"Már a postára is elküldtek levelekkel, amikor a parkon át a Nagy Fűz mellett haladva, a Vasúti híd felől szokatlanul lassú tempóban közeledő teherautóra lettem figyelmes. A terület többszörösen a birtokunkban volt. Leginkább a fehér műkővel burkolt Megyei Tanács túloldalán elterülő Békás, ahová tarajos gőtét, gyíkot fogni, apró mozsárágyúinkkal lövöldözni és robbantgatni jártunk. A csigalassúsággal érkező kocsi tetején kalózzászló. A posta elé parkolt, ahová én is tartottam, így alaposan megbámultam a lábszárcsontok közt világító koponyát. Amíg a kocsikísérő a fülkéből kiugorva, a postára sietett, a sofőr figyelmetlenségét kihasználva, hátulról felmásztam a kocsira. Lélegzetem is elállt. Karnyújtásnyira tőlem kukoricagránát, tojásgránát, szárnyas aknavető gránát, hosszúkás ágyú és harckocsilövedékek tucatjai, és bombák, bombák, bombák, hátukon ismeretlen betűkkel, számokkal, csillagokkal Mint a hullák, homokba ágyazva feküdtek, de semmi nem akadályozta meg alkalmasint az összeütődésüket, ahogy képzeletemet sem. A fekete munkaruhás kísérő szélvészként rohant ki a hivatalból, az egész városban csak itt volt nyilvános telefon, valamit ordított a sofőrnek, épp leugrottam, s már tolatott is a kocsi, majd jóval tempósabban, ahogy idefelé, kivágott és megindult a városon túl elterülő vizenyős rét felé." 

A részlet Krulik Zoltán új kötetéből való, Az utolsó papírrepülőből. Horváth Bence (Kortárs Kiadó) így ajánlja a könyvet: "Krulik Zoltán zenész (a Makám alapítója és vezetője) második könyve, önéletrajzi ihletésű rövidpróza kötete közel tíz év termése. Az egy-két bekezdésnyi egységekből álló szövegfolyam fő motívuma az ősök megszólaltatása. Ezek nyomán tárul föl a kisgyermekkortól, a háború utáni időszaktól a fiatalkorig, a hetvenes évek elejéig tartó „megtalált idő” periódusa. Az elbeszélő családtagjai, idősebb ismerősei emlékeit átszivárogtatja az önmaga megélt léthelyzeteibe és ezeket a fragmentumokat privát emlékei közé szövi. Az időkeret így visszafelé messze a huszadik század elejéig nyúlik vissza. Álomszerű emlékezés, a gyermeki fantázia féktelensége, a gyermeki tudatban továbbélő korabeli olvasmányok, családi hiedelmek, valamint a megidézett korszak, az ötvenes évek valóságos félelmekkel teli világa és képtelensége különös interferenciába lépnek egymással. 

A gyerekkori történések meg nem nevezett helyszíne főként Tatabánya. A rohamütemben épülő iparvárosra leginkább fertályai megnevezéseiből – Alsó- és Felső-Galla, Bánhida, stb. – ismerhet rá az olvasó. Villanásnyi képek erejéig feltűnnek a nyaralások helyszínei: Hévíz, Hajdúszoboszló, a zuglói ház egy letűnt világ nyomaival. Később Pannonhalma válik a középiskolás gyermek számára igazodási ponttá, a sok szenvedésen átesett, méltóságteljes szerzetesek révén. 

Természetesen gördülő, mégis újabb és újabb meglepetéseket tartogató szöveg Krulik Zoltán emlékezés-füzére. Érződik rajta, hogy szerzője zenészként komponálta írását: dalszerű ismétlődések-újrakezdések, lassítások-gyorsítások, general pausá-k, kadenciák, átcsúszások beszédmódok közt, tér-idő-beszélő-váltások modulatiói visznek előre. E megérlelt szövegfolyamot végigélve, másként közelíthetünk majd a zenészi életműhöz is." 

Krulik Zoltán (1951) zenész, zeneszerző, dalszövegíró, a Makám együttes alapítója és vezetője. Korábban Tatabányán, jelenleg Budapesten él. Legutóbbi lemeze: Szerelem (2016). Legutóbbi kötete: Legolcsóbb mozi (2011). 

A könyv megjelenése kapcsán a Makám két koncertet ad Tatabányán: a Jászai Mari Színházban 2017. június 13-án kedden délután 2-kor a gyerekeknek, majd este 7-kor felnőtt közönségnek. Dedikálások Budapesten, a Könyvhéten: 2017. június 9-10-11. (péntek, szombat, vasárnap) délután 3-kor a Vörösmarty téren.

irodalom könyv tatabánya zugló

Krulik Zoltán: Az utolsó papírrepülő (könyvajánló)


"Már a postára is elküldtek levelekkel, amikor a parkon át a Nagy Fűz mellett haladva, a Vasúti híd felől szokatlanul lassú tempóban közeledő teherautóra lettem figyelmes. A terület többszörösen a birtokunkban volt. Leginkább a fehér műkővel burkolt Megyei Tanács túloldalán elterülő Békás, ahová tarajos gőtét, gyíkot fogni, apró mozsárágyúinkkal lövöldözni és robbantgatni jártunk. A csigalassúsággal érkező kocsi tetején kalózzászló. A posta elé parkolt, ahová én is tartottam, így alaposan megbámultam a lábszárcsontok közt világító koponyát. Amíg a kocsikísérő a fülkéből kiugorva, a postára sietett, a sofőr figyelmetlenségét kihasználva, hátulról felmásztam a kocsira. Lélegzetem is elállt. Karnyújtásnyira tőlem kukoricagránát, tojásgránát, szárnyas aknavető gránát, hosszúkás ágyú és harckocsilövedékek tucatjai, és bombák, bombák, bombák, hátukon ismeretlen betűkkel, számokkal, csillagokkal Mint a hullák, homokba ágyazva feküdtek, de semmi nem akadályozta meg alkalmasint az összeütődésüket, ahogy képzeletemet sem. A fekete munkaruhás kísérő szélvészként rohant ki a hivatalból, az egész városban csak itt volt nyilvános telefon, valamit ordított a sofőrnek, épp leugrottam, s már tolatott is a kocsi, majd jóval tempósabban, ahogy idefelé, kivágott és megindult a városon túl elterülő vizenyős rét felé." 

A részlet Krulik Zoltán új kötetéből való, Az utolsó papírrepülőből. Horváth Bence (Kortárs Kiadó) így ajánlja a könyvet: "Krulik Zoltán zenész (a Makám alapítója és vezetője) második könyve, önéletrajzi ihletésű rövidpróza kötete közel tíz év termése. Az egy-két bekezdésnyi egységekből álló szövegfolyam fő motívuma az ősök megszólaltatása. Ezek nyomán tárul föl a kisgyermekkortól, a háború utáni időszaktól a fiatalkorig, a hetvenes évek elejéig tartó „megtalált idő” periódusa. Az elbeszélő családtagjai, idősebb ismerősei emlékeit átszivárogtatja az önmaga megélt léthelyzeteibe és ezeket a fragmentumokat privát emlékei közé szövi. Az időkeret így visszafelé messze a huszadik század elejéig nyúlik vissza. Álomszerű emlékezés, a gyermeki fantázia féktelensége, a gyermeki tudatban továbbélő korabeli olvasmányok, családi hiedelmek, valamint a megidézett korszak, az ötvenes évek valóságos félelmekkel teli világa és képtelensége különös interferenciába lépnek egymással. 

A gyerekkori történések meg nem nevezett helyszíne főként Tatabánya. A rohamütemben épülő iparvárosra leginkább fertályai megnevezéseiből – Alsó- és Felső-Galla, Bánhida, stb. – ismerhet rá az olvasó. Villanásnyi képek erejéig feltűnnek a nyaralások helyszínei: Hévíz, Hajdúszoboszló, a zuglói ház egy letűnt világ nyomaival. Később Pannonhalma válik a középiskolás gyermek számára igazodási ponttá, a sok szenvedésen átesett, méltóságteljes szerzetesek révén. 

Természetesen gördülő, mégis újabb és újabb meglepetéseket tartogató szöveg Krulik Zoltán emlékezés-füzére. Érződik rajta, hogy szerzője zenészként komponálta írását: dalszerű ismétlődések-újrakezdések, lassítások-gyorsítások, general pausá-k, kadenciák, átcsúszások beszédmódok közt, tér-idő-beszélő-váltások modulatiói visznek előre. E megérlelt szövegfolyamot végigélve, másként közelíthetünk majd a zenészi életműhöz is." 

Krulik Zoltán (1951) zenész, zeneszerző, dalszövegíró, a Makám együttes alapítója és vezetője. Korábban Tatabányán, jelenleg Budapesten él. Legutóbbi lemeze: Szerelem (2016). Legutóbbi kötete: Legolcsóbb mozi (2011). 

A könyv megjelenése kapcsán a Makám két koncertet ad Tatabányán: a Jászai Mari Színházban 2017. június 13-án kedden délután 2-kor a gyerekeknek, majd este 7-kor felnőtt közönségnek. Dedikálások Budapesten, a Könyvhéten: 2017. június 9-10-11. (péntek, szombat, vasárnap) délután 3-kor a Vörösmarty téren.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)