Bécs 22. kerülete Donaustadt. Ahogy a belváros felől átérünk a Reichsbrückén, felhőkarcolók, üvegből és betonból emelt iroda- és lakóházak tömbjei fogadnak. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek épületei, a hozzájuk kapcsolódó lakóparkkal képezik Donau Cityt.

A 2014-ben átadott, 250 méter magas DC Tower 1 ma Bécs legmagasabb háza, egyben második legmagasabb építménye. Ami megelőzi, az is csak 2 méterrel nyúlik följebb: a Donauturm, amely itt áll a szomszédban, a Donaupark közepén.

A metró Donau Citynél a föld felett száguld, a bejáratánál pedig megfér egy orosz nyelvű emléktábla is, vörös csillagostul.

Az égbe törő üvegpaloták tövében régimódi kis épület: egy templom. Ez a Koptische Markuskirche, a koptok legrégebbi temploma Bécsben, és sokáig az egyetlen is volt. Az épületet 1917-ben emelték Otto Prutscher tervei alapján. Ekkor szükségtemplomként funkcionált az orosz hadifoglyok számára.

Az 1970-es évektől az itt dolgozó ENSZ-hivatalnokok használták, a hangsúly pedig lassan a koptok irányába helyeződött át, akiknek nem volt más templomuk, cserébe lettek már ötezren a 90-es évekre. (2004-ben adták át az új, jóval nagyobb kopt templomot, szintén a 22. kerületben.)

Ha meg a másik irányba (észak felé) megyünk tovább a Donauparkból, pár perc sétával elérjük azt a mecsetet, amely 1975 és 1979 között épült Fejszál szaúdi király megbízásából. (A király nem érte meg az eredményt, még 75-ben meggyilkolta egyik unokaöccse.)

A minaret 32 méter magas, a kupola átmérője 20 méter. Az impozáns komplexum nem csak mecset, hanem az iszlám kultúra ápolásának központja is az osztrák fővárosban, az Islamisches Zentrum Wien, látogatható, csak be kell előre jelentkezni – legközelebb bemegyünk, az a terv.

A cikket tavaly írtam az Alonra. 

Már épp elindulnék a Viennafairről, amikor véletlenül meglátom Andreas Duscha fotóit. Az osztrák képzőművész az egyik gazdája az esti programnak kinézett Ersatzbank projektnek. Az Ersatzbank egy fociorientált időszaki romkocsma a Stephansdom közelében, egy felújításra váró, szinte teljesen kiürített épületben. Ma éjjel van nyitva utoljára. A másik projektgazda pedig nem más, mint Clemens Berger (itt a fotón a pultban), az író, akinek felolvasása a bildeini Exit Exile rendezvénysorozat (amiről az Alonon írtam a minap) egyik programpontja volt. Véletlenül meglátom, írtam az előbb. Á, véletlenek egész biztosan nincsenek.