZJÁTÉK címet kapta, utalva egyrészt a négy kiváló előadóművész közös fellépésére, másrészt a műfajok összességére. Az est zenei palettája a klasszikustól az etnón és a jazzen keresztül a rockig nyúlik, olykor a szó szoros értelmében összefonódva, olykor pedig szólóban is lehetőséget adva a művészeknek, hogy megmutassák virtuozitásukat.

Benkő László, az Omega billentyűse, Szakcsi Lakatos Béla, az európai jazz megkerülhetetlen alakja, Jávori Ferenc „Fegya”, a Budapest Klezmer Band vezetője külön-külön is rabul ejtik közönségüket, de most olyan Összjátékra készülnek, amelyre kevés példa akad a hazai koncertszíntereken. A költőként, énekesként, rendezőként és ötletgazdaként egyaránt bravúros Müller Péter Sziámi személye pedig önmagában is garanciát nyújt arra, hogy az est mindvégig lenyűgöző és szórakoztató legyen.

A beat- és rocktermés legjava, közismert komolyzenei melódiák, táncra perdítő odesszai ritmusok, lélegzetelállító jazzfutamok pikánsan fűszerezve (egyebek mellett) sok száz éves breton dallamokkal… vagy két óra önfeledt örömzenélés? Mindkettő, s még annál is több! ÖSSZJÁTÉK a Budapest Gold Stars élő legendáival. Kihagyhatatlan!

Az exkluzív előadásra, amely az eredeti tervek szerint zártkörű rendezvény lett volna, jelenleg még korlátozott számban kaphatóak jegyek a Ticketprónál:
illetve a helyszínen.


Fotó: Kardos Gábor

Budapest Gold Stars: Benkő László, Jávori Ferenc „Fegya”, Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi (Új Fészek, 2017. május 31.)


Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek... Azt mondták, van itt egy város. Neve is van: Budapest. Keletre jöttek a nyugati turisták, a Kőszegi utcában páran itt is ragadtak. Egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet! K. úr családjával Szombathelyen élt, indultak nyaralni, de a mama félt. Elvira Szekszárdról küldött egy képeslapot: nagy esők jönnek, és elindulok, elmegyek innen messze, a 67-es úton várhatsz rám dideregve.

Avagy: ez egy térkép, ami dalokból épül. Helyek, amelyekről mindannyiunknak ugyanazok a sorok jutnak eszünkbe. Vagy mindannyiunknak mások... Hiszen akárcsak Te, én is járom az utam... 



Ha van ötleted, melyik dalnak lenne helye a gyűjteményben, mi hiányzik róla, küldj egy jelet: dalterkep@gmail.com Köszi! Rose

Lámpavasnak támaszkodva a DALTÉRKÉP-et nézem sorra...


Ha tavasz, akkor Bortavasz! A Rohonctól (Rechnitz) Csejkén (Eisenberg), Németlövőn (Deutsch Schützen), Csatér-hegyen (Csaterberg), a winteni hegyen (Pinkatótfalu), Pinkakertesen (Gaas), Nagysároslakon (Moschendorf) át Ókörtvélyesig (Eltendorf) 60 kilométer hosszan húzódó terület legjobb borászatai ismét kitárják pincéik kapuit az érdeklődők előtt, hogy bemutathassák a hordókban és a palackokban rejtőző kincseket.

A közel 70 borász összesen több mint 350 féle borral várja a jófajta nedűk kedvelőit – pincészetenként ötfélét kóstolhatunk. A bor mellett mindenhol gondoskodnak némi tipikus helyi harapnivalóról is. A sós stangli, tökmagos hagyományos különlegességek mellett lesz néhány igazi kulináris gasztroállomás is, ahol helyi termékekből született konyhaművészeti remekeket kóstolhatunk.

A határmenti Weinidylle borvidék borászai összesen 500 hektár betelepített területen művelik szőlőskertjeiket és készítik változatos boraikat. A tájegység mikroklímája és ásványos talaja karakteres, csak erre a vidékre jellemző borokat eredményeznek.

Például az uhut, azaz az uhudlert. Direkttermő szőlőfajta számtalan van a világon, de itt Dél-Burgenlandban sikerült az ezen fajtákból készült borokat igazi kultitallá tenni. Számos egyedi termék (uhudler, frizzante, lekvár, csokoládé, stb.) csak itt készül. Az Uhudler Egyesület védjegyét csak szigorú minőségi feltételek teljesítése esetén használhatják a borászok.

Mindehhez 2017-ben is rendelkezésre állnak majd a borvidéken, illetve a borvidék és Szombathely, Kőszeg és Körmend között közlekedő buszok, melyeknek köszönhetően a jogosítvány elvesztésének veszélye nélkül lehet egyszerűen és kényelmesen felfedezni a Dél-Burgenland borait.

RÉSZLETES INFÓK & JEGYELŐVÉTEL A WEINIDYLLE OLDALÁN

Huhú, uhu! Határtalan Bortavasz Dél-Burgenlandban (2017. április 29 – 30.)


Augusztus második hétvégéjén a 350 fős falucska, Beled (Bildein) Burgenland fesztiválmetropoliszáva  avanzsál, évek óta magyar, osztrák és más, főként európai látogatók ezreit vonzva a határmenti településre.

Február elején a szervezők örömmel tették közzé az immáron 18. évébe lépett fesztiválon fellépő első neveket – már ezek is sejteni engedik, hogy az idei program is sokszínű és izgalmas lesz. A Bad Religion-nel a Punk-Rock kalifornai ikonjai érkeznek majd a kies Beledre, akik 30 évnyi színpadi jelenlét után sem tűnnek fáradtnak és jól láthatóan messze nem lett elegük abból, hogy a legnagyobb fesztiválok színpadain egy jobb világért a húrok közé csapjanak. A Nyugati partról a Keleti partra: a floridai Less Than Jake tagjai a punkot egy nagy adag ska-val és egy még nagyobb adag jó hangulattal dobják fel.

A kiváló hangulatra a német Stefan Hantel is garancia – Shantel-ként sokaknak ismerősebben cseng a név: Bucovina Club Orkestar névre keresztelt bandájával a kollektív tánc mámorát kínálja a fesztiválozóknak. A keményebb hangzás kedvelőit stílszerűen az August Burns Red zúzós riffjei várják majd a második augusztusi hétvégén. A nyugodtabb, de nem kevésbé érdekes dallamok híveit a 5/8erl in Ehr’n kényezteti majd – a “bécsi soul” koronázatlan királyainak tavasszal jelenik meg albuma az új dalokkal, melyeknek keresve sem találhatnák illendőbb kulisszát, mint a kicsi de csodás fesztivált az idilli falucska közepén. Markus Ecklmayr, a legendás szaxofonos, aki nemrég lépett az önálló zenei pályára, Max The Sax néven új projektet indított, melyben virtuózan ötvözi a szving, a bass és az elektronikus zene elemeit csodálatosan táncolható muzsikává. A Worried Man & Worried Boy-jal egy darabka osztrák zenetörténet érkezik a faluba: az apa, Herbert Janata, az ugyancsak legendás Worried Men Skiffle Group feje és fia, Sebastian, a Ja, Panik zenekar dobosa együtt lépnek majd színpadra. Az osztrák zenei csomagot az indie-folk-rockot játszó  graz-i Polkov kerekíti le.


A magyar rockrajongók szívét a kétszeres Fonogram-díjas, a klasszikus vintage-rockkal a hatvanas, hetvenes éveket mesterfokon megidéző Ozone Mama fogja megdobogtatni, akiknek tavalyi, az év legjobb hazai hard rock lemezévé választott albumáról is megszólalnak dalok, csakúgy, mint a nemrég megjelent új lemezről. De ha szerencsénk van, a jelenleg készülő lemezbe is belehallgathatunk majd a hatalmas platán alatt álló nagyszínpad előtt.

Az igazi pinkarockerek azonban nemcsak a kiváló előadókból mixelt lineup miatt imádják Ausztria egyik legcsaládiasabb fesztiválját. Hanem a hangulat miatt. A beledi fesztivál hangulata ugyanis utolérhetetlen. Mert itt nem a méret a lényeg! Mindössze két színpad, 2500 vendég, udvarias és segítőkész biztonságiak, és barátságos, lelkes önkéntesekből álló fesztivál-team várják a fesztiválozókat. Valamint természetesen tökéletes hangzás.

Természetesen 2017-ben is lesz a strandon pinkaparti felolvasóparti Ausztria nívódíjas színészeivel, Uhudler-színpad chillout-hangulattal és a mainstreamre fütyülő zenekarokkal, a hagyományos és kétségkívül néha elég hangos sátortábor mellett „nyugis” kemping Pinkával és madárdallal, és idén is minden bizonnyal kifogy a pincéből az uhudler, nem is beszélve a szervezők által külön a fesztiválra készített Indian Pale Ale-ről, erről az Uhudlerrel ízesített sörkülönlegességről.

Röviden: a picture on egy fantasztikus két és fél napos fesztivál egy határmenti burgenlandi falu kellős közepén, síppal-dobbal-pinkarockal, Szombathelytől alig 20 kilométerre, Bildeinben, azaz Beleden, két beszédes nevű falu, Pornóapáti és Szentpéterfa között. Ezen a helyen, a Pinka partján csak jó lehet a buli...

Akciós jegyek korlátozott számban a szombathelyi pianho (Hollán Ernő u.) hangszerboltban és a körmendi Trummericum Klubban kaphatók. (Körmend, Bástya u. 25.) Szent Márton kártyával vagy AlteRába bérlettel rendelkezők juthatnak akciós bérlethez, ill. napijegyhez. Kártyánként és bérletenként két darab jegy vásárolható. Jegyinfók: pictureontix@gmail.com

www.pictureon.at
www.facebook.com/pictureonfestival

picture on 2017: nyilvánosak az 1. nevek. És a lista a Bad Religionnel indul!


Sacha Batthyány a családi titkokat kezdte kutatni, ám azoknál sokkal többet talált...

Itt ül velem szemben ez a jóképű, 40-es férfi. Sportosan elegáns öltözéket, pár napos borostát és ősi magyar nemesi családnevet visel. Dedikál. És nekem mi közöm ehhez? Nem én kérdezem, könyvének címe ez.

Menjünk vissza másfél órát: itt ül velünk szemben a Katona Színház aulájában rendezett könyvbemutatón ugyanez ez az ember, és hihetetlen őszintességgel beszél gondolatairól, érzéseiről, a családi titkokról. Németül, mert neki már az az anyanyelve, bár nagyon jól megtanulta a magyart. Családi? Titok? Meddig számít annak, meddig szabad magunk közt, magunkban tartani? Sokkal többet menjünk vissza az időben.

1945. március 24-én 1000 magyar zsidót szállítottak vonattal Kőszegről Rohoncra, akiket a dél-keleti fal építésén dolgoztattak. Ugyanaznap este a Batthyány-kastélyban estélyt tartottak. Innen kelt útra egy kb. 15 fős fegyveres csoport a keresztpajta (Kreuzstadl) felé, ahová a teljesen kimerült zsidókat vitték. A március 25-ére virradó éjszakán körülbelül 180 embert gyilkoltak meg az „ünnepség” résztvevői. Mintegy 20 férfit életben hagytak, hogy társaik tetemét elföldeljék. Másnap őket is megölték. Hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, arról máig csak találgatások vannak.

Sacha Batthyány elé egy kollégája rakott róla egy cikket jó pár évvel ezelőtt – így indult a könyv története. A cikkben ugyanis arról a Thyssen-Batthyány Margit grófnőről volt szó, aki azt a bizonyos kastélybeli mulatságot rendezte. Margit néni, ahogy a családban hívták. Sacha nagy-nagynénje. Sacha Batthyány újságíró, 1973-ban született. Jelenleg a Süddeutsche Zeitung amerikai tudósítója. Az egész történet annyira távol állt tőle, hogy először csak újságíróként érdeklődött. Szép lassan kiderítette, ki volt valójában Margit néni, másrészt pedig, hogy miért nem beszélt a család ezekről a dolgokról. Az adatok keresésétől jutott el oda, hogy a gyökereit kezdte el keresni.

A kutatómunka sok szálon futott: az elején csak olyan volt, mint bármelyik más történet, aminek újságíróként utánanézett. Idővel egyre szélesebb dimenziók tárultak fel. A teljes kutatás 7 évig tartott. A végeredmény az a könyv, amihez a rohonci események csak a kiindulási pontot adták. Milyen befolyással vannak ránk a hét évtizeddel ezelőtti események?

Sacha Batthyány utazása a régi Magyarországra, a háború utáni Ausztriába (nagy kár, hogy a fordításnál Rechnitzből nem lett Rohonc...), a mai Svájcba, a szibériai gulágra, egy pipázó pszichoanalitikus kanapéjára és egy Auschwitz-túlélő Buenos Aires-i nappalijáig vezetett. Mindeközben felfedezett egy titkot, amely megváltoztatta nézőpontját családját illetően – és saját magát is. Az És nekem mi közöm ehhez? egy szokatlan családtörténet, generációs pszichogramm, és panorámakép arról a Közép-Európáról, amely valójában nem tűnt el...

A könyv három fő szálon fut: a fiatal zsidó nő, Mandl Ágnes naplója, óhatatlanul összekapcsolódva Marittának, Sacha nagymamájának naplójával, és mindez megspékelve a belső utazással egy pszichoanalitikus díványán. Ugyanis amikor már minden adat rendelkezésre állt, és Sacha Batthyány meg is fordult minden helyszínen, akkor hátravolt még a belső kutatás: „másokat már megkérdeztem, magamat még nem”.

A rohonci mészárlás mellett még egy súlyos teher ugyanabból a korból: Maritta (a nagymama) tanúja volt annak, hogy egy német katona kivégezte a Mandl házaspárt az udvarukon. Utána egész életében úgy gondolta, ő ezt megakadályozhatta volna.

Nem tudni, hogy alakult volna, ha akkor megszólal, de mindig foglalkoztatta a kérdés, a „mi lett volna, ha”. És írt, írt, írt hosszan – az asztalfióknak, mert „nem szabad semminek elvesznie”. Többször jelezte, hogy nem akarja nyilvánosságra hozni a naplót. Sőt, halálos ágyán meghagyta Sacha apjának, hogy az egészet égesse el, ő azonban ezt nem tette meg. Hogy most mégis napvilágra kerültek részletei, az Sacha Batthány felelőssége, és ezt ő vállalja is.


Nem is napló volt ez igazán, nem kötött formában íródott, hónapok teltek el csak a rendezgetéssel. „Úgy éreztem, hogy át akart adni valamit, aminek ő nem tudott a végére járni.” Kereste a párhuzamot a nagymama és a saját élete között. Maritta mindig valamilyen állattal hasonlította össze magát. Gyakran előjött a vakond, ami föld alatt él, nem akar látni semmit.

Ahogy azt Sacha Batthyány elmesélte, amíg Maritta élt, mindig volt kettejük közt egy bizonyos távolság. Feljegyzéseit olvasva, összevetve a saját pszichoanalízisének termésével mégis talált egy hidat a múltba, rálelt a párhuzamra nagymamája életének eseményeivel. „A svájci életemben nyilván nincsenek olyan egzisztenciális problémák, amilyenek neki még voltak, de vannak olyan más szituációk, amik akkor is, most is előjönnek.”

A könyv azt latolgatja, hogy a tetteink mennyire határozzák meg a következő generációk életét. „Az én gyerekeim is fognak 15 év múlva kérdéseket feltennni, igyekszem a családomban olyan légkört teremteni – illetve ez már az apám korosztályának feladata is –, hogy ezekről nyíltan lehessen beszélni” – így Sacha Batthyány. Miért is? „Gyakran találkozom azza a kérdéssel, hogy miért kell ezzel még ma is foglalkozni. Nekem ez nagyon sokat adott, honnan jövök, hol vannak a gyökereim. Megpróbálom megérteni a múltat, és ezáltal azt is, hogy mit miért úgy csinálok, ahogy.”

Teljes őszinteséggel írja le az apjával való kapcsolatát is, azt, hogy a család múltjának kutatása közben hogyan kerültek közelebb egymáshoz. A családból persze megkapta azt a reakciót is, hogy miért kell ezt bolygatni, miért nem csinálsz inkább valami fontosat. A pozitív visszajelzés szerencsére több volt, és annyira senkitől sem volt drámai a reakció, hogy elvegye a kedvét a folytatástól. Az uruguay-i rokonoknak kifejezetten tetszett. Ahogy Sacha Batthyány nevetve megjegyezte: „minél messzebb élnek, annál pozitívabban fogalmaztak”.

A menekülthelyzet kapcsán előtérbe került az empátia és humanizmus kérdése. „Nagyon szomorú, hogy előfordul a közöny. Sokat foglalkoztam az empátiával, hogy a mi generációnkban több-e, mint az előzőekben volt, köszönhetően a világhálónak, közösségi oldalaknak, de úgy látom, hogy ez csak virtuális empátia. Mit teszünk valójában? Ezt a kérdést mindenkinek magának kell feltennie.”

Egy gondolatra visszatérve még a hírhedt tantihoz: néha felbukkan a sajtóban, hogy Margit néni igenis aktív szerepet játszhatott a rohonci eseményekben, ott állt a sír szélén és maga is gyilkolt. Erről Sacha Batthyány így nyilatkozott: „szerintem csak estélyt adott, tudott az esetről, és futni hagyta a tetteseket. Ezt történészekre támaszkodva állítom. A tömegsírt azóta sem találták meg, de kerültek elő új dokumentumok a kutatásaim során, amelyek talán segíthetnek a feltárásban.”

megjelent: Körmendi Híradó, 2017. január 13., 10. o. https://rozsamelinda.files.wordpress.com/2016/01/kh_17-01-13-_2-hc3a9t_1-sz.pdf

Nem szabad semminek elvesznie