határeset by rose: milosevics

Nincs köze ahhoz, hogy közeleg október 23., de megint találtam valamit az archívumomban. A Vajdaságban 1999 nyarán jártam – Milosevics bukására még két évet kellett várni.

A RÖSZKEI HATÁRÁTKELŐNÉL

- bár nagyobb macerára számítottam – nem volt különösebb probléma. Egyedül a bérautó tényével nem tudtak igazán mihez kezdeni, ám a megfelelő papiruszok átnyújtása után ismét utamra engedtek. Tiszta szerencse, hogy még Szegeden beszereztem egy össz-exjugó térképet, egyébként már a harmadik (képzeletbeli) kilométerkőnél tutira eltévedtem volna. Úgy tűnik, déli szomszédainknál nem nagyon szokás eligazító táblákat elhelyezni az utak mentén. Sem. A településeken sincs ez sokkal másként: hirtelen balkanyar előtt 20 méterrel a bokorba azért oda van biggyesztve egy-egy sárgálló tabella. Amilyen kevés viszont az irányjelzés, annál több a rendőr. Akaratlanul is eszembe jut

A VICC A NYUSZIKÁRÓL,

amikor új kocsit vesz. Nyuszika dönget az úton százötvennel, látja, hogy pár sárga alak csápol neki. Megáll, kiszól:

- Sziasztok, ki vagytok?

- Mi vagyunk a sárga mocskok, nyuszika, elviszel egy körre?

- Persze, gyertek csak.

Másnap nyuszika megint csak nyomatja a padlógázt a sztrádán, amikor is kis piros emberkék integetnek neki. Fék, lásd mint fentebb.

- Sziasztok, kik vagytok?

– Mi vagyunk a piros mocskok, nyuszika, elviszel egy körre?

- Persze, gyertek csak.

A harmadik napon nyuszika ismét szabdos az országúton jó 150-es tempóban, mikor néhány kékbe öltözött figurára lesz figyelmes egy fa alatt. Megáll, és így szól hozzájuk:

- Á, tudom, ti vagytok a kék mocskok!

- Kék mocskok?! Jogosítványt, forgalmit…!

Persze, a jugó rendőrökre mindez nem nagyon érvényes...

A LEHETŐ LEGRITKÁBB ESETBEN

kíváncsiak a jogosítványra és egyéb polgári fecnikre. Egy húszmárkás a zsebbe, és már el is felejtettük egymást. Hogy korrupció? Máshogy megy ez itt, mint kicsivel nyugatabbra. Ott a legtöbb esetben az ilyen – ma már – elképzelhetetlen. De amíg a szerb állami fizetések átlagosan 70-80 márka körül mozognak (és ez, ha átszámítjuk, kb. 10000 forintnak felel meg, ami nevetségesen elmarad még a magyar minimálbértől is), fizikális képtelenség lenne akár csak megpróbálkozni is az ilyen "maszek jövedelmek" ellenőrzésével, pláne megszüntetésével. És ez a 70-80 márka környéki összeg (természetesen a rohamosan romló dínárban kézhez kapva) még a jobbik eset! Egyes környékeken az állami alkalmazottak már február(!) óta nem kaptak fizetést! Csoda-e, ha sok ember Magyarországra vagy Horvátországba jár át, hogy feketén munkát vállaljon?

EGY TÜNTETÉS KEZDETEI,

Zrenjaninban. A régi magyar térképeken még Nagybecskerek néven futó város főutcáján üvölt a zene. A Hair. Kissé csodálkozva tekintgetek körül, aztán fény derül az igazságra. A Demokrata Párt 1. emeleti irodájának ablakában áll a hangfal. A tévé is mondta, a szomszéd néni is, hát tudtam róla: ezen a napon kezdődnek a DP tüntetései, Szerbia-szerte. Nem tudom legyőzni kíváncsiságomat, bemegyek. Szerencsém van, annak ellenére, hogy magyarul itt éppen senki sem beszél, ám a DP területi szervezetének elnöke jól tud angolul.

Vojislav Dosen jóvágású, harmincas, "EU-kompatibilis" férfi. Elmondja: 1996 óta ez a legnagyobb tüntetés az országban. A legfontosabb cél, hogy megdöntsék Milosevics hatalmát, vagy ahogy Dosen fogalmaz: "to kick out". A tüntetésekben Jugoszlávia valamennyi nagyobb települése részt vesz, és ami fontos: ugyan a központi szerep a DP-é, a többi demokrata pártszervezet is részt vesz benne. A központ természetesen a fővárosban, Belgrádban van, itt esténként akár több tízezer emberre is számítanak. Meddig tart mindez? A demokraták szerint addig, amíg nem sikerül Milosevicset félreállítani.