Tupoljev amfíbia aeroszán

Propelleres Tupoljev amfíbia (kétéltű) aeroszán. 1970-től '80-ig a Fertő-tavon járőröztek vele a határőrök. A járgány jégen és vízen is tudott menni, vízen akár óránként 90-nel is. Igaz, egy óra alatt 40 liter benzint evett meg. Ez a példány az apátistvánfalvai határőr emlékhelyen van kiállítva.

Figyelem! Az ellenség lehallgat - Határőr emlékhely, Apátistvánfalva

Az ország nyugati csücskében, a magyar-szlovén-osztrák hármashatár közelében fekvő Apátistvánfalván 2007-ben létesítettek emlékhelyet a határőrség emlékére, az általuk egykor használt épületben. A kiállítás a határőrélet mindennapjait mutatja be az élethűen berendezett hálókörlettől kezdve a fegyverszobán át a lovas határőrség istállójáig.

Apátistvánfalva, Fő utca 83. A vendvidéki falu Kétvölgy felé eső végéhez közel találjuk a múzeumot, a piros-fehér-zöld kerítésoszlopoknak köszönhetően el se lehet téveszteni.

Éberség, elvtársak, éberség!

Keiner mag Faustmann: Wien - Berlin

Sokat szól nálam az Ö3, ott hallottam először ezt a dalt. A Keiner mag Faustmann nevű duót egy német lány, a Friedberg bei Frankfurtból származó Lisa Keiner, és egy oszták fiú, a bécsi Robi Faustmann alkotják. A Wien - Berlin az első sikerük. Hallga csak:

Ich hab eine Wohnung in Berlin - mitten in Berlin.
Ich wollte hier schon immer hin!
Ich finde Wien ist ziemlich schön. Du bist ziemlich schön,
auch wenn ich hier nie mit dir bin.

Ich denk fast jeden Tag über früher nach.
Und ob das richtig ist, dass du woanders bist.

Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.

Als ich das Alleinsein langweilig fand,
zog es mich zurück zum Haus am Land.
Wo unser Haus von früher stand,
traf ich dich ganz zufällig am Strassenrand.

Nach mehr als einem Jahr stehst du auf einmal da.
Du lachst mich einfach an, dann ist fast alles klar.

Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.

Aber es geht nicht mehr.
Es geht nicht mehr darum,
Es geht nicht mehr darum, warum du fehlst.
Du fehlst.

Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wir wollten doch zusammenziehn.
Wien - Berlin. Wien - Berlin. Wien - Berlin.
Wir wollten doch zusammenziehn... 

ersatzbank

Már épp elindulnék a Viennafairről, amikor véletlenül meglátom Andreas Duscha fotóit. Az osztrák képzőművész az egyik gazdája az esti programnak kinézett Ersatzbank projektnek. Az Ersatzbank egy fociorientált időszaki romkocsma a Stephansdom közelében, egy felújításra váró, szinte teljesen kiürített épületben. Ma éjjel van nyitva utoljára. A másik projektgazda pedig nem más, mint Clemens Berger (itt a fotón a pultban), az író, akinek felolvasása a bildeini Exit Exile rendezvénysorozat (amiről az Alonon írtam a minap) egyik programpontja volt. Véletlenül meglátom, írtam az előbb. Á, véletlenek egész biztosan nincsenek.

 

A hadifogoly-temető és az I. vh. más emlékei Csóton

"A Veszprém megyei Csót község határában 1915 és 1923 között működő tábor emlékét ma már csak a Kakukk-hegyi hadifogolytemető sírjai őrzik. A tábort 1923 után teljesen lebontották, eltűntek a barakkok, a postahivatal, a kórház, a tiszti kaszinó, a mozi épületei, és a visszaemlékezők által „Semiszlierőd”-nek nevezett őrtorony is. 

Az 1915-től 3 éven át a Monarchia területén fogságba esett főként orosz, lengyel, olasz nemzetiségű katonák elhelyezésére, őrzésére szolgáló hadifogolytábor 1918-1919 során a királyi román hadsereg elől menekülők gyűjtőtáboraként szolgált, utóbb az Olaszországból, Franciaországból, Angliából és a legnagyobb számban Szovjet-Oroszországból hazatérők leszerelőtábora lett." 

A csóti hadifogolytábor leírását A Nagy Háború blogról kölcsönöztem, részletesen ebben a bejegyzésben foglalkoznak vele. 

A magam részéről egy képgalériát teszek most közzé, a fotókat néhány hete készítettem a faluban álló emlékháznál, a falu szélén az első világháborús emlékhelynél és a Csóttól egy-két kilométerre, Pápateszér felé található hadifogoly-temetőben (ki van táblázva az út mellett, hol kell letérni az erdő felé). Ez utóbbi szögesdróttal van körülvéve, amit azért kicsit morbidnak érzek - hogy még holtukban is...

pár lépés reneszánsz

Az idei Kulturális Örökség Napjai keretében ismét látogatható volt egy fél napig a buda-nyéki királyi vadászkastély romkertje a Hűvösvölgyi úton (tavaly is ilyenkor nyitották meg a nagyközönség előtt), korabeli nyenyerezenével (nyenyere=tekerő) kísérve. Végre egy igazi "under" bejegyzés itt - le tudtunk menni a pincébe is. 

A palota 1502-ben épült, és nem volt egyedi építmény, Poggio a Caianóban áll ma is az a kastély, amelynek a terveit ennek építésekor is felhasználták, majd Prágában is építettek egy ilyet, a Belvederét (ma már későbbi ráépítésekkel látható). A buda-nyéki királyi vadászkastély vélhetően már a török időkben elpusztult, aztán, ahogy az lenni szokott, köveinek (budai márgából épült) nagy részét a környékbeliek elhordták építkezni. 

A romokat a harmincas években találták meg, a leletek ma is a Budapesti Történeti Múzeum raktárában porosodnak, és az elmúlt 80 évben közel kétezer darabnak valahogy nyoma veszett... A múzeum rekonstrukciót tervez, és azt, hogy látogatható reneszánsz kertet létesítenek a területen.

dévédék ínyenceknek

Nyam-nyam! Jó kis szemnek-szellemnek-léleknek való csemegéket jelentet meg ősszel az Etalon Film. Októberben kiadják a teljes Tarkovszkij-életművet. Kapható lesz egyben, díszdobozban, vagy külön-külön is, csupa különleges, eddig nem látott extrákkal, kisfilmekkel kiegészítve. 

Novemberben pedig indul a Művész filmklub című sorozat, ennek első körében a következő klasszikusok jönnek ki dévédén: Biciklitolvajok, Az éjszaka, Oidipusz király, Kaland és a Róma nyílt város.

A kaboldi zsinagóga

Kabold (Kobersdorf) első írásos említése 1229-ből származik, Kabolt formában. A város helyén valószínűleg már a 9. században, a Karoling korban létezett egy település. A vízivárát a környéken birtokos Posa család építette 1222 és 1229 között, mai formáját a 16-17. században nyerte el. Évszázadokon át Esterházy-birtok volt. Kaboldnak 1910-ben 1267 lakosa volt, túlnyomórészt németek (a magyarok száma 41 volt). Trianonig Sopron vármegyéhez tartozott, azóta Burgenland része. 

A kaboldi zsidó hitközség 1526-ban vagy 1527-ben alakult, amikor a mohácsi vész után a Sopronból elűzött zsidóság itt lelt menedékre. Ahogy Kismartonnak (Eisenstadt) és Nagymartonnak (Mattersburg), úgy Kaboldnak is kellett legyen zsinagógája, temetője, rabbija, saktere és bírósága a már 16. században. 1569-ben 18 családot számlált a közösség, hét házban. 1828-ben 746 zsidó élt Kaboldon. A létszám 1934-re 172-re csökkent, ami még mindig a teljes lakosság 13 százalékát tette ki. A kaboldi zsidókat „féloldalasaknak”, „egyoldalúaknak” („die Einseitigen”) nevezték, mert a közösség házai – élettere – a régi kastély lábához, egy kanyarulatba, kis helyre korlátozódott. 

Kabold híres ásványvizének köszönhetően népszerű gyógyhelynek számított a Seva Kehilosz (Hét Hitközség, Sopron és Moson megyék zsidó hitközségei) körében, a nyári vendégek között sok volt az ortodox zsidó. 

A várral szemközt 1860-ban historizáló stílusban épített zsinagóga renoválása sok év óta zajlik. 1938-ban a német csapatok a bevonulás után súlyosan megrongálták, de megmaradt – a Seva Kehilosz zsinagógái közül egyetlenként. A nemzetiszocialista időket évtizedeken keresztül az enyészeté volt. 1995-ben vásárolta meg a megőrzésére és kulturális célokra történő hasznosítására létrejött kaboldi egyesület. Műemlék. 

Mit szólnak a halottak?

"Gyakran hallani, hogy az emberek mások életét akarják föláldozni. Jó harsányak, és folyton beszélnek. Ott szónokolnak a templomokban, az iskolákban, az újságokban, a törvényhozásban, a kongresszusban. Legyen az ő dolguk! Csodásan hangzik, amit mondanak. Inkább a halál, mint a becstelenség! Ezt a földet szent vér áztatta. Ezek az emberek hősi halált haltak. Nem haltak meg hiába. Dicső halottaink.

Hmmmm. 

Mit szólnak erre a halottak? 

Visszajött valaki közülük, akár egy a milliókból, visszajött valaki is, hogy elmondja, Istenemre, boldog vagyok, hogy meghaltam, mert inkább a halál, mint a becstelenség? Mondta valaki: boldog vagyok, hogy meghaltam, mert a világban győzött a demokrácia? Mondta valaki, inkább a halált választom, mint hogy elveszítsem a szabadságot? Mondta valaha bárki közülük, jó arra gondolni, hogy a hazám becsületéért fordultak ki a beleim? Mondta, hogy nézz rám, halott vagyok, de az emberi méltóságért adtam az életemet, s ez több, mint az élet? Mondta valaki, itt vagyok, itt rohadok két éve egy idegen sírban, de csodálatos érzés a szülőföldért meghalni? Mondta valaki, hurrá, a nőkért haltam meg, boldog vagyok, nézzétek, hogy énekelek, pedig a számat eltömik a férgek?"

Dalton Trumbo könyvének, a Johnny háborújának főszereplője egy fiatal amerikai katona, aki az első világháborúban súlyosan megsebesül: elveszti mindkét karját, lábát, a fél arcát, megvakul és megsüketül. De él és gondolkozik. 

A regény először 1939-ben jelent meg, magyarra Lázár Júlia fordította, a Cartaphilus adta ki 2008-ban. Én pár napja vettem meg az egyik Alexandrában, a nyári leárazáson, 90 % kedvezménnyel (még tart az akció, szeptember 16-ig). 

a kőszegi komcsa (képsorozat)

Szedj össze az "átkos" relikviáiból, amennyit bírsz, pakold fel a falakra, add 250-ért a korsót, nevezd el a helyet A tanú főhőséről, tegyél ki táblákat, hogy a "terror propagandája" és "állandó kiállítás", és várd a vendégeket Kőszeg belvárosának egyik műemlék házában - nagyjából ennyi a receptje a Pelikán Sörözőnek.

A végeredmény így fest: