(MTI-Press)
Az őszi alkony nem sokban különbözött a többitől az elhagyott máltai
repülőtér mellett élő, konténerekben elszállásolt afrikai bevándorlók
számára. A hőség nem enyhült, ezért sokan kihúzták matracaikat a
szabadba, hogy ott ágyazzanak meg éjszakára. Vannak közöttük, akik már
évek óta ebben a szigetország kormánya által fenntartott "nyitott
központban" élnek, mások csak nemrég érkeztek.
"Úgy
rossz az egész, ahogy van" - mondta egy szomáliai férfi, aki Z. Mohamed
néven mutatkozott be. A szomáliai háború elől menekült el, Líbiában
börtönbe zárták, végül a nyomasztó máltai szálláskomplexumban találta
magát, ahol meg kell osztoznia társaival a fürdőszobákon is. "Minden
héten jelentkezem állásért a munkaközvetítőnél, de nincs hely. Sohasem
hívnak sehová" - fedte fel a férfi a The New York Times című lapnak.
Azt kérdik, hogy mi lesz velük
Az
Európai Unió egy kaptafára szabott bevándorlási politikájának
következményei talán sehol nem látszanak jobban, mint Máltában. A Líbia
és Itália között található kis szigetország fogadta be egy főre számítva
a legtöbb bevándorlót az unióban. Sokan csapdába kerültek itt,
képtelenek munkát vagy lakhelyet találni maguknak, de elhagyni sem
tudják a szigetet.
Nem mintha Z. Mohamed és a többi frissen
érkezett menekült Máltába akart volna jönni. A legtöbben akkor hallották
először az ország nevét, amikor Olaszországba tartó rozoga bárkáik
bajba kerültek, és a máltai parti őrség kimentette őket a tengerből.
Ezért persze hálásak, most azonban azt kérdik, hogy mi lesz velük.
A
sűrűn lakott ország - 316 négyzetkilométerén 400 ezer ember él - nem
sokat tud nyújtani számukra. Ám az EU szabályai szerint, mivel az uniós
tagországok közül Máltába jutottak el először, lényegében ott is
rekednek. Ujjlenyomataik egy máltai adatbankba kerülnek, és még ha
sikerül is valahogy eljutniuk az európai szárazföldre, onnan
visszazsuppolják őket a szigetre.
A líbiai, szomáliai, szudáni és
szíriai zűrzavar következtében folyamatosan érkeznek szigeteire a
menekültek. Nemrég egyetlen napon 168-an jöttek, 30-at közülük azonnal
kórházba kellett küldeni. "Nekünk 168 annyi, mint másnak több ezer" -
húzta alá Alexander Tortell, a menekültekkel foglalkozó hivatal
igazgatója.
Máltának még arra sincs pénze, hogy deportálja
azokat, akik jogtalanul tartózkodnak földjén. Nincsenek külföldi
konzulátusai, amelyek révén repatriálási szerződéseket lehetne kötni
Afrika országaival, arra pedig végképp nincs módja, hogy chartergépeken
telepítse vissza az érkezőket. Így azok száma az elmúlt évtized során
több mint 16 ezerrel nőtt.
Sok mindenen mentek keresztül
Málta
azt szeretné, hogy az EU vállaljon nagyobb részt a menekültek
befogadásának terhéből, Brüsszel viszont egyre erősebben bírálja a
táborokban uralkodó körülményeket.
Például azt, hogy a helyi
hatóság akár 18 hónapra is bebörtönzi a csónakokon érkezőket, noha végül
több mint a felük elnyeri a menekült státust vagy az ahhoz hasonló
besorolást. A jogvédők szerint ez az eljárás bűnözőként kezel olyan
embereket, akik többnyire egyszerűen a háború és az üldöztetés elől
menekülnek. Az érkezőket egy több épületből álló komplexumba zárják -
ebben két nagy hangár is van, amelyek mindegyikében 300 ember fér el.
Nyáron a zárt térben magasba szökik a hőmérséklet. Elviselhetetlen a
zaj, a higiénikus körülmények gyalázatosak. Amikor szabadon bocsátják a
menekülteket, átköltözhetnek egy olyan "nyitott központba", mint
amilyenben Z. Mohamed él.
"Ezek az emberek sok mindenen mentek
keresztül, éltek háborús körülmények között, egyeseket közülük
megerőszakoltak - fejtette ki Katrine Camilleri, a máltai jezsuita
menekültsegítő szolgálat igazgatója. - A legtöbben szörnyű utat tettek
meg, amíg ideértek, egyesek elvesztették feleségüket, férjüket vagy
gyermeküket. Lehetnénk kissé megértőbbek irántuk..." Van, aki
szerint a menekültek fogva tartása túl sokba kerül, de a tisztviselők
ragaszkodnak eddigi gyakorlatukhoz, részben azért is, mert ha nem így
tennének, kidobnák őket állásukból. Neil Fazan, az Aditus emberjogi
szervezet máltai igazgatója szerint "a helyiek nem örülnének, ha a
hatóságok hagynák szabadon mászkálni az ismeretlen afrikaiakat".
Visszaélnek a helyzetükkel
Málta
2004 óta az unió tagja, és évek óta kér segélyt a szövetségtől, már
csak azért is, mert egyesek szerint a bevándorlás csak fokozódott a
tagság elnyerése után. Némi segítséget kapott is az ország, de nem
eleget. A támogatás jelenlegi feltételei elavultak. Évekkel ezelőtt,
amikor megfogalmazták őket, a szigetország még nem volt tagja az
uniónak: az volt a fő cél, hogy a migráns ne utazgathasson és
válogathasson az egyes államok között.
A szabályokról még tart a
vita. Szó van arról, hogy ha egy ország hirtelen menekültek áradatával
szembesül, és nem tudja finanszírozni befogadásukat , támogatást
nyújtanak számára. Csakhogy még senki sem tudja, hogyan történne ez, és
közben azok, akik már Máltába kerültek, nem tudják, hová menjenek, és mi
vár rájuk. Aki elnyeri a menekült státust, még reménykedhet abban, hogy
valahová átköltöztetik a "nyitott központból", aki nem, annak
lehetőségei még jobban leszűkülnek. Egyes bevándorlók találnak ugyan
munkát, de a hatóság is elismeri, hogy helyzetükkel nem egyszer
visszaélnek. Mellieha Bay máltai fürdőhelyen tucatnyi bevándorló
dolgozik a strandokon árusként. A 21 éves Hasz Mahamed Dalmar
Szomáliából érkezett, egy évet töltött börtönben. Megpróbált eljutni
Belgiumba, de visszaküldték Máltára, és ott további hat hónapra
lecsukták. Sok más fiatal társához hasonlóan a gyorsétkező helyeken
eszik, és a melegben a strandágyakon alszik. Van úgy, hogy egy napon
6,50 dollárnak megfelelő összeget keres, van úgy, hogy 40-et.
"Azért vagyunk itt, mert élni akarunk" - magyarázta. kbd \ krp \ kpt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése