Az első világháborúban több mint 30 bildeini/beledi esett el. A Was bleibt? (Mi marad?) című kiállítás azt a kérdést járja körül, hogy egy évszázaddal később ezekről az emberekről milyen emlékeket, történeteket őriznek még az élők. 

Ahogy a megfakult tábori levelezőlapok címzésén is látszik, Beled/Bildein akkor még Magyarország része volt, és Szombathely járásban két külön falu volt Alsó Beled és Felső Beled. 

A tegnap megnyitott kiállításnak a Burgenländisches Geschichte(n)haus, azaz a Burgenlandi Kortörténeti Múzeum ad otthont. 

Fotók: Andreas Lehner / Burgenländisches Geschichte(n)haus

A jövő hét végéig (2014. november) még ingyenesen látogatható a Parlament előtt a Lajta Monitor, azaz az S.M.S. Leitha hajó, hétfő kivételével 10-16:00-ig, fél óránként. Budapestről a Neszmélyi Hajóskanzenbe vontatják majd az egykori folyami hadihajót. 100 milliós uniós támogatásból újították fel, múzeumhajónak (mint jármű, működésképtelen). 

A hajó története a lajtamonitor.hu oldalról: 

A névadó USS MONITOR 

1861-ig a hadihajók ágyúit az oldalfalak mentén, hosszú ütegsorokban helyezték el, a lövegeket pedig nem lehetett forgatni. Így a hajóknak oldalukkal a célpont felé fordulva kellett tüzelni, ami különösen bonyolulttá tette a hajók együttes manőverezését Az 1858-ban épült első tengeri páncélos hadihajók még ugyanígy épültek. 1861-ben azonban Ericsson svéd mérnök az USA számára olyan páncélos hadihajót tervezett, amelynek az ágyúit a felső fedélzeten egy forgatható páncélozott ágyútoronyban helyezték el. A „Monitor” névre keresztelt hajó alig emelkedett ki a vízből (hogy minél kisebb célt jelentsen), gépei és kazánjai a vízvonal alatt, védve helyezkedtek el. Kis merülése miatt a tengeren és a folyókon is hasznát vehették. 

A Monarchia LEITHA-MAROS monitorpárosa 

Az USA-n kívül elsőként a Monarchia épített folyami monitort, s egyszerre mindjárt kettőt is, a LEITHA-t és a MAROS-t, amelyeket 1871-ben bocsátottak vízre Újpesten kifejezetten folyami használatra (a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonát képező LEITHA az egyetlen a világon, amely a monitor-típus keletkezése utáni évtizedből fennmaradt). Tervezőjük az a Josef Romako volt, aki Ferdinánd Miksa felkérésére a Monarchia első tengeri páncélos (kazamata-) hajóit is tervezte. Feladata hihetetlenül bonyolult volt, hiszen míg az eredeti „Monitor” tervezőit nem korlátozta semmi, addig neki figyelembe kellett venni, hogy a Duna és a Tisza sekély gázlói miatt csak rendkívül kis merülésű hajók építhetők (ami viszont a nélkülözhetetlen páncél súlya miatt szinte kivitelezhetetlen), illetve, hogy alacsony vízállás mellett a szűkké vált mederben a hajók esetleg nem tudnak megfordulni, valamint, hogy a Duna magas jobb partját a mélyen lévő vízről nem lehet majd hajóágyúkkal hatásosan lőni. Romako csak kisebb ellenállású (csak 6 fontos ágyúknak ellenálló), vagyis könnyebb páncél és az ún. „csíkbogár-fedélzet” alkalmazásával elért súlycsökkentéssel oldotta meg a problémát (az orr és a tat felé ereszkedő fedélzet miatt az oldal kevesebb páncélzatot igényelt). A Monarchia haditengerészetében ez volt az első két vitorlák nélküli, kizárólag gőz által hajtott, teljesen fémből épült páncélozott (Bessemer-féle lemezeléssel és páncéllal felszerelt), forgatható lövegtornyú, két hajócsavarral meghajtott, vízöblítéses illemhellyel felszerelt hadihajó. 

A LEITHA / LAJTA monitor jelentős hadieseményei, érdekességei 

1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván. 

1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója. 

1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában. 

1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál. 

1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában. 

1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen. 

1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált. 

Utóélet

A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették. A LAJTA testéből kialakított JÓZSEF LAJOS, illetve FK-201-es elevátorhajó nevezetesebb munkái: 1930-31-ben dolgozott a Lágymányosi öböl északi részének a feltöltésén, és ezzel lehetővé tette a cs. és kir. Haditengerészet legnagyobb méretű emlékművének a felállítását. Részt vett Sztálinváros, a Szászhalombattai Hőerőmű, a Paksi Atomerőmű, az Óbudai Lakótelep építésében és a nagymarosi erőmű előkészítésében. 

A hajót 1993. október 6-án a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyilvántartásába vették. Felújítása 2010. augusztus 20-án fejeződött be. 

Képgaléria a Lajta Monitorról:

 

Feljegyzéseit most dédunokája dolgozza fel, jövőre szeretné könyv formájában megjelentetni. részletekért katt az itt megjelent írásomra

Ezzel a ládával utazott az Újvilágba 1890-ben Johann Wenzel, aki a későbbi chicagói burgenlandi kolónia megalapítója lett.

Johann Wenzel 1859-ben született a Vas vármegyei Grodnóban (Grodnau). Három évig szolgált katonaként Laibachban (Ljubljana), a tüzérségnél. Az 1880-as években szülőfaluja polgármestere volt, valamint fuvarosként dolgozott. 

Egy nap Johann Wager borkereskedő borostyánkői (bernsteini) házában látott egy újságot, a Wiener Weltblatt egy példányát, benne egy tudósítással a határtalan amerikai lehetőségekről, és a Norddeutscher Lloyd (egy német hajózási társaság) hirdetésével. Nem ment ki a fejéből, és végül a hazájában érezhető kilátástalanság és reménytelenség, a lehetőségek hiánya arra késztették, hogy maga is útra keljen Amerikába. 

1890 tavaszán – Wenzel 31 éves volt akkor – elbúcsúzott feleségétől és gyerekeitől. Brémából New Yorkba hajózott, onnan vasúton folytatta útját Chicagóig, ahol egy ideig egy szappangyárban dolgozott. Felesége egy évvel később kiment utána, gyerekeik, Karolina, Josef és Johann Grodnóban maradtak. 1895-ben tértek haza, már a negyedik gyerekkel, a két hónapos Theresiával együtt. 

Wenzel hazatérése után sem akart elszakadni Amerikától, a Norddeutscher Lloyd helyi ügynökeként kezdett el dolgozni. A szervezés Borostyánkőn, a Mager vendéglőben zajlott. (Az épület falán 1980-ban helyeztek el egy emléktáblát.) 1900-ban az ő közvetítésével jutott el Chicagóba a burgenlandi kivándorlók első csoportja, 45 környékbeli fiatalember. Wenzel nem csak a kiutazást szervezte, de elszállásolta őket, és munkát is kerített számukra. Ez az első transzport alkotta a chicagói burgenlandi kolónia magját. 

Több amerikai út után Wenzel 1906-ban tért vissza szülőföldjére, és az első világháborúig közvetítő ügynökként tevékenykedett. 1917-ben, 58 éves korában halt meg - ledobta a ló. 

Johann Wenzel kofferjét ma a németújvári (güssingi) Kivándorlók Múzeuma (Auswanderermuseum) őrzi.