A németújvári Kivándorlók Múzeuma a burgenlandiak* 19-20. századi Amerikába vándorlását dokumentálja. Személyes tárgyak, korabeli újságok, képek és dokumentumok segítségével mutatja be a kivándorlás történetét, és a burgenlandiak életét Amerikában.

A barokk malomépületben két múzeum van egy fedél alatt, a Kivándorlók Múzeumán kívül itt kapott helyet a Josef Reichl Múzeum is. (Josef Reichl egy hiénc tájnyelvi költő volt). 

Ezzel a ládával utazott az Újvilágba 1890-ben Johann Wenzel, aki a későbbi chicagói burgenlandi kolónia megalapítója lett.

Johann Wenzel 1859-ben született a Vas vármegyei Grodnóban (Grodnau). Három évig szolgált katonaként Laibachban (Ljubljana), a tüzérségnél. Az 1880-as években szülőfaluja polgármestere volt, valamint fuvarosként dolgozott. 

Egy nap Johann Wager borkereskedő borostyánkői (bernsteini) házában látott egy újságot, a Wiener Weltblatt egy példányát, benne egy tudósítással a határtalan amerikai lehetőségekről, és a Norddeutscher Lloyd (egy német hajózási társaság) hirdetésével. Nem ment ki a fejéből, és végül a hazájában érezhető kilátástalanság és reménytelenség, a lehetőségek hiánya arra késztették, hogy maga is útra keljen Amerikába. 

1890 tavaszán – Wenzel 31 éves volt akkor – elbúcsúzott feleségétől és gyerekeitől. Brémából New Yorkba hajózott, onnan vasúton folytatta útját Chicagóig, ahol egy ideig egy szappangyárban dolgozott. Felesége egy évvel később kiment utána, gyerekeik, Karolina, Josef és Johann Grodnóban maradtak. 1895-ben tértek haza, már a negyedik gyerekkel, a két hónapos Theresiával együtt. 

Wenzel hazatérése után sem akart elszakadni Amerikától, a Norddeutscher Lloyd helyi ügynökeként kezdett el dolgozni. A szervezés Borostyánkőn, a Mager vendéglőben zajlott. (Az épület falán 1980-ban helyeztek el egy emléktáblát.) 1900-ban az ő közvetítésével jutott el Chicagóba a burgenlandi kivándorlók első csoportja, 45 környékbeli fiatalember. Wenzel nem csak a kiutazást szervezte, de elszállásolta őket, és munkát is kerített számukra. Ez az első transzport alkotta a chicagói burgenlandi kolónia magját. 

Több amerikai út után Wenzel 1906-ban tért vissza szülőföldjére, és az első világháborúig közvetítő ügynökként tevékenykedett. 1917-ben, 58 éves korában halt meg - ledobta a ló. 

Johann Wenzel kofferjét ma a németújvári (güssingi) Kivándorlók Múzeuma (Auswanderermuseum) őrzi.