(főiskolai esettanulmány, 2003) A Vendvidék Vas megye dél-nyugati csücskében található, a magyar-szlovén-osztrák hármashatár mellett. A tájegység múlt év márciusa óta az Őrségi Nemzeti Park részét képezi.
Az Apátistvánfalván tett családlátogatáson megtudtuk, a gondok az Őrségi Nemzeti Parkkal még a megalakulás előtt kezdődtek, hiszen a létrehozása állami döntés volt, az ott élőket nem kérdezték meg, felvilágosítás sem volt. A Nemzeti Parkról azt sem tudták, mi az. Azt is fájlalják, hogy a Park nevében nem szerepel a Vendvidék, pedig ők magukat az őrségiektől teljesen különállóként határozzák meg.
Mindig csak útközben derül ki, miről van szó. Ha egyáltalán sor kerül valamiféle párbeszédre a Nemzeti Park és a lakosság között, akkor is csak mondvacsinált az Őrségi Nemzeti Park érdeklődése, valójában mindent az asztalnál döntenek el. Ha lenne rá valódi lehetőség, a vendvidéki emberek szívesen elmondanák a véleményüket és az ötleteiket, ők nem akarnak mindenáron ellenségeskedni.
A Park munkatársai mindenbe beleszólnak, például nem lehet ott fát szedni, ahol akarnak, az életveszélyes fát sem engedik kivágni a faluban, lévén szó védett növényfajról.
Jó oldalát nemigen látják az Őrségi Nemzeti Parknak, mivel sokat követel, rengeteg szabályozás van, amik az élet legkülönfélébb területeire terjednek ki. Az egyik legnagyobb problémát az építkezési nehézségek jelentik. Az épületek tervrajzait jóvá kell hagynia a Nemzeti Parknak is, ez általában csak a többedik próbálkozásra sikerül. Csak a tájba illő házakat engedélyezik megépíteni, azonban nincsenek előre kiadott minták, hogy milyet képzelnének el. Így az építkezni vágyóknak sokszor feleslegesen kell kiadniuk nagyobb összegeket, mivel a tervrajzok elkészíttetése jelentős költséggel jár, és kb. egy évbe telik, amíg rendeződnek a papírok egy házépítésnél. Ennek egyik következménye, hogy a fiatalok még inkább elmennek, többen mentek el az Őrségi Nemzeti Park megalakulása óta, könnyebb lakást venni Szentgotthárdon, mint a Vendvidéken építkezni.
Az Őrségi Nemzeti Park igazgató-helyettesnője elmondta, 2003-ban 200 millió forintból gazdálkodnak. A Vendvidékhez 6-7 települést sorolt, ahol nem szlovének, hanem vendek élnek, egy zárt közösségben élő kis népcsoport, legfeljebb 5-6000 fő, akiket a szlovén állam támogat. A Vendvidék fontos jellemzője még, hogy szórvány-települések vannak (míg az őrségi településszerkezet szeres). Sok helyütt nem az utcanevek, nem is családok neve van nyilvántartva, hanem a házé (pl. Boronyák-ház). A természeti és kulturális környezet védelmén kívül egyik fontos céljuknak tekintik az Őrség idegenforgalmának fellendítését. Fontos volna, hogy ne csak áthaladó forgalom legyen, hanem valódi falusi turizmus alakuljon ki. Lényeges, hogy ne váljék rezervátum a Nemzeti Parkból.
A legnagyobb problémát szerintem az jelenti, hogy mindkét félnek (az Őrségi Nemzeti Parknak éppúgy, mint a helybelieknek) a maguk módján igazuk van, de elbeszélnek egymás mellett. Hiányzik a kellő törekvés az igazi párbeszédre, ám amíg erre nem kerül sor, nem nagyon lehet még békés egymás mellett élésről sem beszélni.
Apátistvánfalváról az emberek többsége Szentgotthárdra jár be dolgozni, korábban főleg a mezőgazdaságból éltek. A problémák a mezőgazdaságban a hatvanas években kezdődtek, amikor megalakították a szakszövetkezetet. A korábbi szántók, rétek helyére málnát ültettek, ami hamar tönkrement. Ezt követően a málnás helyére erdőt telepítettek, ami ma már (harminc-negyven éve faállománnyal) tele van vaddal, elsősorban a szarvasok és az őzek száma jelentős. A művelt földeket nagyon sok a vadkár, a lakosság tehetetlennek érzi magát, úgy gondolják, nem érdemes vetni, művelni a földet, ha a vadak úgyis tönkreteszik. A kilőhető mennyiség viszont korlátozva van. Az Őrségi Nemzeti Park ezzel nem foglalkozik, mondván, hogy a vadállomány a vadásztársaságok dolga, egész pontosan a Vendvidéken egy vadásztársaságé. Ennek a vadászmestere az az erdész, aki Felsőszölnökön elmondta, a Vendvidéken (ami semmiképpen sem tartozik az Őrséghez, és hat ki szlovén települést foglal magába: Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy, és hozzá sorolható még Rábatótfalu is, de az közigazgatásilag már Szentgotthárd része) nem jellemző a fakitermelés, holott a térség 60-70 százalékán erdő található. Külön érdekesség, hogy az egypártrendszer idején ezen a területen, ami szigorúan őrzött határsáv volt, nem államosították az erdőket, így azok folyamatosan magánkézben voltak és maradtak. Nagy a munkanélküliség, legközelebb Szentgotthárdon vannak munkahelyek, így aztán "mindenki a kocsma körül lézeng".
Ezt a családlátogatáson is megerősítette vendéglátónk. Ahogy az emberek máshova kezdtek járni munkát vállalni, a háztáji gazdaságok száma is lecsökkent, ma már elenyésző az állattartás, Balázsfalván (Apátistvánfalva része) egyetlen tehén sincsen.
Nem csak az Őrségi Nemzeti Parkkal szemben bizalmatlanok, de más állami intézményekkel, pl. a kistérségi megbízotti rendszerrel szemben is. A családlátogatáson a hölgy elmondta, hogy ugyan ő önkormányzati képviselő, de a kistérségi megbízottról nem tudja, hogy járt volna ott valaha is. Kistérségi megbízottból egyébként három dolgozik a Nemzeti Parkhoz tartozó területeken, szentgotthárdi, őriszentpéteri és körmendi székhellyel. A Vendvidék a szentgotthárdi megbízotthoz (nem kistérségi menedzser! - az nincs Szentgotthárdon) tartozik, aki elmondta, speciális problémákkal küzdő kistérségről van szó, hiszen beletartozik Szentgotthárd is, amely egy ipari parkos város, de az a Felsőszölnök is, ahol néhány helyre csak ezután fogják bevezetni a vezetékes vizet. Folyamatban van a szennyvízprogram, ez a Rábavölgyében nyolc-kilenc települést érint. A kistérségi megbízott a gondok közé sorolta azt is, hogy a vendvidéki emberek nagyon zárkózottak, nem akarnak vállalkozni vagy fejleszteni.
Apátistvánfalván nagyon összetartó a falu közössége, jó viszonyban vannak egymással. A mindennapokban inkább magyarul beszélnek, de a gyerekek is értenek vendül. A faluban van asszonykórus is, valamint az iskolában tánckör, ahol szlovén ének-zenére táncolnak.
Háziasszonyunk a vend anyanyelvű szlovén kisebbségről is beszélt. Apátistvánfalván működik a Szépítő Egyesület, hagyományőrző programokat szerveznek, pl. kézi kaszálást, cséplést régi géppel, stb., ami mindenkinek nagy élményt jelent, a televízió is beszámol róla. A nemzetiségi műsorokban egyébként is gyakran szerepelnek, az Országos Szlovén Kisebbségi Önkormányzat központja a Vendvidéken van. A Szépítő Egyesület tagjai az idén almot fognak gereblyézni az erdőben (régen azt szokták az állatok alá rakni), januárban tollat fosztottak a nők, a férfik pedig diót törtek és fagereblyét készítettek. Volt kukoricaszedés és fosztás is. A Szépítő Egyesület tagjai a tagdíjakból vesznek ezt-ezt a falunak (virág, koszorú, stb.).
Szlovén nyelvű színjátszó csoportja is van a faluban, a polgármester egyetlen férfiként szerepel benne. Minden évben van új előadást mutatnak be, sok helyre meg is hívják őket. Mindez azonban az idősebb korosztály szórakozása, a fiatalok nem foglalkoznak vele, az előadásokat sem szokták megnézni. A színjátszó csoport legfiatalabb tagja 41 éves. Ha az öregek nem csinálnának semmit, akkor nem is történne semmi a faluban, mert a fiatalokat, főleg a huszonéves korosztályt egyáltalán nem érdekli a hagyomány, csak a diszkóba mennek el.
Turisták nem nagyon látogatják ezeket a rendezvényeket, csak a szlovének a környékről, számukra nagy vonzerőt képez, hogy szlovénül csinálnak mindent. Természetesen a magyar érdeklődőket sem zárják ki a részvételből, a programok nyilvánosak, meghirdetik a megyei napilapban is. A magyarokra is igaz, hogy főleg az idős korosztály érdeklődik.
A hagyományőrzésre nagy hangsúlyt fektetnek Felsőszölnökön is, az ottani általános iskola és óvoda igazgatója beszámolt arról, hogy a helybeliek a vend nyelvjárást beszélik, és van nemzetiségi bábcsoportjuk, tánccsoportjuk, valamint énekkaruk is. Felsőszölnök kb. 850 lakosú település, de a lakosságszám korábban volt 2000 fölött is. Ma az iskolában alig van gyerek, hiszen a Szentgotthárdon dolgozó szülők oda viszik a gyerekeiket is tanulni.
Remélem, a Vendvidék számos problémájára a következő években megtalálják a megoldást, és nem a kétvölgyi polgármesternek lesz igaza, aki szerint még harminc év, és kihal a falu. Ha pedig nincs lakosság, nem is okoz majd problémát senki…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése