Az ünnepség szeptember 21-én, szombaton volt, a cikket a Vas Népébe írtam, utána hétfőn jelent meg.

A szociáldemokrácia előfutára és kozmopolita reformer – ilyennek látják Széchenyit

Széchenyi István gróf születésének 222. évfordulójára szerveztek megemlékezést a döblingi szocialisták és a zöldek.

A reformer mellszobra az egykori Görgen elmegyógyintézet épülete (ma: kerületi bíróság) előtt áll Bécs 19. kerületében, az Obersteinergasse végén áll. A szűk utca elején kordon és rendőrök, precízen megadják, hol lehet parkolni. Amerikai követségi lakások, nyugdíjas otthon és bírósági épületek vannak a környéken

Az egykor tizenegy különálló településből álló Döbling most építi a testvérvárosi, akarom mondani, testvérkerületi kapcsolatokat Budapest XIX. kerületével, Kispesttel. A legnagyobb magyar remek találkozási pontnak bizonyult. Legalább ilyen fontosak azok a kapcsolatok, amelyek az osztrák és a magyar zöldek között vannak már évek óta. Az előbbi kontaktus okán Gajda Péter kispesti polgármester, utóbbi révén a Vas és a Győr-Sopron-Moson megyei LMP képviselői is részt vettek a szombati Széchenyi-ünnepen.

Szombathelyről Horváth Zoltán önkormányzati képviselő, valamint György István Péter és György Gábor vettek részt. Útközben Bécs felé megálltak Nagycenken is, ahol koszorút helyeztek el Széchenyi István szobránál.

A döblingi emlékhelynél rövid üdvözletek hangzottak el mind az osztrák szervezők, mind a magyar vendégek részéről, majd megkoszorúzták Széchenyi mellszobrát. (Azt csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy a szemetet valaki igazán összekapkodhatta volna előtte. Az egész gesztust most tekintsük fontosabbnak.)

(Vas Népének írtam, Alonnak fényképeztem)

Ez az emlékkő arra fog emlékeztetni, hogy soha többé ne történhessen meg, amit a nácik 1944-45-ben elkövettek - emelte ki dr. Adi Lang történész a zsidó kényszermunkások emlékkövének avatásán. Beszédet mondott Siklósi Vilmos, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke is.

A Délkeleti Fal építésén több ezer munkaszolgálatos zsidó dolgozott, férfiak és nők egyaránt. Emlékezni nem azért fontos, hogy újra és újra felidézzük a megtörtént eseményeket, újra és újra felszaggassuk a sebeket. A jelent nem lehet megérteni a múlt nélkül, s múlt nékül nem lehet jelent sem építeni, szögezte le Siklósi Vilmos.

A zalaegerszegi hitközségi vezető hangsúlyozta, egyre kevesebben vannak köztünk, akik átélték ezeket a szörnyű eseményeket, ezért fontos, hogy mindig legyenek, akik a túlélőktől átvéve a stafétabotot, hogy emlékeztessenek a múltra.

Walter Temmel, a szomszédos Beled (Bildein) polgármestere felidézte Giora Karny és az őt megmentő Legath család történetét. A szombathelyi zsidó fiatalember egy barátjával szökött meg a kényszermunkáról, és a közeli Némethásosban (Deutsch Ehrensdorf) leltek menedékre. Legathék életük kockáztatásával rejtegették őket, egészen a Vörös Hadsereg megérkezéséig. Walter Temmel szólt arról is, hogy ezen a tájon évszázadokon keresztül sokféle nép élt békében egymás mellett, egészen a II. világháborúig. Négyezer zsidóra és hétszáz romára ma már csak emlékezni lehetséges. 

Monyorókerékre 1944 végén és 1945 elején hétszáz, jórészt magyar zsidót vezényeltek kényszermunkára. A kastély melléképületeiben, embertelen körülmények között elszállásolt munkaszolgálatosok feladata a náci birodalom védvonalának szánt, Szlovákiától Triesztig tartó Délkeleti Fal építése volt. A kényszermunkások közül harmincan itt lelték halálukat, a többieket 45 márciusában indították útnak nyugatra, a koncentrációs táborokba...

Sokféle válasz létezik arra, miért nem akadályozta meg a helybeli lakosság a náci rémtetteket. Mi nem ítélhetjük az akkor élt embereket, de bocsánatot kérhetünk", mondta Verena Dunst tartományi képviselő.

Az emlékkőavatáson Johann Weber monyorókeréki polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek az emlékkőállítás megvalósításában, mindenekelőtt a kezdeményező dr. Michael Muhrnak, a Kulturforum Südburgenland vezetőjének.

A beszédeket követően a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség vezetői koszorút helyeztek az emlékkőnél, amelyet a helyi katolikus plébános és az evangélikus lelkész közös ceremóniával áldott meg.