Nora romvárost Szardínia déli partján, Pula településen találjuk, Cagliaritól 40 kilométerre. Ez a Pula tehát nem összekeverendő a horvátországi Pulával, ami szintén kiváló antik múlttal bír, se a magyarországi Pulával, ami meg nem.

Pauszaniasz görög író, utazó, geográfus (aki a 2. században járta be a Földközi-tenger medencéjét) leírása szerint a hajdani ibér – vagyis részint föníciai származású – telepesek Norax ősi szardíniai mitológiai hős vezetésével érkeztek a szigetre, és első itteni városukat a főnökükről nevezték el.


A hőst nem tudom, csak azt, hogy a mai kutatások szerint Norát a föníciaiak alapították az i. e. 9-8. század környékén. Később a rómaiak is lakták a tengerbe nyúló félszigeten elterülő várost, amely annak idején fontos kereskedelmi központ volt, a félsziget két oldalán egy-egy védett kikötővel. A feltárt épületekben többféle építészeti stílus látható.

(A föníciaiak – akikből tkp. a punok lettek, a föníciai gyarmatosítók utódai voltak, és Fönícia hatalmának meggyengülését követően fokozatosan függetlenítették magukat, fejlett államot hozva létre karthágói központtal – szardíniai jelenlétének látványos nyomait fedezhetjük fel a sziget mai fővárosában, Cagliariban is. A Tuvixeddu nekropoliszról szóló korábbi bejegyzésem ide kattintva érhető el.)

Karthágó uralma után a város Róma fennhatósága alá került i. e. 238-ban, a város a Tabula Peutingerianában, a római birodalom úthálózatának leírásában is szerepel. A császárkorban Nora municípium volt, azaz polgárai teljes római polgárjoggal és önkormányzattal rendelkeztek.

A birodalom elbukott, Szardínián is feltűntek a vandálok, ennek következtében Nora az 5. század közepétől hanyatlásnak indult. Aztán 535-ben a kelet-rómaiak kezére került a sziget, ők 300 évig uralták. 

Nora városa az arab hódítást követően, 698-ban vesztette el gazdasági funkcióját, egyszerű erőddé vált (Nora praesidium). A település valószínűleg a 8. században néptelenedett el. (Aztán a középkori kalózok dúlása se tett jót a maradéknak.)

A ma látható Nora messze nem fedi le az egész egykori város területét. Egy részét azért nem láthatjuk, mert a tengerbe süllyedt (hasonló sorsra jutott a közeli Bithia, de az teljesen), egy másik része meg az olasz hadsereghez tartozó területen van, azt nem is tárták fel. 


Nora romvárosa ma szabadtéri múzeumként üzemel, 2020 elején jártam ott (ó, boldog covidmentes békeidők!), van letölthető telefonos appjuk, amivel a helyszínen még egy csomó plusz érdekességet föl lehet fedezni, wifi is van (meg sirályok). 

Kép és szöveg: Rózsa Melinda / Rose

  

 

 

A pulai Nora pont egy pun csoda!

Nora romvárost Szardínia déli partján, Pula településen találjuk, Cagliaritól 40 kilométerre. Ez a Pula tehát nem összekeverendő a horvátországi Pulával, ami szintén kiváló antik múlttal bír, se a magyarországi Pulával, ami meg nem.

Pauszaniasz görög író, utazó, geográfus (aki a 2. században járta be a Földközi-tenger medencéjét) leírása szerint a hajdani ibér – vagyis részint föníciai származású – telepesek Norax ősi szardíniai mitológiai hős vezetésével érkeztek a szigetre, és első itteni városukat a főnökükről nevezték el.


A hőst nem tudom, csak azt, hogy a mai kutatások szerint Norát a föníciaiak alapították az i. e. 9-8. század környékén. Később a rómaiak is lakták a tengerbe nyúló félszigeten elterülő várost, amely annak idején fontos kereskedelmi központ volt, a félsziget két oldalán egy-egy védett kikötővel. A feltárt épületekben többféle építészeti stílus látható.

(A föníciaiak – akikből tkp. a punok lettek, a föníciai gyarmatosítók utódai voltak, és Fönícia hatalmának meggyengülését követően fokozatosan függetlenítették magukat, fejlett államot hozva létre karthágói központtal – szardíniai jelenlétének látványos nyomait fedezhetjük fel a sziget mai fővárosában, Cagliariban is. A Tuvixeddu nekropoliszról szóló korábbi bejegyzésem ide kattintva érhető el.)

Karthágó uralma után a város Róma fennhatósága alá került i. e. 238-ban, a város a Tabula Peutingerianában, a római birodalom úthálózatának leírásában is szerepel. A császárkorban Nora municípium volt, azaz polgárai teljes római polgárjoggal és önkormányzattal rendelkeztek.

A birodalom elbukott, Szardínián is feltűntek a vandálok, ennek következtében Nora az 5. század közepétől hanyatlásnak indult. Aztán 535-ben a kelet-rómaiak kezére került a sziget, ők 300 évig uralták. 

Nora városa az arab hódítást követően, 698-ban vesztette el gazdasági funkcióját, egyszerű erőddé vált (Nora praesidium). A település valószínűleg a 8. században néptelenedett el. (Aztán a középkori kalózok dúlása se tett jót a maradéknak.)

A ma látható Nora messze nem fedi le az egész egykori város területét. Egy részét azért nem láthatjuk, mert a tengerbe süllyedt (hasonló sorsra jutott a közeli Bithia, de az teljesen), egy másik része meg az olasz hadsereghez tartozó területen van, azt nem is tárták fel. 


Nora romvárosa ma szabadtéri múzeumként üzemel, 2020 elején jártam ott (ó, boldog covidmentes békeidők!), van letölthető telefonos appjuk, amivel a helyszínen még egy csomó plusz érdekességet föl lehet fedezni, wifi is van (meg sirályok). 

Kép és szöveg: Rózsa Melinda / Rose

  

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése