A Szardínia szigetén található Cagliari városa az ókori történelem iránt érdeklődőknek is számos érdekességet rejt. A római amfiteátrum az egyik (amit itt nem megépítettek, hanem kivájták a sziklából), de még izgalmasabb hely a Tuvixeddu nekropolisz, a szintén mészkőbe vájt pun temetkezési hely, amelynek története az i. e. 6. századig nyúlik vissza.

Tuvixeddu szárd nyelven azt jelenti: „a kis gödrök dombja”. Tuvixeddu egyben a Cagliari-öböl (más néven Golfo dei Angeli = Angyalok öble) partján fekvő egykori föníciai-pun település, Karali egyetlen látható bizonyítékának tekinthető, és mint pun nekropolisz, a maga nemében a legjelentősebb a mediterrán térségben.


Számos régészeti tanulmány bizonyítja, hogy a terület már az őskortól fogva folyamatosan lakott. (És nem csak tanulmányok, de régészeti leletek, használati tárgyak, sírok, falfestmények, irodalmi emlékek és anekdoták is nagy számban.) Az i. e. 6. és 5. évezredből származó kő- és obszidiántárgyak, amelyeket a Santa Gilla-lagúna és a Tuvixeddu-hegy közti területen találtak, bizonyítják az emberi jelenlétet a neolitikum óta.



A Földközi-tenger vidékének legnagyobb, i. e. 6. és 3. század között kiépített föníciai-pun nekropolisza a mészkő kivájásával jött létre. A sziklába ásott, általában 3 méter (de van 8 méteres is!) mély lyukak szolgáltak sírhelyekül. Egy sírba több halottat is elhelyezhettek, melléjük különféle edényeket, olajlámpákat és és néha személyes tárgyakat (ékszereket, amuletteket) helyeztek el. A sírkamrákat egy lemezzel zárták le, majd feltöltötték a gödörből kiásott mészkővel.

Tuvixeddu nekropoliszának további régészeti jelentőséget adnak az észak-afrikai motívumokat használó falfestmények, amelyek a pun világban meglehetősen ritkák. A festményeken dekoratív virágminták láthatók (pl. lótuszvirág), de találkozhatunk kígyókkal, gorgókkal és geometriai szimbólumokkal is. Különösen figyelemre méltó Sid sírja, ahol a képi ábrázolás szignifikáns hasonlóságot mutat az azonos nevű szardíniai-pun istenséggel.



A következő évszázadokban a nekropoliszt tovább bővítették a hegy lábánál, ahol az újonnan vájt üregekbe most már a rómaiak temetkeztek. A római birodalom idején Tuvixeddu területének egy részét építőkövek bányászására használták: a kőbánya nyomai a lépcsőzetes vágásokkal még láthatók, akárcsak a 2. századi vízvezeték maradványai. Későbbi korokban tovább pusztult a pun temető, főleg a cementgyárat ellátó kőfejtők működése miatt.

A második világháború alatt (és egy ideig még a háború után is) a Tuvixeddu nekropolisz sok embernek adott kényszerű otthont. A lakosság egy része itt talált menedéket, miután házaikat lebombázták.

Nyílt napot hirdettek, nem hagyhattuk ki. A morbid poénokon (a látogatóknak kitett pogácsa vajon hamuban sült pogácsa-e, kijelölt dohányzóhelyek és hamutartók kérdésköre) túl két órás látogatáson vettünk részt, az igazgató idegenvezetésével. Haláli hely.