Egy belvárosi lakás egykori cselédszobájában felrobbant a világ – olvasom a FUGA múltkori meghívójában. – Rikító sárgák, izzó vörösök, magukba rántó mélykékek kerültek a falra, egy tűzijáték színei.
Két éve múlt, hogy a Varsói Szerződés tankjai eltiporták a prágai tavaszt. A konyhában Kőszeg Ferencnél szombat esténként összegyűlő társaság tagjai mind meg voltak győződve róla, hogy a „létező szocializmusból” sosem lesz emberarcú szocializmus, a hazug rendszernek össze kell omlania.
Tíz év múlva ezekből az akkori huszonévesekből alakult ki a demokratikus ellenzék, amelynek tagjai kihívó módon gyakorolták emberi jogaikat, engedély nélkül adtak ki a rendszert bíráló politikai írásokat, és nyíltan beszéltek szegénységről, munkanélküliségről.
Kemény György pedig festett, szigetet teremtve a szárazföldön. Lángoló színekkel, Szolzsenyicin képmásával, az elaggott Marx arcképével, buja aktokkal, az „osztálytudat” és a „faji tudat” villámló összecsapásával tiltakozott a világtól elzárkózó, a mindentől rettegő, de mindent üldözni kész Kádár-rendszer ellen. A ránk kényszerített sötétség, a vaksi közöny, a gőgös félelem világa ellen.
Majdnem ötven évvel később ezt az üzenetet „vették” a Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének oktatói és végzős hallgatói: a már pusztulásnak induló falképet több mint egy évig tartó munkával eredeti formájában állították helyre, ma is időszerű emléket állítva így a múltnak Kőszeg Ferenc lakásában.
A szoba 2018. szeptember 26-tól szerdánként 14 és 18 óra között látogatható, a belépés díjtalan. (Ferenciek tere 11., 2. emelet, bejárat a Haris köz 3-ból).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése