A Hörcher László és Kőnigh Péter kettős (már ha szabad így egybeadnom őket) egy-két-há-szálgitárosból metrószexmetálba hajló több helyszínes ámokfutását magam sem tudtam volna érzékletesebben megörökíteni (ha netán ott lettem volna), mint maga Hörcher mester. Át is adom a szót... – rose

De ez még csak a jéghegy csúcsa! A villamoson és az utcán is történelmet csináltunk a Königh Petykával, aztán miután kölcsönösen besértődtünk egymásra, megpróbáltam kiengesztelni a Petykát a LÁMPÁS klub objektumban a Tannenbaum cimű klasszikus helyett a Königsbaum cimű klasszikussal... amitől a Königh Petyka olyan dührohamot kapott, hogy először meg akart engem fojtani, majd utána egy széket akart a fejemen szétbaszni, de szétválasztottak.

Ezek után én egy sámlival kergettem meg a Petykát, és hozzá akartam vágni egy jó nagy söröspoharat, de lefogtak.

Lényeg az, hogy nekem tetszik ez az egész szappanopera!

A Szombathelytől alig húsz kilométerre, Szentpéterfa és Pornóapáti közt fekvő kis osztrák faluban évek óta nagy sikerrel megrendezett Rockszeminárium a Határjáró Kulturális Egyesület (Kulturverein Grenzgänger), a KuKuK Egyesület, a Limmitationes, a szentpéterfai PETNO Fesztivál és a Gradisce Horvát Kulturális Egyesület határon átnyúló közös kezdeményezése – “az egy kicsit más” rockzenei műhely elsőrangú oktatókkal, az osztrák és a nemzetközi rockzene mestereivel.

Részvételi díj: 240 € helyett magyarországi hallgatóknak csak 100 €! Ráadás bónusz a résztvevőknek: 1 ingyen fesztiváljegy és két félárú napijegy a picture on fesztiválra.

A »rock the blues, rock the jazz, rock the funk!« mottóval 50 résztvevő számára kitalált rockszeminárium a szó szoros értelmében nemzetközi picture on fesztiválhoz kapcsolódóan, azt megelőzően kerül megrendezésre. A nappal-tanítás-este-session-mintára szerveződő egy hetes intenzív kurzus kiválóan alkalmas új technikák elsajátítására és tapasztalatcserére. Délelőttönként egyéni órákon, délután pedig együttesekben zajlik a gyakorlás. Az ennek terepéül szolgáló nyolc tanterem egyaránt Bildein, a „határok nélküli falu” közepén van. Este pedig a Stadl-ban, Bildein professzionális fény- és hangtechnikával felszerelt rendezvénytermében ideális lehetőség nyílik a megtanultak kipróbálására, a kísérletezésnek a színpadon csak a saját bátorság szabhat határt... A bildeini rockszeminárium napi szintű színpadi jelenlétet is jelent – egyben fellépési lehetőséget egy igazán nagy fesztivál színpadán… 

A bildeini rockszeminárium azért is jött létre, hogy lendületet adjon a regionális zenei élet szereplőinek, hogy kommunikációs bázisként és platformként szolgáljon az élénk tapasztalatcseréhez. Egyfelől profi zenészek osztják meg technikai tudásukat, koncerttapasztalatukat, zenei szenvedélyüket és művészi elképzeléseiket, másfelől fiatal zenészeknek kínálunk lehetőséget arra, hogy megismerjék egymást, barátságokat kössenek, zenekarokat alapítsanak... állam- és nyelvi határokon is át akár! A tábor programján egyéni zenészek és komplett zenekarok is részt vehetnek. A zenei képzés mellett a színpad-technika használatának rejtelmeivel is megismerkedhetnek a résztvevők (hang, fény, színpadberendezés, beállás /soundcheck/, etc.) A programot további érdekes előadások egészítik ki (kompozícóelmélet, szövegírás, zenetörténet, etc.)

A Rockszeminárium fontos eleme „Dél-Burgenland határtalan zenei kínálatának”. A Szabad Színpadokkal (Freie Bühnen), a Limmitationes-szal, a bildeini KuKuK Egyesülettel, az oberwarti OHO-val, a szentpéterfai és más magyar partnerekkel, szlovén és stájer partnerekkel valamint a legkülönfélébb iskolai projektekkel közösen célzottan támogatjuk az itt élő emberek kreativitását – nem csak a zenei élet előnyére, de jelentős szociális, társadalompolitikai és gazdasági tényezőként is!

Extra Bónuszban is részesülnek a rocktábor hallgatói: egy darab kétnapos jegyet, és két darab félárú napijegyet kapnak a picture on fesztiválra – függetlenül attól, hogy végül is fellépnek-e fesztiválon. 

A Burgenlandi Tartományi Ifjúsági Referatúra és a Kultúra Burgenland támogatásával

Rendező

Kulturverein Grenzgänger (Határjáró Kulturális Egyesület) , Elnök: Walter Temmel

A-7521 Bildein, Florianigasse 1, +43 3323 21999, kvgg@bildein.bgld.gv.at

Művészeti vezetés

Kulturverein Limmitationes, (Limmitationes Kultúrális Egyesület) c/o Udo Preis

A-8382 Deutsch-Minihof 52, +43 699 10809593, playup@netparknet.at

07.22. vasárnap

15.00 órától A szervezők és a részvevők érkezése

a bildeini Stadlhoz (=WeinKulturHaus, Hauptstr. 113) 

próbatermek berendezése

sátrak állítása a közvetlen közelben lévő ideiglenes kempingben 

Egyéb szálláslehetőségek beosztása

Lehetőség a részvételi díjak befizetésére 

17.00 – 19.00: a tanárok egy részének megérkezése

20.00 – 23.00: az első kisebb sessionök egy próbateremben 

07.23. hétfő 

10.00 – 13.00: elstartolunk: találkozó mindenkinek a Stadlban 

A szeminárium menetének egyeztetése, pontos órarendek összeállítása az egész hétre 

A próbatermek feliratozása 

Szabályok ismertetése (hogy mindenkinek jó legyen…)

A tanárok és a résztvevők bemutatkozása vagy saját zenéjükkel a színpadon, vagy valamilyen hanghordozón bemutatják kedvenc zenéiket; kívánságok elhelyezése; egész napos session és bevezetés a fény- és hangtechnikába a színpadon, általános tudnivalók a beállásról (soundcheck). 

A fenti információk alapján az egész hétre beosztjuk a csoportokat és a termeket. 

Az egyéni foglakozások kezdete.

13.00 – 15.00: Ebédszünet

15.00 – 18.00: Csoportos oktatás

21.00 – 00.00: szabad session a Stadl-ban 

07.24. kedd –07.27. péntek 

10.00 – 13.00: hangszeres oktatás (egyéni foglalkozások keretében)

13.00 – 15.00: ebédszünet

15.00 – 18.00: csoportos órák

13.00 – 21.00: közben gyakorlás együttesekben 

21.15: záróra a tantermek nagy részében – kivételek: Médiatéka és Stadl 

19.00 – 21.00: előadások és filmek

21.00 – 00.00: nyílt session a Stadl-ban 

07.28. szombat

10.00 – 13.00: hangszeres oktatás (egyéni foglalkozások keretében)

13.00 – 15.00: ebédszünet

15.00 – 18.00: csoportos órák 

14.00 – 21.00: közben gyakorlás együttesekben

20.00 – 02.00: nagy zárókoncert a Stadlban – ezt követően ill. másnap elutazás

08.10. péntek és 08.11. szombat 

14:00 – 16:00: fellépés a 20121. évi picture on fesztiválon! (előzenekarokként)

http://www.pictureon.at/

-----------------------------------------------------------------

Művészeti vezető

Udo Preis, a Limmitationes Kulturális Egyesület vezetője 

Tanárok: 

Yasmin Piruz ének www.yasminepiruz.com

Armin Pokorn gitár www.arminpokorn.com

Klaus Ambrosch gitár 

Engelbert Urschler ütőshangszerek

István Grencsó billenytűsök, trombita, szaxofon, Bigband, www.grencso.hu

Valentin Czihak Basszusgitár web.me.com/valentinczihak

Fii Beatboxing www.fii.at

Az oktatás nyelve: 

elsősorban németül, bizonyos esetekben angolul (is), Grencsó Istvánnál magyarul is

Szemináriumi tantermek:

Bildein központjának kétszáz méteres körzetében összesen 8 teremben 

Sessionök a bildeini Stadlban (= a WeinKulturHaus része, és közvetlenül a sátorhelyek mellett)

Szálláslehetőség, zuhanyzók és WC-k:

Kemping (sátrat minden résztvevőnek magának kell hoznia!) közvetlenül a tantermek szomszédságában 

(zuhanyzási lehetőség és WC-k a bildeini Médiatékában a sátrak közvetlen közelében 

Vagy vendégszobákban. Info: Grenzgänger Kulturális Egyesület +43 3323 21999 (magyarul is!)

Étkezés:

Lendl Kávéház (Cukrászda is), Hauptstr. 132 

vagy Rosemarie Vendéglőjében (a WeinKulturHausban)

Bevásárlási lehetőség: 

a Zax Üzletben (Nah und Frisch lánc tagja - szintén a WeinKulturHausnál)

Internet, fax und másolás: 

wifi az egész fesztiválterületen, fix csatlakozási lehetőség a Weinarchivban (Borarchívum) és a Grenzgänger Kulturális Egyesület Irodájában 

Részvételi díj:

240 € helyett magyar hallgatóinknak mindössze 100-€/ fő

(inkl. 1 free picture on festivalpass + 2 napijegy félárú vételi joga)

Részletek és jelentkezés: 

Udo Preis, +43 699 10809593, playup@netparknet.at 

vagy

Szabadfi Zoltán +43 3323 21999 kvgg@bildein.bgl.gv.at

Jelentkezési határidő: 2012. május 31.

Veresegyházán lakik. Arra, hogy milyen gyakran jön haza, úgy válaszol, valójában itthon lakik, bár mindkét zenekara (a másik a Pennywise) kint van, igyekszik olyan gyakran ténylegesen itthon tartózkodni, amennyire csak tud. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évente három hónapot tölt Magyarországon... "Magyarországon sokkal többe kerül minden. Amennyit itt keresnek az emberek, abból a rezsit sem lehet kifizetni."

Magyarországon azt látja, hogy minden évben csak rosszabb lesz. "Én dollárral jövök, és nekem is drága!" Amerikában tehát könnyebb megélni. Téglás Zoltán szereti a régi kocsikat, több is van neki, ötvenes-hatvanas évekbeli darabokat gyűjt. (Eközben jegyzi meg egy kolléga, hogy ő is régi autót tart, csak más okból...) Los Angelesben a tengerhez közel vett házat.

Zoli Amerikában született 1969-ben, ott is nőtt fel. Kilenc éves korában jött először Magyarországra, két évig a nagymamájánál lakott. Akkor el is felejtett angolul. Amikor visszament, utálta Amerikát. Ma is Los Angelesben érzi magát idegennek.

Apja a II. világháború után ment ki, anyja a 60-as években. Ők az ő szüleiket eleinte még látogatóba se tudták kivinni, erre a los angelesi Szent István templom támogatásával nyílt lehetőségük. Szent István ezért is fontos Téglás számára. Konkrétan a hasára tetoválva viseli az első magyar király arcképét.

Kint a szülei elkezdték élni az american dreamet. Mindenki élhette, aki keményen dolgozott. Lehetett egyről a kettőre jutni, ha valaki egész nap dolgozott. Akkor.

"Amerikában megkaptuk a lehetőségeket, lehet élni. Bushnak nyolc év alatt sikerült tönkretennie az országot" (A kolléga felől enyhe somolygás.) "Azt hitték, mindenki jól él és gazdag, és ez mindig így marad – de ez nem igaz. Most derül csak ki, hogy mekkora szarban vagyunk, és még nagyobban leszünk, ha az emberek nem figyelnek oda. És mindeközben a nagy cégek most ugyanazt a károsítást, pusztítást végzik a természetben, mint a nácik és a kommunisták csináltak. És most ezek a cégek irányítják a hatalmat. Ez lesz a világ vége... Az új lemez erről fog szólni. Arról, hogy ha nem figyelünk oda, akkor az ország ugyanúgy elhanyagolódik, mint a virág, ha nem öntözöd. Így van Amerikában is, és így van Magyarországon is. Ráadásul, Magyarországon, ha magyar zászló van a pólódon, már nacionalista vagy. Azt sulykolják, hogy ne szeresd a hazádat, ne legyen fontos. Akkor azt tehetnek veled, amit akarnak. És tessék, én ezzel a gondolkodással Amerikában balliberálisnak számítok!"

Szóba kerül az A csitári hegyek feldolgozása (az Ignite angol nyelvű dalának címe: A Place Called Home). A koncerten a magyar rajongók lengették a címeres zászlót, azt meg mondani sem kell, hogy az "éljen a magyar szabadság, éljen a haza" sorokat mindenki vele énekelte.

"Az milyen politika, ahol nem szabad elénekelni egy fucking számot?" A régi időkre céloz ezzel, főleg a Romániában szerzett tapasztalataira. Amikor mentek a stúdióba, cserkészdalokat és hasonlókat énekelt. Akkor, hirtelenjében jött az ötlet, hogy ki lehetne próbálni ezt felvételen is. Az A csitári... szövegét kicserélte, mert az angol fordítás nagyon brutálisan hangzott. Elhagyja a kedvese, erre kitöri a kezét... ez durva volt oda, az amerikaiaknak. Helyette másról írt, a nagymamájáról, akit mindig iszonyatosan nehéz volt itthagyni, arról, hogy milyen nehéz elköszönni úgy a családtól, hogy tudod, hogy lehet, hogy nem látod őket többé.

Ez a témakör, a hazavágyódás, honvágy, családhoz és szülőföldhöz ragaszkodás továbbra is mélyen foglalkoztatja. Most írt egy dalt arról, amikor elmegy valaki messzi földre, külföldre dolgozni, akkor milyen érzés végre hazafelé tartani, átlépni a határt, ülni a vonaton, megérezni a szülőföld illatát, érezni a hazai ízeket, találkozni a magyar barátokkal. "A magyar barátaimmal mindig ott folytatom a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Még akkor is, ha közben két évig nem találkoztunk. Az amerikaiak sokkal felületesebbek."

Téglás Zoli sokszor érez bűntudatot amiatt, hogy elhagyja az országot a pénz és a karrier miatt. Azonban Magyarországról nem lehet elérni azt, amit neki már neki sikerült. "Szerte a világban azért vesznek egyet az Ignite-ra, mert kaliforniaiak vagyunk. Japánba hiába mennénk magyar zenekarként, ugyanezzel a produkióval, senkit nem érdekelne. Az a menő, ami amerikai."

Az Ignite-ban, akikkel együtt dolgozik, magyarok. Nem a zenekari tagok, hanem a többiek, a stáb. A buszsofőr viszont mindig német, kell a precizitás... Most két hónapig turnéznak, és hamarosan még többet fog. Kell a pénz, ha majd eggyel több éhes szájat kell etetni. Barátnője ugyanis babát vár.

"A gyerekem magyarul fog beszélni, még akkor is, ha az anyja amerikai. Mindig vágytam magyar barátnőre, de így alakult... Nekem nehezebb magyarnak lennem, nem könnyebb, pedig sokan azt mondják, jó neked, te kint vagy... Én két helyen fizetek adót, évi tizenhatezer dollárt költök repülőjegyre, a Lufthansa már jó barátom..."

Bal karján hatalmas tetoválás: Dugonics Titusz, a jobbon egy 56-os emlékrajz látható. A hátán a magyar címer. Azt mondja, kint nagyon kell figyelni a magyarságra, ápolni kell. Volt magyar étterme is, kolbászt is csináltak és hasonlókat (miközben három vega alkalmazottja volt), tértek be hozzá vendégként néhány éve kint élő magyarok, akik akcentussal beszélve azt mondták, már el is felejtették a nyelvet, és olyan erdélyiek is, akiknek könnybe lábadt a szemük, ahogy újra megérezték az otthoni ízeket.

Szereti nagyon az állatokat. Szokott segíteni a veresegyházi medvemenhelynek is, volt már jótékonységi koncert is a javukra. És ami a legnagyobb projekt: van egy pelikánmentő vállalkozása. A Pelican Rescue Teammel kimennek a tengerre, és összeszedik a sérült pelikánokat. Az emberek sajnos azt hiszik, azért nincs elég hal, mert a pelikánok megeszik őket. Pedig az emberek halásznak le mindent, csak a legegyszerűbb a pelikánokra fogni. Sajnos sokan rajtuk állnak bosszút, rengeteg a törött csörű, sérült állat... "Nagyon jó érzés állatokat menteni, sokkal jobb, mint a színpadon állni."

A pelikánmentés úgy kezdődött, hogy testvérével együtt mindig is felháborította őket a nagy cégek természetkárosítása. Éjjel bemásztak egy telephelyre, tönkretenni pár bulldózert. Lebuktak. A bíróság közmunkára ítélte őket. Zoli egy vonatkozó katalógust forgatva szerzett tudomást a pelikánokról. Rábökött a képre: ezt akarom csinálni! Csinálhatta. A kötelező feladatból szenvedély lett. Mindez húsz évvel ezelőtt történt, a tesvére ezért lett állatorvos.

Dolgozik egy forgatókönyvön is. A téma a kelet-európai diktatúrák, az 50-estől a 80-as évekig. Meg akarja mutatni a Nyugatnak, sztárokkal, hogy milyen volt itt az élet. "El sem tudják képzelni ugyanis. És nem csak Nyugaton, már a mai Magyarországon sem tudják sokan, mi volt itt. Hogy hány embert öltek meg, lőttek le a határon. Aztán 89-ben leomlott a vasfüggöny. Hány ezer vagy tízezer ember halt meg addigra – a semmiért... Izrael nem felejt. Nekünk sem lenne szabad. Amikor gyerekként itt voltam, mint amerikai állampolgárt, minden héten meghallgattak a helyi rendőrök, és olyasmiket kérdezgettek, hogy a nagymamám miként gondolkodik a rendszerrről... Angolul válaszoltam nekik, hogy a francba gondolják, hogy beköpöm a saját nagyanyámat? Ahogy ma mindenki drogozik, akkor itt mindenki ivott. Aki iszik, az ugyebár nem csinál forradalmat... Ételt nem lehetett kapni, félnapokig volt sorbaállás, jegyre valamit talán adtak... de vodka, az mindig volt."

Van valami hátborzongató abban, hogy erről épp itt beszélgetünk, Bildeinben, az egykori vasfüggöny tövében, az osztrák oldalon.

Lassan éjfél. A hivatalos beszélgetésnek vége, kinyitunk még egy sört. Felettünk tiszta és csillagos az ég.