Tavaly tizenkilencezren (nyolcszor annyian, mint egy évvel korábban) kértek Magyarországon menedékjogot – jobb híján. 

A többségében a Balkánról és a Közel-Keletről érkező migránsok túlnyomó többsége illegálisan lép az ország területére. Jellemzően nem hazánkban képzelik el hátralévő életüket, Nyugatra igyekeznek. 

A schengeni határnyitás óta szabad az út Magyarország és Ausztria között, s a határrendészeti feladatokat a rendőrség vette át. Határőrizet csak az Európai Unió külső határainál van, de mélységi ellenőrzéseket is végeznek. 

Ez lehet a fő magyarázata annak, miért látni nap mint nap rendőrautót a bucsui és a kőszegi határon. A rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint az ott szolgálatot teljesítők „közterületi szolgálatot látnak el, feladataik közé tartozik többek között az illegális migránsok és egyéb jogsértések kiszűrése is”.

A Győr-Moson-Sopron megyei rendőrök szinte naponta kapcsolnak le menekülteket, akiknek sokszor papírjaik sincsenek. Nemrég az autópályán fogtak el egy afgán férfit, aki egy, a Debreceni Befogadó Állomás által kiállított ebédjeggyel igazolta magát.

Menekültek - van, aki csak egy ebédjeggyel tudja igazolni magát

Az Afrikai Unió 2002. július 9-én alakult a dél-afrikai Durban városában. Elődje az Afrikai Egységszervezet, melyet 32 független afrikai ország hozott létre 1963. május 25-én. 

A szervezet célja az afrikai államok egységének előmozdítása, szuveneritásuk és függetlenségük védelme, a gyarmatosítás maradványainak felszámolása. 


Az Afrikai Unió egységes gazdasági programja az Új partnerség az afrikai fejlődésért (NEPAD) elnevezést viseli, melynek keretében a tömörülés legfőbb célja, hogy az afrikai kontinensre vonzza a külföldi befektetéseket és a fejlett országokból érkező segélyeket. (MTI)

Az Afrikai Unió tagállamai

Erdélyi János: A nyomsávon - vetítés és beszélgetés (Szombathely, 2014. február 25.)

Nemcsak Spanyolországba, hanem Portugáliába is visszatérhetnek majd a középkorban elűzött zsidók leszármazottjai - közölte izraeli látogatásán a portugál idegenforgalmi miniszter. 

Adolfo Mesquita Nunes miniszter az izraeli közszolgálati tévé egyik hétvégi műsorában jelentette be, hogy országának parlamentje egyhangúlag megszavazta az új törvényjavaslat első változatát, és a törvény végleges változata várhatóan nyárra készül el. Ennek alapján portugál állampolgárságért folyamodhatnak azok, akik bizonyítani tudják, hogy felmenőik az inkvizíció idején, az 1492-es spanyol kiűzetést követő zsidóüldözések idején menekültek el az országból. 

Portugáliában 1537-ben kezdődött el az inkvizíció hulláma, amely főként a korábban a szomszédos Spanyolországból átmenekült szefárd zsidókat érintette. A mintegy negyvenezer áldozat nagy része katolikus hitre áttért zsidó, korabeli nevén „conversos” vagy „marannos” volt, akiket azzal vádoltak, hogy titokban tovább őrzik a zsidó hagyományokat. 

Az üldözöttek tömegesen menekültek el az országból a portugál gyarmatokra vagy Európa különböző országaiba. Többfelé, például Amszterdamban saját zsinagógát emeltek maguknak, és évszázadokig megtartották saját „portugál” közösségeiket, amelyek irataival, illetve a korabeli inkvizíciós feljegyzésekkel lehet majd igazolni az állampolgárság igénylésének jogát. 

Portugália izraeli nagykövete, Miguel de Almeida e Sousa szerint körülbelül tizenöt generáció előtti leszármazásról van szó, s az új törvény világosan meghatározza majd a jogosultak körét. Előzőleg a madridi törvényhozás határozott február elején arról, hogy több mint fél évezreddel a spanyolországi inkvizíció borzalmai után az 1492-ben elűzött zsidók leszármazottai állampolgárságot kaphatnak Spanyolországban, anélkül, hogy le kellene mondaniuk jelenlegi állampolgárságukról. (MTI)

Spanyolország, Portugália: állampolgárságot kaphatnak a századokkal ezelőtt elűzött zsidók leszármazottai

Pesti Jesiva (fotóalbum)

Nyugaton a helyzet változik

Alpesi népszokás a Perchtenlauf (leginkább krampuszjárásnak lehet fordítani), a hozzánk közel eső vidékeken ritkán adódik alkalom részesének lenni. 

A germán mitológia egyik ijesztő női alakja Perchta, a hagyomány neve tőle eredeztethető.

A hatalmas maszkokat viselő alakok ezer év óta decemberben jelennek meg. Kinézetük olyan, mintha krampuszok és busók démoni ivadékai volnának. 

A burgenlandi Nagysároslakon (Moschendorf, Szentpéterfától pár kilométerre délre) december 14-én késő délután tűntek fel a jelmezesek, több mint hatvanan. A faluközpontban este tűzijáték és hajnali tartó mulatság volt.

Perchtenlauf - Démoni maskarások vonultak Nagysároslakon

Carlos No: Canyon


Az ArtMarket Budapest keretében volt látható a La Grande Migration című kiállítás a Millenárison a hétvégén, ott futottam bele ebbe a kifejező műbe. A két végpont között jó pár méter kötél húzódik, úgy kell elképzelni.

A szakadék két oldala

Jótékonysági célú adventi vásár Bildeinben

Lánctalpas traktort vezető urat látunk egy 1930-ban készült felvételen. "A képen apám a Budapesti Tenyészállat Vásáron mutatja be a Caterpillar cég egyik gépét. Nagybirtokokon, mezőgazdasági vásárokon tartott traktorbemutatókat. Apám perfekt német volt és jó megjelenésű, valószínűleg ennek is szerepe volt abban, hogy a Caterpillar őt bízta meg, hogy bevezesse Közép-Európába a lánctalpas traktort" – olvashatjuk a kép mellett Domonkos István visszaemlékezését, aki szüleivel együtt egy védett házban vészelte át a háborút. 

 Tornaöltözékes fiúk vonulnak egy 1942-ben, Pápán készült fényképen. Dr. Berecz Endre története: "Éppen tornavizsgára megyünk a gimnáziumból. A kép közepe táján a szemüveges fiú én vagyok. Katolikus gimnáziumba jártam, mert apámnak az volt a mániája, hogy papokhoz ad, mert azok a tanítással foglalkoznak, nincs családjuk. Én voltam egyedül zsidó. Még első osztályos koromban elkezdtek zsidózni, és ezt meghallotta az osztályfőnök. Óriási ribilliót csapott, hogy ha ő még egyszer meghall ilyesmit... Ez volt az első és a gettóig az utolsó antiszemita atrocitás, ami engem ért." Berecz Endre munkaszolgálaton volt, Németkéren szabadult fel. 


A Történetek egy családi albumból című kiállítás betekintést enged abba a 220, magyar nyelven készített interjúba, melyeknek alanyai részint Magyarországon, részint a mai Szlovákia, Ukrajna, Szerbia és Románia területén élő, magyar ajkú zsidók voltak. 

E vidékek zsidó közösségei szinte mind elpusztultak a holokauszt idején. Mára alig maradtak túlélők, akik hitelesen beszélhetnek arról, milyen volt az élet a háború előtt. Ha már ők sem lesznek köztünk, elvész egy nagyon fontos fejezet Magyarország történelméből. 

A vállalkozás célja az volt, hogy az új technológiákkal megmentsék és megőrizzék az emlékeket, régi családi fényképeket. Az összeállítást készítő Centropa (zsidó családtörténeti nonprofit intézmény) weboldalán közel 5000 digitalizált fotót és okmányt tár az érdeklődők elé, az 1870-es évektől egészen napjainkig. Ezekből válogatták a most Szombathelyen látható kiállítás anyagát. 

A tablókon megannyi magával ragadó történet tárul elénk a gyermekkorról, az iskolás évekről, szerelemről, házasságról, családról, és arról, kinek-kinek hogyan sikerült túlélnie a holokauszt borzalmait és újrakezdenie életét. A kiállítás egyszerű emberek történeteit dolgozza fel, olyanokét, akik akár a szomszédaink is lehetnének: pékek, gyári munkások, tanárok, ápolónők... hétköznapi magyar emberek. 

A Centropa magyar nyelvű archívumából válogatott utazó kiállítás januárig látható Szombathelyen, a Weöres Sándor Színház aulájában. Hivatalos megnyitója a hétvégén zajlott Tolerancia Fesztiválon volt, kommunikáció szakos hallgatók a következő hetekben-hónapokban tárlatvezetéseket fognak tartani. 

A Centropa oldala: http://www.centropa.hu/

Egy elveszett világ képei – a Centropa utazó kiállítása Szombathelyen


Az ünnepség szeptember 21-én, szombaton volt, a cikket a Vas Népébe írtam, utána hétfőn jelent meg.

A szociáldemokrácia előfutára és kozmopolita reformer – ilyennek látják Széchenyit

Széchenyi István gróf születésének 222. évfordulójára szerveztek megemlékezést a döblingi szocialisták és a zöldek.

A reformer mellszobra az egykori Görgen elmegyógyintézet épülete (ma: kerületi bíróság) előtt áll Bécs 19. kerületében, az Obersteinergasse végén áll. A szűk utca elején kordon és rendőrök, precízen megadják, hol lehet parkolni. Amerikai követségi lakások, nyugdíjas otthon és bírósági épületek vannak a környéken



Az egykor tizenegy különálló településből álló Döbling most építi a testvérvárosi, akarom mondani, testvérkerületi kapcsolatokat Budapest XIX. kerületével, Kispesttel. A legnagyobb magyar remek találkozási pontnak bizonyult. Legalább ilyen fontosak azok a kapcsolatok, amelyek az osztrák és a magyar zöldek között vannak már évek óta. Az előbbi kontaktus okán Gajda Péter kispesti polgármester, utóbbi révén a Vas és a Győr-Sopron-Moson megyei LMP képviselői is részt vettek a szombati Széchenyi-ünnepen.

Szombathelyről Horváth Zoltán önkormányzati képviselő, valamint György István Péter és György Gábor vettek részt. Útközben Bécs felé megálltak Nagycenken is, ahol koszorút helyeztek el Széchenyi István szobránál.


A döblingi emlékhelynél rövid üdvözletek hangzottak el mind az osztrák szervezők, mind a magyar vendégek részéről, majd megkoszorúzták Széchenyi mellszobrát. (Azt csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy a szemetet valaki igazán összekapkodhatta volna előtte. Az egész gesztust most tekintsük fontosabbnak.)

Bécsben ünnepelték a legnagyobb magyart

A mi városunkban: soha!
kulturális programok a tolerancia jegyében

Az Egyesült Államokból induló mozgalom, a „Not in our Town”, Magyarországon is időszerűvé vált. A közelmúlt történelme során sem ismeretlen negatív diszkrimináció az utóbbi években ismét nehezíti a hazánkban élő kisebbségek életét. Mintha a demokrácia csak a tökéletes állampolgárokra vonatkozna. A rendezők fontosnak tartják olyan kulturális és közéleti programok szervezését, melyek hangot adnak az elhallgattatott másságnak, párbeszédet kezdeményeznek a társadalom befalazott színterei között, oldják a megkülönböztetésekből eredő feszültségeket és kézfogásra invitálják a társadalmi diverzitás szereplőit.

A Szombathelyen 2013. november 15-16-án megrendezendő Tolerancia Fesztivál, „A mi városunkban: soha”, a kisebbségi kultúrák, különösen a zsidó és roma kultúra, találkozási helye, a közöttük kialakuló párbeszéd színtere. A szombathelyi Weöres Sándor Színház, a zsidó hitközség, a városi és megyei roma önkormányzat ad teret és időt erre az eddig elhanyagolt párbeszédre, a kulturális programokra, és várja városunk lakóit a közös eszmecserére, az igényes együtt ünneplésre, szórakozásra.

A rendezvény szervezői a Savaria Egyetemi Központ kommunikáció szakos diákjai és tanáruk, Murai Gábor.

November 15., péntek

14:00 Megnyitó a Weöres Sándor Színházban, Karyn Posner-Mullen (sajtó- és kulturális tanácsos, Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége) és dr. Puskás Tivadar (Szombathely város polgármestere)
A Centropa kiállítás megnyitása: „Zsidó örökség Magyarországon”.
„…együtt maradni…” Nők a holokausztban. Pécsi Katalin kiállításának megnyitása.
Állófogadás

16:00 Romano Teatro Színház: Antigonén - rockmusical

20:00 Karaván Família Együttes, Kopár Antal és zenekara - autentikus roma zene.

November 16., szombat

10:00 Ferkovics József kiállítása a Szombathelyi Zsidó Hitközség házában

11:00 Uccu Alapítvány három órás projektje: „Roma menekültek” - kiállítás, vetítés, előadás

15:00 „Not in our Town” - Matt Tullis (Marshalltown, Iowa), Szombathely tolerancia testvérvárosának előadása a „Not in our Town!”amerikai mozgalomról és az iskolai erőszakról. Vendégek: Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség vezetője, dr. Murai Gábor egyetemi tanár, Daróczi Ágnes, a Roma Institutio Alapítvány vezetője, Ferkovics József képzőművész, Horváth Aladár, a Roma Polgári Mozgalom alapítója és vezetője.

17:30 Horváth Aladár: Dalok a jégveremből - zenés előadás a roma holokauszt emlékére

19:00 Daróczi Ágnes Bari Károly költő verseiből összeállított műsora

20:30 Szilvási Gipsy Folk Band együttes - autentikus roma zene és világzene

Tolerancia Fesztivál, Szombathely, 2013. november 15-16.

A berlini Margarete Hamm olvassa fel Rose Ausländer verseit október 5-én, szombaton a Kultúrfórumban.

A költőnő 1901-ben született Rosalie Beatrice Scherzer néven a bukovinai Csernyivciben, amely akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. A család az I. világháború alatt előbb Budapestre, majd Bécsbe menekült.

Rose 1921-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol hamarosan megjelentek első versei. 1923-ban hozzáment Ignaz Ausländerhez, majd három év múlva elváltak.

1931-ben Rose visszatért szülőföldjére. A II. világháború alatt kényszermunkán volt, majd a gettóban. Végül egy pincében bujkált.

A háború után ismét New Yorkba ment, de sosem tudott ott igazán otthonra lelni. 1964-ben Bécsbe költözött, majd egy év múlva Düsseldorfba, ahol haláláig (1988) élt.

Rose Ausländer több mint ezer verset írt. Az emberi lét alapkérdései foglalkoztatták, feldolgozta tapasztalatait és az átélt szenvedéseket. Lírája tükrözi a világmindenség, a természet és az emberek szeretetét is. Ismertté csak a hetvenes évek közepén vált, attól fogva számos elismerésben részesült.

A szombaton Monyorókeréken fellépő színésznő, Margarete Hamm évek óta intenzíven foglalkozik Rose Ausländer életével és munkáival.

Az irodalmi est 2013. október 5-én 19:30-kor kezdődik. 

Lírai ív Csernyivcitől Monyorókerékig: Rose Ausländer versei a Kultúrfórumban