Kabold (Kobersdorf) első írásos említése 1229-ből származik, Kabolt formában. A város helyén valószínűleg már a 9. században, a Karoling korban létezett egy település. A vízivárát a környéken birtokos Posa család építette 1222 és 1229 között, mai formáját a 16-17. században nyerte el. Évszázadokon át Esterházy-birtok volt. Kaboldnak 1910-ben 1267 lakosa volt, túlnyomórészt németek (a magyarok száma 41 volt). Trianonig Sopron vármegyéhez tartozott, azóta Burgenland része. 



A kaboldi zsidó hitközség 1526-ban vagy 1527-ben alakult, amikor a mohácsi vész után a Sopronból elűzött zsidóság itt lelt menedékre. Ahogy Kismartonnak (Eisenstadt) és Nagymartonnak (Mattersburg), úgy Kaboldnak is kellett legyen zsinagógája, temetője, rabbija, saktere és bírósága a már 16. században. 1569-ben 18 családot számlált a közösség, hét házban. 1828-ben 746 zsidó élt Kaboldon. A létszám 1934-re 172-re csökkent, ami még mindig a teljes lakosság 13 százalékát tette ki. A kaboldi zsidókat „féloldalasaknak”, „egyoldalúaknak” („die Einseitigen”) nevezték, mert a közösség házai – élettere – a régi kastély lábához, egy kanyarulatba, kis helyre korlátozódott. 

Kabold híres ásványvizének köszönhetően népszerű gyógyhelynek számított a Seva Kehilosz (Hét Hitközség, Sopron és Moson megyék zsidó hitközségei) körében, a nyári vendégek között sok volt az ortodox zsidó. 

A várral szemközt 1860-ban historizáló stílusban épített zsinagóga renoválása sok év óta zajlik. 1938-ban a német csapatok a bevonulás után súlyosan megrongálták, de megmaradt – a Seva Kehilosz zsinagógái közül egyetlenként. A nemzetiszocialista időket évtizedeken keresztül az enyészeté volt. 1995-ben vásárolta meg a megőrzésére és kulturális célokra történő hasznosítására létrejött kaboldi egyesület. Műemlék. 

Az épület megmentéséhez szükség volt a tetőszerkezet szanálására és új tető építésére, szintúgy az épület statikai hibáinak elhárítására. Az évek során többféle felújítási munkálatok zajlottak le. A műemlékvédelmi hivatal anyagi támogatásával sikerült hozzáfogni egy nagy boltíves ablak helyreállításához, és befejezni a farészek restaurálását. Ez az ablak a dél-nyugati oldalon, a férfiak bejárata felett található. További fontos lépés volt a zsinagóga megmaradását célzók közül, hogy megmentették az oromzati ornamentikát, szinte az utolsó pillanatban. Az utcafronton láthaó egy fríz, pajsz formájú díszítésekkel. Ezek a pajzsok eredetileg terrakottából készültek. Egy korábbi restaurálás során, amelynek időpontját nem lehet megállapítani, vélhetően 1900 és 1910 között történt, ezek közül néhányat (amelyek nyilvánvalóan tönkrementek már addigra) azonos formájú vakolatdíszítéssel helyettesítettek. 



A kaboldi zsinagógát gyakran keresik fel az elűzöttek és a holokauszt túlélői, valamint időről időre kulturális programoknak ad helyet. Az épület csak rendezvények alkalmával, illetve csoportok számára előzetes bejelentkezéssel látogatható (tel.: +43 664 994 5545). 

A zsinagógától néhány perces sétával érhető el a hegyoldalban fekvő izraelita temető, Burgenland egyetlen erdei temetője, körülbelül ezer sírkővel. 

2005. április 4-én, a nácizmus áldozatainak hivatalos emléknapján, a bécsi parlamentben a Bundesrat elnöke, Georg Pehm beszédét kaboldi nagymamája visszaemlékezésével kezdte: „A helybeli gyerekek néhány nappal a háború előtt ültek a (vár)falon, és együtt nézték, amint Kabold zsidóságát megszégyenítik, kigúnyolják és bántalmazzák. Ekkor még nem nem űzték el őket szülőföldjükről, és egyáltalán, ők sem akartak elmenni. De aztán, valamikor, ők, a kaboldi zsidók végleg eltűntek. Mind a 172.” 

A kaboldi zsinagóga egy 1900 körüli képeslapon (forrás: davidkultur.at; eredetileg: Verein Synagoge Kobersdorf):


ausztria kabold zsidóság zsinagóga

A kaboldi zsinagóga

Kabold (Kobersdorf) első írásos említése 1229-ből származik, Kabolt formában. A város helyén valószínűleg már a 9. században, a Karoling korban létezett egy település. A vízivárát a környéken birtokos Posa család építette 1222 és 1229 között, mai formáját a 16-17. században nyerte el. Évszázadokon át Esterházy-birtok volt. Kaboldnak 1910-ben 1267 lakosa volt, túlnyomórészt németek (a magyarok száma 41 volt). Trianonig Sopron vármegyéhez tartozott, azóta Burgenland része. 



A kaboldi zsidó hitközség 1526-ban vagy 1527-ben alakult, amikor a mohácsi vész után a Sopronból elűzött zsidóság itt lelt menedékre. Ahogy Kismartonnak (Eisenstadt) és Nagymartonnak (Mattersburg), úgy Kaboldnak is kellett legyen zsinagógája, temetője, rabbija, saktere és bírósága a már 16. században. 1569-ben 18 családot számlált a közösség, hét házban. 1828-ben 746 zsidó élt Kaboldon. A létszám 1934-re 172-re csökkent, ami még mindig a teljes lakosság 13 százalékát tette ki. A kaboldi zsidókat „féloldalasaknak”, „egyoldalúaknak” („die Einseitigen”) nevezték, mert a közösség házai – élettere – a régi kastély lábához, egy kanyarulatba, kis helyre korlátozódott. 

Kabold híres ásványvizének köszönhetően népszerű gyógyhelynek számított a Seva Kehilosz (Hét Hitközség, Sopron és Moson megyék zsidó hitközségei) körében, a nyári vendégek között sok volt az ortodox zsidó. 

A várral szemközt 1860-ban historizáló stílusban épített zsinagóga renoválása sok év óta zajlik. 1938-ban a német csapatok a bevonulás után súlyosan megrongálták, de megmaradt – a Seva Kehilosz zsinagógái közül egyetlenként. A nemzetiszocialista időket évtizedeken keresztül az enyészeté volt. 1995-ben vásárolta meg a megőrzésére és kulturális célokra történő hasznosítására létrejött kaboldi egyesület. Műemlék. 

Az épület megmentéséhez szükség volt a tetőszerkezet szanálására és új tető építésére, szintúgy az épület statikai hibáinak elhárítására. Az évek során többféle felújítási munkálatok zajlottak le. A műemlékvédelmi hivatal anyagi támogatásával sikerült hozzáfogni egy nagy boltíves ablak helyreállításához, és befejezni a farészek restaurálását. Ez az ablak a dél-nyugati oldalon, a férfiak bejárata felett található. További fontos lépés volt a zsinagóga megmaradását célzók közül, hogy megmentették az oromzati ornamentikát, szinte az utolsó pillanatban. Az utcafronton láthaó egy fríz, pajsz formájú díszítésekkel. Ezek a pajzsok eredetileg terrakottából készültek. Egy korábbi restaurálás során, amelynek időpontját nem lehet megállapítani, vélhetően 1900 és 1910 között történt, ezek közül néhányat (amelyek nyilvánvalóan tönkrementek már addigra) azonos formájú vakolatdíszítéssel helyettesítettek. 



A kaboldi zsinagógát gyakran keresik fel az elűzöttek és a holokauszt túlélői, valamint időről időre kulturális programoknak ad helyet. Az épület csak rendezvények alkalmával, illetve csoportok számára előzetes bejelentkezéssel látogatható (tel.: +43 664 994 5545). 

A zsinagógától néhány perces sétával érhető el a hegyoldalban fekvő izraelita temető, Burgenland egyetlen erdei temetője, körülbelül ezer sírkővel. 

2005. április 4-én, a nácizmus áldozatainak hivatalos emléknapján, a bécsi parlamentben a Bundesrat elnöke, Georg Pehm beszédét kaboldi nagymamája visszaemlékezésével kezdte: „A helybeli gyerekek néhány nappal a háború előtt ültek a (vár)falon, és együtt nézték, amint Kabold zsidóságát megszégyenítik, kigúnyolják és bántalmazzák. Ekkor még nem nem űzték el őket szülőföldjükről, és egyáltalán, ők sem akartak elmenni. De aztán, valamikor, ők, a kaboldi zsidók végleg eltűntek. Mind a 172.” 

A kaboldi zsinagóga egy 1900 körüli képeslapon (forrás: davidkultur.at; eredetileg: Verein Synagoge Kobersdorf):


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)