– avagy gasztroblog ugyan nem lesz a Határesetből, de a gasztronómiai határok feszegetése belefér.
Hirtelen felindulásból veszel édesköményt, mert akciós.
Otthon aztán sokáig nézed.
Végül levágod róla a zöldet, mert az nem jó, meg a fás részt a legaljáról, mert az se. Ezután a gumót, ami úgy néz ki, mint egy mutáns hagyma, de legalább nem kell tőle sírva fakadni, felcsíkozod. Nem kell túl vékonyra, mert majd úgyis ottfelejted a tűzön, amikor kimész kávézni-cigizni, és szétfől a g*be.
Előbb azonban még karikára vágod a lecsókolbászt, ami szintén akciós volt. Wokba olívaolaj, kolbászt megpirongatni, kiszedni, mondjuk, rá a rizsre. Ja, igen, azt is főztél ki előre.
A zsírság maradjon az edényben, kapjon egy-két kanál cukrot, ami olvadjon meg, aztán mehet rá az édeskömény. Piruljon egy darabig, utána felöntöd vízzel, mert pont nincs otthon alaplé, ami ráadásul egy igen hülye szó.
Főjön szépen puhára, max. ¼ óra, nem több. Közben fűszerezésnek mehet bele só, bors, tárkony, citromlé, petrezselyem, no meg édeskömény-virágzat, amit hívnak az angyalok fűszerének is, de magyarul nem tudom, hogy nevezik rendesen, meg egyáltalán, lehet-e itthon kapni.
Igazából csak ha lúd, legyen kövér alapon szórtam bele, van annyira erőteljes íze a gumónak, hogy ez elhagyható. Nálam Johannes Pinterits jóvoltából van készleten, és németül Fenchelpollen a neve, amiből a Fenchel az édeskömény, de amiről szó van, az nem csak virágpor, l. a képen.
Ha már majdnem jó a cucc, akkor beleborítod a lecsókolbászos rizst, jól összekevered, és tkp. kész is, de azért se haragszik meg, ha kap két kanál osztrigaszószt, ami – bármilyen hihetetlen – szintén akciós volt.
Elsőre kanállal eszed, mert nincs kedved kivárni, hogy elpárologjon a felesleges lé.
Nyami!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése