Intrikákkal és viszályokkal átszőtt lovagi világba, a 15. századi élet és halál birodalmába vezeti a látogatókat a városszalónaki (stadtschlainingi) vár új kiállítása. A hamisítatlan középkor 2012. április 29-én tárult fel a nagyközönség előtt, és október 31-ig látható.
Andreas Baumkircher a vár ura, a város alapítója és zsoldosvezér volt. Hogy mi vezetett oda, hogy 1471. április 23-án Grácban kihallgatás és tárgyalás nélkül lefejezték, kiderül a Baumkircher - a Lovag című kétnyelvű (magyar és német) kiállításon.
További részletes információk a tárlatról, a várról, nyitva tartásról, egyebekről itt olvashatók, a megnyitó ünnepségről képes beszámoló itt, a kiállítás honlapja pedig itt.
frissítés: még több kép a megnyitóról
frissítés: még több kép a megnyitóról
Néha a lovagok is elvesztik a fejüket
By admin
Léka (Lockenhaus) vára sokkal inkább a magyar, mint az osztrák történelem része, érdemes rászánni egy délután. Ha Kőszegnél átléptük a határt, a 61-esről Rőtfalvánál (Rattersdorf) áttérve az 55-ösre már csak néhány kilométer.
A vár egyik része szállodaként üzemel, a másik azonban múzeum, ahol a vár történetét és a templomos lovagok világát mutatják be. Az Alonra 2008-ban írtam róla, frissítésként ide kívánkozik, hogy most 6,5 euró a felnőtt, 5 a diák/nyugdíjas, és 3 a gyerekjegy, ill. hogy idén júniusban nyílik egy új kiállítás a denevérekről.
A lékai vár honlapja: http://www.ritterburg.at
És egy kis fantázia...
"Rheingold lovag, szerelemre lobbanva a szépségem, játékos képzeletem, zabolátlan ábrándokban és szárnyaló ideákbanvaló gazdagságom iránt, szegény jobbágyszüleimtől elraboltat és a lékai várba hurcoltat, majd elrablóimat busásan megjutalmazza. De keserűen kell tapasztalnia, hogy nem viszonzom lángoló szerelmét. Mert én nagyobbra vágyom: engem a lovag hatalma és gazdagsága nem szédíthet meg. Foglyul ejtőm ugyan sokféleképp iparkodik a kedvemben járni, hogy szívemet maga felé hajlítsa, ám visszájára fordul minden igyekvése.
Ráébredek, hogy semmi, de semmi reményem a lékai várból való menekülésre. Rheingold lovag nem szűnő sürgetései felőrlik ellenállásomat. Látom jól, hogy nincs mit tennem: előbb-utóbb kénytelen leszek beadni a derekam. Tudtára adom hát a lovagnak, hogy beleegyezem a frigybe, de csak azzal a feltétellel, ha előbb a kedvemért egy mély medrű, széles és hosszú csatornát építtet.
A házasságkötés elhalasztására szolgál ez ürügyül, hiszen egy ilyen kanális megépítése évekbe is beletelik. Rheingold lovagot annyira megigézte szépségem, hogy a beleegyezésem legkisebb jelét is kéjes örömmel fogadja. Parancsot ad hát tervezőknek, építészeknek és kubikosoknak: haladéktalanul, költséget nem kímélve lássanak hozzá a csatorna építéséhez (ennek a csatornának a medrében folyik majd a Gyöngyös patak)."
(Molnár Miklós: Dalma és Witold)
Léka - Lovagvár a hegytetőn
By admin
Tegnap este volt a 19. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál zárógáláa az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol kihirdették az idei mustra díjnyertes alkotásait.
A filmeket háromtagú zsűri bírálta el, akik közül Kocsis Ágnes filmrendező és Muhi András producer volt jelen a díjátadón. A zsűri harmadik tagja, Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója pénteken délután Pekingbe utazott, de hagyott egy videóüzenetet (magyar felirattal):
A közönségkedvenc Geoffrey Enthoven Hasta la vista című filmje lett. A szavazás 5-ös skálán zajlott, a nyertes film 4,78-as átlaggal nyerte a legkedveltebb filmnek járó kitüntetést.
A fesztivál fődíját, a Hullámtörők-díjat a PLAY (r.: Ruben Östlund) című svéd film kapta, a zsűri indoklása szerint „egy látszólag tökéletes társadalom következetes és felzaklató portréjáért". A PLAY hamarosan látható lesz a magyar mozikban.
A filmeket háromtagú zsűri bírálta el, akik közül Kocsis Ágnes filmrendező és Muhi András producer volt jelen a díjátadón. A zsűri harmadik tagja, Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója pénteken délután Pekingbe utazott, de hagyott egy videóüzenetet (magyar felirattal):
A közönségkedvenc Geoffrey Enthoven Hasta la vista című filmje lett. A szavazás 5-ös skálán zajlott, a nyertes film 4,78-as átlaggal nyerte a legkedveltebb filmnek járó kitüntetést.
play the play
By admin
A II. világháború idején, mielőtt a magyar koronát nyugatra menekítették volna, több hónapig föld alatti rejtekhelyeken őrizték a Kőszegi-hegységben. A Vas Népe most arról számolt be, hogy azt a bunkert, amely Kőszegen, a Kálvária-hegy lábánál található, hamarosan látogatható emlékhellyé alakítják. A ma még elhanyagolt bunker felújítását hamarosan megkezdik, a belső térben kiállítást rendeznek. Ide 1945 márciusában, rövid időre hozták a koronát, majd 33 évig külföldön volt.
A korona határ menti története azonban nem itt kezdődik. 1944 végén a menekülő Szálasi-kormány a közeli Velemben rendezkedett be. A miniszterelnökséget a Stirling-villában (ma ez az alkotóház) helyezték el, december 24-én itt tartották az utolsó országgyűlést. A szent koronát az udvaron található pincében (barlang?) őrizték 1944. december 29. és 1945. március 19. között.
Korona a határon
By admin
Az idei Berlinale gyöngyszeme, A fal szöveghű adaptációja Marlen Haushofer osztrák írónő 1963-ban megjelent, azonos című regényének, amely megjelenése óta olvasók nemzedékeit ragadta magával.
Egy kirándulás során a hősnő magára marad egy hegyi vadászházban. Amikor társai keresésére indul a közeli faluba, ráébred, hogy a világtól egy láthatatlan "üvegfal" választja el. A túlélés lehetőségeivel egy kutya, egy macska és egy tehén társaságában kell szembesülnie. A szemkápráztató adaptáció főszerepét A Baader Meinhof csoport, A mások élete és Szabó István Az ajtójának sztárja, Martina Gedeck játssza.
Julian Roman Pölser rendező-forgatókönyvíró a hétfői vetítés után (a film 18:45-kor kezdődik) a fesztivál vendége az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
a fal - hétfőn a titanicon
By admin
 |
A délelőtti poszttal kapcsolatban írt egy olvasónk (nagyon köszönöm ezúton is!), hogy a megoldást burgenlandi horvátoknál találjuk, a kuga.at oldalon. Egy 1998 és 2003 között futott projektről van szó, az alkotók: Rudolf Moratti, Karl Hieß, Hans Wetzelsdorfer, Ferenc Buzanich.
"Strohkunst - Kunst im öffentlichen Raum
Objekti od slame
Ausgangspunkt der vorliegenden Kunstaktion war der Gedanke, die drei Faktoren
- Stroh als landwirtschaftliches Abfallprodukt,
- Kunst im öffentlichen Raum und
- Vielfältiges regionales künstlerisches Potential
zu einer Synthese zu führen.
Regionale Identitäten verändern oder verlieren sich, Sprachen und Kulturen ebenso. Das Material Stroh – einst wertvoller Rohstoff in der Landwirtschaft, heute nur mehr Abfallprodukt – steht dabei als Metapher für den Wertewandel in der Gesellschaft. Durch die Platzierung der Kunstobjekte im öffentlichen Raum wird die alltägliche Auseinandersetzung der Bevölkerung mit Kunst im Allgemeinen sowie den Hintergründen der vorliegenden Aktion angeregt.
Gleichzeitig will die KUGA den Künstlern der Region die Möglichkeit zu einer längerfristigen öffentlichen Präsentation ihrer Arbeiten geben.
Ein Blick auf den Verlauf der Aktion innerhalb der sechs Jahre ist gleichzeitig ein Blick auf die unterschiedlichsten künstlerischen Auseinandersetzungen mit den Themen Stroh und Identität. Dabei waren sowohl sehr persönliche aus auch distanziert-abstrakte Herangehensweisen an das Thema möglich und gleichermaßen erwünscht.
Der intensive Auftakt mit der Beteiligung von sechs Künstlern im Jahr 1998 zeigt diese Vielfalt ganz besonders. In den folgenden Jahren 1999 bis 2002 wurde die Aktion jeweils mit den Arbeiten eines Künstlers weitergeführt. Alle beteiligten Künstler sind im Burgenland ansässig und wurden von der KUGA für die Teilnahme ausgewählt. Die Arbeiten geben somit auch einen interessanten Einblick in das bildnerische Schaffen im Land.
Zugleich geht es um den Diskurs zwischen Natur und Kunst. Auf der einen Seite die effektive Ausnutzung von Grund und Boden, wobei Stroh als Synonym für die Rentabilität agrarischer Produkte steht, auf der anderen Seite Strohobjekte als Kunstkonstrukte eines Bildes von Natur, als zu hinterfragender Gegenstand der Ästhetisierung.
Der Künstler tritt als Vermittler seiner Denkweisen zu unserer Lebenswelt auf den Plan und gibt dem Betrachter den Blick frei, diese mit seinen eigenen dialektisch zu vergleichen.
Ein Versuch der KUGA, über gängige Vorurteile hinweg Konfrontation mit zeitgenössischer Kunst zu ermöglichen und Freiräume für Kunst zu schaffen. Kunst im öffentlichen Raum soll und muss einen Auftrag haben, nämlich die Anregung zur Kommunikation – ob als Augenblick im Vorbeifahren oder im kontemplativen Dialog.
Vier große Skulpturen – der Blitzstart (1998) des 2000 verstorbenen Rudolf Moratti, die prägnanten Strohköpfe (2000) von Karl Hieß sowie die Strohkugel „Ernte 02“ (2002) von Hans Wetzelsdorfer und die Tore "Ex oriente lux" von Ferenc Buzanich (2003)– sind zur Zeit als Dauerausstellung in der Umgebung von Großwarasdorf / Veliki Borištof zu besichtigen.
U toku šestih ljet (1998-2003) je zvana Velikoga Borištofa, uz cestu prema Gornjoj Pulju nastao mali park s umjetničkimi skulpturami iz slame. Osnovna misao ovih projektov je bila stvaranje sinteze trih aspektov: slama kao otpadni produkt, umjetnost u javnom prostoru i mnogostruki umjetnički potencijal iz naše regije.
KUGA je s ovim projektom - prez obzira na uobičajene predrasude - pokusila omogućiti konfrontaciju sa suvremenom umjetnošću i stvoriti slobodne prostore za umjetnost. Umjetnost u javnom prostoru neka bude pobuda komunikaciji.
gefördert aus Mitteln der Europäischen Union und des Landes Burgenland
arcok a mezőn - megvannak!
By admin
A MAGYAR MOZGÓ KÉPTÁR „62” c. KIÁLLÍTÁSA A BAZAAR KLUBBAN Dohány-Síp sarok (volt Metro klub) 2012 április 6.-20. Megnyitó: április 6. 19h
Almásy Ottilia Arezoo Ashtari Ágoston Lóránt Balanyi Andrea Bánki Ákos Bátki Zoltán Benkő Katalin Bodnár László Bott Mária Bódis Barnabás Bullet Shih Duncan Watson Erdély Dániel Esse Bánki Ákos Fekete András Fekete Zsolt Francois Joly Frank Balázs Fuchs Tamás Gajzágó Donáta Georg Ladányi G. Horváth Boglárka Gyurics Balázs Horváth Mónika Éva Horváth Roland ifj. Novák Mihály Kecskés Péter Kelemen Dénes Lehel Konkoly-Thege György Kováts Nikolett Kréher Péter Kuti Zsombor Losonczy István Magyari Balázs Maróti Dénes Menyhárt Tamás Merész Máté Molnár Ernő György Nagy Ibolya Nagy Sára Nagy Judit Borbála Nadzeya Hadun Olajos György Ocztos István Romvári Márton Rasa Vesali Schmidt Alexandra Siflis András Simon Ferenc Sonkoly Tibor Szabó Ottó Szabó Zoltán Szamaránszky Emőke Szász Tünde Szécsi András Tarka Niko Tirnován Tamás Varga Tüske Péter Verebics Katalin Victora Zsolt V. Nagy Nándor William Theodoracopulos
a magyar mozgó képtár „62” c. kiállítása a bazaar klubban
By admin
A szabadtéri múzeum a dél-keleti fal
építésében részt vett több tízezer kényszermunkásnak, köztük
a rohonci keresztpajtánál egy éjszaka alatt lemészárolt 180
magyar zsidónak állít emléket.
Rohoncon 1991-ben indult el a
kezdeményezés, hogy a náci uralom rémtetteire és az 1945
márciusában történt mészárlásra emlékezzenek. 1992-ben
alakult meg a RE.F.U.G.I.U.S Egyesület. 1993-ban megvásárolták a
keresztpajtát. Két évvel később, a mészárlás
50. évfordulóján felavatták Karl Prantl emlékkövét, amely
kiegészíti az emlékhelyet. Azóta minden év márciusában
megemlékeznek a helyszínen a tömeggyilkosság áldozatairól.
Az egyesület azon fáradozik, hogy az emlékhely olyan élő mementó legyen, amely különféle rendezvényeknek (jótékonysági koncerteknek, kiállításoknak, szimpóziumoknak) is otthon ad. 2000-ben újabb telekvásárlással bővítették az emlékhely területét, majd juharfákat telepítettek. Felmerült egy múzeum ötlete, amely a dél-keleti fal építése áldozatainak állítana emléket. 2009-re összeállt a szakmai koncepció, a finanszírozás nem volt még biztosítva. Ez valósult meg mára, uniós és osztrák állami, tartományi és privát támogatással (a teljes költség 400.000 euró). A szabadtéri múzeum avatására 2012. március 25-én került sor.
Az újonnan létesített szabadtéri múzeum tablókkal, videókkal és tárgyi emlékkel dokumentálja, mi vezetett oda, hogy 1944-45-ben civilek, vendégmunkások és kényszermunkások a dél-keleti falat megépítsék. Közülük tízezrek, magyar zsidók számára mindez gyötrelmeket és halált jelentett, az építkezés során, vagy a mauthauseni koncentrációs táborba tartó halálmenetekben.
A rohonci Kreuzstadl / Keresztpajta Emlékhely
By admin
Egyszerre vagyunk vendégek és érezzük otthon magunkat, ha a Komárom-Esztergom utat a határ túloldalán tesszük meg.
Úti beszámoló a látottakról, benyomásokról, árakról, kulináris élvezetekről, miközben a Fekete Kutya étteremből az Utolsó Esély kocsmába értünk.
Komárom - Párkány: Magyar városok sztrapacskával
By admin
.JPG)
(Az interjú az egyik bulvárlapnak készült 2006 márciusában, de végül nem jelent meg.)
Georg Spöttle nem mindennapi tájakon turistáskodik. Észak-Korea, a Közel-Kelet vagy a Kilimandzsáró nem ismeretlen terep a számára. Németországban nőtt fel, ma Budapesten él, a Corvinuson tart előadásokat, és nősülni készül.
- Miért ment például Észak-Koreába?
- Annyi negatívumot hallottam róla, hogy a saját szememmel akartam látni: tényleg a gonosz birodalma, vagy ez csak az amerikai propaganda? Úgy tűnt, ez utóbbiról van szó.
Turistaként Észak-Koreában
By admin
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.JPG)
