Ahol 70 évvel ezelőtt tömegsírok és halottak százai feküdtek a hótól takartan a szabad ég alatt, most A pesti gettó emlékezete című installáció két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket az áldozatoknak. 

A magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított, történeti kiállításon még soha nem látott, megdöbbentő képek és dokumentumok jelennek meg a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. 

Emellett a Trauma – Tér – Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon, a magas falak között kialakított épületben pedig fiatal művészek elgondolkodásra ösztönző alkotásaikkal fejezik ki személyes viszonyukat a helyhez és a tragikus eseményekhez.  

1944. november 29-én, a gettórendelet megjelenésével a nyilas hatóságok 0,3 négyzetkilométert jelöltek ki Erzsébetvárosban, amely a fővárosi zsidóság vallási központja volt. A kijelölt területen 291 ház 4513 lakással állt rendelkezésre. Ebből lakás céljaira 243 ház szolgált a gettólakók számára. A nyilasok az erről a területről – elkobzott zsidó lakásokba – kiköltöző 11 935 keresztény lakos helyére 63 000 zsidó bezsúfolását tervezték.





Mai napig feltáratlan a gettó pontos embervesztesége. Az tudható, hogy a Dohány utcai zsinagóga kertjében 2281 főt temettek el. A gettó területén talált temetetlen halottak száma a VII. kerületi rendőrkapitányság kimutatása szerint 3099 fő volt. Közülük 45 gyilkosság áldozata volt. Egyedül a Wesselényi utcai kórház udvarán a felszabaduláskor 246 halott feküdt. 

„Egyik nap egy házaspár jött át a mi pincénkbe feldúltan, önmagukba roskadva. Valahogy megtudtuk, hogy 2 házzal odébb a nyilasok leparancsoltak mindenkit az udvarra, és agyonlőtték őket. Ez a házaspár véletlenül menekült meg.” – Fábri Elza (Dési Gézáné, 1901 – 1989) gettónaplója 



„Örömmel járulok hozzá, hogy széttárt karozzak a Klauzál téren úgy 3 évesen (?), ami a valóságot tükrözi, hisz a közelben laktunk, mint tudod, és ez volt a játszóterem. Sajnos nincs meg a keskenyfilm arról, ahogy, mint egy kis Chaplin ott bukdácsolok görkorcsolyámon, továbbá – miután akkoriban sarkoktól sarkokig két egymást keresztező, tehát átlós járda volt csupán – hosszú évekig krumplipürét csak úgy voltam hajlandó enni, ha előtte belehúztam kanalammal a két Klauzál térire hajazó átlót... Na ezt a kisfiút öt évvel később sok kis társával együtt a tévesen asylumnak gondolt Zsidó Árvaházból a Duna partra vitték a nyilasok, majd a hirtelen kitört heves orosz rakétatámadástól rémülten szertefutottak, mi gyerekek meg el onnan, így életben maradva.” – Kemény György, 2014. Rabóczky Judit régi barátja, Kemény György grafikusművész gyermekkori történetére reflektálva készítette el fémplasztikáját. 




szöveg forrása: a kiállítás tájékoztató füzete
1944 budapest gettó háború kiállítás magyarország zsidóság

A gettó falain belül – kiállítás a Klauzál téren


Ahol 70 évvel ezelőtt tömegsírok és halottak százai feküdtek a hótól takartan a szabad ég alatt, most A pesti gettó emlékezete című installáció két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket az áldozatoknak. 

A magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított, történeti kiállításon még soha nem látott, megdöbbentő képek és dokumentumok jelennek meg a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. 

Emellett a Trauma – Tér – Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon, a magas falak között kialakított épületben pedig fiatal művészek elgondolkodásra ösztönző alkotásaikkal fejezik ki személyes viszonyukat a helyhez és a tragikus eseményekhez.  

1944. november 29-én, a gettórendelet megjelenésével a nyilas hatóságok 0,3 négyzetkilométert jelöltek ki Erzsébetvárosban, amely a fővárosi zsidóság vallási központja volt. A kijelölt területen 291 ház 4513 lakással állt rendelkezésre. Ebből lakás céljaira 243 ház szolgált a gettólakók számára. A nyilasok az erről a területről – elkobzott zsidó lakásokba – kiköltöző 11 935 keresztény lakos helyére 63 000 zsidó bezsúfolását tervezték.





Mai napig feltáratlan a gettó pontos embervesztesége. Az tudható, hogy a Dohány utcai zsinagóga kertjében 2281 főt temettek el. A gettó területén talált temetetlen halottak száma a VII. kerületi rendőrkapitányság kimutatása szerint 3099 fő volt. Közülük 45 gyilkosság áldozata volt. Egyedül a Wesselényi utcai kórház udvarán a felszabaduláskor 246 halott feküdt. 

„Egyik nap egy házaspár jött át a mi pincénkbe feldúltan, önmagukba roskadva. Valahogy megtudtuk, hogy 2 házzal odébb a nyilasok leparancsoltak mindenkit az udvarra, és agyonlőtték őket. Ez a házaspár véletlenül menekült meg.” – Fábri Elza (Dési Gézáné, 1901 – 1989) gettónaplója 



„Örömmel járulok hozzá, hogy széttárt karozzak a Klauzál téren úgy 3 évesen (?), ami a valóságot tükrözi, hisz a közelben laktunk, mint tudod, és ez volt a játszóterem. Sajnos nincs meg a keskenyfilm arról, ahogy, mint egy kis Chaplin ott bukdácsolok görkorcsolyámon, továbbá – miután akkoriban sarkoktól sarkokig két egymást keresztező, tehát átlós járda volt csupán – hosszú évekig krumplipürét csak úgy voltam hajlandó enni, ha előtte belehúztam kanalammal a két Klauzál térire hajazó átlót... Na ezt a kisfiút öt évvel később sok kis társával együtt a tévesen asylumnak gondolt Zsidó Árvaházból a Duna partra vitték a nyilasok, majd a hirtelen kitört heves orosz rakétatámadástól rémülten szertefutottak, mi gyerekek meg el onnan, így életben maradva.” – Kemény György, 2014. Rabóczky Judit régi barátja, Kemény György grafikusművész gyermekkori történetére reflektálva készítette el fémplasztikáját. 




szöveg forrása: a kiállítás tájékoztató füzete

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)