under rákérdez. válaszol: ente

Városi bestiárium - ez a címe Takács Máté kiállításának, amely július 28-án, csütörtökön este 7-kor nyílik a budapesti Klauzál13-ban.

"A középkorban a természetben és képzeletben élő lényeket egyaránt bemutatták az ún. bestiáriumokban, melyekben a teremtmények szimbolikus jelentéssel felruházott leírásait és jellemzéseit illusztrációkkal tették szemléletesebbé. Mindnyájan találkozhattunk már mások bestiáriumával, és hiszek abban is, hogy mindnyájunknak van egy saját, belső bestiáriuma.

Hieronymus Bosch, George Orwell, Jorge Luis Borges, Julio Cortázar, Jan Svankmajer, Domenico Gnoli, vagy az utóbbi időben Magyarországon többek közt Roskó Gábor, Szőke Gábor Miklós és Láng Zsolt után most Takács Máté városi bestiákat, mindennapjaink teremtményeit bemutató képeskönyvében járva egészíthetjük ki gondolatszövegeinkkel a képen látottakat" - áll a meghívóban. 

A kiállítást megnyitja: Pallag Zoltán, brácsán játszik: Ellina Khachaturyan.

Megtekinthető augusztus 21-ig, hétfőtől szombatig, 10-19 óráig.

városi bestiárium

képeslapok a babel sound fesztiválról

fogasbolha (képsorozat)


Stekovics Gáspár fotókiállítása a szigligeti Alkotóházban – megnyílt!

Az augusztus végéig látható portréképeken (véletlenszerű kiemelések következnek) Törőcsik Mari, Konrád György, Kukorelly Endre, Vértesi Péter, drMáriás, Jónás Tamás...

Bojár Iván András megnyitója:

"Ezerkilencszáthatvanhétben a Corvinánál jelent meg a Tihany című fényképes album, Gyökér László fotóival és Passuth László szövegével, amely amellett, hogy bemutatta a Balaton északi partja félszigetének totálokban és makrókban megfogható láttatásra érdemes részleteit, elvezetett bennünket néhány kertbe, udvarra is. Borsos Miklós, Illyés Gyula, Németh Lászó és Passuth László portáira. Mindannyian a harcokban megfáradt, tűnődő Marcus Aurelius, a napsütötte pannon halmokon tábort verő hadvezér-filozófus antik-humanista értelmiségi típusának kései alakjai. Több, mint negyven év, egy emberöltő telt el azóta, hogy e még létező típus, az őrlődő alkotó, a világ gondját vállára emelő, az esendő, a szikár szorgalommal, vagy ironikus önvédelemmel örömteli életet kereső értelmiségi és művész fajta-ember képi reprezentációja itt, a Kárpátmedence horizonttalan teknőjében az ismert fekete-fehér képeken merevedett meg.

Most 2011-et írunk és Stekovics Gáspár kiállítását köszöntjük. A falakon őrlődve teremtő, kontemplált, aszketikus és konok, életakarásba menekülő és spleenes művészek, írók, színészek portréi sorakoznak vibráló ritmusban, egymásnak feleselve. Egy társaság. Egy szellemi brancs. Legalábbis egy kor.

Nem tudni még, hogy e világ szellemi fényének utolsó lobbanásai egyikét álljuk-e körül. S nem csupán azért, mert merő bizonytalanság, hogy vajon 365 nap múltán ugyanitt kik állnak, állhatnak majd e vaskos és hűs falak tövén. Ha mások jönnek is, e fordulat pusztán egy sokkal nagyobb, sokkal alapvetőbb fordulat tünete lesz. Mi a megszokott szeretett módon, jó szemmel elkapott pillanatok arcait, az évtizedek, rendszeromlások és feltápászkodni vágyások óta változatlan reprezentációs készlettel megmutatkozó releváns társadalmi csoport jeleseit szemléljük most. De ez is változik. Minden pásszé – hogy finoman fogalmazzak. Mintha a különös-különös éjszaka volt nyugtalansága vetne saját fényt a képekre, tenné máris múlttá a jelent megmutatni vágyó képeket.

Zárójel: persze, ez a fotó mágiája. Megragadni, kimerevíteni a megismételhetetlen pillanatot, miáltal valami, a szeretkezésből végül kihúnyó erő szomorúságához hasonló rezingnált üresség marad csak. Lenézünk csupasz tenyerünre. Valami volt benne. Valami nincs. S, ha jó a kép, ezt az idő és minőségszinteken való átbukkolást akár többször is újra eljátszhatjuk magunknak. Volt – nincs. Mondom, ez a fotó mágiája. Épp azzal szembesít, ami elől elbújni komplett életstratégiákat állítunk, ugyanakkor a legjobban foglalkoztat is, a hogyan megy el minden, ami fontos nekem, vagyis én magam - e mások képei által is akár, hiszen e mások élnek valahol bennem, belőlük vagyok a jelenkori én. Én, a még itt levő. Én a máris a következő időállapotba átforduló, majd ott elvesző, megsemmisülő szegény-szegény önmagam. Zárójel bezár.

Borsos-Illyés-Németh-Passu​th már el. Már passzé. Mi még itt. De mi is (no nézd csak, milyen eleven örömmel mosolyog tavalyról Petrovics Emil!?) előbb-utóbb, hogy úgy mondjam, szóval el… Stekovics Gáspár olyan nekem, mint az egyiptomi sírtáblák könnyű ecsettel dolgozó portréfestői, kiknek munkáiról ma is eleven tekintetű férfiak, nők, jövőt ígérő gyerekszemek figyelnek római múzeumok vitrinjei mögül. Könnyű átélni ezt itt Tihany és Szigliget között, hol a szántásból manapság is olykor római faragványokat, tárgyakat forgat ki az ekevas. Ezer hat-hétszáz éve, a jó Marcus Aurelius itteni kirándulásai idején ugyanígy szorongtak a ki tudja honnan, talán az akkori Szíria vidékéről ideszármazott obsitos tisztek, Badacsony, Révfülöp, Kékkút villanegyedeinek módos gazdái. És szorongunk mi is, legalább is én, bár pillanatnyi szorongásom tárgya nem elsősorban az elmenésé, hanem a maradásé. A hogyan maradunk kérdése foglalkoztat, ha ezt a köröttem, Stekovics kitűnő képein átsütő izgalommal jelenlévő kép-embereket figyelem. Egy kor, egy szellemi brancs, egy társaság arcai, akik, mint a hozzájuk hű képi megjelenítésmód oly leleplezően mutatja, talán inkább csak a múlt arcai már, s nem a kényszerű ittmaradás ígéretes figurái. 

Szobrok ők, és szobrok vagyunk máris mindannyian. Persze különböző méretű és elhelyezkedésű, majdan becsben őrzött és temetői szemétárkokban elsüllyedő cselekvésképtelen alakok. Kinek a főtér, kinek a vasút mögötti kis húgyszagú poros liget jut, de máris patinával bevont rigid ércbabák, akik dacolnak, de voltaképp minek is a múló idővel. Pedig maradunk itten. Csakhogy azzal a Marcustól Németh Lászlóig halmozott készlettel hirtelen nem fogunk majd semmit kezdeni, ha már a küszöbünkig ér a baj. Nem a fül, fülecske, vagy fülkeforradalom lagymatag porhuzata, hanem a többi, ami ezt az utóbbit is kitermelte már. A sokkal alapvetőbb, sokkal megrázóbb, minden egészt eltörő mozgalom. A föld megrendülése.

Mi itt. Tegnap Írországban, holnap Olaszországban és Amerikában mordul a föld. Lomha diófaágba féltérdre bukva kapaszkodunk, mialatt a talaj csúszik, egyre csak csúszik el alólunk, - ki tudja meddig, hová? Ebben a csúszásban a legkevesebb, hogy mi elmegyünk: diólomb elenged, földrerogy, mehet. De a falakon látható, empátiával megragadott tekintetek is mennek majd szépen. Valami lesz. Valami készül. Valamin át kell majd mennünk mindannyiunknak, és nincs recept, hogy ezt ki miként oldhatja meg. Nyersolajjal tölti fel a pincét. Kalasnyikovot vásárol magának. Aranyláncokkal tömi a sublót fiókját, hiszen 43-45 között is ez mentette meg a családot. Üzleti lehetőségeket kutat Kantonban vagy Brazíliában. Pártra száll, hiszen… ezt nem is kell mondani.

De várjunk csak egy percre! Nem szeretnék teljesen erre a búsongó modorra teljesen rápörögni még. Nézzük onnan, hogy ez a mai tényleg az utolsó ilyen alkalom. Csak játszásiból. Mi van azután? Talán nem csak a teliholdas szélvihartól zavaros éjszaka mondatja mindezt velem Stekovics arcképei felett. Ilyen tektonikus elmozdulás nem sokszor adódik alkotó ember életében. Micsoda kihívás! Micsoda feladat szembeszegülni azzal, hogy egyelőre talán nem mi, csak bennünk hal meg egy világ. Erőt kell vennünk! Kapaszkodjunk újra Szigliget üde diófaágainak egyikébe. Húzódzkodjunk talpra még!

Könnyű annak, aki antik korsótöredékkel, vagy Nicolaus Cusanus és a neoplatonizmus kapcsolatával foglalkozik. Megcsúszó világunk viszonya ezekhez talán nem változik. De mi, a többség, s ebbe a jelen időben alkotók zöme is tartozik, együtt sodródunk, csapódunk, hányódunk a korral egy ismeretlen sosemvolt minőségű élet és világ felé. A Stekovics lencséjén kimerevedő képek távolodása szédítő, máris minden pillanatnyi valóság: a messzeség. Tanúhegyek állnak bennünket körül, ötmillióéves időléptéket kényszerítenek lobbanásnyi időbe sűrűlő gondjainkra. Lesz megoldás. Juszt is lesz sikeres áttörés ezen a közeli bogáncsokkal, kórókkal fölvert sziklaszűkületen. Csak egymásra számíthatunk. Csak magunkra. A brancsra, társaságra. Stekovics arcaira. Marcus Aureliusra. S főleg magunkra. Magunkra. Magunkra..." 

(Szigliget, 2011. július 15.)


objektív - steko szigligeten

Tanai-Toguro Gyula Nehéz Fény / Heavy Blaze című kiállítása

megnyitjó: 2011. július 20-án, 19 órakor

"A fény a fizikusok szerint: A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Szerintem kicsit több ennél. A fénytől csillog az arany és tulajdonképpen bármi, belőle születik a szivárvány és nagyjából élet sem lenne nélküle. Elűzi a sötétséget és a benne lakozó félelmeinket, ha szerencsénk van felragyog az alagút végén és nélküle nem sok hasznát vennénk a szemeinknek. Az anyag állandóan változik benne, benne formálódik és az árnyékokat is neki köszönhetjük. A fény lehet nehéz, súlyos és szent, halálos, gonosz, pusztító és gyönyörű. Toguro pszichedelikus absztrakcióin szinte az összes változata megjelenik, ahogy múlik az idő és a tárgyak napszakonként más fényviszonyok között születnek újjá a térben és a fényben." TTGy

A kiállítást megnyitja: Ocztos István. Várunk szeretettel, falatkákkal, borokkal, beszélgetésekkel! A kiállítás 3 hétig tart nyitva.

Továbbra is várjuk a lelkes, életigenlő, potenciális kiállítók jelentkezését!

Bar Ladino, Dob utca 53., Budapest, Hungary

tanai-toguro

Ez a művészeti véradó projekt éppenséggel teljesen idegessé tett. Egy galériában berendezett véradó helyiség önmagában is elég morbid. Victora Zsolt, a Boulevard & Brezsnyev Galéria vezetője invitált, üljek le mellé beszélgetni, - nem tudtam, - be kellett mennem megnézni, mi és hogyan történik.


Mint a kórházban. A kórházat kihozták a galériába. A kórházat behozták a galériába.  Szépen berendezett véradó központ egy képzőművészeti galériában a festmények, fotók közt. Fotóztam, próbáltam az arcokat nem belevenni, - meg is beszéltük az egészségügyisekkel, - nem is lehetnek a képen a vérellátó engedélye nélkül.
Zsolti elmondta, semminek sincs már értelme, eladni se lehet semmit, adjunk legalább vért! Tetszik ez nekem! Művészeti projekt, de ennél sokkal több, más is. A vér = élet.


Jártam eleget kórházakban, s járok is, de ott minden egészen más. Ott betegek vannak, orvosok, nővérek, ami először szintén megrázó, később viszont megnyugtató. Legalább nem vagy egyedül, érted dolgoznak, tesznek, keményen, lelkesen, empátiával.


A Király utcai galériában felállított véradó központ, egy olyan összeállítása az élet, képzőművészet, egészség, betegség, élet, halál kérdésének, ami valóban egy magas színvonalú művészeti projekt, - olyan, - aminek még értelme is van. Haszna!

Gratulálok szeretettel!



info:

13 July · 15:30 - 19:30
Boulevard&Brezsnyev ŰR/TÉR 1074 Király utca 39
Budapest, Hungary

A Boulevard és Brezsnyev Közhasznú Alapítvány a Magyar Vöröskereszttel együttműködésben véradást (Vérszerda)szervez 2011 július 13-án (16.00 -19.00 óra között) a 1074 Bp. Király utca 39 szám alatt található Galériában, az Űr/Térben.

Az Alapítvány projektjeivel művészeti és társadalmi történésekre reagál. A jelen eseménnyel a vér(élő szövet) és a véradás fontosságára kívánja felhívni a figyelmet – amely az életmentő gyógyítás mellett a humanizmus és az empátia egyik legszebb példája.

A helyszín – egy kortárs művészeti Galéria, szokatlannak tekinthető a véradás szempontjából, de légköre és közönsége egyedülállóvá teszi ezt az eseményt.

Várjuk kiállító és pártoló művészeinket, támogatóinkat, önkénteseinket, és mindenkit, aki szeretne vért adni.

vért még: www.bbgaleria.hu

oczti: adj vért!


Ha már Budapesten rekedtél a kánikulára, hova menj, hát múzeumba, ugye, ott hűvös is van, 2 in 1, a testnek és a szellemnek. Az Ernst Múzeum aktuális kiállításának (2011. 08. 28-ig) még a címe is hűt: Télikert. Egy csapat jó fej japán alkotó bemutatkozása. 

Ízelítő:
Chim↑Pom: Úgy érzem, a fiúktól felforr a vérem 01 (videó)

A hattagú művészcsoport ennek a 2008-as projektnek a során Tokió egyik előkelő negyedében tűzzel írt az utca aszfaltjára, illetve focipálya alakzatban raktak tüzet. (Egy korábbi megmozdulásuk során egy étteremben vadásztak hatalmasra nőtt patkányokra.) 

Mahomi Kunikata: A lányok fesztiválja a legyőzött katonákért

Kicsit mangás, kicsit őrült, nagyon mai a japán (tömeg)kultúrát idézi. A 32 éves művész Jokohamában él és dolgozik.

Lyota Yagi: Hang-gömb


Igen, azok ott kazettaszalagok a gömbre feszítve, mellette lejátszófej. A kerék forgatja, és az egész sustorog.

A kiállítás ajánlójából: "A japán művészet legújabb irányait összefoglaló válogatás azoknak az alkotóknak az anyagait mutatja be, akik a 2000-es évek gazdasági visszaesése, társadalmi átalakulására reagálva alakították ki koncepciójukat (...) A most látható művészek egy nagyon egyedi gondolkodásmód képviselői, amelyet „mikropop képzelet”-nek nevezett el Midori Matsui, a kiállítás kurátora. Finom és visszafogott műveik az információ és tudás különböző fragmentumait újrarendezve idejétmúlt, már közhelyes dolgokat ruháznak fel új jelentéssel és javasolják újfajta felhasználásukat."



frissítő japán tárlat az ernstben


nincs ember, aki otthon Bizottságot hallgat, idéztem - már nem emlékszem, kit -, A Dög üzenetére élőben válaszolva, miszerint a múltkori underes listára reflektálva elém tolta azt az ódon matulás összeállítást, amelyen a Bizottság volt a minden idők legjobb magyar zenekara, persze, túlzás ez, vagy hát a fene tudja, lehet, hogy mégis, csak nagyon szembe kell beállni a nappal (napalm, nap, alma, mikor minek van szezonja), és úgy nézni, aztán olvasom a Műcsarnoknál, hogy lesz kiállítás és gyűjtik a relikviákat:

"WANTED A.E. Bizottság! Relikviákat, hangfelvételeket, videókat, fotókat, plakátokat keresünk! A Műcsarnok kiállításához keressük a Bizottság-zenekar koncertjeiről, turnéiról készült, vagy azokhoz kapcsolódó hangfelvételeket, videofilmeket, fényképeket, plakátokat, meghívókat, újsághirdetéseket, relikviákat! Ha Ön rendelkezik ilyennel és szívesen kölcsönadná a kiállításra vagy a katalógushoz, kérjük, mielőbb jelezze a titkarsag@mucsarnok.hu elektronikus címen vagy személyesen a Műcsarnok titkárságán!",

a youtube-on meg fenn van az egész Jégkrémbalett, ez jutott még eszembe, meg hogy a Kreutz Lacinak megint van egy új zenekara, az Isa Pur ("tajgamelléki medvetáncoltató rockzenét" játszanak),

nekem meg már megint izzad a tenyerem

már megint izzad a tenyerem

alterába - részletek

Babel Sound Camp - Interaktív világzenei tábor, 2011. július 16-24., a Fonyódligeti Gyermektáborban!  A mainstream zenei fesztiválokkal szemben a szervezők itt interaktív világzenei táborral kínálnak alternatívát. A cél, hogy visszaidézzék a klasszikus balatoni nyarak hangulatát, és kialakuljon egy újfajta, fesztiváltáboros klubhangulat. 

A zenei szakmában eltöltött évek tapasztalatai és korunk társadalmának alakulása egy szükséges lépés megtételére hívta fel a rendezők figyelmét: elengedhetetlen a dübörgő fesztiválok mellett eltörpülő valódi közösségi rendezvények megmentése.

A Babel Sound Tábor azoknak szól, akik az otthonos, környezettudatos, emberközeli szórakozási formát részesítik előnyben. Olyan fesztivál” ez, ahol a nyári zenés rendezvény valódi feltöltődést, kikapcsolódást, pihenést és felhőtlen szórakozást jelent.


Ennek szellemében két klasszikus értelemben vett zenei színpadot terveztek, melyek mellett temérdek kisebb installáció és koncerthelyszín várja a közönséget.

A tábor különböző pontjain napközben, a koncertek előtt workshopokat tartanak. Itt mindenki számára nyitva áll a lehetőség, hogy világszerte ismert hangszer-virtuózoktól tanulhasson. A tábor területén a workshopokhoz - korlátozott mennyiségben- bérelhető hangszereket is biztosítanak.

Mindemellett egyedülálló lehetőség vár a fesztiválozókra, hiszen több hazai és külföldi zenekar előre jelezte, hogy fellépésük után nem utaznak haza, hanem egy-egy estét, vagy akár egy egész hetet a táborban töltenek, azzal a céllal, hogy ők is részesei lehessenek a balatoni tábori hangulatnak. A laza esti bulik után kötetlen beszélgetésekre kerülhet sor a fellépőkkel, miközben beindul a silent disco, szabadtéri kültéri vetítéssel. Lesz 2nd Face DJ set- Bolgár elektro disco kuriózumokkal, Analog Cuvee dj set, DJ Iration DJ set, éjjelente pedig a táncházé a főszerep, igazi kontyalávaló tűzről pattant muzsikával és közös jammelésekkel.

Részletes program:
http://babelsound.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=56&Itemid=3&lang=hu

Napijegy: 2500 Ft, napi sátorjegy: 3500 Ft (csak belépővel együtt érvényes), gyermek és ifjúsági heti bérlet kedvezmények!

babel sound - részletek

művészek kerestetnek!


Ahogy az előző lista közzétételekor megígértük, jön a folytatás, az ellenpont, azaz a tízes lista azokról a magyar dalokról, amelyek hiányoznak a rádiókból, a mindennapokból, a köztudatból, pedig ott lenne a helyük.

10. Largo Cammino: Kávékeringő

A 2007-ben alakult, Lassú Zarándoklás jelentésű zenekarról keveset tudni, még kevesebb számuk érhető el, de ami van, az tetszik. Mi a baj velük? Nincs menedzsment, összevesztek, megszűntek, begubóztak? Aki tud róluk, írja meg.




9. Anima Sound System: Marijuana

Nem azonos a Mariguana Cha Cha Cha című számukkal, nagyon nem! Ez egy jóval régebbi, azokból az időkből való, amikor még Bloomsdayen nyomták a szombathelyi Iseumban, meg Szentivánéjkor a Csó-tó szigetén, és Bognár Szilvi énekelt. A Shalom című Anima-lemez szerzői kiadás volt 1995-ben. Még kazettán vettük meg.



8. 2. Műsor Tánczenekar: Alain Delon

A nyolcvanas évek alternatív csapata a hazai depressziós underground szcénához képest szokatlanul teli van életkedvvel, vidámsággal, dilivel.




7. Presser Gábor: Hány cédula egy élet

Harmincéves vagyok, musical, mit keres ezen a listán? Csak annyit, hogy zseniális. Ha viszont azt kérdezik, miket írt a Presser, hányan sorolnák fel az elsők között?




6. Wakachuka: Szakadék bár

A győri csapat 2008-as, 4 számot tartalmazó, Randevú című kislemezén jelent meg, amely a 2010-es Kell ez a levegő-vel egyetemben ingyenesen letölthető a honlapjukról. Respect.




5. Tóth Evelin: Eszembe jutottál

Nehéz döntés volt, hogy van-e helye egy ilyen listán egy feldolgozásnak, de arra jutottam, hogy ja, ennek az egynek. Mert Tóth Evelin annyira elrugaszkodik az eredeti Cseh Tamás-daltól (és közben nem mégsem qrja szét, ellenkezőleg, egy eszméletlen nagy zenét csinál belőle), hogy az már önálló alkotásnak számít, és nem mehetünk el mellette szó nélkül.




4. Hangár: Haverom a kalauz 

A Hangárról nagyjából annyit tudunk, amennyi írva vagyon e videó alá, hogy ti. 1982-ben, az Egymillió fontos hangjegyben adták elő ezt a dalt, amely egy év múlva megjelent az 1. 2. 3. Start című lemezen sok más new wave felvétellel együtt. A zenekar tamási illetőségű, a nyolcvanas évek közepéig volt aktív, balatoni turnékat nyomtak az LGT és a Skorpió előzenekaraként. ("A jegy ára három-húsz..." - ja, ma is...)




3. Szabad Európa Rádió: Éjszakai pillangó

Nem túl régi banda, és kétségkívül sokat dobott rajtuk, hogy Lecsó segédkezett az indulásnál. Eddigi számaikat ők is egy az egyben ingyenesen letölthetővé tették, amit továbbra is kedves gesztus és követendő példa. Under a Helyzet című lemezen találta ezt az alapművet, nem is érti, miért nem tolja agyba-főbe a Petőfi.




2. Cabaret Medrano: Bakancs

Kamondy Imre úgy tehetséges, ahogy van. Mindegy, hogy szöveget (verset) ír, énekel vagy harmonikázik, az embernek beleborzong a gerince tájéka. A Bakancsot a saját lábbelijéről írta, a Szkénében lett jelmez a szegény pár(j)ából egy Dosztojevszkij-darabban.




1. Napoleon Boulevard: Vagy az élet volt kegyetlen...

Csak semmi júliázás, kérem, ez egy rendes csapat! Ilyeneket is:





korábban:
a 10 legtúlértékeltebb magyar könnyűzenei felvétel

a 10 legméltatlanabbul alulpozicionált magyar könnyűzenei felvétel

fékezett habzás

ütős

Pénteken (ma!!!) a kiállítás-megnyitó után és a buli előtt: 20.30-tól 22.00-ig újra Técsői Banda a Fogasházban!

A hagyományos máramarosi ruszin zenét játszó banda a hajdani koronaváros, Técső és környékének legismertebb zenekara. A harmonikás Csernavec Jóska és testvérei a neves helybeli cigányzenész dinasztia leszármazottai, hegedűseik azonban nem családtagok. Valahogy a hegedű nem öröklődött tovább a famíliában. A vidék zenei hagyományait mindannyian elődeiktől tanulták. Változatos repertoárjukon – a rendkívül erős interetnikus hatások miatt - szerepelnek környékbeli román, cigány, zsidó, orosz és magyar dallamok is.

técsői banda a fogasházban