Néhány óra alatt végigjárható
kiránduló-útvonal, az elején egy olyan látnivalóval, amit a
fővárosiak többsége sem ismer. Szentföld, úttörők és a budai
hegyek.
Rögtön az elején csalunk: nem
Hűvösvölgy végállomástól indulunk, már eggyel előbb
leszállunk a villamosról, hogy benézzünk a Heinrich István
utcába, a Magyar Szentföldet keresve.
Az
épülettorzó története a
hg.hu 2010-es cikkéből
megismerhető, összefoglalva: a bauhaus építészt, Molnár Farkast
1937-ben kereste fel a szentföldi biztos egy Szentföld-templom
megépítésének ötletével. Molnár modernista, kupolával
fedett, ovális teret tervezett, 21 zarándokhely másolatával. Az
alapozás 1940-ben kezdődött, de még ezután is módosultak a
tervek (Molnárra nagy hatással volt az időközben meglátogatott
jeruzsálemi Szent Sír-templom). A belső tér 20 méter magasságot
ért volna el, az épület 45 méter hosszú és 25 méter széles
lett volna. 1944-ig tíz szentély épült fel, és elkészültek a
központi tér oldalfalai.
A háborút az épület megúszta, az
építész nem. A munkát dr. Szendrő Jenő folytatta 1946-ban, de
igen lassan haladtak. 1949-re a vasbetonból készülő kupola
ácsolata már készen állt, de ekkor jött az államosítás, a
szerzeteseket elvitték, aztán a templomból is mindent, ami
mozdítható volt.
Maradt egy torzó, amiben volt
traktorgyár, árvaház, rendeztek koncerteket, majd a levéltár
raktára lett, a 70-es évektől 2004-ig. Az egyház utána sem
tartott rá igényt. 2006 óta műemléki védelem alatt áll,
közösen a fővárosé és a II. kerületé, de egyik sem tud mit
kezdeni vele.
Innét a Tót asszony sírja felé
megyünk, most már az erdőben. Az erdei kegyhely a legenda szerint
egy itt holtan talált nő emlékét őrzi. Zarándokút is halad
erre.
A Tót asszony tán a következő
megálló valóban egy megálló, a gyermekvasúté (ez volt régen
az úttörővasút). Ez a Hárs-hegy megálló, ahol nem csak a
gyermekvasút, de az idő is megállt. Keressük a fán a
mintamókust.
Ha mégsem gyalog indulnánk tovább, 600 forintot készítsünk elő, ennyi a szakaszjegy felnőtteknek (teljes vonal: 700, gyerekeknek a fele). A gyermekvasút az őszi hétköznapokon is óránként jár (hétfő kivételével, amikor nem közlekedik), hétvégén ennél gyakrabban. A menetrend itt található.
Ha maradunk a sétánál, akkor irány
felfelé a Hárs-hegyre, tovább sárga jelzésen (van közben Mária
út is, ne zavarjon be, maradunk a hagyományos turistaútvonalon).
Előbb 362 méter magasan a
Kis-Hárs-hegyen a két egymásba fonódó csigelépcsőből álló,
kissé kilengő Makovecz-kilátó a célpont, aztán a Nagy-Hárs-hegy
jóval stabilabb Kaán Károly kilátója (454 méter).
Ez utóbbi falán igazi kelet-európai
abszurdként az emléktábla emléktábláját találjuk: "Itt
volt e kilátó névadójának, a magyar erdészet és
természetvédelem kiemelkedő alakjának, Kaán Károly
erdőmérnöknek emléktáblája. A rongálók miatt az eredeti
táblát az budapesti erdészetnél őrizzük."
Az út a két kilátó között igen
köves, sziklás, célszerű vastag talpú cipőt húzni. Útközben
van a Bátori-barlang, amely csak kísérettel látogatható.
A Kaán Károly kilátótól, ahonnan
az előzővel ellentétben nem csa a főváros nagy része, de a
másik irányban a Budakeszi
környéki hegyek és a Pilis is beláthatók, már csak
lefelé visz az út.
Hamar elérjük a Szépjuhásznét, ami
ismét a gyermekvasútnak is megállója. A helyet azért hívják
így, mert Mátyás király itt ismerkedett meg egy szép
juhásznéval. Legalábbis ezt beszélték... Pár
száz évvel később aztán épült itt egy Szép Juhászné nevű
vendéglő is.
Még megcsodáljuk a szocreál csodát
a téren (Munkás gyermekkel című szobor, 1950-ből), aztán pont
jön egy 22-es busz, vissza a Moszkvára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése