Rock Fossils utazó kiállítás olyan kövületek valósághű másait mutatja be, amelyeket a rock- és metálrajongó paleontológusok kedvenceikről neveztek el.

A meglehetősen szokatlan kiállítás anyaga a finoman kidolgozott, élethű modellektől a túlméretezett, bőrkabátos, két méteres másolatokig terjed.

Az Arcticalymene viciousi – nem nehéz kitalálni – a brit punk-rock legendáról, Sid Viciousról kapta a nevét. A félelmetes sörtés féreg, a Kalloprion kilmisteri meg a Motörhead-ikon Ian „Lemmy” Kilmisterről.

A kopott zakós, szemüveges természettudós képe már a múlté – a felfedezők szenvedélyes és humoros emberek. Igen, a kutatók is rajongók! És épp ez adja a kiállítás létjogosultságát: behívja a múzeumokba a 20-40 éves koncert- és klublátogató közönséget.



A kiállítás először 2013-ban a dániai Geomuseum Faxe-ban nyílt meg a közönség előtt, hatalmas sikerrel. King Diamond is ott volt, és bemutatta a róla elnevezett kövületet. Azóta a tárlat nemzetközi turnén van, már bejárta Norvégia, Svájc, Németország és Luxemburg múzeumait.

A Rock Fossils kiállítás legközelebb, ha a járványhelyzet engedi, 2021-ben az osnabrücki Museum am Schölerbergben lesz látható.

 

ROCK FOSSILS: rocksztárokról elnevezett fosszíliákat bemutató utazó kiállítás



Létezik egy probléma, amelyről kevés szó esik. A megbélyegzés jelentős hatást gyakorol a pszichiátriai ellátás és gondozás sikerére, a mentális betegséggel élők életminőségére. Most indult egy átfogó kutatás, amelynek célja, hogy az eredményeket felhasználva hatékonyan lehessen javítani a mentális betegek körülményein. Te is segíthetsz a kérdőív kitöltésével! 

 

Online lakossági kérdőív készült a mentális betegekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálatához. A dr. Simon Lajos egyetemi docens, pszichiáter, pszichoterapeuta által vezetett kutatócsoport a mentális zavarral élőket érintő stigmatizáció felmérésére és a hazai antistigma programok hatásvizsgálatára vállalkozott. A cél a hatékony nemzeti antistigma program kidolgozása. 

 

A pszichoszociális fogyatékossággal élőkkel szemben megnyilvánuló stigmatizáció sajnos általános jelenség. A Moravcsik Alapítvány és a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika a kutatásban résztvevő partnerszervezeteikkel közösen ebben az évben átfogó felmérést végeznek a stigmatizációról és az antistigma programok eredményeiről, mind az érintettek, mind az egészségügyi és szociális területen dolgozók, valamint a lakosság körében. 

 

A kutatás részét képezi az a teljes lakossághoz szóló, nyilvános, anonim, online kérdőív, amely a VIKOTE Kognitív és Sématerápiás központ honlapján érhető el, és 2020. december 31-ig várják a kitöltéseket. 

 

IDE KATTINTVA TÖLTHETED KI A KÉRDŐÍVET!

 

Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatók számára a lakosság véleménye, hozzáállása is lényeges adat, ezért egyáltalán nem csak az egészségügyben vagy a szociális szférában dolgozók részvételére számítanak! Az online kérdőív kitöltéséhez nem kell sem nevet, sem elérhetőséget megadni.

 

Nemzetközi adatok alapján minden második mentális zavarral élő tart attól, hogy betegsége miatt igazságtalan bánásmódban lesz része. Közel egyharmaduk tapasztal mentális zavarával kapcsolatba hozható hátrányokat a munkavállalás területén, csaknem minden ötödik beteg számol be nehézségekről a pénzintézetekkel, biztosítókkal való együttműködésben. Sajnos a betegek részéről a diszkriminációra irányuló tapasztalatok az egészségügy területén is általánosak, ami leggyakrabban a tünetek bagatellizálásában érhető tetten. 

 

Magyarországon a téma még mindig kevéssé kutatott, a hiányzó validált mérőeszközök, ill. a pszhichiátriai betegségeket illetően továbbra is uralkodó a biomedikális szemlélet miatt. A társadalmi elkülönítés is nehezíti a stigmák lebontását, hiszen a betegek ellátásának fontos színterei az elmeszociális otthonok. 

 

A Moravcsik Alapítvány már egy évtizede elindította népszerü antistigma programjait. Az évente megrendezett Ki Mit Tud? országos tehetségkutató és tehetséggondozó vetélkedő pszichoszociális fogyatékossággal élők számára, a PsychArt 24 Művészeti Maraton, a Budapest Art Brut Galéria létrehozása és működtetése részei ennek folyamatnak. 

 

A Moravcsik Alapítvány a rehabilitációs célú foglalkoztatáson és a bentlakás nélküli ellátáson túl pszichiátriai és idegrendszeri kutatásokat szervez, támogatja a lelki betegségek megelőzésével és gyógyításával kapcsolatos oktatást, és a társadalom mentálhigiénéjének javításán, pszichiátriai kultúrájának emelésén dolgozik.

Megbélyegzett életek?

 

 

„Gondolj a galambokra Krakkó főterén…", ahogy Cseh Tamás énekelte. Nem mintha meg lehetne róluk feledkezni… 

 

A galambok meg nem számlálása után majdnem beleléptem Roman Polanski tenyerébe. 

 

 

Ez még a Schindler listája helyszínen hagyott díszletei közti bolyongás előtt volt, az meg utána, hogy véletlenül meglátogattam Slawomir Mrożeket a kriptájában. Nem tudtam, hogy ott van. Mármint nem aktuálisan, hanem egyáltalán, abban az altemplomban. 

 

 

Az meg már jóval később volt, hogy a szovjet típusú mintalakótelep, Nowa Huta felé lerobbant a villamos, mindenki megindult egy buszmegálló felé, hát mentem velük, jött egy jelzés nélküli, jól feltömörültem magam is, annyira jól, hogy egy nő tőlem kérdezte, hogy ez ugye akkor a 22-esnek a pótlóbusza.

 

 

Azt persze csak sejtem, hogy ezt kérdezte, mert hát lengyelül kérdezte, ami a világ összes más nyelvében kevésbé szükségelt mássalhangzókat is fölszívta – néha már látom, amit hallok, s bár ez lehetne az első lépés a megértés felé, nem mindegy, hogy honnan indulunk... –, már csak ezért is válaszoltam jól megfontolt magánhangzókkal, mint áaaa... ööö, ó!, meg azért is, mert én szeretek egyedül utazni. A nő erre bátorítóan mosolygott, és elismételte, mint valami pszichovisszhang. Lehet, nem is lengyel volt, hanem egy született mással hangzó. 

 

A pótlóbusz sofőrje nem ezért tévedt el, csak simán pont annyi fogalma volt az útvonalról, mint nekem, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha elegendő mennyiségű utas elegendő hangerővel ordítja ugyanazt, akkor az ilyen ballépések megnyugtatóan korrigálhatók. 

 

 

Nowa Hutában a Ronald Reagan térbe torkollik az Aleja Róz, tenném még hozzá, mint közérdekű infót. 

 

És ha már: itt rengetegen hordanak maszkot az utcán is, ilyen tekintetben tehát nem sikerült beolvadnom; a villamoson viszont van apróval működő jegyautomata, ebből kifolyólag gyakoriak az első fékezés után négykézlábazó groszyvadászok is, tehát mégis sikerült? 

 

középen az ezüst-kék doboz az automat biletowy

 


Rózsa Melinda / Rose, 2020. július 

 

Gondolj a galambokra Krakkó főterén…

 

A II. világháború alatt árva bocsként keveredett a 22. tüzérségi támogatószázadhoz, gyorsan a katonák kedvence lett, mindenhova vitték magukkal.

 

 

Pályafutását tehát kabalaállatként kezdte, de idővel bekerült lengyel hadsereg személyi állományába, mivel Wojtek kiváló lőszerhordozónak bizonyult, például a Monte Cassinó-i csatában. Igaz, rászokott a sörre meg a cigarettára. 

 

 

A háború után leszerelt medve az edinburghi állatkertben élte nyugdíjas éveit. 

 

 

Wojteknek 2014-ben emeltek szobrot Krakkóban, a Jordan parkban. 

 

 

Bocs, új barátom van: Wojtek közlegény

10 állomásos közös turnéra indul a Müller Péter Sziámi AndFriends és a Romano Drom. Az előbbi underground hagyományőrző zenekar koncertjein az elmúlt 40 év terméséből a legjobb URH-Kontroll-Sziámi dalokon túl a legújabbakat is előadja. A Kovács Antal vezette Romano Drom az egyik legismertebb kelet-közép-európai cigányzenekar, alapítása óta a világzenei szcéna állandó szereplője. Fellépéseik minden alkalommal jó kedvre és táncra sarkallják a közönséget. 

 

A két zenekar sokoldalú, sikeres közös együttműködésen van túl, ami körülbelül 2017 telén kezdődött, a Szilveszterre elkészített Boldog új évet! c. dallal. Idén közös nyári fesztiválturnéra indultak volna, amelyet részben lehetetlenné tett, részben későbbre halasztott a járvány kitörése. Nem nyugodtak bele: feltápászkodtak, és újraszervezték a közös fellépéssorozatot, az eredeti elképzelésnél is nagyobb ambíciókkal. 

 

"Vigyetek el innen! Vigyetek el! Ezt a karantént nem felejtem el!" 

 

Az óbudai Kobuci Kertben két koncertjük is lesz. Az elsőre már minden jegy elkelt, de augusztus 24-ére még van lehetőség jegyet váltani. Ez alkalommal a bemelegítésről Kiss Llászló (URH, Európa Kiadó) és Barabás Béla duója fog gondoskodni, érdemes időben érkezni! 

 

A vidéki helyszínek közül a miskolci TeatRom Fesztivált külön is érdemes megemlíteni: ez az eseménysorozat Borsod megye romák lakta településein és városrészein 2020. augusztus 15. és 23. között tart mozgásban számos művészeti programot. A szervező Utcaszínházi Alkotóközösség egy országos láthatóságú és látogatottságú fesztivál létrehozásán dolgozik, amely magas színvonalú kulturális kínálatot juttat el mélyszegény településekre, városrészekre, és a helyi kulturális értékeket láthatóvá teszi a szélesebb közönség számára. 

 

A Müller Péter Sziámi AndFriends & Romano Drom közös turné állomásai: 

Augusztus 16. Budapest, Kobuci (minden jegy elkelt) 

Augusztus 21. Miskolc, TeatRom Fesztivál 

Augusztus 24. Budapest, Kobuci (ráadáskoncert) 

Augusztus 30. Kapolcs, Bondoró Fesztivál 

Október 9. Szarvas, Zebra Klub 

Október 10. Hatvan, Retro Klub 

Október 17. Győr, Dongó Music Hall 

Október 31. Várpalota, Alagsor 

November 14. Debrecen, Víztorony 

November 21. Kiskunfélegyháza, Rocktár 

 

Közösen turnézik a Müller Péter Sziámi AndFriends és a Romano Drom

Szülei lemkók (ruszinok) voltak, és Magyarországon, Mikón születtek – Andy már Pittsburghben. A kivándorlókkal ellentétben Mikó nem ment sehova, időnként mégis országot cserél; tegnap, mikor a környéken jártunk, Szlovákiában volt.

A közeli Mezőlaborcon 1991-ben nyílt meg a világ első Andy Warhol múzeuma. Mezőlaborc (Medzilaborce) közeli pl. a lengyel, vagy akár az ukrán határtól nézve is, tőlünk kevésbé: Kassától is még majdnem 3 óra vonattal, Homonnáig gyors, ahol át kell szállni, menni bele az időtlenségbe. A Kárpátok lábánál apró falvak és nem sokkal nagyobb városok, bennük takaros porták és elhagyatott ipari épületek, ortodox templomok és hipermarketek, a vonaton wifi, a síneken túl utcagyerekek... ezzel a mixelt létezéssel érkezel Mezőlaborcra.

A Warhol-szentélyben Júlia (Andy Warhol anyukája) énekes imakönyve mellé Velvet Underground szól, persze Marilyn, Lenin, a konzervek és a többi ikon mellé is. Mindenki szelfizik, mert tényleg mindenki híres 15 percre, Andy meg nagyon röhög egy másik, innen nézve egész közeli univerzumban. A miénkben ma, 2020. augusztus 6-án lehetne 92 éves. 💜

Happy Birthday, Andy Warhol!

A túldimenzionált karanténidő arra legalább jó volt, hogy volt időm a képeimet válogatni, rendszerezni, elnevezni, elmélázni. Meg vissza.


Baščaršija, Szarajevó, 2019


Töltényhüvelyekből készített szuvenírhegyek. Gyerekeknek tilos hozzányúlni! Nem robbanásveszélyes – szétpakolják… 😃

De efféléket csak akkor vegyél a bazárban, ha nem repülővel jönnél haza. A reptéri biztonsági személyzet rutinosan hajítja a szemétbe az összeset.

Így is van, kukába minden háborúval!

Balkáni entitás – Mostar, 2019


A festékszórt liliomok alatt karba tett kézzel sütkérező macska mindent ért. Heraldikát, történelmet, életet a Neretva bal partján, a bosnyák oldalon. A szerbek, de főleg a horvátok odaát laknak.

A kapura föstve nem Anjou-, hanem bosnyák liliomok! Ne tévesszen meg senkit, hogy épp úgy néz ki az egyik, mint a másik. A bosnyák liliom, a Lilium bosniacum a középkor óta nemzeti jelkép. Tvrtko bánból 1377-ben lett az első király, ő már büszkén viselte a liliomokat. Mintegy mellékesen, I. Tvrtko unokatestvére, Kotromanić Erzsébet az Anjou-házi magyar uralkodó, Nagy Lajos második felesége volt.

És ez az óvárosi macska mindezt pontosan tudja! Aki nem hiszi, járjon utána.


Felismerés – Kotor, 2018

A macska latin neve Felis silvestris catus.

Felis ugrott az ölembe!

    

Három pillanatkép a Balkánról


Szálinger Balázs József Attila-díjas magyar költő. 1978-ban született Keszthelyen, tizenhét éve él Ferencvárosban (ez az interjú Ferencváros c. önkormányzati lapban jelent meg 2020. március 30-án). Körülbelül húsz éve robbant be a magyar irodalmi életbe. A verseken kívül műfordításokkal, színpadi darabok írásával is foglalkozik. Az elmúlt két évtizedben számos verseskötete jelent meg (legutóbb, 2018-ban a 361° című), országszerte láthatóak mesedarabjai, valamint kamaradrámái (a legfrissebb a Krizantémok, avagy Liú halála). Szálinger Balázs februárban vehette át – Darvasi László mellett – a Bárka-díjat.

Egy helyütt azt írta: „Mennyi idő alatt lehet kitanulni a szakmát? Soha nem lehet eléggé kitanulni. A verstan alapszintje 2-3 hónap. Az irodalmi életen belüli magabiztosság 5-6 év. Illetve: túl kell jutni egy kudarcon, és ki kell jönni belőle.”

Szálinger Balázs közvetlen figura, nem az elefántcsont-toronyból beszél, sőt, gyakorlati tanácsokkal is segíti a pályakezdőket. A Bárka-díj jelentőségén túl aktuális munkáiban is nagy szerepet tölt be a Bárka folyóirat, hiszen „a felkérésük, hogy rendszeresen kellett verseket küldenem, elvonta kicsit a figyelmemet attól a rágódástól, hogy hogyan tovább egy befejezett verseskötet után, és ürügyet adott a kísérletezéshez.”

fotó: Bődey János
Néhány éven keresztül egy folyóirat, a Hévíz főszerkesztőjeként dolgozott, ahol nap mint nap fiatal költőkkel foglalkozott. Ők ez után a munka után valahogy kikoptak az életéből, de Szálingernek továbbra is volt mondandója a részükre:

– Azt terveztem, hogy írok egy verstankönyvet. Másoktól közben jelentek meg hasonló indíttatásból kötetek, de volt egy hiány, hogy például hogyan írjunk meg egy kísérőlevelet egy szerkesztőnek. Vagy: mit kell gondolnunk arról a fogalomról, hogy ihlet? És arról, hogy nekrológ?

Az irodalmi életbe bele lehet tanulni, nekem ezeket elmagyarázták 20 évvel ezelőtt, nagyon jóban voltam idősebb pályatársakkal. Mára nagyon atomizált lett egy pályakezdés, annak ellenére, hogy a közösségi média összegyűjti a figyelmet. Úgy érzem, hogy nincsenek meg azok a csatornák, hogy a legfiatalabbak a náluk 15-20 évvel idősebbekkel a kellő bizalmi szintre kerüljenek. Ha én ezeket elmondom, akkor biztos vagyok benne, hogy tudok segíteni a tizen-huszonéveseknek. A következő könyvhétre ebből készül egy kézikönyv.

– Hol tart ezzel a munkával?

– Most könyvhéten, ha nem marad el idén minden ebben az országban, útinapló-kötetem jelenik meg Alduna címmel, illetve nemrég egy darabot kellett leadnom, úgyhogy leginkább ezekkel foglalkoztam. A Bárka-sorozattal szerencsére nincsen sok dolgom, havi egyet kell írnom. A legutóbbi most jelent meg, az alkotói válságról szól. Szóval egyelőre az egy írás per hó tempóban, kényelmesen haladok, és gondolom, jövő tavasszal, a kötetbe rendezés idején lesz vele komolyabb munka.

– Egy konkrét példa itt elhangzott (a kísérőlevél kérdése), de nézzünk bele a pályakezdő költők életébe: mik a nehézségek ma? Milyen fajta képességekre van szükség – a tehetségen túl? Vagy az így is, úgy is utat tör magának?

– Hogy mik a nehézségek? A mostani generációnak teljesen mást jelent a nyilvánosság, mint nekem jelentett húsz éve. Kicsit elveszettek, nehezebben koncentrálnak egy konkrét dologra, ugyanakkor képesek több helyre is figyelni egyszerre. Ez nyilvánvalóan az internettel hozható kapcsolatba, egyszerre több cikket is képesek vagyunk olvasni, és nincs nagyon idő, hogy el-elmélyüljünk valamiben, akkora a hírzaj. Életkoromból adódóan a régi és az új világot is ismerem valamennyire, szerintem tudok használható tudást adni tapasztalatból, de meg tudom fogalmazni az ő nyelvükön.

A képesség... hát pont a külvilág kizárása. Ne érjen stressz attól, hogy mások, mondjuk pályatársak a hangos Facebook-jelenlétnek köszönhetően jobban szem előtt vannak, attól te még tedd a dolgod. Ez például egészen fontos, egész pályák elmehetnek, ha erre nincsenek felkészülve. Utat tör a tehetség, de nem árt, ha kellő pillanatban valami erő-tanács-segítség megemeli, hogy szárnyat kapjon.

– Ha már a fiatalok: a Heaven Street Seven énekeseként megismert Szűcs Krisztiánnal néhány éve rendszeresen fellép „irodalmi, zenés ámokfutással”, mint Szűcsinger formáció. 2018-ban jelent meg Ennyit tudtunk segíteni c. közös albumuk, amely egy könyv-lemez. Most a koronavírus miatt bizonytalan ideig biztosan nincs itt a fellépések ideje. Dolgoznak új, kiadásra szánt új közös anyagon?

– Hát igen, az összes tavaszi fellépésünket lemondták. Muszáj dolgozni, végre elővesszük a régi tervünket, bizony. A téma a magyar középkor, Mátyás király és a humor, többet egyelőre nem szabad mondanom.

– Eddig nagyjából kétféle költővel találkoztam: az egyik típus azt mondja, a versek „csak úgy” jönnek, valahonnan „fentről”, egy magasabb régióból, a tehetséges ember „csak” közvetítő. A másik fajta pedig az, aki úgy gyakorolja a szó legnemesebb értelmében vett mesterséget, hogy minden nap leül, mint egy hagyományos munkahelyen, és megírja a „megírnivalókat”. Önnél melyik működik?

– Olyan kérdés ez, mint hogy fehér bor vagy vörös. Szóval mindkettő. Évszakfüggő. Időjárásfüggő. Nagy ajándék az ihlet, szerencsés, aki sokat találkozik vele. Nem is ritka, illetve ismerned kell a szervezeted és a pszichéd, hogy előkészítsd magad a fogadására. Aztán vagy jön, vagy nem. De dolgozni se szégyen. Szóval bizony a szorgalom nélkül, csak a lepkevadászatra berendezkedni nem lehet. Igen, jegyzetelni kell, valamennyit olvasni minden nap, és sokat tervezni. Amikor pedig megvan a terv, akkor alárendelni neki sok mindent. Négykor kelni, ha hajnalban tudsz dolgozni, könyvtárazni, elvonulni, kikapcsolni a telefont.

– Április 11. a magyar költészet napja. A rendezvények jó eséllyel még akkor is elmaradnak, készül esetleg (online) valamivel?

– Isten őrizz, megteszik majd ezt mások helyettem is!

Rózsa Melinda / Rose

Szálinger Balázs: A költészet egy kitanulhatatlan szakma


A Szardínia szigetén található Cagliari városa az ókori történelem iránt érdeklődőknek is számos érdekességet rejt. A római amfiteátrum az egyik (amit itt nem megépítettek, hanem kivájták a sziklából), de még izgalmasabb hely a Tuvixeddu nekropolisz, a szintén mészkőbe vájt pun temetkezési hely, amelynek története az i. e. 6. századig nyúlik vissza.

Tuvixeddu szárd nyelven azt jelenti: „a kis gödrök dombja”. Tuvixeddu egyben a Cagliari-öböl (más néven Golfo dei Angeli = Angyalok öble) partján fekvő egykori föníciai-pun település, Karali egyetlen látható bizonyítékának tekinthető, és mint pun nekropolisz, a maga nemében a legjelentősebb a mediterrán térségben.


Számos régészeti tanulmány bizonyítja, hogy a terület már az őskortól fogva folyamatosan lakott. (És nem csak tanulmányok, de régészeti leletek, használati tárgyak, sírok, falfestmények, irodalmi emlékek és anekdoták is nagy számban.) Az i. e. 6. és 5. évezredből származó kő- és obszidiántárgyak, amelyeket a Santa Gilla-lagúna és a Tuvixeddu-hegy közti területen találtak, bizonyítják az emberi jelenlétet a neolitikum óta.



A Földközi-tenger vidékének legnagyobb, i. e. 6. és 3. század között kiépített föníciai-pun nekropolisza a mészkő kivájásával jött létre. A sziklába ásott, általában 3 méter (de van 8 méteres is!) mély lyukak szolgáltak sírhelyekül. Egy sírba több halottat is elhelyezhettek, melléjük különféle edényeket, olajlámpákat és és néha személyes tárgyakat (ékszereket, amuletteket) helyeztek el. A sírkamrákat egy lemezzel zárták le, majd feltöltötték a gödörből kiásott mészkővel.

Tuvixeddu nekropoliszának további régészeti jelentőséget adnak az észak-afrikai motívumokat használó falfestmények, amelyek a pun világban meglehetősen ritkák. A festményeken dekoratív virágminták láthatók (pl. lótuszvirág), de találkozhatunk kígyókkal, gorgókkal és geometriai szimbólumokkal is. Különösen figyelemre méltó Sid sírja, ahol a képi ábrázolás szignifikáns hasonlóságot mutat az azonos nevű szardíniai-pun istenséggel.



A következő évszázadokban a nekropoliszt tovább bővítették a hegy lábánál, ahol az újonnan vájt üregekbe most már a rómaiak temetkeztek. A római birodalom idején Tuvixeddu területének egy részét építőkövek bányászására használták: a kőbánya nyomai a lépcsőzetes vágásokkal még láthatók, akárcsak a 2. századi vízvezeték maradványai. Későbbi korokban tovább pusztult a pun temető, főleg a cementgyárat ellátó kőfejtők működése miatt.

A második világháború alatt (és egy ideig még a háború után is) a Tuvixeddu nekropolisz sok embernek adott kényszerű otthont. A lakosság egy része itt talált menedéket, miután házaikat lebombázták.





Tuvixeddu, a holtak mészkőbe vájt városa

Már egy hete össze vagyunk zárva, valami járgányra hivatkozva. Nap szerint ez karantén, Pali meg hómofiszként emlegeti, igaz, ő ebben dolgozik mélyen, ezért aztán műveltség is több rakódik rá a fészbukról.

A karanténban az a jó, mondja Nap, hogy végre ráér sütni. Ma például pirítóst csinál, fokhagymával. Pali olvasta a hómofiszában, hogy az jó a járgány ellen.

Benne van az internetben, érvel Pali, hogy nagyon sok fokhagyma kell, szóval, jó lenne, ha Nap, aki ugye nem ofiszál hóm, csak kapóra jött neki a maraggyotthon, mert alapból egy lusta dög, lemenne a zőccségeshez, és hozna még tíz kilót.

Álarcot persze tegyen föl, az fontos, mert úgy nem ismeri fel a járgány. És attól a többiek is megnyugszanak.

Nekem fogalmam sincs, kik azok a többiek, de most már kíváncsi lettem, szerintem én is lemegyek Nappal a zőccségeshez.

Elvégre a magamfajta pályakezdő koronavírusnak is kell egy kis séta.

Rózsa Melinda / Rose
   

Nappali


Új tudományos vizsgálatok segítségével azonosítottak egy több mint 110 éve a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében lévő antik szobortöredéket. A fej nélküli mellszobron látható viseletnek és a szobor anyagának közelmúltbeli vizsgálata során derült fény arra, hogy a szobor Hadrianus római császárt ábrázolja, ráadásul ebből a szobortípusból összesen csak négy darab lelhető fel a világon.

A szoborral az Antik Gyűjtemény Muszeion elnevezésű kamarakiállítás-sorozatának új tárlatán találkozhatnak a látogatók. Ez a sorozat a Múzeum 2018-as újranyitása után indult el, és folytatása nagysikerű elődjének (Az évszak műtárgya, 2003. tél – 2014. tél).

A töredékes mellszobor 1908-ban került a Szépművészeti Múzeumba. Első látásra nagyon kevés tárul fel belőle. A fej hiányzik, a ruhátlan férfi bal vállán csupán egy ruhakapcsoló tűvel rögzített köpenyt látunk, a mellén pedig egy keresztbe húzódó szíjat. Hogyan lehet ebből kitalálni, kit ábrázol a szobor?


A köpeny és a szíj könnyen meghatározható. Az előbbi a római hadvezérek jellegzetes rangjelző ruhadarabja, a paludamentum, az utóbbi pedig egy kardszíj. A büszt tehát harcosként és katonai parancsnokként jeleníti meg az ábrázolt személyt. Hans Rupprecht Goette berlini régész, aki az Antik Gyűjtemény készülő szobrászati katalógusának egyik szerzője, felfigyelt egy további részletre is: a kettős kardszíj megcsavarodik a mellen. Ez a látszólag jelentéktelen apróság segít eldönteni, hogy kiről készült a büszt. A motívum ugyanis mindössze három további római mellképen fordul elő, amelyek fürtös hajú, szakállas ifjút ábrázolnak. A budapesti büsztöt is hasonló fejjel kell elképzelnünk.

Az ifjú könnyen azonosítható római éremképek alapján: Hadrianus császár ő, aki 117–138 között uralkodott (korábban Pannonia helytartója is volt). Ez a portrétípus eltér a császár szokásos ábrázolásmódjától, és csupán két nagyon rövid időszakban fordul elő. Kr. u. 118-ban, amikor Hadrianus trónra került, és uralkodása legvégén. A büszt stilisztikai jellemzői a későbbi keltezést támasztják alá – a szobor tehát Kr. u. 137–138 körül készülhetett.

Egy most lezáruló vizsgálat során a genfi kutató, Danielle Decrouez és munkatársai végigelemezték az Antik Gyűjtemény márványait, hogy meghatározzák, hol bányászták a követ. Sikerült megállapítaniuk, hogy a szobrot göktepei márványból faragták. Ezt a márványfajtát csak nemrégiben fedezték fel Törökországban, az ókori nagyváros, Aphrodisziasz mellett. A Kr. u. 2. században ez számított a legjobb minőségű márványnak, ebből faragták az uralkodó réteg és a császár számára készülő szobrok színe-javát. És végül még egy apróság: hátul a büszt támasztéka gomba alakú. Ezt a formát az athéni szobrászműhelyek használták.


Összegezve tehát: a büszt, amelyet athéni szobrász faragott a legjobb minőségű (göktepei) márványból, Harianus császárt ábrázolja élete végén (Kr. u. 137–138 körül), fiatal harcosként és hadvezérként.

Forrás: Szépművészeti Múzeum

Fejvesztett felfedezés: Hadrianus a Szépművészetiben


A Yes, Gertrude 2019 áprilisában nyílt meg a pesti Kazinczy utcában. A hely megálmodói – Sas Tamás rendező és családja – a szórakoztatás mellett célul tűzték ki, hogy visszaadják a történelmi zsidónegyednek, ami jár: hogy ne csak romkocsmás bulinegyedként híresüljön el a világban és itthon, ne csak az európai viszonyokhoz mérten olcsó alkoholok jussanak eszébe róla a fapados járatokkal csütörtökön érkező és vasárnap távozó turistáknak. Szeretnék visszacsábítani azt a kultúrára szomjazó magyar vendégkört is, akiket a pólyásnak öltözött, legénybúcsúra érkező angol fiatalok elijesztenek a környékről.

Legyen egy hely, ahol hasonló érdeklődésű emberek politikai hovatartozásukat félretéve találkozhatnak, beszélgethetnek! Pont úgy, ahogy a múlt század első felében Párizsban a hely névadója, Gertrude Stein szalonjában, ahol Picassótól Fitzeraldig mindenki megfordult, aki számított.

A Gertrude Szalon programsorozat (együttműködve a Szépírók Társaságával) olyan zenei, irodalmi, filmes élményeket kínál, melyek képesek lehetnek a bulinegyeddel kapcsolatos előítéleteik felülírására. Igényes zenék, beszélgetések a különböző művészeti ágakban tevékenykedő alkotókkal, valamint kiállítások szerepelnek a programban.

A Gertrude Szalon 2019. szeptember 16-án, hétfőn 19 órakor startol, az első esemény a RendXváltás a kultúrában címet viseli. A zenés-filmnézős-beszélgetős est résztvevői: Török Ferenc filmrendező, Vágvölgyi B. András író, mindenes, Darvas Kristóf billentyűs, aki a zenéről gondoskodik. Az est háziasszonya: Bárdos Deák Ágnes énekes, kultúrdíva.

Az est interaktív, lehet bátran kérdezni, legyen ez egy igazi beszélgetés, egy jóízű kultúrtalálka! A belépés ingyenes.


A folytatásban ezen az őszön: Ki volt Szabolcska Mihály? (tragikomikus est); Az utópiák ideje (Mechanikus narancs, 1984, A szolgálólány meséje); A függetlenség ára… 

Másra szomjazunk, mint az angol turisták: vissza a kultúrát a történelmi zsidónegyedbe!


Az üresen, őrzés nélkül álló kastély az ország egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb főnemesi családjának hagyatéka. Az erdődi Pálffy dinasztia egyik ága, a (Teano) Pálffy-Daun család nyaralónak építtette a kastélyt 1890 körül.

 A kastély műemléki védelem alatt áll, a leírás szerint a „Salamon-torony közelében, lejtős, körülkerített telken, szabadon álló, többszintes, lépcsőzetesen tagolt tömegű, középrizalitos, szintenként pártázatos lezárású épület. A főépülethez északról kétszintes, téglány alaprajzú, tagolt tömegű, a főépület architekturális alakítását követő egykori kiszolgáló épület és a parkban kútház kapcsolódik.”


1990-től a Fővárosi Önkormányzat nyaralójaként funkcionált, de azóta már magántulajdonban van. Az épület felújítása korábban elkezdődött, ám végül félbemaradt. A 20 szobás villaépületet 2016-ban 620 millióért hirdették meg eladásra, a jelek szerint sikertelenül.


A történelmi Visegrád a XIX. század második felében egyre inkább kedvelt kiránduló- és pihenőhely lett. A Pálffy család – amely Magyarország híres arisztokrata családja, a XVI. század 80-as éveitől a kiegyezésig a Habsburg dinasztia legjelentősebb támogatói, s a törökellenes harcok idején kiemelkedő szerepet játszottak a haza védelmében – , mint megrendelő, feltételezhetően ragaszkodott az olaszos, nyitott, szellős tömegformáláshoz, az itáliai villák hangulatához. Ezt a tervező a lépcsőzetesen tagolt tömegszerkezettel, a nyitott portikusszal és a hatalmas üvegablakokkal érte el.

A romantikus építészet jellegzetes építészeti elemeinek alkalmazása Visegrádon talán nem is meglepő. A vakívsor gótikus hagyományokat követ; a pártázatok, a pilléres-árkádos nyitott tornác reneszánsz elemek. Az angol tájkertek hangulatát idézi a kútház és a lépcsős feljáró.

Fotó: Rózsa Melinda / Rose





Források: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1lffy_csal%C3%A1d
http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/11619
https://www.ingatlanbazar.hu/blog/ingatlanpiaci-korkep/1890-ben-epult-visegradi-kastely-elado/

Visegrádi urbex: Pálffy-villa


A Páneurópai Piknikre érkezett kelet-német turisták 1989. augusztus 19-én átszaladnak a Magyarország és Ausztria közötti műszaki határzár (a "vasfüggöny") kinyíló kapuján, Sopronpusztánál. (MTI)

A nap képe (1989)


A tavalyi évhez hasonlóan csatarekonstrukcióval emlékezik meg a Lengyel Intézet a lengyel történelem egyik legheroikusabb fejezetéről, a varsói felkelésről, és a magyar katonák felkelőknek nyújtott önzetlen segítségéről. A látványos bemutató helyszíne az óbudai Fő tér lesz.

A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jén robbant ki, és 63 napig tartott. A II. világháború történetének legnagyobb és legvéresebb felkelése volt. A Honi Hadsereg közel 50 ezer felkelője szállt harcba a lengyel fővárost 1939 óta megszállva tartó németek ellen.

 A fegyveres harcokban a Honi Hadsereg 16.000 felkelője és a város további 150.000 polgári lakosa vesztette életét. A náci hadsereg hatalmas pusztítást végzett a városban, amelyből szinte alig maradt valami, a háború végére pedig a történelmi épületek 90 százaléka megsemmisült. Lengyelországban minden évben több helyszínen is zajlanak a megemlékezések. Varsóban minden évben az úgynevezett „W”- órában, pontban 17 órakor egy percre felzúgnak a légoltalmi szirénák, a tömegközlekedés, az autók és Varsó lakossága pedig megállnak, hogy tisztelettel adózzanak a város felkelői és az elesett áldozatok emléke előtt.

A budapesti Lengyel Intézet már a tavalyi évben izgalmas történelmi újrajátszással emlékezett meg a varsói felkelésről, akkor a terézvárosi Pethő Sándor utcát változtatva német főhadiszállássá. Ezt a hagyományt folytatva, idén egy még nagyobb és látványosabb helyszínen kísérelik meg lengyel és magyar hagyományőrző csapatok segítségével felidézni közös történelmünk egy kölcsönösen nagyvonalú és hősies gesztusokban gazdag, mégis kevéssé ismert epizódját.

A VARSÓI FELKELÉS ÓBUDÁN 
 ÉLŐSZEREPLŐS CSATAREKONSTRUKCIÓ 
 2019. augusztus 10. (szombat), 17.00 Óbuda, Fő tér

Varsói felkelés, újrajátszva