Nincs köze ahhoz, hogy közeleg október 23., de megint találtam valamit az archívumomban. A Vajdaságban 1999 nyarán jártam – Milosevics bukására még két évet kellett várni.  

A RÖSZKEI HATÁRÁTKELŐNÉL 

- bár nagyobb macerára számítottam – nem volt különösebb probléma. Egyedül a bérautó tényével nem tudtak igazán mihez kezdeni, ám a megfelelő papiruszok átnyújtása után ismét utamra engedtek. Tiszta szerencse, hogy még Szegeden beszereztem egy össz-exjugó térképet, egyébként már a harmadik (képzeletbeli) kilométerkőnél tutira eltévedtem volna. Úgy tűnik, déli szomszédainknál nem nagyon szokás eligazító táblákat elhelyezni az utak mentén. Sem. A településeken sincs ez sokkal másként: hirtelen balkanyar előtt 20 méterrel a bokorba azért oda van biggyesztve egy-egy sárgálló tabella. Amilyen kevés viszont az irányjelzés, annál több a rendőr. Akaratlanul is eszembe jut 

A VICC A NYUSZIKÁRÓL, 

amikor új kocsit vesz. Nyuszika dönget az úton százötvennel, látja, hogy pár sárga alak csápol neki. Megáll, kiszól:
- Sziasztok, ki vagytok?
- Mi vagyunk a sárga mocskok, nyuszika, elviszel egy körre?
- Persze, gyertek csak.
Másnap nyuszika megint csak nyomatja a padlógázt a sztrádán, amikor is kis piros emberkék integetnek neki. Fék, lásd mint fentebb.
- Sziasztok, kik vagytok?
– Mi vagyunk a piros mocskok, nyuszika, elviszel egy körre?
- Persze, gyertek csak.
A harmadik napon nyuszika ismét szabdos az országúton jó 150-es tempóban, mikor néhány kékbe öltözött figurára lesz figyelmes egy fa alatt. Megáll, és így szól hozzájuk:
- Á, tudom, ti vagytok a kék mocskok!
- Kék mocskok?! Jogosítványt, forgalmit…!
Persze, a jugó rendőrökre mindez nem nagyon érvényes... 

A LEHETŐ LEGRITKÁBB ESETBEN 

kíváncsiak a jogosítványra és egyéb polgári fecnikre. Egy húszmárkás a zsebbe, és már el is felejtettük egymást. Hogy korrupció? Máshogy megy ez itt, mint kicsivel nyugatabbra. Ott a legtöbb esetben az ilyen – ma már – elképzelhetetlen. De amíg a szerb állami fizetések átlagosan 70-80 márka körül mozognak (és ez, ha átszámítjuk, kb. 10000 forintnak felel meg, ami nevetségesen elmarad még a magyar minimálbértől is), fizikális képtelenség lenne akár csak megpróbálkozni is az ilyen "maszek jövedelmek" ellenőrzésével, pláne megszüntetésével. És ez a 70-80 márka környéki összeg (természetesen a rohamosan romló dínárban kézhez kapva) még a jobbik eset! Egyes környékeken az állami alkalmazottak már február(!) óta nem kaptak fizetést! Csoda-e, ha sok ember Magyarországra vagy Horvátországba jár át, hogy feketén munkát vállaljon?

EGY TÜNTETÉS KEZDETEI,

Zrenjaninban. A régi magyar térképeken még Nagybecskerek néven futó város főutcáján üvölt a zene. A Hair. Kissé csodálkozva tekintgetek körül, aztán fény derül az igazságra. A Demokrata Párt 1. emeleti irodájának ablakában áll a hangfal. A tévé is mondta, a szomszéd néni is, hát tudtam róla: ezen a napon kezdődnek a DP tüntetései, Szerbia-szerte. Nem tudom legyőzni kíváncsiságomat, bemegyek. Szerencsém van, annak ellenére, hogy magyarul itt éppen senki sem beszél, ám a DP területi szervezetének elnöke jól tud angolul. 

Vojislav Dosen jóvágású, harmincas, "EU-kompatibilis" férfi. Elmondja: 1996 óta ez a legnagyobb tüntetés az országban. A legfontosabb cél, hogy megdöntsék Milosevics hatalmát, vagy ahogy Dosen fogalmaz: "to kick out". A tüntetésekben Jugoszlávia valamennyi nagyobb települése részt vesz, és ami fontos: ugyan a központi szerep a DP-é, a többi demokrata pártszervezet is részt vesz benne. A központ természetesen a fővárosban, Belgrádban van, itt esténként akár több tízezer emberre is számítanak. Meddig tart mindez? A demokraták szerint addig, amíg nem sikerül Milosevicset félreállítani. 


"EZÚTTAL NEM ÁLLUNK MEG!" 

– jelenti ki Dosen nyomatékosan. A demokrata szellemű pártok szövetségének természetesen Milosevics hatalmának megdöntésén kívül további céljai is vannak: szabad választásokat akarnak, az európai szintű demokráciát szeretnék megvalósítani Jugoszláviában. Tudják: most eljött az idő, ez az utolsó esélyük, ezért most mindent beleadnak. Elszántak. Nem akarnak a fegyverekhez nyúlni, ugyanakkor azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy kitör a polgárháború.

Hogy tartanak-e a fegyveres erőktől? Nem igazán. Nem csak azért, mert Szerbiában lassan minden mindegy lesz. Azért sem, mert abban bíznak, a rendőrség is az ő pártjukra fog állni. Ami gondot okoz, az az, hogy Milosevics saját, igen agresszív fegyveres hatalommal is rendelkezik, és hogy ne legyen egyszerű, ezt az alakulatot szintén rendőrségként emlegetik. A demokraták ezt azonban túl gyengének, túl kevésnek tartják ahhoz, hogy egész néptömegeket képes legyen visszafogni. 

Zrenjaninban az első tüntetésre körülbelül ezer embert vártak, és bíznak abban, hogy ez a szám rövid időn belül meg fog többszöröződni. A zrenjanini közgyűlésben múlt év novembere óta van kommunista többség. Persze, ez sem a szavazatoknak köszönhető, sokkal inkább az erőszakos Milosevics-bérenceknek. Azóta

NINCS SZABAD MÉDIA, 

a híradásokat cenzúrázzák. Minél előbb vissza akarják szerezni a rádiót Zrenjaninban, hogy ezzel is előkészíthessék az elkövetkezendő szabad választásokat. A Demokrata Párt helyi irodájában berendeztek egy saját stúdiót, és egy fiatal újságíró vezetésével "sugározzák adásukat", kb. száz méteres körzetben, néhány hangfal segítségével. Ez lenne hát a megoldóképlete a főutcán hallható zenének. A "rádiónak" mindenesetre már neve is van: PANCEVO Szabad Rádió. A kapcsolat Belgráddal folyamatos.

Hogy meddig, az szinte már csak a szerencsén és komcsi rendőrség figyelmetlenségén múlik. Szórólapjaikat, plakátjaikat, és egyáltalán, mindenüket, amit propagandaanyagként lehetett volna hasznosítani, a már tüntetés előtt lefoglalták, elkobozták. A másik lehetőség, hogy a zrenjaniniak helyi szinten is bekapcsolódhassanak az eseményekbe, az az

INTERNET.

Dosen elkísért a Localnetbe, ez a pártirodától néhány utcára található netkávézó neve, és átadott Alexandra Stankovicnak, aki a helyi csoport szóvivője. Saját honlapjuk még nincs, hiszen még igen csak a kezdeteknél tartanak. (A Localnetnek viszont van, akit érdekel: www.localnet.co.yu.) Ha a hazai internetezőknek az előbb említett cím nem is annyira, a következő már mindenképpen érdekes lehet: www.demokratska.org.yu. Ez a Demokrata Párt belgrádi központja által működtetett homepage, ahol mindig hozzájuthatunk a legfrissebb hírekhez, információkhoz, olykor néhány percenkénti frissítéssel is. Attól sem kell megijedni, ha semmilyen szláv nyelvet nem beszélünk, nem mintha lenne mondjuk angol nyelvű összefoglaló, de megtekinthetőek viszont azok a bizonyos szóróanyagok. Egy gyöngyszem: oldalt látható Milosevics valamiféle földöntúli pozitúrában, 

MELLETTE A SZLOGEN, 

amit ezennel megpróbálok minél élethűbben magyarra átültetni: "Milosevics 10 év után 10-szer olyan gazdag, mint előtte, és az ország 10-szer olyan szegény. Miloseviccsel nincs jövő Szerbia számára! "Persze, mindez szép és jó, (már az, hogy az Internet ennyire meg tudja könnyíteni a kommunikációt a jugoszláv ellenzéki csoportok között), csak az a gond, hogy nem sokan jutnak hozzá mindehhez. Az országban az Internet-felhasználók aránya a lakossághoz képest még a magyarországinál is alacsonyabb, pedig az már nem semmi. Persze, tudni kell azt is, hogy míg a hálózati díjak körülbelül megfelelnek a magyar díjaknak, az átlag fizetések mértéke viszont fele, ha nem, harmada az itthoninak. 

Órámra nézek, ideje lenne szedelőzködnöm. Elbúcsúzom Alexandrától, kilépek a nagy vajdasági hőségbe. A szemközti házfalon egy bátor festékszórós fickó művére leszek figyelmes, aminek lefordítását már Önökre bízom: 

„UMRI, SLOBO!”
1999 milosevics nagybecskerek szerbia

Vajdasági életkép(telenség)ek

Nincs köze ahhoz, hogy közeleg október 23., de megint találtam valamit az archívumomban. A Vajdaságban 1999 nyarán jártam – Milosevics bukására még két évet kellett várni.  

A RÖSZKEI HATÁRÁTKELŐNÉL 

- bár nagyobb macerára számítottam – nem volt különösebb probléma. Egyedül a bérautó tényével nem tudtak igazán mihez kezdeni, ám a megfelelő papiruszok átnyújtása után ismét utamra engedtek. Tiszta szerencse, hogy még Szegeden beszereztem egy össz-exjugó térképet, egyébként már a harmadik (képzeletbeli) kilométerkőnél tutira eltévedtem volna. Úgy tűnik, déli szomszédainknál nem nagyon szokás eligazító táblákat elhelyezni az utak mentén. Sem. A településeken sincs ez sokkal másként: hirtelen balkanyar előtt 20 méterrel a bokorba azért oda van biggyesztve egy-egy sárgálló tabella. Amilyen kevés viszont az irányjelzés, annál több a rendőr. Akaratlanul is eszembe jut 

A VICC A NYUSZIKÁRÓL, 

amikor új kocsit vesz. Nyuszika dönget az úton százötvennel, látja, hogy pár sárga alak csápol neki. Megáll, kiszól:
- Sziasztok, ki vagytok?
- Mi vagyunk a sárga mocskok, nyuszika, elviszel egy körre?
- Persze, gyertek csak.
Másnap nyuszika megint csak nyomatja a padlógázt a sztrádán, amikor is kis piros emberkék integetnek neki. Fék, lásd mint fentebb.
- Sziasztok, kik vagytok?
– Mi vagyunk a piros mocskok, nyuszika, elviszel egy körre?
- Persze, gyertek csak.
A harmadik napon nyuszika ismét szabdos az országúton jó 150-es tempóban, mikor néhány kékbe öltözött figurára lesz figyelmes egy fa alatt. Megáll, és így szól hozzájuk:
- Á, tudom, ti vagytok a kék mocskok!
- Kék mocskok?! Jogosítványt, forgalmit…!
Persze, a jugó rendőrökre mindez nem nagyon érvényes... 

A LEHETŐ LEGRITKÁBB ESETBEN 

kíváncsiak a jogosítványra és egyéb polgári fecnikre. Egy húszmárkás a zsebbe, és már el is felejtettük egymást. Hogy korrupció? Máshogy megy ez itt, mint kicsivel nyugatabbra. Ott a legtöbb esetben az ilyen – ma már – elképzelhetetlen. De amíg a szerb állami fizetések átlagosan 70-80 márka körül mozognak (és ez, ha átszámítjuk, kb. 10000 forintnak felel meg, ami nevetségesen elmarad még a magyar minimálbértől is), fizikális képtelenség lenne akár csak megpróbálkozni is az ilyen "maszek jövedelmek" ellenőrzésével, pláne megszüntetésével. És ez a 70-80 márka környéki összeg (természetesen a rohamosan romló dínárban kézhez kapva) még a jobbik eset! Egyes környékeken az állami alkalmazottak már február(!) óta nem kaptak fizetést! Csoda-e, ha sok ember Magyarországra vagy Horvátországba jár át, hogy feketén munkát vállaljon?

EGY TÜNTETÉS KEZDETEI,

Zrenjaninban. A régi magyar térképeken még Nagybecskerek néven futó város főutcáján üvölt a zene. A Hair. Kissé csodálkozva tekintgetek körül, aztán fény derül az igazságra. A Demokrata Párt 1. emeleti irodájának ablakában áll a hangfal. A tévé is mondta, a szomszéd néni is, hát tudtam róla: ezen a napon kezdődnek a DP tüntetései, Szerbia-szerte. Nem tudom legyőzni kíváncsiságomat, bemegyek. Szerencsém van, annak ellenére, hogy magyarul itt éppen senki sem beszél, ám a DP területi szervezetének elnöke jól tud angolul. 

Vojislav Dosen jóvágású, harmincas, "EU-kompatibilis" férfi. Elmondja: 1996 óta ez a legnagyobb tüntetés az országban. A legfontosabb cél, hogy megdöntsék Milosevics hatalmát, vagy ahogy Dosen fogalmaz: "to kick out". A tüntetésekben Jugoszlávia valamennyi nagyobb települése részt vesz, és ami fontos: ugyan a központi szerep a DP-é, a többi demokrata pártszervezet is részt vesz benne. A központ természetesen a fővárosban, Belgrádban van, itt esténként akár több tízezer emberre is számítanak. Meddig tart mindez? A demokraták szerint addig, amíg nem sikerül Milosevicset félreállítani. 


"EZÚTTAL NEM ÁLLUNK MEG!" 

– jelenti ki Dosen nyomatékosan. A demokrata szellemű pártok szövetségének természetesen Milosevics hatalmának megdöntésén kívül további céljai is vannak: szabad választásokat akarnak, az európai szintű demokráciát szeretnék megvalósítani Jugoszláviában. Tudják: most eljött az idő, ez az utolsó esélyük, ezért most mindent beleadnak. Elszántak. Nem akarnak a fegyverekhez nyúlni, ugyanakkor azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy kitör a polgárháború.

Hogy tartanak-e a fegyveres erőktől? Nem igazán. Nem csak azért, mert Szerbiában lassan minden mindegy lesz. Azért sem, mert abban bíznak, a rendőrség is az ő pártjukra fog állni. Ami gondot okoz, az az, hogy Milosevics saját, igen agresszív fegyveres hatalommal is rendelkezik, és hogy ne legyen egyszerű, ezt az alakulatot szintén rendőrségként emlegetik. A demokraták ezt azonban túl gyengének, túl kevésnek tartják ahhoz, hogy egész néptömegeket képes legyen visszafogni. 

Zrenjaninban az első tüntetésre körülbelül ezer embert vártak, és bíznak abban, hogy ez a szám rövid időn belül meg fog többszöröződni. A zrenjanini közgyűlésben múlt év novembere óta van kommunista többség. Persze, ez sem a szavazatoknak köszönhető, sokkal inkább az erőszakos Milosevics-bérenceknek. Azóta

NINCS SZABAD MÉDIA, 

a híradásokat cenzúrázzák. Minél előbb vissza akarják szerezni a rádiót Zrenjaninban, hogy ezzel is előkészíthessék az elkövetkezendő szabad választásokat. A Demokrata Párt helyi irodájában berendeztek egy saját stúdiót, és egy fiatal újságíró vezetésével "sugározzák adásukat", kb. száz méteres körzetben, néhány hangfal segítségével. Ez lenne hát a megoldóképlete a főutcán hallható zenének. A "rádiónak" mindenesetre már neve is van: PANCEVO Szabad Rádió. A kapcsolat Belgráddal folyamatos.

Hogy meddig, az szinte már csak a szerencsén és komcsi rendőrség figyelmetlenségén múlik. Szórólapjaikat, plakátjaikat, és egyáltalán, mindenüket, amit propagandaanyagként lehetett volna hasznosítani, a már tüntetés előtt lefoglalták, elkobozták. A másik lehetőség, hogy a zrenjaniniak helyi szinten is bekapcsolódhassanak az eseményekbe, az az

INTERNET.

Dosen elkísért a Localnetbe, ez a pártirodától néhány utcára található netkávézó neve, és átadott Alexandra Stankovicnak, aki a helyi csoport szóvivője. Saját honlapjuk még nincs, hiszen még igen csak a kezdeteknél tartanak. (A Localnetnek viszont van, akit érdekel: www.localnet.co.yu.) Ha a hazai internetezőknek az előbb említett cím nem is annyira, a következő már mindenképpen érdekes lehet: www.demokratska.org.yu. Ez a Demokrata Párt belgrádi központja által működtetett homepage, ahol mindig hozzájuthatunk a legfrissebb hírekhez, információkhoz, olykor néhány percenkénti frissítéssel is. Attól sem kell megijedni, ha semmilyen szláv nyelvet nem beszélünk, nem mintha lenne mondjuk angol nyelvű összefoglaló, de megtekinthetőek viszont azok a bizonyos szóróanyagok. Egy gyöngyszem: oldalt látható Milosevics valamiféle földöntúli pozitúrában, 

MELLETTE A SZLOGEN, 

amit ezennel megpróbálok minél élethűbben magyarra átültetni: "Milosevics 10 év után 10-szer olyan gazdag, mint előtte, és az ország 10-szer olyan szegény. Miloseviccsel nincs jövő Szerbia számára! "Persze, mindez szép és jó, (már az, hogy az Internet ennyire meg tudja könnyíteni a kommunikációt a jugoszláv ellenzéki csoportok között), csak az a gond, hogy nem sokan jutnak hozzá mindehhez. Az országban az Internet-felhasználók aránya a lakossághoz képest még a magyarországinál is alacsonyabb, pedig az már nem semmi. Persze, tudni kell azt is, hogy míg a hálózati díjak körülbelül megfelelnek a magyar díjaknak, az átlag fizetések mértéke viszont fele, ha nem, harmada az itthoninak. 

Órámra nézek, ideje lenne szedelőzködnöm. Elbúcsúzom Alexandrától, kilépek a nagy vajdasági hőségbe. A szemközti házfalon egy bátor festékszórós fickó művére leszek figyelmes, aminek lefordítását már Önökre bízom: 

„UMRI, SLOBO!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)