2015. augusztus 7., a picture on fesztivál 1. napja: Szombathelyről kora délután elindult Bildeinbe az első olyan helyijáratos busz, amely átlépte az országhatárt...  :-)

Naná, hogy a 30Y-os jelzésűről van szó, és naná, hogy ott volt az egész 30Y! A srácok végigzenélték az utat, majd következett a koncert a nagyszínpadon.

A képek közt találtok egy videót is a buszról.

Amíg az idióta magyar kormány az ország és Európa szégyenfalát húzatja fel éppen a szerb-magyar határon, addig az osztrák-magyar határon fekvő falu, Bildein (Beled) újabb elgondolkodtató látványossággal bővült a minap. 

Ahogy az infótáblán magyarul is olvasható, 

A Gül Baba utca Buda kevés, máig megmaradt középkori lakóutcájának egyike, egyben Budapest egyik legmeredekebbje is. Az egyedi hangulatú utca szintén egyike azon keveseknek, amik ma is macskakővel burkoltak. 

Az utca a Török utca és a Frankel Leó utca találkozásánál található apró, névtelen térnél indul, ahonnét autóval is be lehet rá hajtani. Innét egyenesen és meredeken kaptat felfelé a domboldalon, majd Gül Baba türbéje mellett megtörik és törésirányban folytatódik. Felső végén rövid lépcsősor van, ami a Vérhalom utcára vezet. Itt található Ránki György zeneszerző egykori otthona is, a 36-os szám alatt. A gépjárműforgalom szempontjából zsákutca. 

A középkorban kialakult utca az ottani ingatlanbirtokos Niedermayer család után sokáig Niedermayergasse, vagy magyarosan Niedermayer utca volt, mígnem 1915-ben Gül Baba ünnepélyes újratemetése alkalmából a türbéje melletti utcát átkeresztelték a dervis után. A második világháború során itt is súlyos harcok dúltak. 

Az utcát ma új, modern és omladozó, lakatlan, régi épületek egyaránt szegélyezik. (szöveg: Wikipédia)

Idén a Szombathely és Bildein közötti hosszú időre visszatekintő együttműködés új szakaszába lépett, hiszen június óta a szombathelyiek Szent Márton kártyával az összes bildeini szervezésű kulturális rendezvényt féláron látogathatják, ami vonatkozik az idén már hetek óta telt házas picture on fesztiválra is. A fellépő magyar zenekarok rajongóinak elkülönített kontingensben még van néhány jegy, melyek regisztráció ellenében vásárolhatók meg a szombathelyi Pianho hangszerboltban. Regisztrálni a név, a cím és a zenekar nevének megadásával a pictureontix@gmail.com címen lehet. 

A tizenöt éves fesztiválon fellép az ugyancsak tizenötödik születésnapját ünneplő 30Y zenekar is. Ennek kapcsán ötlött fel a szombathelyi AGORA és a bildeini picture on fesztivál szervezőiben, hogy egyedi módját választva az ünneplésnek, buszjáratot indítanak a fesztivál és a megyeszékhely között. 

Nem is akármilyet: augusztus 7-én és 8-án a 30Y-os járatszámú busz fogja szállítani a lelkes pinkarockereket a két település között, pénteken nem mással, mint Beck Zoliékkal a fedélzetén, és valahonnan biztosan elő fog kerülni a gitár is... A busz a szombathelyi vasútállomás elől indul 14:15-kor, megáll az Ady téren, ahonnan 14:30-kor indul tovább a fesztivál helyszínére. A beszálláshoz csak egy érvényes picture on jegyre vagy bérletre lesz szükség. Azok, akik aznap este vissza szeretnének utazni Szombathelyre, éjjel 1 óra 30 perckor szállhatnak fel a buszra, ami 1:45-kor indul vissza Szombathelyre, az Ady térre. Szombaton ugyanezen menetrend szerint lehet igénybe venni a buszt. 

A picture on fesztivál nem üzleti vállalkozás, hanem két, közel kétszáz önkéntes által működtetett egyesület közös szervezésében zajló rendezvény, melynek bevétele teljes egészében elsősorban a fesztivál költségeire, valamint egyéb kulturális projektek, mint kisebb zenekarok, elsősorban regionális művészek fellépéseinek, kiállításainak és egyéb kisebb, főként regionális eredetű kulturális projektek támogatására fordítódik. A KuKuK Egyesületnek, melynek nevében is hordozott célja a pinkamedencei kultúra, kommunikáció és művészet támogatása, a regionális kulturális élet ösztönzésére tett erőfeszítéseit, illetve kultúrateremtő tevékenységét az osztrák állam illetve Burgenland Tartomány már több különböző módon elismerte, és mind a picture on fesztivál Egyesületet mind pedig a KuKuK Egyesületet állami támogatásra méltónak találta.

I. Ether: 

A MusiContact hiszi, hogy az éber álmodás állapotában a közvetlen teremtő erő szabadul fel és lép akcióba. A Dreampire álom adatbázisából származó álomvetítés két egymással szemben elhelyezkedő vásznon zajlik míg a MusiContact Audió Team-je létre hoz egy "Álom-Ethert", amelybe az éber álmodás állapotában kapcsolódunk. 

Az „Ether” négy tételben 45 percig tart. A kvadrofon hangosítás, a kórus és a hangszeresek koncentrikus körökben való elrendezése egy manadalarózsát ábrázol és lehetővé teszi, hogy eme hangrózsa fokozatosan nyíló szirmai között sétálhassunk a darab időtartama alatt. Megnyitás, megnyílás, szabadítás, szabadulás. Szabadság – ez tehát a mozdulat. A teljes folyamat a szabadság szándékáról, tudatosodásáról, akarattá válásáról és végül megcselekvéséről szól. Egy gondolat szárnyakat kap, szárnyra kap… Az Ether című RezgőTér Kompozició ennek a mozdulatnak négy fázisát jeleníti meg: 

1. The Impulse: Az első tétel a szándék születése és akarattá sűrűsödésének folyamata. A világítás színe vörös. A Tudat a biológiai szférán keresztül jelenik meg az anyagi valóságban. A szándék impulzusai az agyban elektromos kisülések apró jelenségeiből keletkeznek. Az agy egy bioelektromos berendezés. A tétel hasonlatként az esőben megázó nagyfeszültségű drótok elektromos rövidzárlati állapotát használja és így jeleníti meg. A vérből és elektromosságból álló agyi folyamatok az impulzusok, rövid energia-leadások jelei. Az impulzushangok sűrűsödése a gondolati káoszt imitálja, ahogy a "bodymind" rendszer a kezdeti impulzust visszhangozza és „vitatja”. Végeredményként a tétel végére a szándék akarattá sűrűsödik es tudati paranccsá szilárdul. 

2. The Flow: A második tétel a tudatossá lett akarat-parancs elektromos jeleinek végigáradása az idegrendszer hosszú, szétágazó fonalain. A világítás színe kék, majd zöld (mélységes univerzum-szín, az óceánok színe, a Föld színe, végül a természet zöld színe). A jelek, mint elektromos töltésű elektronok, hasonlóan a fotonokhoz, a fényhez töretlen hullámokként terjednek, futnak végig akadálytalanul áramolva az idegi pályákon. A hullámzó harmónia dominál es a bálnák lassúságával hömpölyög. Debussy Tenger című szimfonikus költeményének egy üteme nyúlik tíz perc hosszúságúra a végtelen felé. Őstenger, ahol minden áramlik. Akadálytalan flow, a gátak feloldódnak. Hosszú hangok harmóniáin lebegünk. 

3. The Unfolding Petals: A harmadik tétel az idegpályákon végigáramló tudatosodott akaratparancs megérkezése a kezekbe, ujjakba, izmokba. A világítás színe aranysárga (az anyagi világ es a hullám-természetű univerzum aranykapujának színe). A hangzó háttér textúrája tűz. A láthatatlan test cselekvése történik. Ez a megnyílás és a kalitkák megnyitása is egyben. Ezernyi madár repül szabadon az ég felé; a rózsa kibomlik egészen. A klarinétok fénye teszi teljessé az érzetet. A tubák is kecsesen verdesik főnixszárnyaikat. A szabadság megvalósul. Kicsi lelkek szárnyakra kapnak, repülnek s repítenek minket is halkuló staccato-sorozatokkal e pici hangok könnyed szféraiba. Láthatatlan megfoghatatlanságból formált etheri kezeink most tudatunkból közvetlenül az anyagi világhoz nyúlnak és újraformálják azt. Ez az a sík, ahol korszakunk anomalisztikus architektúrája lebontható. Egy új közös epítkezés elkezdődhet. Igen, megint Einsteint idézhetem: „egy bizonyos síkon létrejött problémát nem lehet feloldani ugyanazon a síkon”. Az Álom-Ether, a tudatos, teremtő álmodás a valóság és az álom határain kapcsolatot teremt egy valtoztatható világgal, amely emberibbé és anomáliamentessé tehető. 

4. The Closure: A rezgő tér új hangzásba rezonál, gerjed, óhatatlanul – ez az univerzum örök dinamikája. Elektronikus atmoszféra dereng fel. "Les harmonies planetaires... Minimal… És vissza a Földre. Back to Earth to Be Free!"

II. Az est e pontján John Cage 4'33'' Csend című darabja kerül előadásra. "A csend is csak egy másik fajta zene..." – John Cage 

III. Rezonances Caleidoscopiques: 

Ezen darabunk vizuális rezgőtartalmaként Méhes Lóránt (Zuzu) mandala-morph filmje vetítődik a kupolatetőre. Mozgó kórusénekesekkel és hanggeometriai elvek szerint elhelyezett zenészekkel a darab egy, a valóság többdimenzionális és patternszerű kiterjedéseibe, hologramikus szerkezeteibe való élményutazás. A darab kétszer ismételt hosszú, 12 fokú hangsor dallamának (Cantus Firmus) térbeli eseményeiből képez rezgő teret. A hangsor ívei egy Cantus Firmus-nak tekinthető szériábol származnak: a “cantus firmust” (fix melódia – a középkori polifónia eleme) egyben számozott basszusnak értelmezve. Ily módon a dallamhangok itt egyben gravitációs terek és a köréjük épulő vonzásterek központjai inkább hangtömbökként jelennek meg. A hangzótömbök egyrészt szimmetrikus rezonancia patternek, illetve maguk a (számozott basszusra épülő) triad-kristályszerkezetek. Másreszt a szimetrikus patternek, hármashangzatok múlandó, virtuális formainak határain túl, a hangtömbök másik szintje válik megtapasztalhatóvá. A Tonális Hullám-Interferencia, az örök, zizegő energiamező itt a RezgőTér tonális ködeit teszi átélhetővé. A Resonances Caleidoscopiques című darabunk tehát az égitestek lassú mozgásait, energetikai törvényszerűségeit bontja ki a Gongban. Egymást követő Hangtömbök nyílnak egymásra újabb és újabb gravitációs központok megjelenésével. Égitestként mozgó hatalmas alakzatok térülnek el eredeti pályáikról s fordulnak lassan új gravitációs központok köré elliptikus, glissandoszerű körpályákon. Galaktikus rendeződések, naprendszerek, hullócsillag-, meteor-, elektronködök. A szimmetrikus pattern virtuális, múlandó. A Cantus Firmus, a spektrális interferencia örök. A Resonances Caleidoscopique című RezgőTér Kompozíció a MusiContact Eric Satie-nak dedikált darabja. - Peter Ogi

teljes cikk (angolul) 

A világgazdaság átalakulása, a lehetséges konfliktusok és környezeti problémák miatt várható, hogy a következő évtizedekben az eddigieknél erősebb bevándorlási hullámok érik el Magyarországot.

A kormány ahelyett, hogy élhetőbb országot teremtene az itt lakóknak, a bevándorlók ellen próbálja fordítani az embereket „nemzeti konzultációjával”. Orbán úgy ágál a bevándorlók ellen, úgy oktat ki más országokat, hogy közben százezrek hagyják el az általa vezetett országot, mert nem látják biztosítottnak itthon a jövőjüket.

A bevándorlás kérdését nem lehet elintézni olcsó, rasszista hangulatkeltéssel. Ez nem nyújt semmilyen megoldást. A menekültek számára emberséges bánásmódot kell biztosítani. Másképp hogyan várhatnánk el, hogy velünk is normálisan bánjanak, ha nehéz helyzetbe kerülünk?

A 4K! a bevándorlást a politikai közösség köztársasági elve szerint kívánja kezelni: mindenki, aki Magyarországon él és dolgozik, valamint elsajátítja a magyar nyelvet és tisztában van a történelmi-kulturális hagyományokkal, jogosult az állampolgárságra és a politikai részvételre. Ugyanez az elv feltételezi, hogy azok, akik a köztársaság részévé kívánnak válni, valóban elfogadják a Magyar Köztársaságot új hazájuknak. A bevándorlás feltétele az integráció. Az államnak feladata, hogy az integrációt elősegítse és ellenőrizze.

Néhány óra alatt végigjárható kiránduló-útvonal, az elején egy olyan látnivalóval, amit a fővárosiak többsége sem ismer. Szentföld, úttörők és a budai hegyek.

Rögtön az elején csalunk: nem Hűvösvölgy végállomástól indulunk, már eggyel előbb leszállunk a villamosról, hogy benézzünk a Heinrich István utcába, a Magyar Szentföldet keresve.

Az épülettorzó története a hg.hu 2010-es cikkéből megismerhető, összefoglalva: a bauhaus építészt, Molnár Farkast 1937-ben kereste fel a szentföldi biztos egy Szentföld-templom megépítésének ötletével. Molnár modernista, kupolával fedett, ovális teret tervezett, 21 zarándokhely másolatával. Az alapozás 1940-ben kezdődött, de még ezután is módosultak a tervek (Molnárra nagy hatással volt az időközben meglátogatott jeruzsálemi Szent Sír-templom). A belső tér 20 méter magasságot ért volna el, az épület 45 méter hosszú és 25 méter széles lett volna. 1944-ig tíz szentély épült fel, és elkészültek a központi tér oldalfalai.

A háborút az épület megúszta, az építész nem. A munkát dr. Szendrő Jenő folytatta 1946-ban, de igen lassan haladtak. 1949-re a vasbetonból készülő kupola ácsolata már készen állt, de ekkor jött az államosítás, a szerzeteseket elvitték, aztán a templomból is mindent, ami mozdítható volt.

 

A témában megjelent cikkeim*:

Vas Népe, 2015. január 27.

Vonaton utazni Oberwartba?

Magyar Narancs, 2014. november 6.

Egy vasútvonal, ami osztrákok és magyarok tízezreinek hiányzik nap mint nap

Vas Népe, 2014. május 26.

Uniós pénzből újraindulhat a határvasút

Alon, 2012. október 28.

Vas megye, végállomás –megszűnt vasútvonalak

*Vadas Lucia néven is írok

Családi történeteket és az 56-os eseményeket is felidézi a történelmi kerékpárút

Vasárnapi Vas Népe, 2014. december 13., Vadas Lucia (Rózsa Melinda) - A pihenőhelyek mellett felállított, többnyelvű tájékoztató táblákon idézi meg a múltat a határon futó történelmi kerékpárút. 

Egy hónapja már beszámoltunk arról, hogy történelmi bringaút épül a határon. Azóta újabb állomáshelyekkel bővült a kerékpárút, és ezek mellé többnyelvű táblákat helyeztek ki Csémben (Schandorf) és Beleden (Bildein). Mi történt itt a hidegháború idején, és ebből mi az, amit a ma biciklis turistái felé közvetít nyugati szomszédunk? 

A projekt gazdája Andreas Lehner, aki régóta dolgozik osztrák-magyar határon átnyúló kulturális és más együttműködésekben. Az ő tervei alapján készült el 2011-ben a beledi Határélmény-park, ahol egyebek mellett egy vasfüggöny-rekonstrukció is áll.

Ehhez kapcsolódik a friss anyag: az 1956-os forradalom történetét elevenítik fel az infotáblák, amelyek ezen az állomásponton magyar és német nyelvűek. Az országos események leírását a környéken történtekkel egészítették ki. Ezen a szakaszon (a Pinka völgyének alsó részénél) kb. 16000 ember menekült át a határon. 

Olvashatunk arról is, hogy 1956. november 23-án Rohoncnál két szovjet katona egészen az osztrák határig üldözött egy 18 éves menekült lányt. Egyikük a felszólítás ellenére sem állt meg. (1956. október 28-án Figl külügyminiszter egy diplomáciai jegyzéket adott át az orosz nagykövetségen Szergej Lapinnak, mely tartalmazta, hogy ha a Vörös Hadsereg katonái megsértik a határt megsértik, a Szövetségi Hadsereg tüzet fog rájuk nyitni.) Az osztrák csendőrök haslövéssel terítették le a 22 éves katonát, aki nem sokkal később meghalt. 

A csémi anyag Horváth Sándor kutatásain alapul, és a magyaron és németen kívül horvátul is olvasható a helyszínen. A Vasfüggöny – Családi történetek címet viselő anyag fotókkal és személyes visszaemlékezésekkel mutatja be a kort, az 1948-tól 89-ig tartó időszakot, amelyben a magyar és az osztrák oldalon élő, addig jó kapcsolatot tartó embereket is elválasztotta egymástól. 

Az 1940-ben Nagynardán született B. úr gyerekkorában még szabad volt az átjárás: "1948 előtt édesapám gyakran járt át Csémbe egy nagynénémhez disznót vágni, meg másban segíteni. Legtöbbször vele mentem: reggel mentünk át Kisnardánál, este pedig hazafelé. Mindenkinek volt egy irata, amit magánál kellett tartania, de katonák nem mindig voltak. Amikor felhúzták a határt (a „vasfüggönyt”), többet nem járhattunk át. Én akkor 6-7 éves voltam." Ugyanő arról is beszámol, hogy "az aknákról is tudtunk, mert a felnőttek beszéltek a helyiekről, akik átmentek a határon. Mondták például, hogy 'Izidornak szerencséje volt, nem repült el'.” 

A határ túloldalán 1961-ben született M. úr szavai abba engednek betekintést, hogyan tudták a magyarországi rokonokat meglátogatni: "Nardán és Felsőcsatáron éltek, az pedig a határnál van. Gyerekkoromban kerülő úton, Lékán, Kőszegen át – csaknem 70 kilométert – kellett utaznunk, hogy Nardára érjünk. Pedig csak 2 kilométerre van. 1968-ig még távolabb – Szentgotthárdon át – kellett utazni, mert Kőszegen még nem lehetett." Arra, hogy az itteniek is mehessenek látogatóba, még 21 évet kellett várni... 

A vasfüggöny koráról tájékoztat a felújított rohonci vámház is. A 90 éves kis épületet a település határában találjuk. Ha Bucsutól megyünk Bozsok felé, és körülbelül egy kilométer után térjünk le balra egy földútra, a régi postaútra. Mintegy másfél kilométer múlva érjük el a pihenőhelyet. A postaúton jövő év elején készül el az aszfaltozás. Az újjászületett vámházikóban az osztrák csendőrség (a Gendarmerie) munkájáról és a hidegháborús korszakról, a vasfüggöny idejének határőrizetéről kap információkat a látogató. Felszerelték padokkal, asztalokkal, vagyis a szellemin túl a valóságos táplálék elfogyasztásának is helyet tud adni a ház. 

Az új kerékpárút Rohoncnál csatlakozik a már meglévő dél-burgenlandi kerékpárút-hálózathoz. A projekt keretében a Pannarch Archeológiai Egyesület rekonstruálta a római vízvezeték egy részét, ez szintén információkkal kiegészítve tekinthető meg. További attrakció az a római szarkofág, amelyet a kismartoni (eisenstadti) Tartományi Múzeumból szállítottak szeptember elején Rohoncra, és a Natúrpark irodájánál, a parkban állították fel. Pontosabban: visszahozták, hiszen annak idején Rohoncon találták meg. 

A történelmi kerékpárút még régebbi korokba is betekintést enged. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy az Irottkő és a Vashegy közötti területen már Kr.e. 6. évezred kezdetétől földművesek éltek. Ez a neolitikum korai időszaka, melyet újkőkorszaknak is neveznek. Az első földművesek kis falvakban éltek, faváz szerkezetű, vesszőfonatos vázú, a falakat agyaggal tapasztott házakban, állatokat tartottak, lenből vásznak készítettek, és a Kr.e. 5. és 4. évezredben már iparosok állították elő a szerszámokat. 

Már a rézkorszakban ( Kr.e. 4000- 2300) és a bronzkorban (Kr.e. 2300-750) ismertek voltak a rohonci (Rechnitz) és borostyánkői (Bernstein) hegyvidék első rézbányái. Velem fölött, ahol ma a Szent Vid kápolna emelkedik, volt egy település, ahol bronzot állítottak elő, s azt szerszámok, ékszerek, fegyverek készítéséhez használták. Mindez fellendítette a kereskedelmet, így hamarosan nemcsak az Alpok és a Kárpátok hegyvidékével, hanem a Földközi-tenger térségével is kiépült a kapcsolat. Az ekkoriban kialakult hadviselő arisztokrácia a bányászatot és a kereskedelmet ellenőrizte, valamint a kereskedőket és a földműveseket védelmezte. Kr.e. 1000 körül nagy erődítményt építettek a Pinka kanyarulatánál, Óvár (Burg) településnél. 

Tragikus történetet ismertünk meg Rohoncon egy jobb sorsra váró szerelmespárról. 1949. december 9-én egy magyar mezőgazdasági munkás a menyasszonyát akarta átvinni az erdőn át Ausztriába, két ismerős magyar határőr segítségével. Este 11 körül érkeztek a szögesdróthoz, és nagy nehezen találtak egy rést rajta. A nő át akart bújni... és aknára lépett. A robbanás felszakította az ütőeret a lábán. Vőlegénye a két katona segítségével osztrák területre vitte, elrejtették egy árokban, majd a férfi az osztrák szolgálathoz igyekezett segítségért, a két katona pedig a nő mellett maradt. Mire visszaértek, már senkit sem találtak ott. Végül nem messze a baleset helyszínétől ráleltek a nőre. Még eszméleténél volt, és elmesélte: a katonák elszeleltek, mert féltek a magyar hatóságoktól. A megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt a menyasszony röviddel éjfél után meghalt.

Ahol 70 évvel ezelőtt tömegsírok és halottak százai feküdtek a hótól takartan a szabad ég alatt, most A pesti gettó emlékezete című installáció két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket az áldozatoknak. 

A magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított, történeti kiállításon még soha nem látott, megdöbbentő képek és dokumentumok jelennek meg a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. 

Emellett a Trauma – Tér – Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon, a magas falak között kialakított épületben pedig fiatal művészek elgondolkodásra ösztönző alkotásaikkal fejezik ki személyes viszonyukat a helyhez és a tragikus eseményekhez.  

Befejeződött a kamalduli remeteség főépületének, a kolostornak a felújítása. A 18. századi épületegyüttes központját 885 millió forintos uniós támogatásból újították föl. (MTI)

A szerzetesek oldala: Kamalduli Remeteség - Ahol a csend lakik