Nyílt napot hirdettek, nem hagyhattuk ki. A morbid poénokon (a látogatóknak kitett pogácsa vajon hamuban sült pogácsa-e, kijelölt dohányzóhelyek és hamutartók kérdésköre) túl két órás látogatáson vettünk részt, az igazgató idegenvezetésével. Haláli hely.

Bár a kemencéket gázzal fűtik fel, az elhunytakat nem közvetlen gázlángon hamvasztják. A samott annyira felmelegszik, illetve meg is tartja a hőmérsékletet, hogy a 700-1100 fokos hőmérsékleten, ami az égéstérben van, öngyulladás következik be. 


Az elhunytakról hamvasztás előtt minden nemesfémet eltávolítanak, az értékek nyilvántartása végett (a hozzátartozók netán keresnék), de az implantátumok maradnak. A szilikon elég, az orvosi fémek egyben maradnak, azokat kiszedik a hamvak közül. A hamvasztókoporsóból - ami egy egyszerű szerkezet, nyárfából és/vagy papírból, és csak arra szolgál, hogy a személyzetnek ne kelljen közvetlen a holttestekhez nyúlni - nem marad semmi. 


A hiányzó fotó: pillantás a pokolba, lángokban álló koponya... A hamvasztókemencéken van kémlelőnyílás, de – kegyeleti okokból – ezeken nem volt szabad befényképezni, így csak a jelenlévők részesülhettek a lángoló csontvázak látványában. 

Nem, a halottak nem ülnek fel hő hatására. 

Van, akinek 50 perc kell, de van, akinek másfél óra. Az, hogy mennyi idő alatt alszik ki a láng, függ az elhunyt szervezetének állapotától, zsír- és víztartalomtól, testtömegtől. 200 kiló a határ, annál kövérebb embert nem tudnak hamvasztani. Nem fér be a kemencébe. 


A csontok nem égnek el, azokat a kemencéből történő kikezelést követően még egy spéci szerkezetben vasgolyókkal porítják. Az urnába kerülő hamvak állaga szemcsés, a lisztszerűtől a 2-4 mm-esig. 

A kemencék 0-24 óráig működnek, csak három napos ünnepek és karbantartás idejére állítják le őket. Három napig tart, amíg annyira kihűlnek, hogy az esetleges javításokat el lehessen végezni. 


Csömörre hűtve érkeznek az elhunytak, a hamvasztásra való bekezelésig úgy is maradnak, és légmentesen lezárt urnában távoznak. Vagy itt lelik meg végső nyughelyüket, hiszen a krematórium mögött sírkert (urnatemető) is üzemel, és végeznek szórást is. 

Hamvasztóképzés nincsen, nincs is végzettséghez kötve, hogy valaki a krematóriumban dolgozhasson, de a csömöri üzemben dolgozó hamvasztók rendelkeznek kazánfűtői képesítéssel. 

A spirális tetőépítmény kormos kéménye a régi berendezéshez tartozott, a mai technológiával annyira miniális a kibocsátás, hogy szabad szemmel csak az látható néha, hogy a forróságtól remeg a levegő az épület felett. 








Porrá leszünk – látogatás a csömöri krematóriumban

Nyílt napot hirdettek, nem hagyhattuk ki. A morbid poénokon (a látogatóknak kitett pogácsa vajon hamuban sült pogácsa-e, kijelölt dohányzóhelyek és hamutartók kérdésköre) túl két órás látogatáson vettünk részt, az igazgató idegenvezetésével. Haláli hely.

Bár a kemencéket gázzal fűtik fel, az elhunytakat nem közvetlen gázlángon hamvasztják. A samott annyira felmelegszik, illetve meg is tartja a hőmérsékletet, hogy a 700-1100 fokos hőmérsékleten, ami az égéstérben van, öngyulladás következik be. 


Az elhunytakról hamvasztás előtt minden nemesfémet eltávolítanak, az értékek nyilvántartása végett (a hozzátartozók netán keresnék), de az implantátumok maradnak. A szilikon elég, az orvosi fémek egyben maradnak, azokat kiszedik a hamvak közül. A hamvasztókoporsóból - ami egy egyszerű szerkezet, nyárfából és/vagy papírból, és csak arra szolgál, hogy a személyzetnek ne kelljen közvetlen a holttestekhez nyúlni - nem marad semmi. 


A hiányzó fotó: pillantás a pokolba, lángokban álló koponya... A hamvasztókemencéken van kémlelőnyílás, de – kegyeleti okokból – ezeken nem volt szabad befényképezni, így csak a jelenlévők részesülhettek a lángoló csontvázak látványában. 

Nem, a halottak nem ülnek fel hő hatására. 

Van, akinek 50 perc kell, de van, akinek másfél óra. Az, hogy mennyi idő alatt alszik ki a láng, függ az elhunyt szervezetének állapotától, zsír- és víztartalomtól, testtömegtől. 200 kiló a határ, annál kövérebb embert nem tudnak hamvasztani. Nem fér be a kemencébe. 


A csontok nem égnek el, azokat a kemencéből történő kikezelést követően még egy spéci szerkezetben vasgolyókkal porítják. Az urnába kerülő hamvak állaga szemcsés, a lisztszerűtől a 2-4 mm-esig. 

A kemencék 0-24 óráig működnek, csak három napos ünnepek és karbantartás idejére állítják le őket. Három napig tart, amíg annyira kihűlnek, hogy az esetleges javításokat el lehessen végezni. 


Csömörre hűtve érkeznek az elhunytak, a hamvasztásra való bekezelésig úgy is maradnak, és légmentesen lezárt urnában távoznak. Vagy itt lelik meg végső nyughelyüket, hiszen a krematórium mögött sírkert (urnatemető) is üzemel, és végeznek szórást is. 

Hamvasztóképzés nincsen, nincs is végzettséghez kötve, hogy valaki a krematóriumban dolgozhasson, de a csömöri üzemben dolgozó hamvasztók rendelkeznek kazánfűtői képesítéssel. 

A spirális tetőépítmény kormos kéménye a régi berendezéshez tartozott, a mai technológiával annyira miniális a kibocsátás, hogy szabad szemmel csak az látható néha, hogy a forróságtól remeg a levegő az épület felett. 








4 megjegyzés:

  1. Aki megnézte vajon érzett még kedvet a hamvasztáshoz?

    VálaszTörlés
  2. Az ott dolgozók azt mondták, van egy úr, aki minden évben elmegy a nyílt napra. Minden évben.

    VálaszTörlés
  3. Nem semmi egy írás, én nem ódzkodom a témától, már rég döntöttem: hamvasztatok és szétszóratok! Nincs rajtam semmi sajnálnivaló, aki akar, úgyis megtart az emlékeiben, nem? :)

    VálaszTörlés