A Páneurópai Piknikre érkezett kelet-német turisták 1989. augusztus 19-én átszaladnak a Magyarország és Ausztria közötti műszaki határzár (a "vasfüggöny") kinyíló kapuján, Sopronpusztánál. (MTI)

Hihetetlen, de nagyon úgy tűnik, igaz: egy kapitalista francia cég gyártotta le a kommunista Magyar Népköztársaság embertelen vasfüggöny-faoszlopainak egy részét 1966-ban. Az is kiderült, hogy az oszlopokat úgy impregnálták, hogy akár 100 évig is megőrizzék állagukat. A valóban szenzációs felfedezés napjainkban esett meg a Ság-hegyen - Kozma Gábor írása a Körmendi Híradó 2015. augusztusi 14-i számában. Az újság itt elérhető pdf-ben, cikk a 6. oldalon.

Amíg az idióta magyar kormány az ország és Európa szégyenfalát húzatja fel éppen a szerb-magyar határon, addig az osztrák-magyar határon fekvő falu, Bildein (Beled) újabb elgondolkodtató látványossággal bővült a minap. 

Ahogy az infótáblán magyarul is olvasható, 

Családi történeteket és az 56-os eseményeket is felidézi a történelmi kerékpárút

Vasárnapi Vas Népe, 2014. december 13., Vadas Lucia (Rózsa Melinda) - A pihenőhelyek mellett felállított, többnyelvű tájékoztató táblákon idézi meg a múltat a határon futó történelmi kerékpárút. 

Egy hónapja már beszámoltunk arról, hogy történelmi bringaút épül a határon. Azóta újabb állomáshelyekkel bővült a kerékpárút, és ezek mellé többnyelvű táblákat helyeztek ki Csémben (Schandorf) és Beleden (Bildein). Mi történt itt a hidegháború idején, és ebből mi az, amit a ma biciklis turistái felé közvetít nyugati szomszédunk? 

A projekt gazdája Andreas Lehner, aki régóta dolgozik osztrák-magyar határon átnyúló kulturális és más együttműködésekben. Az ő tervei alapján készült el 2011-ben a beledi Határélmény-park, ahol egyebek mellett egy vasfüggöny-rekonstrukció is áll.

Ehhez kapcsolódik a friss anyag: az 1956-os forradalom történetét elevenítik fel az infotáblák, amelyek ezen az állomásponton magyar és német nyelvűek. Az országos események leírását a környéken történtekkel egészítették ki. Ezen a szakaszon (a Pinka völgyének alsó részénél) kb. 16000 ember menekült át a határon. 

Olvashatunk arról is, hogy 1956. november 23-án Rohoncnál két szovjet katona egészen az osztrák határig üldözött egy 18 éves menekült lányt. Egyikük a felszólítás ellenére sem állt meg. (1956. október 28-án Figl külügyminiszter egy diplomáciai jegyzéket adott át az orosz nagykövetségen Szergej Lapinnak, mely tartalmazta, hogy ha a Vörös Hadsereg katonái megsértik a határt megsértik, a Szövetségi Hadsereg tüzet fog rájuk nyitni.) Az osztrák csendőrök haslövéssel terítették le a 22 éves katonát, aki nem sokkal később meghalt. 

A csémi anyag Horváth Sándor kutatásain alapul, és a magyaron és németen kívül horvátul is olvasható a helyszínen. A Vasfüggöny – Családi történetek címet viselő anyag fotókkal és személyes visszaemlékezésekkel mutatja be a kort, az 1948-tól 89-ig tartó időszakot, amelyben a magyar és az osztrák oldalon élő, addig jó kapcsolatot tartó embereket is elválasztotta egymástól. 

Az 1940-ben Nagynardán született B. úr gyerekkorában még szabad volt az átjárás: "1948 előtt édesapám gyakran járt át Csémbe egy nagynénémhez disznót vágni, meg másban segíteni. Legtöbbször vele mentem: reggel mentünk át Kisnardánál, este pedig hazafelé. Mindenkinek volt egy irata, amit magánál kellett tartania, de katonák nem mindig voltak. Amikor felhúzták a határt (a „vasfüggönyt”), többet nem járhattunk át. Én akkor 6-7 éves voltam." Ugyanő arról is beszámol, hogy "az aknákról is tudtunk, mert a felnőttek beszéltek a helyiekről, akik átmentek a határon. Mondták például, hogy 'Izidornak szerencséje volt, nem repült el'.” 

A határ túloldalán 1961-ben született M. úr szavai abba engednek betekintést, hogyan tudták a magyarországi rokonokat meglátogatni: "Nardán és Felsőcsatáron éltek, az pedig a határnál van. Gyerekkoromban kerülő úton, Lékán, Kőszegen át – csaknem 70 kilométert – kellett utaznunk, hogy Nardára érjünk. Pedig csak 2 kilométerre van. 1968-ig még távolabb – Szentgotthárdon át – kellett utazni, mert Kőszegen még nem lehetett." Arra, hogy az itteniek is mehessenek látogatóba, még 21 évet kellett várni... 

A vasfüggöny koráról tájékoztat a felújított rohonci vámház is. A 90 éves kis épületet a település határában találjuk. Ha Bucsutól megyünk Bozsok felé, és körülbelül egy kilométer után térjünk le balra egy földútra, a régi postaútra. Mintegy másfél kilométer múlva érjük el a pihenőhelyet. A postaúton jövő év elején készül el az aszfaltozás. Az újjászületett vámházikóban az osztrák csendőrség (a Gendarmerie) munkájáról és a hidegháborús korszakról, a vasfüggöny idejének határőrizetéről kap információkat a látogató. Felszerelték padokkal, asztalokkal, vagyis a szellemin túl a valóságos táplálék elfogyasztásának is helyet tud adni a ház. 

Az új kerékpárút Rohoncnál csatlakozik a már meglévő dél-burgenlandi kerékpárút-hálózathoz. A projekt keretében a Pannarch Archeológiai Egyesület rekonstruálta a római vízvezeték egy részét, ez szintén információkkal kiegészítve tekinthető meg. További attrakció az a római szarkofág, amelyet a kismartoni (eisenstadti) Tartományi Múzeumból szállítottak szeptember elején Rohoncra, és a Natúrpark irodájánál, a parkban állították fel. Pontosabban: visszahozták, hiszen annak idején Rohoncon találták meg. 

A történelmi kerékpárút még régebbi korokba is betekintést enged. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy az Irottkő és a Vashegy közötti területen már Kr.e. 6. évezred kezdetétől földművesek éltek. Ez a neolitikum korai időszaka, melyet újkőkorszaknak is neveznek. Az első földművesek kis falvakban éltek, faváz szerkezetű, vesszőfonatos vázú, a falakat agyaggal tapasztott házakban, állatokat tartottak, lenből vásznak készítettek, és a Kr.e. 5. és 4. évezredben már iparosok állították elő a szerszámokat. 

Már a rézkorszakban ( Kr.e. 4000- 2300) és a bronzkorban (Kr.e. 2300-750) ismertek voltak a rohonci (Rechnitz) és borostyánkői (Bernstein) hegyvidék első rézbányái. Velem fölött, ahol ma a Szent Vid kápolna emelkedik, volt egy település, ahol bronzot állítottak elő, s azt szerszámok, ékszerek, fegyverek készítéséhez használták. Mindez fellendítette a kereskedelmet, így hamarosan nemcsak az Alpok és a Kárpátok hegyvidékével, hanem a Földközi-tenger térségével is kiépült a kapcsolat. Az ekkoriban kialakult hadviselő arisztokrácia a bányászatot és a kereskedelmet ellenőrizte, valamint a kereskedőket és a földműveseket védelmezte. Kr.e. 1000 körül nagy erődítményt építettek a Pinka kanyarulatánál, Óvár (Burg) településnél. 

Tragikus történetet ismertünk meg Rohoncon egy jobb sorsra váró szerelmespárról. 1949. december 9-én egy magyar mezőgazdasági munkás a menyasszonyát akarta átvinni az erdőn át Ausztriába, két ismerős magyar határőr segítségével. Este 11 körül érkeztek a szögesdróthoz, és nagy nehezen találtak egy rést rajta. A nő át akart bújni... és aknára lépett. A robbanás felszakította az ütőeret a lábán. Vőlegénye a két katona segítségével osztrák területre vitte, elrejtették egy árokban, majd a férfi az osztrák szolgálathoz igyekezett segítségért, a két katona pedig a nő mellett maradt. Mire visszaértek, már senkit sem találtak ott. Végül nem messze a baleset helyszínétől ráleltek a nőre. Még eszméleténél volt, és elmesélte: a katonák elszeleltek, mert féltek a magyar hatóságoktól. A megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt a menyasszony röviddel éjfél után meghalt.

Rocco Turi újságíró és szociológus* mutatja be az olasz közönség számára** Goják Sándor felsőcsatári Vasfüggöny Múzeumát a Rubettino Editorén.

A cikk a vasfüggönyről és a berlini falról szóló sorozat 4., befejező része, de a korábbiakban is bőséggel esik szó Rocco Magyarországon szerzett tapasztalatairól. Linkelem sorban: 1. rész, 2. rész, 3. rész.

*valamint a picture on fesztivál visszatérő vendége ;-)

**Mindazon olvasóimnak, akik nem tudnak olaszul, fordítás hiányában egy saját, 2009-ben írt cikkemet tudom felkínálni a Vasfüggöny Múzeumról. 

Hogy kerültem én Rönökre? Még tavaly tavasszal, amikor a pornóapáti Ómajorral foglalkoztam, egy facebookra feltöltött kép alatt alakult ki egy beszélgetés. 

Sibinger János írta: Egyszer "találtam" egy templomot közvetlenül az országhatáron... érdekes történet kerekedett belőle. Akkor még műszaki zár volt, de az osztrákok szerették volna felújítani, használni a magyar területen álló templomot. Az egyház, az akkori püspök nem akart pénzt áldozni rá. Megírtam, Benkő Sanyi megfotózta, és kétoldalú megállapodásként Horn Gyula magyar külügyminiszter és Alois Mock osztrák külügyminiszter a szombathelyi városházán írták alá az okmányokat. Abban a világban ez nagyon érdekes volt. Természetesen a templomot felújították, a torony keresztjét II. János Pál pápa szombathelyi látogatás alkalmával szentelte meg. Miközben alakultak, formálódtak a dolgok érdekes emberekkel találkoztam, például a templom utolsó plébánosával, aki a szentelésre elhozta magával azt a fogót, amivel átvágta magát a "dróton", miközben az ÁVO-sok dörömböltek a plébánia ajtaján... 

Innentől kezdve érdekelt a hely... ősszel oda is értem. (Most meg úgy jutott eszembe, hogy a nemrég bemutatott Határvidék című dokumentumfilmben is szerepel.)

Rönök a 8-as út mellett található, Szentgotthárd közelében. A Szent Imre templom helyén régen egy másik, egy Árpád-kori templom állt. Ez egy viharban annyira megrongálódott 1898. utolsó vasárnapján, hogy le kellett bontani.

Az új templom alapkövét 1902. november 9-én tették le. Az ünnepélyes szertartást Baumgarten Ferenc címzetes kanonok és kerületi esperes végezte, Bartl József szentimrei plébános segédletével. 

A templom Baumgarten Sándor építész tervei alapján épült. A munkálatokat Lang József szentgotthárdi építőmester vezette. A Szent Imre templom hossza és magassága 35 méter, szélessége 15 méter. Az építés költsége százezer korona volt. A kőfaragó munkákat olasz mesterek végezték, a három harang Temesváron készült, Novotny Antal műhelyében. 

A felszentelésre 1904. pünkösdvasárnapján került sor. Az akkori plébánoshoz, Bartl Józsefhez még négy község tartozott: Borosgödör (Inzenhof), Jakabháza, Rábafüzes és Sándorhegy. 

A trianoni békeszerződés után a templom néhány méterre került az új határtól (a magyar oldalon maradt). 

1945 után, mivel a határsávban volt, megtiltották a híveknek a templom látogatását. Egész pontosan 1951. december 9-ig funkcionált templomként, ezen a napon menekült nyugatra a Sibinger János által is említett plébános, Kőmíves János. 

A templom berendezését ezután elhordták, az épületet sorsára hagyták. A határőrség magasfigyelőként használta. 

A szomszédos burgenlandi települések lakossága szomorú szemmel nézte a templom pusztulását, és mikor a politikai helyzet lehetővé tette, mozgalom indult a templom megmentésére. 

1990. március 12-én Szombathelyen írták alá az egyezményt a rönöki Szent Imre-templom megközelíthetőségéről a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között. (Magyarországon az egyezményt a 10/1991. (I. 18.) Korm. rendelet hirdette ki.) 

A helyreállítási munkák 1990 szeptemberében kezdődtek. A torony keresztjét II. János Pál pápa 1990. augusztus 19-én szombathelyi látogatásakor áldotta meg.

A felújított templomot 1992. szeptember 22-én szentelték fel. Az ünnepi szentmisét dr. Konkoly István szombathelyi és dr. Stefan László kismarton (eisenstadti) megyés püspökök vezette, több ezer hívő jelenlétében.

Azóta rendszeresek a heti szentmisék. A Szent Imre-templom ma kocsival is könnyen megközelíthető. 

Éberség, elvtársak, éberség!

"Több mint két évtized telt el a kommunizmus összeomlása óta, és még mindig nem tudtuk túltenni magunkat rajta, még mindig sok minden homályos. A Fertőrákosi Páneurópai Piknik Emlékhely azonban stabil emlékeztető. És kiváló kirándulási célpont."

A Fertőrákos közelében, a határon létesített, tavaly megújult emlékparkról Józing kolléga írt pár napja. A cikk és a hozzá tartozó képgaléria az Alonon található, ide katt érte!

Ahová régen csak engedéllyel lehetett bejutni: a hírhedt vasfüggöny, az életveszélyes határsáv területe. Eredeti szögesdrótok, oszlopok, katonai magasfigyelő, imitált aknamező – ezt kínálja Goják Sándor 2000 óta működő Vasfüggöny Múzeuma a felsőcsatári szőlőhegyen, a Vashegyen.

A cikket 2009-ben írtam az Alonra.