REevolutio sajtóközlemény - Jövő pénteken nyílik „A pesti gettó emlékezete” című szabadtéri kiállítás. A történelem sok viharát megélt Klauzál tér, Belső Erzsébetváros egykori és remélhetően jövőbeli központja is. Nem véletlenül létesült itt 1897-ben a főváros 3-as számú Bevásárló-csarnoka. S közel harminc évig – 1911 és 1941 között – itt kanyargott a főváros 2-es számú villamosvonala is.
Ahol ma park, játszótér áll, ott 1945-ben, a gettó időszakában, s 1956-ban is mártírokat adtak vissza a földnek.
Ez a terület volt hajdanán a főváros zsidóságának központja, és a zsidó és keresztény együttélés színhelye (ezért is túlzás ma zsidónegyednek hívni). A magyar zsidóság itt építette az első pesti imaházakat, a rituális fürdőket. A Király utca, Wesselényi, Kazinczy, Rumbach, Síp, Holló utca lakói és mesteremberei beilleszkedtek, hasznos, dolgos polgáraivá váltak a városnak.
Ahhoz, hogy e városrész sok-sok régi és egyre több új lakója jobban megismerhesse e környék miliőjét, történetét, hogy a múltba pillantva megérezze, miképp éltek itt a szegény és a gazdagabb zsidó polgárok, s miképp rombolta szét a történelem az együttélés feltételeit, jön létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár. A gyűjtemény a több mint kétszáz éves zsidó jelenlét attribútumait, az itt élők mindennapjait, kultúráját teszi majd megismerhetővé az érdeklődők számára.
A Történeti Tár munkájának egyik irányát jelzi a november 28-án megnyíló „A pesti gettó emlékezete” című kiállítás is.
Budapest még sohasem rendezett önálló gettókiállítást. Most is csak elkezdetni tudjuk a történelem szilánkjainak összehordását.
A kiállítás két különböző, de egymást kiegészítő emlékezet-koncepcióval állít emléket a Klauzál téren, illetve a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt lezajlott eseményeknek. A történeti feltárás a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek bemutatására helyezi a hangsúlyt, amelyek szikár és tényszerű vizuális világa a kollektív emlékezetbe beégő történelmi tanúkká emeli e dokumentumokat.
Emellett a Trauma - Tér - Terápia alcímet viselő kortárs képzőművészeti kiállításon a művészek reflexiója az egyéni emlékezet, a művészi átírás, szubjektív átértelmezés lehetőségeihez kötődik.
