oczti: szilvalekvár

Ha nem betegeket ápoltak, kint dolgoztak a kertben, mostak, főztek, rendet tartottak, pakoltak, télen pedig befőztek.

Egyszer úgy esett, a szilvalekvár főzés, kevergetés-kavargatás közben a fakanál perdült, a forró lekvár az apáca combjára került. A fájdalom se volt épp kevés, a seb begyulladt, elmérgesedett, az apáca kétségbeesett, ment a rendfőnökhöz panaszra, kérve a segítséget tőle, a rendfőnök elzavarta, jöjjön vissza, ha a massza okozta seb már nem aggasztja. Az apáca sarkon fordult, nem térült, maga mögött az ajtót csukva hagyva, be nem tette többé a házba, rendházba a lábát, szült is négy csodaszép gyermeket, nem árvát. Így esett, hogy az apáca teherbe esett.

Hála a szilvának, a szilvafának, a bő termést hozó anyának, a lánynak, aki ezt elmesélte nekem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése