Borovszky Samu
Magyarország vármegyéi és városai című sorozatának Vas vármegyéről (nála:
Vasvármegyéről) szóló kötete 1898-ban jelent meg. A Vasvármegye
népe című fejezetnek több szerzője van: a magyarokat Sziklay
János, a magyarok nyelvjárását dr. Csapodi István, a
hienczeket Vende Ernő, a horvátokat Béry István, a vendeket
Sinkovich Elek írta; az egészet átnézte dr. Sziklay János és
Katona Lajos. Részletek:
A vasmegyei embert mindenkoron
megfogjuk különböztetni, teljesen soha át nem alakúló
kiejtésének és szóalakjainak eredetiségéről, mely ősiségének
legjobb bizonyítéka. Pedig a vasmegyei magyar nép más tekintetben
sem a czivilizáczióval, sem az idegen szokásokkal és divatokkal
szemben nem tanusít szilárd állhatatósságot. A milyen fogékony
a műveltség eszközeinek megértése és alkalmazása iránt, épp
úgy szívesen utánozza a maga szokásai, viselete eredetiségének
rovására az úri népet, kiváltképen pedig a városiakat. Nagyobb
város nincs ugyan a megye területén, de annál több a kis város,
melyek mindegyikének volt bizonyos fontosságú szerepe a
közelmúltban s ma is lépést igyekeznek tartani a haladó korral;
ott vannak ezenkívűl a szomszéd megyék közel eső nagyobb
városai, melyek a határtól csak pár órányira lévén, szintén
állandó hatással vannak a népre, végre nem tagadhatjuk el a
közeli Ausztria, első sorban Stiria befolyását sem, melyet elég
alkalmuk van a határmenti s a megye kövein túl is elvándorló
megyebeli németeknek a magyarokkal közvetíteni.
A nép külső faji
jellegét illetőleg termetük középszerü, általában
160-165 czentiméter magas, inkább ösztövér, mint köpczös;
általában brachikephalok; a férfiak feje és arcza kerekebb, mint
a nőké, a kiké inkább tojásdad; az arcz színe rendszerint
barna, a férfiaké úgy, mint a nőké; hajuk merev, szálas,
gesztenyebarna (a nők közt több a szőke); szemük nagyrészt
széles mandolametszetü, nagy és nyílt, általában barna, de
gyakori a kék szem is, mig a szürke és sárga már ritkábban,
elvétve fordul elő. A nők ösztövér termetük, rendszerint
kemény, merev vonású arczuk miatt legnagyobbrészt nem szépek;
legalább olyan kecses arczidomokat, mint a Tisza mentén, vagy a
Kis-Alföld csallóközi és sopronmegyei részében, (Csorna és
Kapuvár vidékén) nem igen találhatunk.
|
Vasvármegye
nemzetisége térképe. Rajzolta dr. Sziklay János.
|
Szombathely szomszédságában,
Oladon, Ondódon, Asszonyfán már szeret czifrálkodni az
asszonynép. Ondódon piros és kék csipkével díszíti ruháját;
a duplaelejü, színváltó derekat viseli, vagyis blúzt; függővel,
üveggyöngygyel ékeskedik, Oladon még gránát-gyöngysort is
aggat a nyakába. Ugyanígy ékesítik magukat a seéi leányok és
asszonyok. Kisasszonyfán piros kivarrással díszítik a ruhát;
ékszerűl fehér vagy sárga gyöngy ezüst kereszttel szolgál;
függővel is ékesgetik magukat.
A megváltozott mezőgazdasági,
birtokjogi és pénzviszonyok, az új állami élet követelményei,
melyek a kisbirtokosokra nagy terhet róttak és rónak, fölkeltették
a népben a vagyonszerzés, magában véve becsülendő, de nem
mindig nemes vágyát, kiölik belőle a régi magyar szívességet s
önzővé, haszonlesővé teszik. Meginog itt-ott az az erénye,
melylyel őseinek földjéhez ragaszkodott s nem mindig a megélhetés
szükségétől űzetve, hanem spekuláczióból is eladja földjét,
hogy Szlavoniában olcsóbban többet vásároljon. A míg a német
ajkúak Ausztria felé huzódnak, ámde jobbára ideiglenes
tartózkodásra; a magyarok inkább Horvát-Szlavonországba veszik
utjokat.
Általános a hit, hogy pénteken
semmit sem szabad kezdeni, mert az szerencsétlenül fog végződni.
Az igézés, szemmelverés tartja magát a köztudatban. Ennek
különben meg van a maga valószerű alapja; csakhogy a nép valami
rossz szellem tényének tartja azt, a mit ma a hipnotizmus
tüneményeiből megmagyarázhatunk. A tehenek megrontását szintén
többfelé tartják. A boszorkányok és rossz szellemek
hivésével függ össze az a hit is, hogy a viharokat, jégesőt egy
gonosz szellem, garbonciás diák hozza, a ki a harangozótól
elriad. Azért még mindig vannak falvak, a hol a felhő elé
harangoznak. (Nárai.)
Hienczeknek nevezik Vas,
Sopron és Mosonvármegyék azon németajkú lakosságát, a melynek
nyelve, sajátságainál fogva, úgyszólván külön dialektikust
képez az összes német nyelvjárások között és a mely nép maga
is, szokásaira és gondolkozásmódjára nézve, eltér a hazánkban
és az azon kívül élő többi német népfajoktól. A
magyarországi hienczek száma körülbelűl 300,000, a kiknek a zöme
(125,000). Vasvármegye területén, a kőszegi, felső-eőri,
körmendi, németujvári és a szt.-gotthárdi járásban
tartózkodik, hegyes, dombos vidéken, melyet "Pugläte-Welt"-nek
(púpos, görbe-világ) neveznek.