Az egykori zugligeti lóvasút indóházáról – amely a XX. században változó számokon futó villamos végállomása volt – az Örökségfigyelő blogon találtok részletes leírást. 

A jó hír az, hogy a közel 40 éve kihasználatlanul álló és folyamatosan pusztuló épület sorsa végre rendeződni látszik, legalábbis erről számolt be a napokban a Velvet. Mondjuk, az önkormányzat még keresi a forrásokat, de látványtervek már vannak.

Van honnan fejlődni:

Csak egy falat falat, de eredetibbnek tűnik, mint a Berlinben minden szuvenírboltban kapható betonmorzsák.

A Szarvas Gábor út 58-60. sz. alatt (XII. kerület) található a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létesítménye, a Befogadás Háza. A berlini fal töredéke a kerítés mellett '89 nyarára emlékeztet, arra a közel egy hónapra, amikor itt működött a kelet-németeket befogadó egyik menekülttábor.

A szomszédban áll a Zugligeti Szent Család plébániatemplom. Kertjében helyezték el a német követség infótábláját, amin a következők olvashatók két nyelven:

1989 nyarán sokezer ember jött a Német Demokratikus Köztársaságból Magyarországra abban a reményben, hogy innen ki tudnak utazni nyugatra. 1989. augusztus 14-én a Máltai Szeretetszolgálat állított fel menekülttábort Zugligetben. A tábor mintegy 920 embert tudott egyszerre befogadni. A kelet-német menekültek a zugligeti táborban nagyvonalú és példamutató segítőkészségre és szolidaritásra találtak.

A szeptember 10-ről 11-re virradó éjszakán Magyarország megnyitotta az Ausztria felé vezető határt. 18 órával később a zánkai, leányfalui, csillebérci és zugligeti menekülttáborok kiürültek. A zugligeti menekülttábor és az az emberiesség, amelyet a német menekültek itt a magyar segítők részéről megtapasztalhattak, egyedülálló élményt jelentett, mindig hálásak leszünk.

Az Ördög-orom szerintem onnan kapta a nevét, hogy ha fölmászol, másnap pokoli izomlázad lesz. 

A Farkasréti temetőtől nincs messze a hely, előbb le kell menni a Törökbálinti úton, amiről gyorsan lekanyarodsz a Zsigmondyra, ahol annak vége, jön egy kis földút, ami kivezet az Edvi Illésre. Ahol kiérsz rá, nagyjából azzal szemközt (kicsit balra) indul fel az „út” az Ördög-oromhoz. 

Az ilyen antisportlereknek, mint e blog szerzője, nem egy fáklyásmenet a túra ezen szakasza, de megéri. Hogy miért, arról beszéljenek a képek: