Bécsben ünnepelték a legnagyobb magyart

Az ünnepség szeptember 21-én, szombaton volt, a cikket a Vas Népébe írtam, utána hétfőn jelent meg.

A szociáldemokrácia előfutára és kozmopolita reformer – ilyennek látják Széchenyit

Széchenyi István gróf születésének 222. évfordulójára szerveztek megemlékezést a döblingi szocialisták és a zöldek.

A reformer mellszobra az egykori Görgen elmegyógyintézet épülete (ma: kerületi bíróság) előtt áll Bécs 19. kerületében, az Obersteinergasse végén áll. A szűk utca elején kordon és rendőrök, precízen megadják, hol lehet parkolni. Amerikai követségi lakások, nyugdíjas otthon és bírósági épületek vannak a környéken

Az egykor tizenegy különálló településből álló Döbling most építi a testvérvárosi, akarom mondani, testvérkerületi kapcsolatokat Budapest XIX. kerületével, Kispesttel. A legnagyobb magyar remek találkozási pontnak bizonyult. Legalább ilyen fontosak azok a kapcsolatok, amelyek az osztrák és a magyar zöldek között vannak már évek óta. Az előbbi kontaktus okán Gajda Péter kispesti polgármester, utóbbi révén a Vas és a Győr-Sopron-Moson megyei LMP képviselői is részt vettek a szombati Széchenyi-ünnepen.

Szombathelyről Horváth Zoltán önkormányzati képviselő, valamint György István Péter és György Gábor vettek részt. Útközben Bécs felé megálltak Nagycenken is, ahol koszorút helyeztek el Széchenyi István szobránál.

A döblingi emlékhelynél rövid üdvözletek hangzottak el mind az osztrák szervezők, mind a magyar vendégek részéről, majd megkoszorúzták Széchenyi mellszobrát. (Azt csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy a szemetet valaki igazán összekapkodhatta volna előtte. Az egész gesztust most tekintsük fontosabbnak.)

Három vidám cigány fiú, a Balkan Trio muzsikája fogadta egy órával később az érdeklődőket a közeli Haus der Begegnungban, ahol Mercedes Echerer moderációjával beszélgetések, előadások hangzottak el Széchenyiről, szerepéről és jelentőségéről – magyar és osztrák szemmel nézve. Mercedes Echerer tökéletesen beszél magyarul, lévén édesanyja magyar. A Bécsben élő hölgy szintén részt vett a megemlékezésen.

Az inkább a nemhivatalos beszélgetésekből derült ki, hogy bécsiek vajmi kevéssé ismerik Széchenyit. A döblingiek sem, pedig – mint az Zarándy Zoltán előadásában elhangzott –, 1848 és 1860 között Döbling volt „Magyarország szellemi fővárosa”. (Ebben minden benne van, ami az elmúlt kétszáz évben jellemzi az országot: a szellemi központ egy, az ország határán kívül eső bolondokháza.) 1848. szeptember 5-én érkezett meg az intézetbe Széchenyi István, orvosa javaslatára. Élete hátralévő tizenkét évét itt töltötte, dolgozott, írt. Itt írta meg a Bach-korszakot taglaló Ein Blicket is.

Az osztrák politikusok felkészültek a legnagyobb magyarból. Az SPÖ-s kerületi elöljáró-helyettes (körülbelül: alpolgármester), Anton Madl arról beszélt: Széchenyi, mint korának nagy reformere, tulajdonképpen előképe a későbbi szociáldemokratáknak. A zöldek európai politikusa, dr. Monika Vana Széchenyi Istvánnak a jogállamért való fellépését emelte ki, valamint azt, hogy számos nyelvet beszélő kozmopolita volt.

„Széchenyi szemlélete mindenkihez eljutott. Azt tanítja nekünk: igazi hazafinak lenni nem dicsőség, hanem szolgálat”, összegezte a nap során nyert tapasztalatait György István Péter.

A pódiumon közben óhatatlanul szóba került a mai magyar politikai helyzet is: „senki nem gondolta Európában, hogy bármelyik államban is ilyen mértékben sérülni képes a demokrácia, mint Magyarországon”, mondta Stefan Schennach szocialista parlamenti képviselő.

„A helyzet ma Széchenyiért kiált”, ezt már Vicsek Ferenctől, a Klubrádió főszerkesztőjétől hangzott el, aki azt vizsgálta, milyen volt Széchenyi viszonya a sajtószabadsággal. A téma olyannyira nem felkapott, hogy legutóbb 1939-ben jelent meg róla egy tanulmány, a „sajtófüzetek” sorozat részeként. 

Hogy Széchenyi mit szólna, ha megjelenne közöttünk, nem tudjuk. De a napjainkban feltámadó Ferenc Józsefről szóló vicc előkerült az egyik előadásban. A császár nagy érdeklődéssel ismerkedik a korral, a számtalan ismeretlen találmánnyal, köztük a televízióval. Ajánlgatják is neki, hogy este mindenképp nézze, mert focimeccs lesz. „Ki játszik?”, kérdezi Ferenc József. „Ausztria – Magyarország.” „Ki ellen?”