Két napja jelent meg az osztrák Kurierban egy összeállítás azokról a szavakról, amelyek szinte már feledésbe merültek Ausztriában, mivel más német szót használnak helyettük.

A 21 szó közül több a magyarban is megvan. Van, amelyik nálunk is régiesnek számít, van, amelyik nem. 

Hogy melyik származik melyik nyelvből, és melyik egy harmadikból, azt válogassák ki a nyelvészek... Én csak érdekesnek találtam így egyben, meg magát a jelenséget, hogy vannak szavak, amik az egyik nyelvből kikopnak, és a másikban élnek tovább (a ribizli pl. tuti nem magyar eredetű).

Többes szám első személyben fordul elő sok nyelvben az a nyelvtani jelenség, hogy megkülönböztetnek inkluzív és exkluzív mi-t. Ez a kluzivitás. 

Az inkluzív mi az, amikor hozzád beszélek, azt mondom, hogy mi, és ezt úgy értem, hogy te meg én. (Vagy a Mancika, te meg én.) Exkluzív mi-t akkor mondok neked, ha csak a Mancikára és magamra gondolok.

Például: „megyünk nyaralni, csomagolj” – ha csak nem az inasom vagy, akkor itt arra gondolok, hogy te is jössz – inkluzív mi. De: „megyünk nyaralni, majd küldök képeslapot”, nos, ebben az esetben téged nem viszünk, sajnálom – exkluzív mi. A magyarban tehát ugyanazt a névmást és ugyanazt az igét használjuk mindkét esetben (de németül, angolul, stb. is). 

Az inkluzív és exkluzív mi megkülönböztetése Balthasar Bickel és Johanna Nichols kutatása szerint a világ nyelveinek 40 százalékában figyelhető meg. Előfordul minden kontinensen, de különösen Délkelet-Ázsiában, Óceániában, illetve az észak- és dél-amerikai indián nyelvekben. 

A csiroki indiánok még tovább mennek a variálásban, mivel azt is megkülönböztetik nyelvtanilag, hogy hány embert érint az adott cselekvés: