Turistaként Észak-Koreában

(Az interjú az egyik bulvárlapnak készült 2006 márciusában, de végül nem jelent meg.) 

Georg Spöttle nem mindennapi tájakon turistáskodik. Észak-Korea, a Közel-Kelet vagy a Kilimandzsáró nem ismeretlen terep a számára. Németországban nőtt fel, ma Budapesten él, a Corvinuson tart előadásokat, és nősülni készül.

- Miért ment például Észak-Koreába?

- Annyi negatívumot hallottam róla, hogy a saját szememmel akartam látni: tényleg a gonosz birodalma, vagy ez csak az amerikai propaganda? Úgy tűnt, ez utóbbiról van szó. 

- Nem igaz, hogy a gyerekek éheznek, rongyokban járnak?

- Nem! Sehol nem láttam ilyesmit. Az utcák tiszták, nem dobnak el egy csikket sem. Az ország fejlődik, autópályát építenek, megjelentek az amerikai befektetők is.

- Egy kommunista államban?

- Igen! Bár Észak-Koreában a kommunizmus nem olyan, mint a sztálini diktatúra. Az ázsiaiaknak más a viszonyuk a hatalomhoz:  Kim Ir Szenre nem elnyomóként tekintenek. A két Korea amúgy is hamarosan egyesülni fog. Szóba elegyedtem egy határőrparancsnokkal, aki szerint, mire ő nyugdíjba megy, már csak egy Korea lesz. Átkelőket nyitottak, a déliek 24 órára beléphetnek, hogy találkozhassanak a szétszakított családok.

- Hogy jut el ilyen helyekre?

- Németországból évi két utat szerveznek Észak-Koreába, és 12 főt engednek be, én is így kerültem oda. Pakisztánba magánúton mentem.

- Nem mindenhol kedvelik az európai turistákat...

- Szükségük van az idegenforgalmi bevételekre, de nem nézik jó szemmel a részeg vagy félmeztelen turistákat. Elkönyvelik, hogy erkölcstelenek vagyunk. Mások a követendő példát látják, és sodródnak két kultúra közt. A radikális vallási vezetők ezt használják ki, fanatizálják a fiatalokat.

- Találkozott elszánt fundamentalistákkal?

- Egy síita ünnepen... egy 15 éves fiú a szemem láttára robbantotta fel magát... Pakisztánban a Mohamed-karikatúrák kapcsán hergelték a tömeget. Ők ezeket nem is látták, de azt mondták nekik, hogy szexuális tartalmú képek voltak, pedig erről szó sem volt. A szegény és mélyen vallásos embereket nagyon könnyu megtéveszteni.  Én nem keresem a veszélyt, de véletlenül már előfordult, hogy az események sűrűjébe csöppentem. Damaszkuszban egy palesztin vezetőt temettek, ami végül tüntetésbe csapott át. Látták, hogy nem értem, mi történik, ezért felvilágosítottak, elmesélték, milyen problémáikkal küzdenek, mint menekültek. Nagyon barátságosak voltak.