Nemesmedves, az egykori propagandafalu

A Felszabadulás utcán kell lefordulni a 8-asról Vasszentmihályban, ha valaki a Körmend és Szentgotthárd között található Nemesmedvesre igyekezik. Ennek folytatása, keskeny, de aszfaltozott út vezet az erdőn át a faluba. Nincs nagy forgalom. Miért is lenne, zsákfalu. Az erdőn túl már Ausztria. 

A helységnévtábla a Fő utca 1. előtt áll, takaros kis kertecskében. A tábla két széléről is virágtartók lógnak. Térerőm nincs, egy árva lélekkel sem találkozom. A szomszédok biztos nem zavarnak senkit, olyan messze vannak egymástól a házak. Száz évvel ezelőtt még négyszázan laktak itt, a sváb falunak (német neve Ginisdorf) volt iskolája, kocsmája is – ma húszan. De volt idő, amikor mindössze négyen éltek itt. Ennek legfőbb oka a töbséget alkotó, német ajkú lakosság 1940-es években történt kitelepítése. A légifelvételeken jól kivehetők az egykori házak nyomai, amiket mára benőtt a fű. A szomszédos Magyarbüksből (Ungarisch Bieling) ennyi sem maradt, a hajdani falu maradványait csak a szomszédos erdő mélyén találhatja meg a turista. Magyarbüks a mai térképeken már nem szerepel. 

A szocialista rendszerben hivatalosnak számított a legenda, hogy 1945. április 4-én itt szabadult volna fel az ország a német megszállás alól, hogy Nemesmedvesnél űzték volna ki az utolsó német katonát a szovjet hadsereg hősei.

Valójában még egy héttel később is folytak itt a harcok, és a helyiek úgy tudják, nem is itt értek véget, a németek Pinkamindszentnél hagyhatták el az országot. Mindenesetre a szocialista rezsimnek kapóra jött az eldugott falu. A propagandahelyszínként kialakított „történelmi emlékhely” ma is népszerű a kirándulók körében. A gyerekek úttörőnyakkendőben is imádtak tankot mászni, meg anélkül is. A falu kellős közepén, talapzaton áll ugyanis egy II. világháborúban szolgált szovjet T-34-es tank. A harckocsit csendesen eszi a rozsda, motor, fegyverzet természetesen nincs benne. Nyitva áll, bárki bemászhat. Csöve a szemközti házra mutat.

A tank mellett kopjafák állnak, tizenkilenc, az ország minden megyéjének másféle, ezeket a 40 éves évfordulóra, 1985-ben állították. Közöttük emelkedik egy jellegzetes őrségi szoknyás harangláb. A T-34-estől a másik irányban újabb retró mementó áll, egy alumínium békeharang, rajta az 1945-ös és 1985-ös évszámokkal. Az emlékhely minden évben pártrendezvények helyszíne volt, de tartottak itt Lord-koncertet is. Ma csak madárcsicsergés hallatszik. 

Nemesmedves, az egykori propagandafalu ma jól fésült kirándulóhely arcát mutatja. A falu teljesen rendezett, frissen nyírt fű zöldell mindenütt, az út mellett, a pihenő- és tűzrakóhelyeknél, a patakparton. A focipályán (erős a gyanú, hogy elsősorban nem a helyiek használják) túl áll a kápolna, amelyet 1997-ben emeltetett az innen elszármazott Schopf család. Előtte két régi sírkő, és egy büszkén lobogó EU-zászló. 

Nemesmedvesnek három önkormányzati képviselője van, közülük egy a polgármester. A faluban nincs hivatal, a rábagyarmati körjegyzőséghez tartozik. Ennek ellenére politikai élet is zajlik itt, valószínűleg ez az ország legkisebb települése, ahol működik alapszervezete a Jobbiknak. Három fővel alakult meg.

A faluról készült képriportom a Magyar Narancs Kis-Magyarország rovatában.