A muraszombati kastélyt első ízben 1255-ben említik. A 14. század második felében a Széchy család tulajdonába került, akik a régi épület helyén a 16. század második felében építtették fel a kétszintes, reneszánsz kastélyt a kiálló négyszögletű toronnyal. 

Szülőfaluja, Balf (német nevén Wolfs) templomának modelljét őrzi otthon Hans Lipp – írja a Main-Post. A Holzkirchhausenben élő férfi 1932-ben született Magyarországon, szüleivel és négy testvérével együtt 1946-ban telepítették ki. 

A Szent Wolfgang-templom makettje fából készült, 100x40 cm alapterületű, a torony 130 cm magas. Egy beépített szerkezetnek köszönhetően harangozni is lehet vele.

A minitemplomot készítésétől (1980) Uffenheimben őrizték, ahol minden évben a Magyarországról elűzött németek tartották találkozóikat. Az évek-évtizedek múlásával öregek lassan elfogytak, így 2006 óta Hans Lipp vigyáz a kicsinyített mására annak a templomnak, amelyben annak idején megkeresztelték, elsőáldozó és ministráns is volt. 

REevolutio sajtóközlemény - Jövő pénteken nyílik „A pesti gettó emlékezete” című szabadtéri kiállítás. A történelem sok viharát megélt Klauzál tér, Belső Erzsébetváros egykori és remélhetően jövőbeli központja is. Nem véletlenül létesült itt 1897-ben a főváros 3-as számú Bevásárló-csarnoka. S közel harminc évig – 1911 és 1941 között – itt kanyargott a főváros 2-es számú villamosvonala is. 

Ahol ma park, játszótér áll, ott 1945-ben, a gettó időszakában, s 1956-ban is mártírokat adtak vissza a földnek. Ez a terület volt hajdanán a főváros zsidóságának központja, és a zsidó és keresztény együttélés színhelye (ezért is túlzás ma zsidónegyednek hívni). A magyar zsidóság itt építette az első pesti imaházakat, a rituális fürdőket. A Király utca, Wesselényi, Kazinczy, Rumbach, Síp, Holló utca lakói és mesteremberei beilleszkedtek, hasznos, dolgos polgáraivá váltak a városnak. 

Ahhoz, hogy e városrész sok-sok régi és egyre több új lakója jobban megismerhesse e környék miliőjét, történetét, hogy a múltba pillantva megérezze, miképp éltek itt a szegény és a gazdagabb zsidó polgárok, s miképp rombolta szét a történelem az együttélés feltételeit, jön létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár. A gyűjtemény a több mint kétszáz éves zsidó jelenlét attribútumait, az itt élők mindennapjait, kultúráját teszi majd megismerhetővé az érdeklődők számára. 

A Történeti Tár munkájának egyik irányát jelzi a november 28-án megnyíló „A pesti gettó emlékezete” című kiállítás is. Budapest még sohasem rendezett önálló gettókiállítást. Most is csak elkezdetni tudjuk a történelem szilánkjainak összehordását. 

A kiállítás két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket a Klauzál téren, illetve a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt lezajlott eseményeknek. A történeti feltárás a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek bemutatására helyezi a hangsúlyt, amelyek szikár és tényszerű vizuális világa a kollektív emlékezetbe beégő történelmi tanúkká emeli e dokumentumokat. 

 Emellett a Trauma - Tér - Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon a művészek reflexiója az egyéni emlékezet, a művészi átírás, szubjektív átértelmezés lehetőségeihez kötődik.

Rocco Turi újságíró és szociológus* mutatja be az olasz közönség számára** Goják Sándor felsőcsatári Vasfüggöny Múzeumát a Rubettino Editorén.

A cikk a vasfüggönyről és a berlini falról szóló sorozat 4., befejező része, de a korábbiakban is bőséggel esik szó Rocco Magyarországon szerzett tapasztalatairól. Linkelem sorban: 1. rész, 2. rész, 3. rész.

*valamint a picture on fesztivál visszatérő vendége ;-)

**Mindazon olvasóimnak, akik nem tudnak olaszul, fordítás hiányában egy saját, 2009-ben írt cikkemet tudom felkínálni a Vasfüggöny Múzeumról. 

Évtizedek óta nincs vasúti összeköttetés Szombathely és a tőle 40 kilométerre fekvő ausztriai Felsőőr közt. A probléma tízezreket érint, ám csak Ausztriában beszélnek róla. 

Csaknem 130 évvel ezelőtt, 1888. december 12-én indult meg a forgalom a Szombathely–Felsőőr (Oberwart)–Pinkafő (Pinkafeld) közötti több mint 50 kilométeres vasútvonalon. 

Ezt a vonalat azonban igencsak „megviselte” a történelem: előbb a trianoni határhúzás, majd 1953-ban a vasfüggöny végérvényesen kettévágta a viszonylatot. A magyar oldalon 1960. január 1-jéig még napi öt járat volt, később azonban a síneket is felszedték.

 Ám Ausztriában sincs már forgalom ezen a szakaszon: előbb a felsőlövői bánya zárt be (addig jelentős volt erre a vasúti teherforgalom), majd fokozatosan megszüntették a személyforgalmat is, az utolsó szakaszon 2011 nyarán. A helyzet ma az, hogy az osztrák oldalon még megvannak a használaton kívüli sínek, a magyaron már azok sincsenek.

Az, hogy újra kellene ez a vonal, nem új keletű gondolat... 

"Pest egy részét ma is városfal veszi körbe, csak épp nem látjuk. Hol a pincékben, hol a kiskörúti házak kertjében fut, néhány helyen az utcára is kitüremkedik. És most van újra kiállítóhelye is." - Hamvay Péter szeptemberben írt igen részletesen a pesti városfalról a Magyar Narancsban. 

Az első világháborúban több mint 30 bildeini/beledi esett el. A Was bleibt? (Mi marad?) című kiállítás azt a kérdést járja körül, hogy egy évszázaddal később ezekről az emberekről milyen emlékeket, történeteket őriznek még az élők. 

Ahogy a megfakult tábori levelezőlapok címzésén is látszik, Beled/Bildein akkor még Magyarország része volt, és Szombathely járásban két külön falu volt Alsó Beled és Felső Beled. 

A tegnap megnyitott kiállításnak a Burgenländisches Geschichte(n)haus, azaz a Burgenlandi Kortörténeti Múzeum ad otthont. 

Fotók: Andreas Lehner / Burgenländisches Geschichte(n)haus

A jövő hét végéig (2014. november) még ingyenesen látogatható a Parlament előtt a Lajta Monitor, azaz az S.M.S. Leitha hajó, hétfő kivételével 10-16:00-ig, fél óránként. Budapestről a Neszmélyi Hajóskanzenbe vontatják majd az egykori folyami hadihajót. 100 milliós uniós támogatásból újították fel, múzeumhajónak (mint jármű, működésképtelen). 

A hajó története a lajtamonitor.hu oldalról: 

A névadó USS MONITOR 

1861-ig a hadihajók ágyúit az oldalfalak mentén, hosszú ütegsorokban helyezték el, a lövegeket pedig nem lehetett forgatni. Így a hajóknak oldalukkal a célpont felé fordulva kellett tüzelni, ami különösen bonyolulttá tette a hajók együttes manőverezését Az 1858-ban épült első tengeri páncélos hadihajók még ugyanígy épültek. 1861-ben azonban Ericsson svéd mérnök az USA számára olyan páncélos hadihajót tervezett, amelynek az ágyúit a felső fedélzeten egy forgatható páncélozott ágyútoronyban helyezték el. A „Monitor” névre keresztelt hajó alig emelkedett ki a vízből (hogy minél kisebb célt jelentsen), gépei és kazánjai a vízvonal alatt, védve helyezkedtek el. Kis merülése miatt a tengeren és a folyókon is hasznát vehették. 

A Monarchia LEITHA-MAROS monitorpárosa 

Az USA-n kívül elsőként a Monarchia épített folyami monitort, s egyszerre mindjárt kettőt is, a LEITHA-t és a MAROS-t, amelyeket 1871-ben bocsátottak vízre Újpesten kifejezetten folyami használatra (a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonát képező LEITHA az egyetlen a világon, amely a monitor-típus keletkezése utáni évtizedből fennmaradt). Tervezőjük az a Josef Romako volt, aki Ferdinánd Miksa felkérésére a Monarchia első tengeri páncélos (kazamata-) hajóit is tervezte. Feladata hihetetlenül bonyolult volt, hiszen míg az eredeti „Monitor” tervezőit nem korlátozta semmi, addig neki figyelembe kellett venni, hogy a Duna és a Tisza sekély gázlói miatt csak rendkívül kis merülésű hajók építhetők (ami viszont a nélkülözhetetlen páncél súlya miatt szinte kivitelezhetetlen), illetve, hogy alacsony vízállás mellett a szűkké vált mederben a hajók esetleg nem tudnak megfordulni, valamint, hogy a Duna magas jobb partját a mélyen lévő vízről nem lehet majd hajóágyúkkal hatásosan lőni. Romako csak kisebb ellenállású (csak 6 fontos ágyúknak ellenálló), vagyis könnyebb páncél és az ún. „csíkbogár-fedélzet” alkalmazásával elért súlycsökkentéssel oldotta meg a problémát (az orr és a tat felé ereszkedő fedélzet miatt az oldal kevesebb páncélzatot igényelt). A Monarchia haditengerészetében ez volt az első két vitorlák nélküli, kizárólag gőz által hajtott, teljesen fémből épült páncélozott (Bessemer-féle lemezeléssel és páncéllal felszerelt), forgatható lövegtornyú, két hajócsavarral meghajtott, vízöblítéses illemhellyel felszerelt hadihajó. 

A LEITHA / LAJTA monitor jelentős hadieseményei, érdekességei 

1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván. 

1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója. 

1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában. 

1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál. 

1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában. 

1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen. 

1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált. 

Utóélet

A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették. A LAJTA testéből kialakított JÓZSEF LAJOS, illetve FK-201-es elevátorhajó nevezetesebb munkái: 1930-31-ben dolgozott a Lágymányosi öböl északi részének a feltöltésén, és ezzel lehetővé tette a cs. és kir. Haditengerészet legnagyobb méretű emlékművének a felállítását. Részt vett Sztálinváros, a Szászhalombattai Hőerőmű, a Paksi Atomerőmű, az Óbudai Lakótelep építésében és a nagymarosi erőmű előkészítésében. 

A hajót 1993. október 6-án a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyilvántartásába vették. Felújítása 2010. augusztus 20-án fejeződött be. 

Képgaléria a Lajta Monitorról:

 

Amíg mi azon tötymörgünk, hogy ideje volna újrafényezni a hármas metrót, ha már negyven év tervezgetés után végre megvan a négyes, addig a kínaiak már azt tervezik, hogy alagutat fúrnak a Bering-szoros alatt, hogy közvetlen vasúti összeköttetést építsenek ki Ázsia és Amerika között - olvasom a német Huffposton.

Oroszországon és Kanadán keresztül suhanna a nagy sebességű vonat, és két nap alatt érne Kínából az Egyesült Államokba. 

Ha megvalósul a beruházás, amely a mai technológiákkal elvileg már kivitelezhető, a maga 200 kilométerével világ leghosszabb föld- és tengeralatti alagútja lesz.