Sacha Batthyany újságíró, 1973-ban született. Zürichben és Madridban hallgatott szociológiát. Jelenleg a Süddeutsche Zeitung amerikai tudósítója, Washingtonban él. Könyve, az Und was hat das mit mir zu tun? 2016. február 18-án jelent meg a Kiepenheuer & Witsch gondozásában (egyelőre csak németül elérhető). FRISSÍTÉS: De, van már magyarul is; az És nekem mi közöm ehhez? című könyvet 2016. szeptember 19-én, 18 órától mutatják be a Katona Sufnijában. A bemutatón a szerző is jelen lesz.
Sacha Batthyany nagy-nagynénje az a Thyssen-Batthyány Margit grófnő volt, akinek neve összekapcsolódott a második világháború végének egyik legszörnyűbb náci bűntettével.
1945. március 24-én a grófnő estélyt adott Rohoncon. A vendégek éjfél körül elhagyták a kastélyt, és lemészároltak 180 zsidó kényszermunkást. Hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, máig tisztázatlan.
Milyen befolyással vannak ránk a hét évtizeddel ezelőtti események? Sacha Batthyany keresni kezdte a válaszokat.
Utazása a régi Magyarországra, a háború utáni Ausztriába, a mai Svájcba, a szibériai gulágra, egy pipázó pszichoanalitikus kanapéjára és egy Auschwitz-túlélő Buenos Aires-i nappalijáig vezetett. Mindeközben felfedezett egy titkot, amely megváltoztatta nézőpontját családját illetően – és saját magát is.
Sacha Batthyany könyve szokatlan családtörténet, generációs pszichogramm, és panorámakép arról a Közép-Európáról, amely valójában nem tűnt el...
A könyv a kiadó oldalán:
Kapcsolódó bejegyzés:
A rohonci mészárlás, és ami azóta a családdal történt – Sacha Batthyany szemszögéből (könyvajánló)
By admin
(Vas Népének írtam, Alonnak fényképeztem)
Ez az emlékkő arra fog emlékeztetni, hogy soha többé ne történhessen meg, amit a nácik 1944-45-ben elkövettek - emelte ki dr. Adi Lang történész a zsidó kényszermunkások emlékkövének avatásán. Beszédet mondott Siklósi Vilmos, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke is.
Ez az emlékkő arra fog emlékeztetni, hogy soha többé ne történhessen meg, amit a nácik 1944-45-ben elkövettek - emelte ki dr. Adi Lang történész a zsidó kényszermunkások emlékkövének avatásán. Beszédet mondott Siklósi Vilmos, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke is.
A Délkeleti Fal
építésén több ezer munkaszolgálatos zsidó dolgozott, férfiak és nők egyaránt.
Emlékezni nem azért fontos, hogy újra és újra felidézzük a megtörtént
eseményeket, újra és újra felszaggassuk a sebeket. A jelent nem lehet megérteni
a múlt nélkül, s múlt nékül nem lehet jelent sem építeni, szögezte le Siklósi
Vilmos.
A zalaegerszegi hitközségi vezető hangsúlyozta, egyre kevesebben vannak köztünk, akik átélték ezeket a szörnyű eseményeket, ezért fontos, hogy mindig legyenek, akik a túlélőktől átvéve a stafétabotot, hogy emlékeztessenek a múltra.
A zalaegerszegi hitközségi vezető hangsúlyozta, egyre kevesebben vannak köztünk, akik átélték ezeket a szörnyű eseményeket, ezért fontos, hogy mindig legyenek, akik a túlélőktől átvéve a stafétabotot, hogy emlékeztessenek a múltra.
Walter Temmel, a szomszédos Beled (Bildein) polgármestere
felidézte Giora Karny és az őt megmentő Legath család történetét. A
szombathelyi zsidó fiatalember egy barátjával szökött meg a kényszermunkáról,
és a közeli Némethásosban (Deutsch Ehrensdorf) leltek menedékre. Legathék
életük kockáztatásával rejtegették őket, egészen a Vörös Hadsereg
megérkezéséig. Walter Temmel szólt arról is, hogy ezen a tájon évszázadokon
keresztül sokféle nép élt békében egymás mellett, egészen a II. világháborúig.
Négyezer zsidóra és hétszáz romára ma már csak emlékezni lehetséges.
Monyorókerékre 1944 végén és 1945 elején hétszáz, jórészt
magyar zsidót vezényeltek kényszermunkára. A kastély melléképületeiben,
embertelen körülmények között elszállásolt munkaszolgálatosok feladata a náci
birodalom védvonalának szánt, Szlovákiától Triesztig tartó Délkeleti Fal
építése volt. A kényszermunkások közül harmincan itt lelték halálukat, a
többieket 45 márciusában indították útnak nyugatra, a koncentrációs
táborokba...
Sokféle válasz létezik arra, miért nem akadályozta meg a helybeli lakosság a náci rémtetteket. Mi nem ítélhetjük az akkor élt embereket, de bocsánatot kérhetünk", mondta Verena Dunst tartományi képviselő.
Az emlékkőavatáson Johann Weber monyorókeréki polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek az emlékkőállítás megvalósításában, mindenekelőtt a kezdeményező dr. Michael Muhrnak, a Kulturforum Südburgenland vezetőjének.
A beszédeket követően a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség vezetői koszorút helyeztek az emlékkőnél, amelyet a helyi katolikus plébános és az evangélikus lelkész közös ceremóniával áldott meg.
Sokféle válasz létezik arra, miért nem akadályozta meg a helybeli lakosság a náci rémtetteket. Mi nem ítélhetjük az akkor élt embereket, de bocsánatot kérhetünk", mondta Verena Dunst tartományi képviselő.
Az emlékkőavatáson Johann Weber monyorókeréki polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek az emlékkőállítás megvalósításában, mindenekelőtt a kezdeményező dr. Michael Muhrnak, a Kulturforum Südburgenland vezetőjének.
A beszédeket követően a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség vezetői koszorút helyeztek az emlékkőnél, amelyet a helyi katolikus plébános és az evangélikus lelkész közös ceremóniával áldott meg.
Soha többé! - Magyar zsidó kényszermunkások emlékköve Monyorókeréken
By admin
A Felszabadulás utcán kell lefordulni a 8-asról Vasszentmihályban, ha valaki a Körmend és Szentgotthárd között található Nemesmedvesre igyekezik. Ennek folytatása, keskeny, de aszfaltozott út vezet az erdőn át a faluba. Nincs nagy forgalom. Miért is lenne, zsákfalu. Az erdőn túl már Ausztria.
A helységnévtábla a Fő utca 1. előtt áll, takaros kis kertecskében. A tábla két széléről is virágtartók lógnak. Térerőm nincs, egy árva lélekkel sem találkozom. A szomszédok biztos nem zavarnak senkit, olyan messze vannak egymástól a házak. Száz évvel ezelőtt még négyszázan laktak itt, a sváb falunak (német neve Ginisdorf) volt iskolája, kocsmája is – ma húszan. De volt idő, amikor mindössze négyen éltek itt. Ennek legfőbb oka a töbséget alkotó, német ajkú lakosság 1940-es években történt kitelepítése. A légifelvételeken jól kivehetők az egykori házak nyomai, amiket mára benőtt a fű. A szomszédos Magyarbüksből (Ungarisch Bieling) ennyi sem maradt, a hajdani falu maradványait
csak a szomszédos erdő mélyén találhatja meg a turista. Magyarbüks a mai térképeken már nem szerepel.
A szocialista rendszerben hivatalosnak számított a legenda, hogy 1945. április 4-én itt szabadult volna fel az ország a német megszállás alól, hogy Nemesmedvesnél űzték volna ki az utolsó német katonát a szovjet hadsereg hősei.
Nemesmedves, az egykori propagandafalu
By admin
A II. világháború idején, mielőtt a magyar koronát nyugatra menekítették volna, több hónapig föld alatti rejtekhelyeken őrizték a Kőszegi-hegységben. A Vas Népe most arról számolt be, hogy azt a bunkert, amely Kőszegen, a Kálvária-hegy lábánál található, hamarosan látogatható emlékhellyé alakítják. A ma még elhanyagolt bunker felújítását hamarosan megkezdik, a belső térben kiállítást rendeznek. Ide 1945 márciusában, rövid időre hozták a koronát, majd 33 évig külföldön volt.
A korona határ menti története azonban nem itt kezdődik. 1944 végén a menekülő Szálasi-kormány a közeli Velemben rendezkedett be. A miniszterelnökséget a Stirling-villában (ma ez az alkotóház) helyezték el, december 24-én itt tartották az utolsó országgyűlést. A szent koronát az udvaron található pincében (barlang?) őrizték 1944. december 29. és 1945. március 19. között.
Korona a határon
By admin
A szabadtéri múzeum a dél-keleti fal
építésében részt vett több tízezer kényszermunkásnak, köztük
a rohonci keresztpajtánál egy éjszaka alatt lemészárolt 180
magyar zsidónak állít emléket.
Rohoncon 1991-ben indult el a
kezdeményezés, hogy a náci uralom rémtetteire és az 1945
márciusában történt mészárlásra emlékezzenek. 1992-ben
alakult meg a RE.F.U.G.I.U.S Egyesület. 1993-ban megvásárolták a
keresztpajtát. Két évvel később, a mészárlás
50. évfordulóján felavatták Karl Prantl emlékkövét, amely
kiegészíti az emlékhelyet. Azóta minden év márciusában
megemlékeznek a helyszínen a tömeggyilkosság áldozatairól.
Az egyesület azon fáradozik, hogy az emlékhely olyan élő mementó legyen, amely különféle rendezvényeknek (jótékonysági koncerteknek, kiállításoknak, szimpóziumoknak) is otthon ad. 2000-ben újabb telekvásárlással bővítették az emlékhely területét, majd juharfákat telepítettek. Felmerült egy múzeum ötlete, amely a dél-keleti fal építése áldozatainak állítana emléket. 2009-re összeállt a szakmai koncepció, a finanszírozás nem volt még biztosítva. Ez valósult meg mára, uniós és osztrák állami, tartományi és privát támogatással (a teljes költség 400.000 euró). A szabadtéri múzeum avatására 2012. március 25-én került sor.
Az újonnan létesített szabadtéri múzeum tablókkal, videókkal és tárgyi emlékkel dokumentálja, mi vezetett oda, hogy 1944-45-ben civilek, vendégmunkások és kényszermunkások a dél-keleti falat megépítsék. Közülük tízezrek, magyar zsidók számára mindez gyötrelmeket és halált jelentett, az építkezés során, vagy a mauthauseni koncentrációs táborba tartó halálmenetekben.
A rohonci Kreuzstadl / Keresztpajta Emlékhely
By admin
Önök élni fognak! - egy megmentés története, osztrák kiállításon (Beled/Bildein, 2012. 03. 18. - 10. 30.)
Az év: 1945. A történet: egy szombathelyi zsidó munkaszolgálatos és az őt megmentő burgenlandi család története.
Giora Karny 1922. július 5-én született Szombathelyen, Krausz György néven (a Giora Karny nevet Izraelbe érkezése után vette fel). A történetét bemutató kiállításról szóló írásom a gépnarancson jelent meg.
(megjegyzés: a címkék között Bildeint a többi helységgel ellentétben németül használom, mivel magyar neve, Beled megegyezik egy Győr-Moson-Sopron megyei településével)
Sie werden leben!
By admin
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)





