Áll egy különös márványalak a milánói dómban. A mai látogatót elsőre az egész világot bejáró Bodies kiállítás szereplőire emlékezteti – persze jóval régebb óta van itt. 

A szobrot 1562-ben készítette Marco D'Agrate, és a 12 apostol egyikét, Szent Bertalant ábrázolja, aki Örményországban hirdette az evangéliumot. Korábban más vidékeken is, de itt érte a vég, Bertalan különösen kegyetlen módon szenvedett mártírhalált: elevenen megnyúzták, aztán lefejezték. 

Bertalan (olaszul Bartolomeo) nevének eredete: Bar-Talmai, ami arámiul azt jelenti, Talmai fia. Jut eszembe, vannak ezek a nagyMAGyarok, akik szerint még Jézus is magyar volt ("Jézus" = "izzás", stb.), na, nekik adok egy ötletet: lehet, hogy az igazi neve Bőrtelen?

Undine, a vizek lánya feleségül megy egy emberférfihez, hogy lelke halhatatlanná váljon. Ám ő sajnálatos módon hűtlen lesz a nőhöz, így meg kell halnia – ezt írja elő a vízi emberek törvénye. Undine, aki még mindig szereti hűtlen férjét, kiemelkedik a szökőkútból, hogy csókjával halált hozzon rá. 

Ezt ábrázolja az Undinebrunnen. A helyszín Baden bei Wien, azon belül is a Kurpark. A szökőkutat annak örömére emelték 1902/03-ban, hogy három évtizednyi agyalás, vitatkozás és tervezés után mindössze öt év sikerült kiépíteni a város víz- és csatornarendszerét. A fejlesztést olyan mérföldkőnek tekintették a város történetében, aminek jár a megörökítés. 

A szoborcsoport a karintiai Josef Kassin alkotása. Undine annak a Mercedes Jellineknek arcvonásait tükrözi, akiről nevét az autómárka kapta. A Jellinek család akkoriban nyári rezidenciát tartott fenn Badenben.

A magyarnarancs.hu pl. ezt írta: az előterjesztésből "kiderült, hogy a kiváló magyar-kazah kapcsolatok eredményeként, a "kazah nép ajándékaként" kerülne az emlékmű a Városligetbe. 

Sőt azt is megtudhattuk, hogy az előterjesztés szerint Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztán elnöke június 4-én személyesen avatja fel a szobrot. 

De ki volt a "kazah nép nagy gondolkodója", akinek a tiszteletére összesen három méter magas alkotást készül állítani a testvéri magyari nép? Abaj Kunanbajogli* (1845-1904) költő a 18-19. századi nagy kazah népi írók kiemelkedő alakja, aki a kazah felvilágosodás élharcosaként mind lírájában, mind közéleti tevékenységében fölemelte szavát a feudális kánságok elnyomása és túlkapásai ellen. Mindezek alapján határozottan leszögezhetjük, hogy Kunanbajogli tántoríthatatlanul képviselte a haladás eszméjét."

*A Narancs megjegyzi, hogy ez a megfelelő átirata a névnek. Más forrásokban: Kunanbajuli, és valószínűleg ez lesz a jó megoldás (Абай Құнанбайұлы).

Szerintem meg nem kéne átesni a ló túloldalára, és kézzel-lábbal ágálni Abaj ellen, ő ugyanis nem tehet róla. Sőt, kifejezetten vállalható a munkássága. 

Magyar nyelvű irodalom igen kevés van róla a neten, a német Wikipediából kiderül pl. hogy már 13 évesen verseket írt, falta a nyugati irodalmat, Puskin és Lermontov mellett Goethe és Byron volt rá nagy hatással. Igazán komolyan 40 éves korában kezdett el írni; verseire, aforizmáira és filozófiai szövegeire nem csak a kazahok, de az oroszok is felfigyeltek. 

Dagmar Schreiber Kasachstan: Nomadenwege zwischen Kaspischem Meer und Altaj című könyvében azt írja Kunanbajuliról, hogy apja gazdag főúr volt, aki Korán-iskolába küldte fiát, Ibrahimot. Az Abaj nevet ő választotta magának (jelentése: Igaz(ságos), Becsületes). Az orosz és az európai irodalom számos művét lefordította kazahra. Irodalmi és filozófiai hagyatéka, a Szavak könyve a kazah nemzeti identitás kérdéseivel foglalkozik.

Visszatérve az aktuálpolitikához, persze, hogy nem szeretjük, ha a kedves kormányunk diktátorokkal parolázik. 

Ugyanakkor itt ez a két évvel ezelőtti hír, amelyből az derül ki, hogy a kortárs orosz értelmiség számára Abaj az ellenzékiség (Putyin-ellenesség) egyik emblematikus figurája lett: "Több ezren vettek részt vasárnap Moszkva belvárosában a neves orosz író, Borisz Akunyin által meghirdetett sétán, ekképpen támogatva a Vlagyimir Putyin államfő és Dmitrij Medvegyev kormányfő vezette orosz hatalom továbbélése ellen egy hete tartó csendes utcai tiltakozást. (...) 

Az egyfajta irodalmi sétának is tekinthető demonstráció részvevői Alekszandr Puskin szobrától előbb az Ész bajjal jár című dráma szerzője, Alekszandr Gribojedov 19. századi író emlékművéhez vonultak. Ott szinte lerohanták Ljudmila Ulickaját, aki legalább egy órán keresztül írta alá könyveit a rajongóinak. A többség Gribojedov emlékművétől a Csisztije prudi (Tiszta tavak) elnevezésű közkedvelt parkba vonult Abaj Kunanbajev szobrához, hogy kifejezze szolidaritását az ott néhány napja táborozó tiltakozókkal. A modern kazah irodalom megteremtőjének emlékműve körül szerda óta valóságos moszkvai Hyde Park alakult ki." (Origo - MTI, 2012. május 13.)

Végül álljon itt egy vers Abajtól, Körmendi Lajos fordításában:

Embereknek ne higyj, bárhogy dicsérnek 

Embereknek ne higyj, bárhogy dicsérnek,

Képmutatásukkal csak megtévesztenek.

Magadban bízz, magadat húzd a bajból,

Segítőd a munkád, használd eszedet.

Hiszékeny ne légy, mért áltatnád magad,

Baj, ha dicséret, hízelgés elragad.

Másokkal együtt csak becsapjátok egymást,

Hát kell neked kergetni délibábokat?

Ha bánat emészt, magadat ne add meg,

Rádtörő szenvedélynek soha ne engedj.

Szállj magadba, szíved mélyéig merülj,

Mit ott találsz, az a kincs, csak az tartsd meg.

A délelőtti poszttal kapcsolatban írt egy olvasónk (nagyon köszönöm ezúton is!), hogy a megoldást burgenlandi horvátoknál találjuk, a kuga.at oldalon. Egy 1998 és 2003 között futott projektről van szó, az alkotók: Rudolf Moratti, Karl Hieß, Hans Wetzelsdorfer, Ferenc Buzanich.

Ausgangspunkt der vorliegenden Kunstaktion war der Gedanke, die drei Faktoren

- Stroh als landwirtschaftliches Abfallprodukt,

- Kunst im öffentlichen Raum und

- Vielfältiges regionales künstlerisches Potential

zu einer Synthese zu führen.

Regionale Identitäten verändern oder verlieren sich, Sprachen und Kulturen ebenso. Das Material Stroh – einst wertvoller Rohstoff in der Landwirtschaft, heute nur mehr Abfallprodukt – steht dabei als Metapher für den Wertewandel in der Gesellschaft. Durch die Platzierung der Kunstobjekte im öffentlichen Raum wird die alltägliche Auseinandersetzung der Bevölkerung mit Kunst im Allgemeinen sowie den Hintergründen der vorliegenden Aktion angeregt. 

Gleichzeitig will die KUGA den Künstlern der Region die Möglichkeit zu einer längerfristigen öffentlichen Präsentation ihrer Arbeiten geben. 

Ein Blick auf den Verlauf der Aktion innerhalb der sechs Jahre ist gleichzeitig ein Blick auf die unterschiedlichsten künstlerischen Auseinandersetzungen mit den Themen Stroh und Identität. Dabei waren sowohl sehr persönliche aus auch distanziert-abstrakte Herangehensweisen an das Thema möglich und gleichermaßen erwünscht.

Der intensive Auftakt mit der Beteiligung von sechs Künstlern im Jahr 1998 zeigt diese Vielfalt ganz besonders. In den folgenden Jahren 1999 bis 2002 wurde die Aktion jeweils mit den Arbeiten eines Künstlers weitergeführt. Alle beteiligten Künstler sind im Burgenland ansässig und wurden von der KUGA für die Teilnahme ausgewählt. Die Arbeiten geben somit auch einen interessanten Einblick in das bildnerische Schaffen im Land.

Zugleich geht es um den Diskurs zwischen Natur und Kunst. Auf der einen Seite die effektive Ausnutzung von Grund und Boden, wobei Stroh als Synonym für die Rentabilität agrarischer Produkte steht, auf der anderen Seite Strohobjekte als Kunstkonstrukte eines Bildes von Natur, als zu hinterfragender Gegenstand der Ästhetisierung. 

Der Künstler tritt als Vermittler seiner Denkweisen zu unserer Lebenswelt auf den Plan und gibt dem Betrachter den Blick frei, diese mit seinen eigenen dialektisch zu vergleichen.

Ein Versuch der KUGA, über gängige Vorurteile hinweg Konfrontation mit zeitgenössischer Kunst zu ermöglichen und Freiräume für Kunst zu schaffen. Kunst im öffentlichen Raum soll und muss einen Auftrag haben, nämlich die Anregung zur Kommunikation – ob als Augenblick im Vorbeifahren oder im kontemplativen Dialog.

Vier große Skulpturen – der Blitzstart (1998) des 2000 verstorbenen Rudolf Moratti, die prägnanten Strohköpfe (2000) von Karl Hieß sowie die Strohkugel „Ernte 02“ (2002) von Hans Wetzelsdorfer und die Tore "Ex oriente lux" von Ferenc Buzanich (2003)– sind zur Zeit als Dauerausstellung in der Umgebung von Großwarasdorf / Veliki Borištof zu besichtigen.

U toku šestih ljet (1998-2003) je zvana Velikoga Borištofa, uz cestu prema Gornjoj Pulju nastao mali park s umjetničkimi skulpturami iz slame. Osnovna misao ovih projektov je bila stvaranje sinteze trih aspektov: slama kao otpadni produkt, umjetnost u javnom prostoru i mnogostruki umjetnički potencijal iz naše regije. 

KUGA je s ovim projektom - prez obzira na uobičajene predrasude - pokusila omogućiti konfrontaciju sa suvremenom umjetnošću i stvoriti slobodne prostore za umjetnost. Umjetnost u javnom prostoru neka bude pobuda komunikaciji.

gefördert aus Mitteln der Europäischen Union und des Landes Burgenland