Határok, amiket őriznek, de hivatalosan nem léteznek, sarló-kalapács és vörös csillag a címerben, turistáknak mutogatott gigászi Lenin-szobrok és világhírű brandy – ez a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság.

A Transznisztriának vagy Dnyeszteren Túli Területnek is nevezett de facto (azaz el nem ismert) állam a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése: Dnyeszter-mellék / Pridnestrovie / Приднестровье. Fővárosa a Budapesttől ezer kilométerre fekvő Tiraszpol. 



A szovjet típusú államberendezkedés ma is él: ugyan 2008. március 1. óta már nem szükséges meghívás ahhoz, hogy valaki beutazzon Transznisztriába, de az államban való éjszakázást ma is jelenteni kell az illetékes hatóságoknak.

A turizmus ennek megfelelően enyhén szólva is gyerekcipőben jár, de igyekeznek kihasználni olyan adottságaikat, mint például a szovjet múlt. A Transnistria Tour utazási iroda 25 euróért kínál négyórás szovjet túrát, amelynek során bemutatják a szovjet emlékműveket és a kommunista építészet alkotásait, Tiraszpolból Benderbe szovjet gyártmányú trolival viszik a turistákat, akiket kvásszal is megkínálnak. 

Tiraszpolban egy állami és egy privát tévéadó működik. Az egyetlen kábeltévé-szolgáltató a Sheriff nevű óriáscég, amely a két helyi csatornán kívül orosz nyelvű adókat szolgáltat. (A Sheriff birtokol ötcsillagos szállodát, futballstadiont, benzinkutakat, élelmiszerboltokat...)

Több újság jelenik meg (Pridniestrovie, Adevarul Nistrean), amelyek túlnyomórészt állami tulajdonban vannak, vagy államközeli szervezetek működtetik. Latin betűs moldáv nyelvű újság nincs. Az állami hírügynökség az Olvia-Pres. Több rádióadó működik, köztük a külföldre szóló Radio PMR, amely németül, angolul és franciául sugározza műsorait rövidhullámon.

Mekit vagy más nyugati gyorsétteremláncot hiába keresnénk Transznisztriában. Az étkezés olcsó, és az ital is. A helyi borok és főleg a brandy jó: itt készül a világszerte forgalmazott és kedvelt Kvint. A 115 éves múltra visszatekintő cég központja Tiraszpolban, a Lenin úton van.

Hivatalosan Moldovához tartozik, de a világ egyetlen elismert országa sem ismeri el önállóságát (Abházia és Dél-Oszétia igen, de ezek szintén de facto államok). Az El Nem Ismert Államok Társaságába tartozik, amely egy informális szövetség, amelybe a Szovjetunió összeomlását követően létrejött, de nemzetközileg túlnyomórészt el nem ismert országok tartoznak: Abházia, Hegyi-Karabah, Dél-Oszétia és Dnyeszter-mellék.

A négyezer négyzetkilométeres területen félmillióan élnek. Nemzetiségei (2004-es becslések alapján) moldáv (román): 31,9%, orosz: 30,3%, ukrán: 28,8%, bolgár: 2%, gagauz: 2%, egyéb: 2%. A moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos nyelv. Legnagyobb városai: Tiraszpol (lakossága 2005-ben 159 163 fő), Bender (97 027), Rîbnița (56 988).

Keletről Ukrajna, nyugatról Moldova határolja. Az ország nagyrészt a Dnyesztertől keletre fekszik, kisebb része nyúlik át a nyugati oldalra. Felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny csernozjom borítja. A területet a Dnyeszter bal oldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre.

A terület a történelmi Besszarábia része. Az első világháborúban Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, mely az Ukrán SZSZK része lett. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával ez a terület így a Szovjetunió része lett. Grigorij Kotovszkij moldovai születésű, egykori bűnöző és cári katona a bolsevik forradalomhoz csatlakozva alapította meg szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924-ben, fővárosának Kisinyovot téve meg. A Moldáv ASZSZK területe a második világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott.

A szovjet rezsim alatt született meg az 1930-as években a „moldován nemzetiség” gondolata, illetve a moldáv nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.

A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, ez alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok megszállták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án Moldáv SZSZK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát (a népesség 8,5 százaléka volt zsidó) deportálták vagy kivégezték a németek.

A korábbi Moldovai ASZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt. A Dnyeszter-mellék lett Moldávia legiparosodottabb területe.

A peresztrojka légkörében a latin betűs írás vált hivatalossá Moldáviában. A megerősödő moldován–román nacionalizmus félelmet keltett Moldávia orosz, ukrán és gagauz lakóiban, szaporodtak a különböző nemzetiségek közti incidensek.

A köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként 1990. szeptember 2-án kiáltották ki, Gorbacsov december 22-én elnöki rendeletben semmisítette meg ezt a lépést. Ennek ellenére megszilárdultak a különálló Dnyeszteren túli hatóságok.

1992 áprilisában a volt Szovjetunió fegyverzetének szétosztása során Moldávia fegyverekhez jutott, és felállította önálló hadseregét. Azonnal megtámadták a Dnyeszter mellékét, de vereséget szenvedtek. A háborút az 1992. július 21-ei béke zárta le, amelynek értelmében Moldávia mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területein, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldávia részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.

A békekötés után a Dnyeszter mellékén szovjet mintára újjászervezték a közigazgatást, saját pénznemet vezettek be (transznisztriai rubel), tovább használták a szovjet jelképeket, betiltották a latin ábécé használatát és a helyi kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el. Szmirnov 2011-ig maradt hatalmon, azóta a független Jevgenyij Sevcsuk az ország vezetője. A Dnyeszteren Túli Moldáv Köztársaság többször kérte az ENSZ-től függetlensége elismerését, eddig hiába.

Források és linkek:
de facto dnyeszter moldova transznisztria

Egy ország Európában, ami nincs is: a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság

Határok, amiket őriznek, de hivatalosan nem léteznek, sarló-kalapács és vörös csillag a címerben, turistáknak mutogatott gigászi Lenin-szobrok és világhírű brandy – ez a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság.

A Transznisztriának vagy Dnyeszteren Túli Területnek is nevezett de facto (azaz el nem ismert) állam a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése: Dnyeszter-mellék / Pridnestrovie / Приднестровье. Fővárosa a Budapesttől ezer kilométerre fekvő Tiraszpol. 



A szovjet típusú államberendezkedés ma is él: ugyan 2008. március 1. óta már nem szükséges meghívás ahhoz, hogy valaki beutazzon Transznisztriába, de az államban való éjszakázást ma is jelenteni kell az illetékes hatóságoknak.

A turizmus ennek megfelelően enyhén szólva is gyerekcipőben jár, de igyekeznek kihasználni olyan adottságaikat, mint például a szovjet múlt. A Transnistria Tour utazási iroda 25 euróért kínál négyórás szovjet túrát, amelynek során bemutatják a szovjet emlékműveket és a kommunista építészet alkotásait, Tiraszpolból Benderbe szovjet gyártmányú trolival viszik a turistákat, akiket kvásszal is megkínálnak. 

Tiraszpolban egy állami és egy privát tévéadó működik. Az egyetlen kábeltévé-szolgáltató a Sheriff nevű óriáscég, amely a két helyi csatornán kívül orosz nyelvű adókat szolgáltat. (A Sheriff birtokol ötcsillagos szállodát, futballstadiont, benzinkutakat, élelmiszerboltokat...)

Több újság jelenik meg (Pridniestrovie, Adevarul Nistrean), amelyek túlnyomórészt állami tulajdonban vannak, vagy államközeli szervezetek működtetik. Latin betűs moldáv nyelvű újság nincs. Az állami hírügynökség az Olvia-Pres. Több rádióadó működik, köztük a külföldre szóló Radio PMR, amely németül, angolul és franciául sugározza műsorait rövidhullámon.

Mekit vagy más nyugati gyorsétteremláncot hiába keresnénk Transznisztriában. Az étkezés olcsó, és az ital is. A helyi borok és főleg a brandy jó: itt készül a világszerte forgalmazott és kedvelt Kvint. A 115 éves múltra visszatekintő cég központja Tiraszpolban, a Lenin úton van.

Hivatalosan Moldovához tartozik, de a világ egyetlen elismert országa sem ismeri el önállóságát (Abházia és Dél-Oszétia igen, de ezek szintén de facto államok). Az El Nem Ismert Államok Társaságába tartozik, amely egy informális szövetség, amelybe a Szovjetunió összeomlását követően létrejött, de nemzetközileg túlnyomórészt el nem ismert országok tartoznak: Abházia, Hegyi-Karabah, Dél-Oszétia és Dnyeszter-mellék.

A négyezer négyzetkilométeres területen félmillióan élnek. Nemzetiségei (2004-es becslések alapján) moldáv (román): 31,9%, orosz: 30,3%, ukrán: 28,8%, bolgár: 2%, gagauz: 2%, egyéb: 2%. A moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos nyelv. Legnagyobb városai: Tiraszpol (lakossága 2005-ben 159 163 fő), Bender (97 027), Rîbnița (56 988).

Keletről Ukrajna, nyugatról Moldova határolja. Az ország nagyrészt a Dnyesztertől keletre fekszik, kisebb része nyúlik át a nyugati oldalra. Felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny csernozjom borítja. A területet a Dnyeszter bal oldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre.

A terület a történelmi Besszarábia része. Az első világháborúban Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, mely az Ukrán SZSZK része lett. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával ez a terület így a Szovjetunió része lett. Grigorij Kotovszkij moldovai születésű, egykori bűnöző és cári katona a bolsevik forradalomhoz csatlakozva alapította meg szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924-ben, fővárosának Kisinyovot téve meg. A Moldáv ASZSZK területe a második világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott.

A szovjet rezsim alatt született meg az 1930-as években a „moldován nemzetiség” gondolata, illetve a moldáv nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.

A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, ez alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok megszállták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án Moldáv SZSZK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát (a népesség 8,5 százaléka volt zsidó) deportálták vagy kivégezték a németek.

A korábbi Moldovai ASZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt. A Dnyeszter-mellék lett Moldávia legiparosodottabb területe.

A peresztrojka légkörében a latin betűs írás vált hivatalossá Moldáviában. A megerősödő moldován–román nacionalizmus félelmet keltett Moldávia orosz, ukrán és gagauz lakóiban, szaporodtak a különböző nemzetiségek közti incidensek.

A köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként 1990. szeptember 2-án kiáltották ki, Gorbacsov december 22-én elnöki rendeletben semmisítette meg ezt a lépést. Ennek ellenére megszilárdultak a különálló Dnyeszteren túli hatóságok.

1992 áprilisában a volt Szovjetunió fegyverzetének szétosztása során Moldávia fegyverekhez jutott, és felállította önálló hadseregét. Azonnal megtámadták a Dnyeszter mellékét, de vereséget szenvedtek. A háborút az 1992. július 21-ei béke zárta le, amelynek értelmében Moldávia mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területein, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldávia részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.

A békekötés után a Dnyeszter mellékén szovjet mintára újjászervezték a közigazgatást, saját pénznemet vezettek be (transznisztriai rubel), tovább használták a szovjet jelképeket, betiltották a latin ábécé használatát és a helyi kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el. Szmirnov 2011-ig maradt hatalmon, azóta a független Jevgenyij Sevcsuk az ország vezetője. A Dnyeszteren Túli Moldáv Köztársaság többször kérte az ENSZ-től függetlensége elismerését, eddig hiába.

Források és linkek:

1 megjegyzés:

  1. Unknown2014. március 16. 22:21

    Érdekes világ ez, sokat olvastam erről az állam-alakulatról.
    Hasonlóan Pripjatyhoz,és Csernobilhez, egy darab élő történelem,
    furcsa "skanzen-ország" lehet a P.M.R.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)