Ha Bielsko-Białában jársz estefelé, gyors, de nem mekis lelkivilágú ennivalót vadászva Isten és a pláza háta mögött, a pinceklubokkal és szexshopokkal tarkított Cechowa utcában, ahogy ez gyakorta megesik mindannyiunkkal, 20 perccel a Czernichówba tartó busz indulása előtt, amelyen egész úton 90-es évekbeli diszkóslágerek szólnak majd, ezt persze még nem sejted, jobb is, erre amúgy sem lehet felkészülni, akkor és ott a Cechowában, esetleg Cechowán, ha nagyvilágibban szeretsz ragozni, szóval nagy hülyeséget követsz el, ha nem mész be a grúz étterembe khinkaliért, van sima húsos, csípős húsos meg sajtos is, de te nem vagy se hülye, se vak, tehát bemész khinkaliért, amit kézzel eszel a száránál megragadva, hevesen magyarázó olaszok jellegzetes kéztartásával, szürcsölöd belőle a leve(s)t rögvest az első harapás után, kurwa forró, leégeti a kezed az összes fűszeres lev, amit nem bírsz kiszürcsölni, és azon tűnődsz közben, hogy valahol Grúziában van-e lengyel étterem egy Magyarova utcában, ahol egy cseh utazó forró fűszeres kézzel azon tűnődik, van-e Szombathelyen cseh étterem a Georgiában, esetleg Georgián, ha a betérő lengyel utazó nagyvilágibban szeret ragozni, mielőtt nagy jóllakottságában Pornóapáti felé zötyögve rázúdulna a La Bouche.

Rose

– avagy gasztroblog ugyan nem lesz a Határesetből, de a gasztronómiai határok feszegetése belefér.

Hirtelen felindulásból veszel édesköményt, mert akciós. 

Otthon aztán sokáig nézed. 

Végül levágod róla a zöldet, mert az nem jó, meg a fás részt a legaljáról, mert az se. Ezután a gumót, ami úgy néz ki, mint egy mutáns hagyma, de legalább nem kell tőle sírva fakadni, felcsíkozod. Nem kell túl vékonyra, mert majd úgyis ottfelejted a tűzön, amikor kimész kávézni-cigizni, és szétfől a g*be. 

Előbb azonban még karikára vágod a lecsókolbászt, ami szintén akciós volt. Wokba olívaolaj, kolbászt megpirongatni, kiszedni, mondjuk, rá a rizsre. Ja, igen, azt is főztél ki előre. 

A zsírság maradjon az edényben, kapjon egy-két kanál cukrot, ami olvadjon meg, aztán mehet rá az édeskömény. Piruljon egy darabig, utána felöntöd vízzel, mert pont nincs otthon alaplé, ami ráadásul egy igen hülye szó. 

Főjön szépen puhára, max. ¼ óra, nem több. Közben fűszerezésnek mehet bele só, bors, tárkony, citromlé, petrezselyem, no meg édeskömény-virágzat, amit hívnak az angyalok fűszerének is, de magyarul nem tudom, hogy nevezik rendesen, meg egyáltalán, lehet-e itthon kapni.

Igazából csak ha lúd, legyen kövér alapon szórtam bele, van annyira erőteljes íze a gumónak, hogy ez elhagyható. Nálam Johannes Pinterits jóvoltából van készleten, és németül Fenchelpollen a neve, amiből a Fenchel az édeskömény, de amiről szó van, az nem csak virágpor, l. a képen.

Ha már majdnem jó a cucc, akkor beleborítod a lecsókolbászos rizst, jól összekevered, és tkp. kész is, de azért se haragszik meg, ha kap két kanál osztrigaszószt, ami – bármilyen hihetetlen – szintén akciós volt. 

Elsőre kanállal eszed, mert nincs kedved kivárni, hogy elpárologjon a felesleges lé. 

Nyami!