Viszem

Szeretem ezt a papucsot. 

Kényelmes. 

Bőrből van, a talpa meg valami könnyű anyagból.

Lengyelországban vettem, egy piacon, Bielsko-Białában, a kétszombathelynyi városban, aminek a létezéséről se tudtam, míg oda nem keveredtem a környékre. 

Talán egy 80 éves félvak lengyel néni öltögette a papucsomat, talán diákmunkában egy 16 éves srác, aki az egyetemre gyűjt, talán egy 3 gyerekes kismama, talán egy hajléktalan.  

Talán mindegyikük. 

Nekem kevésbe volt – és ő, aki készítette, bizonyára sokkal kevesebbet kapott. Talán csak egy vacsorára futja annyi złotyiból.

Talán annyira se.

Ez van, ebben élünk. 

Belelépek holnap is, viszem magammal. 

És most már ti is.

ხინკალი, azaz khinkali

Ha Bielsko-Białában jársz estefelé, gyors, de nem mekis lelkivilágú ennivalót vadászva Isten és a pláza háta mögött, a pinceklubokkal és szexshopokkal tarkított Cechowa utcában, ahogy ez gyakorta megesik mindannyiunkkal, 20 perccel a Czernichówba tartó busz indulása előtt, amelyen egész úton 90-es évekbeli diszkóslágerek szólnak majd, ezt persze még nem sejted, jobb is, erre amúgy sem lehet felkészülni, akkor és ott a Cechowában, esetleg Cechowán, ha nagyvilágibban szeretsz ragozni, szóval nagy hülyeséget követsz el, ha nem mész be a grúz étterembe khinkaliért, van sima húsos, csípős húsos meg sajtos is, de te nem vagy se hülye, se vak, tehát bemész khinkaliért, amit kézzel eszel a száránál megragadva, hevesen magyarázó olaszok jellegzetes kéztartásával, szürcsölöd belőle a leve(s)t rögvest az első harapás után, kurwa forró, leégeti a kezed az összes fűszeres lev, amit nem bírsz kiszürcsölni, és azon tűnődsz közben, hogy valahol Grúziában van-e lengyel étterem egy Magyarova utcában, ahol egy cseh utazó forró fűszeres kézzel azon tűnődik, van-e Szombathelyen cseh étterem a Georgiában, esetleg Georgián, ha a betérő lengyel utazó nagyvilágibban szeret ragozni, mielőtt nagy jóllakottságában Pornóapáti felé zötyögve rázúdulna a La Bouche.

Rose