Családi történeteket és az 56-os eseményeket is felidézi a történelmi kerékpárút

Vasárnapi Vas Népe, 2014. december 13., Vadas Lucia (Rózsa Melinda) - A pihenőhelyek mellett felállított, többnyelvű tájékoztató táblákon idézi meg a múltat a határon futó történelmi kerékpárút. 

Egy hónapja már beszámoltunk arról, hogy történelmi bringaút épül a határon. Azóta újabb állomáshelyekkel bővült a kerékpárút, és ezek mellé többnyelvű táblákat helyeztek ki Csémben (Schandorf) és Beleden (Bildein). Mi történt itt a hidegháború idején, és ebből mi az, amit a ma biciklis turistái felé közvetít nyugati szomszédunk? 

A projekt gazdája Andreas Lehner, aki régóta dolgozik osztrák-magyar határon átnyúló kulturális és más együttműködésekben. Az ő tervei alapján készült el 2011-ben a beledi Határélmény-park, ahol egyebek mellett egy vasfüggöny-rekonstrukció is áll.

Ehhez kapcsolódik a friss anyag: az 1956-os forradalom történetét elevenítik fel az infotáblák, amelyek ezen az állomásponton magyar és német nyelvűek. Az országos események leírását a környéken történtekkel egészítették ki. Ezen a szakaszon (a Pinka völgyének alsó részénél) kb. 16000 ember menekült át a határon. 

Olvashatunk arról is, hogy 1956. november 23-án Rohoncnál két szovjet katona egészen az osztrák határig üldözött egy 18 éves menekült lányt. Egyikük a felszólítás ellenére sem állt meg. (1956. október 28-án Figl külügyminiszter egy diplomáciai jegyzéket adott át az orosz nagykövetségen Szergej Lapinnak, mely tartalmazta, hogy ha a Vörös Hadsereg katonái megsértik a határt megsértik, a Szövetségi Hadsereg tüzet fog rájuk nyitni.) Az osztrák csendőrök haslövéssel terítették le a 22 éves katonát, aki nem sokkal később meghalt. 

A csémi anyag Horváth Sándor kutatásain alapul, és a magyaron és németen kívül horvátul is olvasható a helyszínen. A Vasfüggöny – Családi történetek címet viselő anyag fotókkal és személyes visszaemlékezésekkel mutatja be a kort, az 1948-tól 89-ig tartó időszakot, amelyben a magyar és az osztrák oldalon élő, addig jó kapcsolatot tartó embereket is elválasztotta egymástól. 

Az 1940-ben Nagynardán született B. úr gyerekkorában még szabad volt az átjárás: "1948 előtt édesapám gyakran járt át Csémbe egy nagynénémhez disznót vágni, meg másban segíteni. Legtöbbször vele mentem: reggel mentünk át Kisnardánál, este pedig hazafelé. Mindenkinek volt egy irata, amit magánál kellett tartania, de katonák nem mindig voltak. Amikor felhúzták a határt (a „vasfüggönyt”), többet nem járhattunk át. Én akkor 6-7 éves voltam." Ugyanő arról is beszámol, hogy "az aknákról is tudtunk, mert a felnőttek beszéltek a helyiekről, akik átmentek a határon. Mondták például, hogy 'Izidornak szerencséje volt, nem repült el'.” 

A határ túloldalán 1961-ben született M. úr szavai abba engednek betekintést, hogyan tudták a magyarországi rokonokat meglátogatni: "Nardán és Felsőcsatáron éltek, az pedig a határnál van. Gyerekkoromban kerülő úton, Lékán, Kőszegen át – csaknem 70 kilométert – kellett utaznunk, hogy Nardára érjünk. Pedig csak 2 kilométerre van. 1968-ig még távolabb – Szentgotthárdon át – kellett utazni, mert Kőszegen még nem lehetett." Arra, hogy az itteniek is mehessenek látogatóba, még 21 évet kellett várni... 

A vasfüggöny koráról tájékoztat a felújított rohonci vámház is. A 90 éves kis épületet a település határában találjuk. Ha Bucsutól megyünk Bozsok felé, és körülbelül egy kilométer után térjünk le balra egy földútra, a régi postaútra. Mintegy másfél kilométer múlva érjük el a pihenőhelyet. A postaúton jövő év elején készül el az aszfaltozás. Az újjászületett vámházikóban az osztrák csendőrség (a Gendarmerie) munkájáról és a hidegháborús korszakról, a vasfüggöny idejének határőrizetéről kap információkat a látogató. Felszerelték padokkal, asztalokkal, vagyis a szellemin túl a valóságos táplálék elfogyasztásának is helyet tud adni a ház. 

Az új kerékpárút Rohoncnál csatlakozik a már meglévő dél-burgenlandi kerékpárút-hálózathoz. A projekt keretében a Pannarch Archeológiai Egyesület rekonstruálta a római vízvezeték egy részét, ez szintén információkkal kiegészítve tekinthető meg. További attrakció az a római szarkofág, amelyet a kismartoni (eisenstadti) Tartományi Múzeumból szállítottak szeptember elején Rohoncra, és a Natúrpark irodájánál, a parkban állították fel. Pontosabban: visszahozták, hiszen annak idején Rohoncon találták meg. 

A történelmi kerékpárút még régebbi korokba is betekintést enged. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy az Irottkő és a Vashegy közötti területen már Kr.e. 6. évezred kezdetétől földművesek éltek. Ez a neolitikum korai időszaka, melyet újkőkorszaknak is neveznek. Az első földművesek kis falvakban éltek, faváz szerkezetű, vesszőfonatos vázú, a falakat agyaggal tapasztott házakban, állatokat tartottak, lenből vásznak készítettek, és a Kr.e. 5. és 4. évezredben már iparosok állították elő a szerszámokat. 

Már a rézkorszakban ( Kr.e. 4000- 2300) és a bronzkorban (Kr.e. 2300-750) ismertek voltak a rohonci (Rechnitz) és borostyánkői (Bernstein) hegyvidék első rézbányái. Velem fölött, ahol ma a Szent Vid kápolna emelkedik, volt egy település, ahol bronzot állítottak elő, s azt szerszámok, ékszerek, fegyverek készítéséhez használták. Mindez fellendítette a kereskedelmet, így hamarosan nemcsak az Alpok és a Kárpátok hegyvidékével, hanem a Földközi-tenger térségével is kiépült a kapcsolat. Az ekkoriban kialakult hadviselő arisztokrácia a bányászatot és a kereskedelmet ellenőrizte, valamint a kereskedőket és a földműveseket védelmezte. Kr.e. 1000 körül nagy erődítményt építettek a Pinka kanyarulatánál, Óvár (Burg) településnél. 

Tragikus történetet ismertünk meg Rohoncon egy jobb sorsra váró szerelmespárról. 1949. december 9-én egy magyar mezőgazdasági munkás a menyasszonyát akarta átvinni az erdőn át Ausztriába, két ismerős magyar határőr segítségével. Este 11 körül érkeztek a szögesdróthoz, és nagy nehezen találtak egy rést rajta. A nő át akart bújni... és aknára lépett. A robbanás felszakította az ütőeret a lábán. Vőlegénye a két katona segítségével osztrák területre vitte, elrejtették egy árokban, majd a férfi az osztrák szolgálathoz igyekezett segítségért, a két katona pedig a nő mellett maradt. Mire visszaértek, már senkit sem találtak ott. Végül nem messze a baleset helyszínétől ráleltek a nőre. Még eszméleténél volt, és elmesélte: a katonák elszeleltek, mert féltek a magyar hatóságoktól. A megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt a menyasszony röviddel éjfél után meghalt.
ausztria bildein csém kerékpár magyarország rohonc vasfüggöny

Izidornak szerencséje volt

Családi történeteket és az 56-os eseményeket is felidézi a történelmi kerékpárút

Vasárnapi Vas Népe, 2014. december 13., Vadas Lucia (Rózsa Melinda) - A pihenőhelyek mellett felállított, többnyelvű tájékoztató táblákon idézi meg a múltat a határon futó történelmi kerékpárút. 

Egy hónapja már beszámoltunk arról, hogy történelmi bringaút épül a határon. Azóta újabb állomáshelyekkel bővült a kerékpárút, és ezek mellé többnyelvű táblákat helyeztek ki Csémben (Schandorf) és Beleden (Bildein). Mi történt itt a hidegháború idején, és ebből mi az, amit a ma biciklis turistái felé közvetít nyugati szomszédunk? 

A projekt gazdája Andreas Lehner, aki régóta dolgozik osztrák-magyar határon átnyúló kulturális és más együttműködésekben. Az ő tervei alapján készült el 2011-ben a beledi Határélmény-park, ahol egyebek mellett egy vasfüggöny-rekonstrukció is áll.

Ehhez kapcsolódik a friss anyag: az 1956-os forradalom történetét elevenítik fel az infotáblák, amelyek ezen az állomásponton magyar és német nyelvűek. Az országos események leírását a környéken történtekkel egészítették ki. Ezen a szakaszon (a Pinka völgyének alsó részénél) kb. 16000 ember menekült át a határon. 

Olvashatunk arról is, hogy 1956. november 23-án Rohoncnál két szovjet katona egészen az osztrák határig üldözött egy 18 éves menekült lányt. Egyikük a felszólítás ellenére sem állt meg. (1956. október 28-án Figl külügyminiszter egy diplomáciai jegyzéket adott át az orosz nagykövetségen Szergej Lapinnak, mely tartalmazta, hogy ha a Vörös Hadsereg katonái megsértik a határt megsértik, a Szövetségi Hadsereg tüzet fog rájuk nyitni.) Az osztrák csendőrök haslövéssel terítették le a 22 éves katonát, aki nem sokkal később meghalt. 

A csémi anyag Horváth Sándor kutatásain alapul, és a magyaron és németen kívül horvátul is olvasható a helyszínen. A Vasfüggöny – Családi történetek címet viselő anyag fotókkal és személyes visszaemlékezésekkel mutatja be a kort, az 1948-tól 89-ig tartó időszakot, amelyben a magyar és az osztrák oldalon élő, addig jó kapcsolatot tartó embereket is elválasztotta egymástól. 

Az 1940-ben Nagynardán született B. úr gyerekkorában még szabad volt az átjárás: "1948 előtt édesapám gyakran járt át Csémbe egy nagynénémhez disznót vágni, meg másban segíteni. Legtöbbször vele mentem: reggel mentünk át Kisnardánál, este pedig hazafelé. Mindenkinek volt egy irata, amit magánál kellett tartania, de katonák nem mindig voltak. Amikor felhúzták a határt (a „vasfüggönyt”), többet nem járhattunk át. Én akkor 6-7 éves voltam." Ugyanő arról is beszámol, hogy "az aknákról is tudtunk, mert a felnőttek beszéltek a helyiekről, akik átmentek a határon. Mondták például, hogy 'Izidornak szerencséje volt, nem repült el'.” 

A határ túloldalán 1961-ben született M. úr szavai abba engednek betekintést, hogyan tudták a magyarországi rokonokat meglátogatni: "Nardán és Felsőcsatáron éltek, az pedig a határnál van. Gyerekkoromban kerülő úton, Lékán, Kőszegen át – csaknem 70 kilométert – kellett utaznunk, hogy Nardára érjünk. Pedig csak 2 kilométerre van. 1968-ig még távolabb – Szentgotthárdon át – kellett utazni, mert Kőszegen még nem lehetett." Arra, hogy az itteniek is mehessenek látogatóba, még 21 évet kellett várni... 

A vasfüggöny koráról tájékoztat a felújított rohonci vámház is. A 90 éves kis épületet a település határában találjuk. Ha Bucsutól megyünk Bozsok felé, és körülbelül egy kilométer után térjünk le balra egy földútra, a régi postaútra. Mintegy másfél kilométer múlva érjük el a pihenőhelyet. A postaúton jövő év elején készül el az aszfaltozás. Az újjászületett vámházikóban az osztrák csendőrség (a Gendarmerie) munkájáról és a hidegháborús korszakról, a vasfüggöny idejének határőrizetéről kap információkat a látogató. Felszerelték padokkal, asztalokkal, vagyis a szellemin túl a valóságos táplálék elfogyasztásának is helyet tud adni a ház. 

Az új kerékpárút Rohoncnál csatlakozik a már meglévő dél-burgenlandi kerékpárút-hálózathoz. A projekt keretében a Pannarch Archeológiai Egyesület rekonstruálta a római vízvezeték egy részét, ez szintén információkkal kiegészítve tekinthető meg. További attrakció az a római szarkofág, amelyet a kismartoni (eisenstadti) Tartományi Múzeumból szállítottak szeptember elején Rohoncra, és a Natúrpark irodájánál, a parkban állították fel. Pontosabban: visszahozták, hiszen annak idején Rohoncon találták meg. 

A történelmi kerékpárút még régebbi korokba is betekintést enged. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy az Irottkő és a Vashegy közötti területen már Kr.e. 6. évezred kezdetétől földművesek éltek. Ez a neolitikum korai időszaka, melyet újkőkorszaknak is neveznek. Az első földművesek kis falvakban éltek, faváz szerkezetű, vesszőfonatos vázú, a falakat agyaggal tapasztott házakban, állatokat tartottak, lenből vásznak készítettek, és a Kr.e. 5. és 4. évezredben már iparosok állították elő a szerszámokat. 

Már a rézkorszakban ( Kr.e. 4000- 2300) és a bronzkorban (Kr.e. 2300-750) ismertek voltak a rohonci (Rechnitz) és borostyánkői (Bernstein) hegyvidék első rézbányái. Velem fölött, ahol ma a Szent Vid kápolna emelkedik, volt egy település, ahol bronzot állítottak elő, s azt szerszámok, ékszerek, fegyverek készítéséhez használták. Mindez fellendítette a kereskedelmet, így hamarosan nemcsak az Alpok és a Kárpátok hegyvidékével, hanem a Földközi-tenger térségével is kiépült a kapcsolat. Az ekkoriban kialakult hadviselő arisztokrácia a bányászatot és a kereskedelmet ellenőrizte, valamint a kereskedőket és a földműveseket védelmezte. Kr.e. 1000 körül nagy erődítményt építettek a Pinka kanyarulatánál, Óvár (Burg) településnél. 

Tragikus történetet ismertünk meg Rohoncon egy jobb sorsra váró szerelmespárról. 1949. december 9-én egy magyar mezőgazdasági munkás a menyasszonyát akarta átvinni az erdőn át Ausztriába, két ismerős magyar határőr segítségével. Este 11 körül érkeztek a szögesdróthoz, és nagy nehezen találtak egy rést rajta. A nő át akart bújni... és aknára lépett. A robbanás felszakította az ütőeret a lábán. Vőlegénye a két katona segítségével osztrák területre vitte, elrejtették egy árokban, majd a férfi az osztrák szolgálathoz igyekezett segítségért, a két katona pedig a nő mellett maradt. Mire visszaértek, már senkit sem találtak ott. Végül nem messze a baleset helyszínétől ráleltek a nőre. Még eszméleténél volt, és elmesélte: a katonák elszeleltek, mert féltek a magyar hatóságoktól. A megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt a menyasszony röviddel éjfél után meghalt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)