Afrikaiak Máltában - Ahonnan nincs tovább

(MTI-Press) Az őszi alkony nem sokban különbözött a többitől az elhagyott máltai repülőtér mellett élő, konténerekben elszállásolt afrikai bevándorlók számára. A hőség nem enyhült, ezért sokan kihúzták matracaikat a szabadba, hogy ott ágyazzanak meg éjszakára. Vannak közöttük, akik már évek óta ebben a szigetország kormánya által fenntartott "nyitott központban" élnek, mások csak nemrég érkeztek.    "Úgy rossz az egész, ahogy van" - mondta egy szomáliai férfi, aki Z. Mohamed néven mutatkozott be. A szomáliai háború elől menekült el, Líbiában börtönbe zárták, végül a nyomasztó máltai szálláskomplexumban találta magát, ahol meg kell osztoznia társaival a fürdőszobákon is. "Minden héten jelentkezem állásért a munkaközvetítőnél, de nincs hely. Sohasem hívnak sehová" - fedte fel a férfi a The New York Times című lapnak. Azt kérdik, hogy mi lesz velük     Az Európai Unió egy kaptafára szabott bevándorlási politikájának következményei talán sehol nem látszanak jobban, mint Máltában. A Líbia és Itália között található kis szigetország fogadta be egy főre számítva a legtöbb bevándorlót az unióban. Sokan csapdába kerültek itt, képtelenek munkát vagy lakhelyet találni maguknak, de elhagyni sem tudják a szigetet. Nem mintha Z. Mohamed és a többi frissen érkezett menekült Máltába akart volna jönni. A legtöbben akkor hallották először az ország nevét, amikor Olaszországba tartó rozoga bárkáik bajba kerültek, és a máltai parti őrség kimentette őket a tengerből. Ezért persze hálásak, most azonban azt kérdik, hogy mi lesz velük.      A sűrűn lakott ország - 316 négyzetkilométerén 400 ezer ember él - nem sokat tud nyújtani számukra. Ám az EU szabályai szerint, mivel az uniós tagországok közül Máltába jutottak el először, lényegében ott is rekednek. Ujjlenyomataik egy máltai adatbankba kerülnek, és még ha sikerül is valahogy eljutniuk az európai szárazföldre, onnan visszazsuppolják őket a szigetre.      A líbiai, szomáliai, szudáni és szíriai zűrzavar következtében folyamatosan érkeznek szigeteire a menekültek. Nemrég egyetlen napon 168-an jöttek, 30-at közülük azonnal kórházba kellett küldeni. "Nekünk 168 annyi, mint másnak több ezer" - húzta alá Alexander Tortell, a menekültekkel foglalkozó hivatal igazgatója.      Máltának még arra sincs pénze, hogy deportálja azokat, akik jogtalanul tartózkodnak földjén. Nincsenek külföldi konzulátusai, amelyek révén repatriálási szerződéseket lehetne kötni Afrika országaival, arra pedig végképp nincs módja, hogy chartergépeken telepítse vissza az érkezőket. Így azok száma az elmúlt évtized során több mint 16 ezerrel nőtt. Sok mindenen mentek keresztül Málta azt szeretné, hogy az EU vállaljon nagyobb részt a menekültek befogadásának terhéből, Brüsszel viszont egyre erősebben bírálja a táborokban uralkodó körülményeket.   Például azt, hogy a helyi hatóság akár 18 hónapra is bebörtönzi a csónakokon érkezőket, noha végül több mint a felük elnyeri a menekült státust vagy az ahhoz hasonló besorolást. A jogvédők szerint ez az eljárás bűnözőként kezel olyan embereket, akik többnyire egyszerűen a háború és az üldöztetés elől menekülnek. Az érkezőket egy több épületből álló komplexumba zárják - ebben két nagy hangár is van, amelyek mindegyikében 300 ember fér el. Nyáron a zárt térben magasba szökik a hőmérséklet. Elviselhetetlen a zaj, a higiénikus körülmények gyalázatosak. Amikor szabadon bocsátják a menekülteket, átköltözhetnek egy olyan "nyitott központba", mint amilyenben Z. Mohamed él.   "Ezek az emberek sok mindenen mentek keresztül, éltek háborús körülmények között, egyeseket közülük megerőszakoltak - fejtette ki Katrine Camilleri, a máltai jezsuita menekültsegítő szolgálat igazgatója. - A legtöbben szörnyű utat tettek meg, amíg ideértek, egyesek elvesztették feleségüket, férjüket vagy gyermeküket. Lehetnénk kissé megértőbbek irántuk..."  Van, aki szerint a menekültek fogva tartása túl sokba kerül, de a tisztviselők ragaszkodnak eddigi gyakorlatukhoz, részben azért is, mert ha nem így tennének, kidobnák őket állásukból. Neil Fazan, az Aditus emberjogi szervezet máltai igazgatója szerint "a helyiek nem örülnének, ha a hatóságok hagynák szabadon mászkálni az ismeretlen afrikaiakat". Visszaélnek a helyzetükkel Málta 2004 óta az unió tagja, és évek óta kér segélyt a szövetségtől, már csak azért is, mert egyesek szerint a bevándorlás csak fokozódott a tagság elnyerése után. Némi segítséget kapott is az ország, de nem eleget. A támogatás jelenlegi feltételei elavultak. Évekkel ezelőtt, amikor megfogalmazták őket, a szigetország még nem volt tagja az uniónak: az volt a fő cél, hogy a migráns ne utazgathasson és válogathasson az egyes államok között.   A szabályokról még tart a vita. Szó van arról, hogy ha egy ország hirtelen menekültek áradatával szembesül, és nem tudja finanszírozni befogadásukat , támogatást nyújtanak számára. Csakhogy még senki sem tudja, hogyan történne ez, és közben azok, akik már Máltába kerültek, nem tudják, hová menjenek, és mi vár rájuk. Aki elnyeri a menekült státust, még reménykedhet abban, hogy valahová átköltöztetik a "nyitott központból", aki nem, annak lehetőségei még jobban leszűkülnek. Egyes bevándorlók találnak ugyan munkát, de a hatóság is elismeri, hogy helyzetükkel nem egyszer visszaélnek. Mellieha Bay máltai fürdőhelyen tucatnyi bevándorló dolgozik a strandokon árusként. A 21 éves Hasz Mahamed Dalmar Szomáliából érkezett, egy évet töltött börtönben. Megpróbált eljutni Belgiumba, de visszaküldték Máltára, és ott további hat hónapra lecsukták. Sok más fiatal társához hasonlóan a gyorsétkező helyeken eszik, és a melegben a strandágyakon alszik. Van úgy, hogy egy napon 6,50 dollárnak megfelelő összeget keres, van úgy, hogy 40-et.   "Azért vagyunk itt, mert élni akarunk" - magyarázta. kbd \ krp \ kpt